Hosszúfülű denevér
Mészáros Milán
Ausztrál kutatók 120 év után fedezték fel újra az új-guineai hosszúfülű denevért. A kritikusan veszélyeztetett fajt kihaltnak ítélték. Újrafelfedezése mutatja, hogy a kutatóknak -vagy inkább matatóknak- fogalmuk sincs a biodiverzitásról.
A Queenslandi Egyetem diákjai Pápua-Új-Guineán, az Abau körzetben fogták be az új-guineai hosszúfülű denevér egyik példányát. A befogás után Luke Leung az egyetem szakembere azonosította az állatot, és elmondta, hogy a Pharotis imogene fajt az első és egyetlen példány 1890-es felfedezése óta nem jelentették. Emiatt kihaltnak nyilvánították. A denevér kritikusan veszélyeztetettként és kihaltként szerepel a nemzetközi vörös listán.
A hosszúfülű denevéreket más őshonos bőregerektől hatalmas fülük, és az orrnyílás mögötti lebeny különbözteti meg. Ismereteink a pápua-új-guineai denevérfaunáról igen hiányosak. A kutatók szerint további vizsgálatok kellenek annak meghatározásához, hogy a hosszúfülű denevérek populációja ama félszigetre koncentrálódik-e, ahol előkerültek, vagy esetleg szélesebb körben is elterjedtek.
Pápua-Új-Guinea ismert biodiverzitási gócpont. Leung szerint évente sok új fajt fedeznek fel, ezért a biodiverzitás mértéke nő, ám ezzel egyidejűleg több faj fenyegetett. Az ország adja a világ faji sokféleségének mintegy 7 százalékát, többek között megközelítőleg 276 ismert emlős-, 314 édesvízihal-, 641 kétéltű- és hüllő-, 740 madárfajjal. A Természetvédelmi Világalap (WWF) szerint 1998. és 2008. között 1060 új fajt fedeztek itt fel. A denevér felfedezői szerint a gyors emberi terjeszkedés miatt azonnali terepvizsgálatokat kellene végezni a tünékeny denevérfaj igazi védelmi státuszának feltérképezéséhez
A barna hosszúfülű-denevér (Plecotus auritus)
Korábbi írásainkban (Biodiverzitás kontra fajok pusztulása: http://realzoldek.hu/modules.php?name=Content&pa=showpage&pid=1494, Növekedés és ökológia: http://realzoldek.hu/modules.php?name=Content&pa=showpage&pid=1496 ) rámutattunk, hogy az evolúció nemcsak a fajok keletkezéséről szól (Darwin), hanem a fajok alkalmazkodásáról, rosszabb esetben pedig a pusztulásáról is. Ahhoz, hogy az ökológia valódi tudománnyá váljék, az szükséges, hogy feltárja, mi a törvény a fajok keletkezését és pusztulását illetően. Más szavakkal, a természet egyensúlyt tart-e a keletkezést és pusztulást illetően, illetve a fajok száma növekszik vagy csökken? A paritás -az egyensúly- ugyan vélelmezhető, de azt bizonyítani kell. Addig azonban az ökológia nem tudomány, amíg ezt a munkát el nem végzi.
Ráadásul, az ember a becsült 10 millió földi fajból nagyjából 2 milliót ismer. Így a fajok pusztulása természetesen csak a kétmillión belül értelmezhető. Ugyanakkor, évente 18-20 ezer új faj kerül felfedezésre. Ennyi pedig ismereteink szerint nem pusztul el az ismert 2 millión belül. De elpusztulhat ennyi, ha például a 10 millió fajra vonatkoztatunk.
Jelenleg tehát az ökológia biodiverzitását illetően teljes a káosz. Fogalmunk sincs, hány faj létezik a Földön, s ebből hányat ismerünk. Az "ismertek" közül kihaltként hány faj távozik évente, s hány faj kerül be közéjük a felfedezések következtében. Stb. És ez az ökológia szól bele szinte mindenbe, s riogatja az embereket a kihalással, közben pedig 120 éve kihaltnak nyilvánított fajok kerülnek újrafelfedezésre.
Ilyen körülmények között mit jelent például egy faj fenyegetettsége, védelme vagy megmentése?
2014. június 10.
© Reális Zöldek Klub . Minden jog fenntartva.
