Kerényi A. Ödön
Dr. Stróbl Alajos
Észrevételek a Magyar Energetikusok Kerekasztalának állásfoglalására
Igen dicséretes, hogy kilenc szakember „Energetikáról másként” című írása és rendezvénye (Bp. 2009. február 10.) mozgást indított a magyar energetikában. Végre vitatható gondolatok kerültek rivaldafénybe. Az ország közvéleménye figyelmébe ajánlanak hat pontban rögzített gondolathalmazt. E hat pontban azonban nagyon soknak tűnik a pontatlan fogalmazás, ezért kiegészítek.
- Az államilag nem kellően szabályozott szabadpiaci modell valóban megbu-kott, de nem most, hanem évtizedekkel korábban. Szabadpiaci működés mindig csak megfelelő szabályok között lehetséges, és ha a szabály rossz, a működés is az. A gond éppen az, hogy nem szeretjük a szabad piacot a kockázataival és a bizonytalanságaival, ezért az államra nézünk – várva, hogy diktatórikus intézkedéseket hoz. Különösen nálunk nem szeretik a piacot, ezért egyértelmű állami szerepvállalásra várnak, állami döntésekre, amelyeket elfogulatlan szakemberek készítenek elő. Például a kilenc szakember hét atomerőműves elkötelezettje. Az államnak valóban nem szabadna kapkodnia, gyakran változtatnia állásfoglalásait, törvényeit, de a döntéseiben nem hagyhatja figyelmen kívül a piacot, az egyéni kezdeményezések szabadságát.
- A rossz folyamatokat valóban meg kell állítani. El kell azonban előbb dönte-ni, hogy mi a rossz. Senki nem tudja, hogy rendszerszemlélettel milyen megoldások szolgál-ják majd az ország érdekeit. Azt sem, hogy hogyan lehet elegendő rugalmassággal el-lenállóvá tenni az országot a feltételek változásaival szemben. Ki vizsgál meg ma elfogu-latlanul vízenergia-hasznosítást hazánkban? Nem tudni, mi a régi és az új tabu, amit el kell vetni. Ilyen általános megfogalmazások sehova sem vezetnek.
- Ma az ellátás biztonságának kell elsőbbséget adni. Hogy ezt miként kell megtenni, az azonnal kiderül: „megfelelő primerenergia-összetétel megteremtésével”. Ez ma nálunk rossz, megengedhetetlen a gáz túlsúlya, így ennek mérséklése elsőrendű energiapolitikai feladat. Miből gondolja valaki e szakemberek közül, hogy az állam az energiapolitikájával majd megfelelő összetételt teremt, a gáz részarányát csökkenti? Csak nem a gázár támogatásának megszüntetésével? Ki tudja, hogy mi a megfelelő összetétel – mondjuk 2020-ban. E harmadik pontban azonban már kezd egy kicsit konkrétabb lenni, hogy mit akarnak a szakemberek. Ez jó.
- A következő konkrét feladat az épületek hőellátására vonatkozik. A négy és félmillió háztartásban lehetőleg ne földgázzal, hanem biomasszával vagy földhővel fűtse-nek. Hogyan érhető ez el? Érdemi energiahatékonysági és energiatakarékossági prog-rammal? Talán húsz év alatt ilyen programok hatására 1%-nyi lakás átáll földgázról fára, 2% talán földből jövő forró vízre. Ez lenne a változás? Hol van itt a hatékonyság javulása?
- Az ötödik pont aztán tényleg a lényeg: lignit- és alaperőművet kell létesíteni. Növelni kell az ilyen erőművek részarányát. Jelenleg a hazai termelésben közel 60% az arányuk. Érjük el a 70-80%-ot? Ismét visszatérne a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas évek szelleme: az alaperőmű-létesítés. Ki fog menetrendet tartani? Vagy nem kell? Miért előnyös gazdasági szempontból az ilyen erőmű-létesítés, amikor ez a legdrágább? Független szakemberek nem tudják, hogy egy hatalmas atomerőműves blokk kiesése a legnagyobb kockázat az ellátás biztonsága tekintetben? Miért nem szeretik a független szakemberek a megújuló forrásokat, a jó hatásfokú - esetleg kapcsolt – termelést gázzal, vagy a nagy biztonságot nyújtó import feketeszenet?
- Végül egy még konkrétabb javaslat. Ki tudja, miként kellene elősegíteni, hogy az alapenergia-hordozókat „biztosító” projektek közös Európai Uniós felelősségválla-lással létesüljenek és üzemeljenek? Van ilyen valahol a világon? EU-létesítés vagy EU-üzemeltetés? Miért remél kilenc szakember „közös” EU-felelősséget? Nem tudni, hogy a tartalékképzést milyen törvény alapján képzelik az állásfoglalást kiadók.
Én is öreg vagyok, én is idealista, én is naiv. Na de ennyire?
Budapest, 2009. február 27.
© Reális Zöldek Klub . Minden jog fenntartva.
