Péteri László
Kedves Frédi!
Nagyon szépen köszönöm az értesítést, mert korábban több e-mailt is küldtem Neked a régi címre, amire nem jött válasz! Kiskörén, Ötvös Palitól is kérdeztem, hogy nem tudja-e, hogy mi történhetett, de azt mondta, hogy még a régi címen leveleztetek.
Nem tudom, hogy a korábbi írásaimat, dokumentumaimat megkaptad-e?
Most a Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv felülvizsgálata / VGT2, és a Kvassay Jenő Terv / KJT - Nemzeti Vízstratégia véleményezése kapcsán kérnék Tőled személyes szakmai segítséget, a radikális ál-környezetvédők duzzasztás-, vízlépcsőépítés-ellenes véleményeivel szemben, elsősorban a "csúcsrajáratás"-sal kapcsolatban még most is hangoztatott, hamis érveik cáfolata érdekében.
A Bősi Vízerőmű gazdaságossági-, megtérülési adataival kapcsolatban, a Magyar Energetika 2003. évi 2. számában megjelent írásodat már felhasználtam ellen-érvanyagként, Ötvös Pali Tiszalökre és Kiskörére vonatkozó vetítettképes előadásának adatai ugyancsak meggyőzőek. (Nem tudom, hogy van-e újabb, magyar nyelvő dokumentumod? Ha van az is érdekelne, mert 2015.09.14-én jár le a véleményezési határidőm!)
Nagy segítség lenne, ha írásban röviden dokumentálnád a Bősi Vízerőművel kapcsolatos üzemeltetési rendet, amely a régi elképzeléssel szemben, már nem a "csúcsrajáratás"-t jelenti, amelyet csatolhatnék a véleményezéshez.
Nem tudom, hogy vannak-e információid, vagy személyes szakmai kapcsolataid a Drávai, vagy egyéb vízerőművek hasonló üzemeltetési rendjére vonatkozóan, a fentiek cáfolatára vonatkozóan? (horvát,szlovén, osztrák, stb.?)
Fáradozásodat előre is köszöni,
Baráti üdvözlettel:
Péteri Laci
2015. szeptember 8. 7:19 Ilka Alfréd írta, :
Szervusz Laci,
Áprílistól új e-mail címem van, mivel 2015 március 10. Től a Bősi vízerőmű üzemeltetője
A Pozsonyi Vízgazdálkodási beruházó, állami vállalat lett, mely átvett minden alkalmazottat
Bősön, engem is.
Üdvözlöm a Juhos Lacit is.
Ilka Frédi
cid:image001.jpg@01CE4746.76E7F940
Ing. Alfréd Ilka
Vedúci odboru Hydrocentrum Gabčíkovo
VODOHOSPODÁRSKA VÝSTAVBA, ©TÁTNY PODNIK
Dunajská 1477/78
GABČÍKOVO, 930 05
Tel.: +421 906 312 022
Tel. asistentky: +421 906 312 033
e-mail: alfred.ilka@vvb.sk
web: www.vvb.sk
https://www.scribd.com/doc/279421161/2003-2-IlkaAlfred-Tiz-Ev e-Helyeztek-Uzembe-a-B%C5%91siVizer%C5%91m%C5%B1vet-1-MagyarEnergetika-2003-2bol16
2003-2-IlkaAlfréd-Tíz Éve Helyezték Üzembe a BősiVízerőművet[1]MagyarEnergetika-2003_2bol16 by Reálzöldek Reális Zöldek Klub
---------------------------------
Kedves Laci,
Mellékelve küldöm a 20 éves évfordulóra írt írásomat, melyet nyugodjék Dönci Bácsi anno lektorált.
Sárga színnel kiemeltem azt a részt, amely a szabályzási üzemmoddal foglalkozik, melyet a Bősi vízerőmű napi szinten
biztosít az üzemelési renddel öszzhangban.
A csúcsrajáratás mint terminológia a Bősi vízerőműben már nem használatos – modern megfelelője a szabályzási üzemmód.
Természetesen nem olyan méretekben mint eredetlig tervezve volt a GNV keretén belül. Csak amit a Bősi vízlépcső a vízhozam és a Bős Allati gázlók megengednek, úgy hogy a nemzetközi hajózás számára az előírt paraméterek mindig betartva legyenek.
Hasonló szabályzási üzemmódot alkalmaznak az Osztrák sógorok is a Dunám az Ő lehetőségeik és paramétereik alapján.
Sajnos nincs információm a Szlovén kollégáktól. Csehországban a Vltavai vízerőművek szintén alkalmazzák azt a módszert.
Tekitettel a liberalizált villanyenergia piacra ma már nincs szükség olyan mennyiségű csúcs áramra
mint a múlt század 80 –as és 90 – es éveiben volt.
