Baloldaliság és liberalizmus
Dr. Héjjas István:
Baloldaliság és liberalizmus
Létrejött a baloldali-liberális ellenzéki összefogás és választási szövetség a 2014. évi választásokra.
Nem kétséges, hogy az adott körülmények között a felek megtalálták az optimális megoldást, amely a legnagyobb esélyt adja számukra a választáson.
Felmerül azonban a kérdés, milyen programja lehet egy baloldali-liberális szövetségnek.
Annak idején még az iskolában és az egyetemen tanultunk marxista filozófiát és politikai gazdaságtant. Akkor azt tanultuk, hogy a kapitalizmusban szüntelen osztályharc folyik a kizsákmányoló burzsoázia, és a kizsákmányolt proletariátus között.
Ebben az osztályharcban a proletariátus ideológiája a baloldaliság, míg a burzsoázia ideológiája a liberalizmus. A proletariátus célja egy igazságos társadalom megvalósítása, amelyben mindenki a képességei szerint járul hozzá a társadalom jólétéhez, és abban mindenki igazságosan osztozik. A burzsoázia célja pedig a minél nagyobb haszon elérése mások rovására, amelyben az ügyeseknek joguk van másokat kifosztani, módszere pedig a konkurencia harc, vagyis a dzsungel farkas törvénye, amelynek során a gazdagok egyre gazdagabbak, a szegények pedig egyre szegényebbek lesznek.
Sajnos a baloldaliság meglehetősen lejáratta magát a bolsevik diktatúrák túlkapásaival, és ez sokat rontott a népszerűségén. No de mi a helyzet a liberalizmussal, amely az emberi szabadság kiteljesedését hirdeti.
A liberalizmus ideológiai alapjait a függetlenségükért harcoló volt amerikai brit gyarmatok népei fogalmazták meg először, innen vették át a franciák a nagy forradalmuk idején, és innen terjedt el azután Európában és képezi ma alapját a nyugati típusú demokráciáknak.
Érdemes ennek a történetét röviden áttekinteni.
Kezdjük az Egyesült Államokkal.
1776. július 4-én fogadta el 13 volt brit gyarmat az Amerikai Egyesült Államok Függetlenségi Nyilatkozatát (A Declaration by the Representatives of the United States of America, in General Congress assembled), amelyet széles körben terjesztettek és felolvastak a népnek. Ebben kimondták, hogy Isten minden embert egyenlőnek teremtett, és olyan jogokkal ruházta fel, amelyekről le nem mondhat. A Nyilatkozat részletesen hangsúlyozta az egyéni szabadságjogokat és a felkelés jogát mindenfajta zsarnoksággal szemben. A Nyilatkozat befejező mondata így hangzik:
„Az Isteni Gondviselés Védelmébe vetett szilárd hittel, mindnyájan kölcsönösen felajánljuk e Nyilatkozat támogatására Életünket, Vagyonunkat és szent Becsületünket.”
Az Amerikai Egyesült Államok Alkotmányát (Constitution of the United States of America) 1787. szeptember 17-én írták alá Philadelphiában, és eddig 27 alkalommal módosították, illetve egészítették ki. Az alkotmány szerint a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói hatalom elhatárolódik egymástól, egymást kölcsönösen ellenőrzik, és ezzel biztosítják a demokratikus berendezkedést.
Az állampolgári jogok részletezése további kiegészítések formájában szerepel az alkotmányban. Az első 10 kiegészítés 1791. december 15-én lépett hatályba Bill of Rights néven, amely védi többek között a szólásszabadságot, a vallásszabadságot, és a gyülekezési szabadságot, továbbá tiltja a kegyetlen büntetéseket és a gyanúsított kényszerítését, hogy önmaga ellen valljon.
Az alkotmány körüli viták során fokozatosan kialakult két szembenálló politikai irányzat, nevezetesen a föderalisták (későbbi republikánusok) és az antiföderalisták (későbbi demokraták) pártja. A föderalisták erős központi irányítású országot akartak, az antiföderalisták pedig ennek ellentétét, gyenge központi irányítással, és erős államonkénti autonómiával, amelyben a szabad kereskedelem dominál.
Nos, ehhez képest talán furcsának tűnhet, hogy a demokrácia hazájában, évtizedekkel a Függetlenségi Nyilatkozat, az Alkotmány, valamint az emberi jogokról történt nyilatkozatok után az volt a szokás, hogy ha elfogtak egy szökött néger rabszolgát, akkor az iskolákban egy napos tanítási szünetet rendeltek el, hogy a tanulók megnézhessék a lincselést. Végül is egy demokratának időben meg kell tanulnia, hogyan kell az ilyesmit szakszerűen végrehajtani.
