Kerényi A. Ödön
VERE NFE átvitel (HVDC line)
Terjed a nagyfeszültségű egyenáramú átvitel Európában is
Több tanulmányban, cikkben utaltam arra, hogy a villamosenergia-rendszer egyesülések (VERE) méretei nem növelhetők korlátlanul. Az Európában kialakult VER Egyesülésekről a MVM-MVIR Zrt. kiadásában megjelenő éves VER Statisztikák számolnak be.
A 2007. évi kiadványból vettem át a közölt térképet, amelyen az Egyesülések . eltérő színekkel vannak feltűntetve. A szín utal arra, hogy a terület átviteli hálózatai nem szinkron üzemelnek. Ennek különböző ok lehet. Eltérő alap frekvencia (50 Hz, 60 Hz), földrajzi elhatárolódás, tenger, kellő erőműi tartalék hiány, stb.. A VER Egyesülések között folyamatos villamosenergia-csere csak nagyfeszültségű egyenáramú ( NFEÁ, angol röv. HVDC) összeköttetésekkel lehetséges. Maga a váltóáram-egyenáram-váltóáram átalakítás történhet egy állomásban, amikor a két átviteli hálózat közvetlenül is összeköthető. Ezt nevezzük „egyenáramú betét”-nek. Az egyenáramú rész azonban lehet távvezeték, vagy kábel, aszerint, hogy mi választja el a hálózatokat pl. tenger, vagy a szárazföldön a . nagy távolság
A legnagyobb VERE Európában az UCTE, amelynek beépített. erőműi teljesítőképessége 2007-ben 631 GW volt és 411 GW egyidejű csúcsterhelést elégített ki.
UCTE tagrendszerei közül a francia EDF épített ki először nemzetközi, nagyfeszültségű egyenáramú tengeralatti kábel kapcsolatot az angol átviteli hálózathoz és évente közel 14 TWh olcsó villanyt szállított atomerőműveiből Angliába.
A skandináv országok NORDEL Egyesülése pedig mind tagrendszerei, mind a német és lengyel hálózatokhoz fektetett le tengeralatti kábeleket előnyös villamosenergia-csere céljából. A cserealap itt vízerőművekben termelt olcsó energia szállítás volt, a. főleg hőerőművekből álló rendszerek számára.
Ismeretes az is, hogy az UCTE és a KGST VERE óriás hálózatai között is egyenáramú betétekkel történt villamosenergia-csere. Köztük az MVM és az ŐVG közötti szerződés alapján a Wien.Sűd-Ost alállomásban létesült 600 megawattos átalakító.
A magyar VER-ben korábban volt egy különleges eljárás, a pszeudo-szinkron átkapcsolás, amely sziget üzemben fogyasztókat, irányüzemben pedig erőművet tudott üzemszünet nélkül átkapcsolni két hálózat között. Ezt alkalmaztuk Ausztria felé is míg a betét meg nem épült.
Az átalakítók azonban a szükségtelenné váltak, amikor a SZU szétbomlása után KGST VERE hálózatról a CDU tagrendszerek leváltak és CENTREL néven szinkron üzemben csatlakoztak az UCTE hálózatához. Az osztrákok még ma is joggal orrolnak a 120 millió dolláros beruházás feleslegessé válása miatt, amit nem sikerült az ukrán-magyar kapcsolatként sem felhasználni, amint azt először javasoltuk.
A fentiek előrebocsátása után számolok be a Modern Power System 2006/11 számában megjelent cikkről, amely egy új norvég-holland egyenáramú összekötetésről ad ismertetést.
Múlt év májusában helyezték üzembe a holland TEN-T és a norvég STATNET átviteli hálózatirányító vállalatok a világ leghosszabb, nagyfeszültségű tengeralatti kábelét.. A NOR-NED nevű összeköttetetés 580 km hosszú, 450 kV feszültségű, és 700 MW teljesítmény átvitelére képes.. A kábelek 450 km hosszban 50 m és 160 km-en át 420 m mélységben fekszenek a tengerfenéken. Azokat a norvég ABB gyártotta és az élettartamukat legalább 40 évre garantálta. Külön érdekesség, hogy a holland partok mellett 270 km hosszban a két kábelt egy köpenyben helyezték el, hogy ne zavarják a hajózás hírközlését., A fektetés során
Bekövetkezett két kábeltörés javítása némi késedelmet okozott de hibát sikeresen elhárították.
A nagyfeszültségű egyenáramú átalakítókat szintén az ABB szállította.. Az állomásokat Norvégiban FEDA, Hollandiában pedig Emmshaven nevű városkában telepítették és itt kapcsolják össze a két ország átviteli hálózatát.
A beruházás 600 millió Euróba került. Célja, hogy a holland villamosenergia-rendszer csúcsterhelési idejében vízerőművekből importáljon Norvégiából energiát saját fosszilis erőműveinek igénybevétele helyett és ezáltal csökkentse saját CO2 kibocsátását. Norvégia vízenergiában közismerten a leggazdagabb Európában. A hollandok pedig éjjel hőerőműveikből szállítanak energiát a norvégeknek, hogy tárolós vízerőműveiket tölthessék. Meghökkentő azonban a szeptember hónapban kialakult árarány. A hollandok 3,29 € /MW órás átlagárat fizettek az importért, viszont mindössze 1,42 €/MW volt az export átlagra, tehát az arány közel 20-szoros.
A koncepció lényegében hasonló az MVM és a osztrák ŐVG között 1978-1990 között megvalósított nyári–téli áramcseréjével, ahol viszont a nyári-éjjeli és a téli-csúcsidei ár arány 1:6 volt. A közös vizsgálat szerint a 220 kV-os távvezeték tíz év alatt kifizetődött.
Norvégia további tengeralatti összeköttetést tervez Németország és Dánia hálózata között.
A STATNET és az E.ON Netz megvalósíhatósági tanulmányt készítettek változatban 700 ill. 1400 MW teljesítményű összeköttetésre.
A becsült beruházási költség 1,1 ill. 2,2 milliárd $
Ez a terv szerepel az EU árampiac egyesítési programjában is.
Egyidejűleg a holland TEN-T és az angol UK’s National Grid megkezdték egy 1000 MW–os 260 km hosszú kábel létesítését Isl of Grain és Maasvlkte (Rotterdam közelében) között.
További tervek:
Olaszország –Szardínia között 420 km kábel az 1200 mély Tirén tengerben.
Finnország- Észtország között 75 km kábel, az Estlink, amelyet az ABB jövőre készít el.
A fentiekhez kapcsolódik egy friss UCTE jelentés, amit a következőképen foglalhatok össze:
Ismeretes, hogy az oroszok régi vágya volt, hogy szovjet átviteli hálózatot -amely Ukrajnától Vlagyivosztokig terjed- szinkron kapcsolják az UCTE hálózatával. Az évtizedek óta folyó vizsgálatok tavaly ősszel zárultak le. A diplomatikus megoldás az volt, hogy az UCTE elfogadja a szinkron üzemet, mint távlati célt, de a közeli megoldás műszakilag az egyenáramú kapcsolatok létesítése..
Budapest, 2009.02.12.
Kerényi A. Ödön
© Reális Zöldek Klub . Minden jog fenntartva.