MIBŐL FINANSZÍROZHATÓ EZ A HATALMAS BERUHÁZÁS ? (PAKS –ÚJ BLOKKOK)
MIBŐL FINANSZÍROZHATÓ EZ A HATALMAS BERUHÁZÁS ?
(PAKS –ÚJ BLOKKOK)
Amikor csak szóba kerül újabb atomerőmű építése Magyarországon, az Energia Klub „megújuló energiával” támad a nukleáris energiatermelésre.
A Paksi Atomerőmű bővítésével kapcsolatos hírek kapcsán máris nyílt kérdést intézett Gyurcsány Ferenchez, amiben arra kéri, hogy válaszoljon a címben föltett kérdésre.
A közelmúltban úgy tűnt, hogy a klub fölhagy az atomenergia ellen irányuló folyamatos támadásaival, és belátja, hogy a világ és hazánk energiaszükségletét az elkövetkező 80-100 évben nem lehet kielégíteni atomerőművekben termelt villamos-energia nélkül. Kétséges persze, hogy a Földnek lenne-e még 100 éve, ha az energiaszükségletet kizárólag fosszilis és megújuló energia felhasználásával oldanánk meg? A fosszilis tüzelőanyagok elégetése következtében fölerősödő üvegházhatás globális fölmelegedést eredményez, ami már azt is kétségessé teszi, hogy a ma élő generációk egyedeinek lesz-e esélyük végig élni a genetika által neki juttatott 120 évet. Ez a forgatókönyv biztos, szemben az Energia Klub által hangoztatott, az atomenergia- felhasználásában rejlő, a klub által konkrétan soha nem számszerűsített nukleáris és általános biztonsági tényezőkkel.
A nemzetközi statisztikák bizonyítják, hogy a villamos-energiatermeléshez kapcsolódó tevékenységek (szén- és olaj-bányászat, primer energiahordozók szállítása, vízenergiai létesítmények gátszakadása stb.) által okozott emberélet-veszteségek és természeti katasztrófák, azonos mennyiségű villamos-energia előállítására vetítve, ezerszeresen-százezerszeresen fölülmúlják az atomerőművek (legpesszimistább módszerrel számított) által okozott hasonló veszteségeket.
Érdemes megjegyezni, hogy a zöldek által „tisztának” titulált megújuló energiaforrások abszolút értelemben véve nem tiszták, és előállításuk, a felhasználás helyszínére történő szállításuk során nagyon sok „tisztátalan” energia felhasználására van szükség. Azt sem illik elhallgatni, hogy megújuló energiákkal, a technika jelenlegi állása szerint, az energiaigényeknek maximum a 12-18%-ára van lehetőség.
A klub nagy aduja az energiatermelés különböző módszereinek beruházási igénye közötti, az atomerőművekre nézve hátrányos arány. A klub szokása az atomerőművek beruházási költségeinek eltúlzása. Szembesítsük őt a saját adataival. Szerinte, a World Energy Investment Outlook 2003. évi adatai szerint 1 kW atomerőműves kapacitás maximális költsége 2 150 $. Ennek kb. a fele a hagyományos szénerőmű, kétharmada a szélerőmű, és egyharmada a kombinált ciklusú gázturbinás erőmű beruházási költsége. A valóságban, a finnországi Olkiluoto-ban épülő atomerőmű véglegesnek tekinthető fajlagos beruházási költsége 4 000 $/kW (mai $/Ft árfolyamon számolva durván 0,98 millió Ft). A szóban forgó, Pakson beépítendő 2 000 MW kapacitás beruházási költsége 1 900 Mrd Ft, szemben az Energia Klub legfrissebb, 4 000 Mrd Ft-ra rugó becslésével. Föltételezhető, hogy 10-12 év múlva, a várható üzembe-helyezés időpontjában már valóban 4 000 Mrd Ft-ra fog rúgni a beruházás, de a többi termelési módhoz képest inkább előnyösebb, mint hátrányosabb helyzetbe fog kerülni az atomenergia felhasználása.
Látványos összehasonlításra ad lehetőséget a Nabucco vagy a Déli Áramlat földgázvezeték beruházási költségeinek összevetése a paksi atomerőmű bővítési költségeivel. A Déli Áramlat beruházási költségeit 20-25 Mrd €-ra teszik. Amennyiben a 47 milliárd köbméterre növelt évi szállítási kapacitásból Magyarország a 16 milliárdos éves szükségletének a felét, azaz 8 milliárd m3 venne ki, akkor a beruházási költségekből is kellene vállalnia 17%-ot, vagyis 3-4 milliárd eurót. Akár hogyan is nézzük, ez az összeg eléri az új atomerőműves blokkok Energia Klub által vizionált beruházási költségét.
Föltételezve, hogy a Nabucco vagy a Déli Áramlat földgázvezetéken érkező gáz elégetésével állítjuk elő a Paksi Atomerőművön kívül termelt 60%-nyi áram felét, akkor, egységnyi áramra vetítve pontosan akkora beruházási költséget kapunk, mint amennyi a reális árakkal kalkulált beruházás költsége lenne egy atomerőműben. Arról nem is beszélve, hogy a gázturbinás erőműveknek is voltak beruházási költségeik.