Talán azt sem szabad elfelejteni, hogy a XX. század második felében még egy néger nem léphetett be a fehérek számára fenntartott vendéglőkbe vagy szórakozóhelyekre, és nem szállhatott fel ilyen autóbuszra, miközben a Ku-Klux-Klan szervezet időnként a hatóságok elnéző türelmének köszönhetően továbbra is tartott lincseléseket.
A mai napig működik a WASP (White, Anglo-Saxon, Protestant) szervezet, amely ellenségnek tekinti – többek között – a négereket, a zsidókat, és a katolikusokat.
No de mi a helyzet a liberalizmus másik hazájával?
A Francia Forradalom 1789. július 14-én tört ki Párizsban, amikor a fellázadó tömeg elfoglalta a Bastille börtönt, és kiszabadította az ott talált néhány (állítólag összesen kettő) politikai foglyot. A forradalom hármas jelszava ez volt: Szabadság, Egyenlőség, Testvériség (Liberté, Égalité, Fraternité). Ideológia alapja pedig a liberalizmus és a nacionalizmus volt, ezért a hármas jelszó főleg a franciákra volt érvényes.
1792. szeptember 20-án azután kikiáltották a köztársaságot, és kimondták, hogy minden ember szabadnak és jogokban egyenlőnek születik.
Miután megtalálták a király titkos irattárát, amelyből kiderült, hogy a király (XVI. Lajos) hívta be az országba a porosz csapatokat a forradalom leverésére, az irányítást rövidesen átvette egy ultraradikális csoport, akik a gyűléseiket a volt Szent Jakab kolostorban tartották, és ennek alapján nevezték őket jakobinusoknak.
A jakobinusok 1793. június 2 – 1794. július 27. között uralkodtak, és kemény diktatúrát vezettek be, amelynek során pár évvel az emberek egyenlőségét kimondó nyilatkozatot követően (főleg arisztokrata) származásuk miatt nyilvánosan nyaktilóval kivégeztek mintegy 40 ezer embert, közöttük óvodás korú gyerekeket. Ezen túlmenően a forradalom vélt vagy valós ellenségei közül további 200 ezret agyonlőttek, és félmillió embert bebörtönöztek, a szabadság, egyenlőség és testvériség nagyobb dicsőségére.
A jakobinus diktatúra bukása után a terror csökkent, és új alkotmány kidolgozásába kezdtek, végül a helyzetet átmenetileg Bonaparte Napoleon 1799. november 9-i hatalomátvétele stabilizálta.
Napóleon bukása után Franciaországban váltakozva volt királyság, császárság és köztársaság, majd az 1871-es Párizsi Kommünt követően, 1875 óta az államformát a köztársaság különféle változatai jelentik.
Közben pedig a liberális és demokratikus Francia Köztársaság hatalmas, mintegy 12 millió négyzetkilométer területű gyarmatbirodalmat épített fel, leigázva a „színes bőrűek” által lakott területeket, ahol a „primitív bennszülötteket” gyakorlatilag állatként kezelték, akiket nem illetnek meg az emberhez méltó szabadság jogok.
A II. Világháború után kezdődött a francia gyarmatbirodalom felbomlása, amely a gyarmati hadsereg 1954. évi vietnami veresége után felgyorsult. 1958-ban a még magmaradt gyarmati területeket szemérmesen „Francia Közösség” névre keresztelték át. 1960-ban azután a „közösség” tagjai kezdték kikiáltani a függetlenségüket, és kérték a felvételüket az ENSZ-be. Franciaországnak jelenleg is vannak kisebb ún. „tengerentúli” területei, ilyenek például Guadeloupe, Martinique, Francia Guyana, Új-Kaledónia, Francia Polinézia, stb.
Nem vitatható, hogy egy modern államban helye van mind a liberális, mind a baloldali politikai mozgalmaknak, ilyen előzmények után azonban mégis csak érdemes feltenni a kérdést, mit hozhat egy baloldali-liberális szövetség.
Irodalom
http://tortenelemklub.com/ujkor/kora-ujkor-1500-1700/288-az-usa-kialakulasa-toertenete-1492-1860
http://hu.wikipedia.org/wiki/Az_Egyes%C3%BClt_%C3%81llamok_f%C3%BCggetlens%C3%A9gi_nyilatkozata
http://hu.humanrights.com/what-are-human-rights/brief-history/declaration-of-independence.html
http://mek.oszk.hu/02200/02256/02256.htm
http://www.realzoldek.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=3276
http://hu.wikipedia.org/wiki/Francia_forradalom
http://hu.wikipedia.org/wiki/Franciaorsz%C3%A1g_t%C3%B6rt%C3%A9nelme
http://elib.kkf.hu/edip/D_14542.pdf
2013. augusztus 30.
© Reális Zöldek Klub . Minden jog fenntartva. Közreadva: 2013-08-30 (545 olvasás) [ Vissza ] |