Üdvözlettel
Ilka Frédi
http://realzoldek.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=4142
-------------------------------
Húsz éve folyamatosan üzemel a Bősi Vízerőmű
Ilka Alfréd, Bősi Vízerőmű igazgató
A szlovák cím: Ing. Alfréd ILKA
Slovenské elektrárne, a.s., závod Vodné elektrárne, Hydrocentrum Gabčíkovo
93017 Gabčíkovo,
Tel. 0042131/5915701, alfred.ilka@enel.com
A Magyar Népköztársaság és Csehszlovák Szocialista Köztársaság 35 éve, 1977. szeptember 16-án írták alá a Bős-Nagymaros Vízlépcsőrendszer megépítéséről és üzemeltetéséről szóló nemzetközi egyezményt, egyidejúleg az illetékes vállalatok közötti szerződéssel.
A szerződés az egyes gépegységek üzemebehelyezését 1986 és 1990 között irányozta elő.
A Magyar fél - gazdasági okokra hívatkozva - a nyolcvanas évek elején kérte az egyes gépegységek üzembehelyezésénak későbbi időpontra való halasztását.
A felek meggyeztek, az új időpontokban. Eszerint a Bősi Vízerőmű első gépegységének üzembehelyezése 1990. július és a Nagymarosi első gépegység pedig 1992. december lett.
Ezen időpontok 1989-ig voltak érvényben és semmi jel nem utalt arra, hogy a közös beruházású vízlépcsők építése akár a csehszlovák, akár a magyar oldalon le is állhatna.
A magyar fél, 1989. februárjában, a soron lévő Közös Operatív Csoport értekezletén a Nagymarosi Vízlépcső munkálatainak felgyorsítását javasolta.
A Csehszlovák fél a hírre felajánlotta a Bősi Vízlépcső 15 hónappal korábi befejezését úgy, hogy az egyes gépegységeket nem 6 hónapos, hanem 4 hónapos ciklusokban helyezi üzembe.
Az egyezmény módosítását 1989. május elején írták alá.
A módosítással szöges ellentétben a magyar kornány egy hónappal később, júniusban bejelentette, hogy a magyar oldalon ideiglenesen leállítja a munkálatokat. Később a csehszlovák területeken is fokozatosan leállították azon munkálatokat, amelyeket az államközi szerződés alapján a magyar félnek kellett volna elvégezni.
A jóváhagyott ütemterv szerint a magyar fél 1989. október elsejére vállalta elkezdeni Dunakilitinél a régi Duna meder elterelését. Erre sajnos nem került sor.
A Közös Operatív Csoport soros értekezletén 1989. oktéber elején a magyar fél bejelentette, hogy a Bős-Nagymarosi Vízlépcső Rendszer építésén az összes munkálatokat ideiglenesen leállítják.
Ekkor már közelgett az első bősi gépegység üzembe helyezési időpontja. Tervszerűen haladt az egyes gépegységek és segédberendezéseik, a villamos alállomások stb. szállítása és szerelése.
Az első turbina-generátor össze volt szerelve, a többi blokk pedig a 4 hónapos üzembe-helyezési ciklusnak megfelelő készültségi állapotban volt.
A vízerőmű kezelő és karbantartó személyzetének felvétele 1987. óta fokozatosan folyt. Fő szempont volt, hogy az üzembehelyezésre beiskolázott és szakmailag rátermett személyzet álljon rendelkezésünkre. Az első fázisban, 1989. augusztusáig a felvett alkalmazottak a Vági Vízerőművek a központi karbantartó részlegnél dolgoztak. Itt ismerték meg a folyami vízerőművek üzemét, és karbantartását. A féléves beiskolázás alatt értékes tapasztalatot szereztek amelyeket nálunk hasznosítani tudtak.
Bősi betanulás 1989. szeptemberében kezdődött, napi 6 óra előadással és két óra konzultációval és fél év után, 1990. márciusában szakmai vízsgával ért véget.
A Trencsényí VízerőműVállalat 1989. október elsejével alapította meg a Bősi Vízerőmű üzemet, beruházó és üzemeltető hatáskörrel. Ebbe lépett át az összes addig felvett alkalmazott és a Bősre kihelyezett beruházási részleg.
A magyar fél munkálatokat leállító bejelentése a Bős-Nagymaros Vízlépcső Rendszert pont a beiskolázás félidején érte. Ennek ellenére a betanulás és a vizsgák a tervezett ütemterv szerint
mentek végbe. Világosnak tűnt, hogy az újonnal beiskolázott személyzet számára a Bősi Vízerőműben egyhamar nem lesz munka. A legtöbbjüket sikerült elhelyezni az erőmű energetikai beszállítóinál. A ČKD Blansko, ©KODA Pilzen, ELEKTROVOD Bratislava bősi telephelyen és a Nyugat Szlovákiai áramszolgáltatónál. Örvendetes, hogy az emberek 90% az üzembe helyezésre visszajött az erőműre.
A munkálatok 1989. októberi leállítása, a Dunakiliti duzzasztó üzembe helyezésének elmaradása nemcsak a beiskolázott személyzetre volt negatív hatással, hanem a majdnem kész erőműre is. Felmerült a kérdés hogyan tovább? Mit kezdjünk a beépített gépekkel és berendezésekkel?