Az Energia Klub állításával szemben, a Paksi Atomerőmű 2001-ben a beruházás összes tőkejáradékát visszafizette, és az óta a Központi Nukleáris Pénzügyi Alapba fizeti éves bruttó árbevételének 20-25%-át a radioaktív hulladékok kezelésének és az atomerőmű végleges leszerelési költségeinek fedezésére. Jelen helyzetben lényegesen többet, mint azt a nemzetközi tapasztalat indokolná. Általánosan elfogadott, hogy az előbb említett feladatok ellátására a beruházási költségek 8-12%-a szükséges.
A ma működő blokkok beruházási költsége kb. 210 Mrd Ft volt. A Paksi Atomerőmű az említett nukleáris alapba már több mint 110 Mrd Ft-ot fizetett, vagyis a pesszimistább költségek négyszeresét.
Az Energia Klubnak az atomerőművek nukleáris biztonságával kapcsolatos általános kinyilatkoztatásai sem felelnek meg a valóságnak. Az emberi tevékenységek során, a világon rengeteg veszélyes anyag képződik, amelyek közül egyet sem tárolnak műszakilag és adminisztrációs értelemben is olyan biztonságban, mint a radioaktív hulladékokat.
Jó lenne, ha a klub és egyéb zöld támogatóik egyszer már konkrétan is megneveznék a radioaktív hulladékok tárolásának veszélyeit, azokat a természetes anyagvándorlási körfolyamatokat, amelyek során a tárolók fizikai sérülése következtében a radioaktív izotópok a természeti közegekbe jutnának. Azt is figyelemmel kellene kísérni, hogy az emberi szervezetben zajló biológiai folyamatok (légzés, táplálkozás stb.) révén ezek, az ásványvizes „palackokból” kiszabadult radioaktív anyagok a szervezetbe kerülve végül veszélyeztetnék-e az érintett egyedek életét?
Jó lenne, ha a csernobillal történő örökös ijesztgetés helyett elolvasnák végre a balesetet időben és térben tudományos módszerekkel feldolgozó irodalmat. Azokból megtudhatnák legalább azt, hogy az ötvenes-hatvanas években végrehajtott légköri atomrobbantások következtében a magyarországi talajok, természetes vizek és zöld-fauna radioaktív szennyezettsége 2-5 évvel a baleset után sokszorosa volt a csernobili eredetűnek. Azt még a klub tagjainak sem kell elmagyarázni, hogy az összehasonlításban szereplő két esetben csakis ugyanazok a radioaktív izotópok szerepelnek, hiszen mindkét esetben az urán maghasadása során keletkeztek.
Arról sem kellene megfeledkezni, hogy a legfőbb bűnösnek kikiáltott I-131 radioaktív hasadástermék a sebészeti úton már nem gyógyítható rosszindulatú pajzsmirigy daganatok sugárterápiájában leggyakrabban használt izotóp. A pajzsmirigybetegségek diagnosztikájában százezerszer, a terápiájában tízmilliószor nagyobb I-131 radioaktivitást visznek be az emberi szervezetbe, mint amennyit pl. a csernobili baleset után az érintett dolgozók, vagy a lakosság az életfunkciói során magába vehet.
Én, azzal venném el az Energia Klub munkatársainak kedvét az atomenergia felhasználásának felelőtlen támadásától, hogy a villanyórájuk által mutatott fogyasztásukból műszaki eszközökkel letiltanék 40%-ot, a maradékot pedig annyiért adnám, mint amennyibe a megújuló energiával előállított áram kerül.
A lakosságnak minden szolgáltatásért fizetnie kell, így tisztességtelen dolog azt sugallni, hogy a villamos-energia termelési módjai közül csak az atomerőmű beruházási költségeit kell a lakosságnak megfizetnie. A dolog ma éppen fordítva áll. Az atomerőmű, mint fentebb írtam visszafizette a beruházás költségeit, szemben az egyéb erőművekkel.
A gyakorlat azt bizonyítja, hogy az atomerőmű akkor is a legolcsóbban termeli – ma is, és fogja még hosszú ideig termelni – a villanyáramot, ha egyedül csak vele fizettetik meg a beruházási költségeket. A Paksi Atomerőműben termelt áram önköltsége ma 11 Ft/kWó, szemben a megújuló forrásokkal előállított – államilag kissé megtámogatott – 23 Ft/kWó kötelező átvételi árral.
Emlékeztetni szeretném még a klub tagjait arra is, hogy a földgáztározóink létrehozására már eddig is ráköltöttük egy paksi erőmű beruházási költségének a negyedét-felét, és további sok-sok Mrd Ft-ot tervezünk költeni, hogy 50-60 nappal meghosszabbítsuk az ellátást. Hasonló nagyságú atomerőműves beruházással elérhetjük azt, hogy a villamos-energia szükségletünk 40-50%-át 2-4 évre előre biztosítsuk.
Az atomerőmű bővítésével az oroszoktól való függésünk nem növekszik, hiszen nukleáris hasadóanyag és a belőle gyártott fűtőelemek más forrásból is beszerezhetők.
Paks, 2009-02-20
Tisztelettel: Bogáncs János
© Reális Zöldek Klub . Minden jog fenntartva. Közreadva: 2012-08-13 (589 olvasás) [ Vissza ] |