A beszállítók követelték azok átvételét, de ez lehetetlenné vált, víz és üzemi próbák nélkül. A vizet a próbákhoz a szerződések alapján a beruházónak kellett biztosítani. Végül is megállapodás született az átvételről, valamint a leszállított gépek és berendezések konzerválásáról.
Az építészeti rész is konzerválásra szurult, különösen az erőmű felvízcsatornája, amely a Duna elterelése után vízzel lett volna feltöltve. Mivel erre nem került sor a felvíz csatornába vizet kellett szivattyúzni, hogy a meder szigetelése ne sérüljön meg az ott időközben megéledt fák gyökérzetétől. A vízből csupán ideális konzerváló anyag lett, holott a turbinákat kellett volna hajtaniuk. A felvízcsatorna feltöltése a későbbiekben fontos szerepet játszott a turbinák próbaüzeménél, a pótmegoldás – „C“ variáns megvalósítása után.
A kialakult bizonytalan helyzet nyomasztó hatással volt mindenkire. Senki nem volt biztos abban, hogy az elkészült létesítmények, beépített berendezések valamikor is üzembe lesznek helyezve és a tervezett célt fogják szolgálni. A bizonytalanságot csak fokozta a magyarországi médiák erős ellenpropagandája. A munka-tempó fokozatosan csökkent. Közben folytatódtak a tárgyalások a magyar féllel, de egyre problémásabbak és pesszimistábbak lettek és végül majdnem megszakadtak.
Az építők körében a 90-es évek végén új reményt ébresztett a csehszlovák kormány döntése az úgynevezett „C“ variáns (a magyarországi ultra-zöldek szerint a „papírtigris“) megépítéséről. Ennek lényege a vízerőmű megépült felvízcsatonájának meghosszabítása Dunacsúnyig, ami már szlovák terület és véget ér a közös államhatár szakasz, és ott új duzzasztómű építése.
Így a Duna elterelése a Bősi Vízerőműhöz már szlovák területen történik és a Bősi Vízerőmű üzembehelyezhető lesz.
A csehszlovák fél intenzíven dolgozott az ideiglenes megoldás, a „C“ variáns megépítésén. Kevesen bíztak abban, hogy extrém rövid idő alatt sikerül megépíteni az üzembe helyezéshez oly fontos létesítményeket. Tény, hogy a magyar fél nem vett részt az ideiglenes megoldás a „C“ variáns építésében, de tágyilagosan meg állapítható, hogy a bősi vízerőmű üzembe helyezésére nem kerülhetett volna sor a magyar energetika szakemberei szoros együttműködése nélkül.
Így pl. a bősi 400 kV-os, tokozott (SF6) alállomás üzembe helyezése, ami az új Győr-Gabčikovó határkeresztező távvezeték fontos végpontja lett és hivatalosan, 1992. március 10-én került üzembe helyezésre. Ezzel vált lehetővé a Bősi Vízerőmű 6 gépegységével termelhető villamos energia betáplálása a nemzetközi hálozatba.
Ezután sor kerülhetett a TG7 és TG8-as gépegységek vizes próbáira is, melyet a felvízcsatornába szivattyúzott víz segítségével tudtunk elvégezni, mivel a Dunacsúnyig meghosszabbított műcsatorna még nem volt kész. A víz azonban elegendő volt a TG7 gépegység összes próbájára és a TG 8-as csapágyainak befuttatására. A TG7-es gépegységet először 1992. augusztus 30-án kapcsoltuk a hálózatra csatolva, másodszor pedig 1992. szeptember 2-án, tehát két hónappal a Dunacsúnyi duzzasztómű üzembe helyezése előtt. Nem kellett azonban sokáig várni a Bősi Vízerőmű üzembe helyezésre sem.
Nem számítva a TG7 gép augusztusi és szeptember eleji próbái alatti, villanyáram termelést, a Bősi Vízerőmű üzemi termelése 1992. október 26-án kezdődött, két nappal a Duna elterelésének megkezdése után. Amint a vízszint a bősi felvízcsatornában elérte a minimális üzemi eséstartományt a már kipróbált TG 7-es gépegység megkezdthette a termelést.
Az évszakra nem jellemző magas vízhozamok lehetővé tették a gépegységek gyorsított üzembe helyezését. A TG 4-et 1992. november 4-én, a TG 8-at pedig, melyen a generátor prototípus méréseket is elvégezték, 1992. november 24-én. A következő gépek 1993. elején, így a TG 5 – 1993. január 11-én, a TG 6 pedig 1993. január 20-án. Egy évvel később, 1994. január 13-án a TG 3. Ez volt az utolsó gépegység, amely a 400 kV-os alállomásba táplál be és komplex próbáik utáni átvételük 1993-ban történt.
Bős-Nagymarosi Vízlépcső Rendszeren magyar fél által 1989-ben félben hagyott építkezés és az ebből következő pótmegoldás megváltoztatták a bősi vízerőmű energetikai üzemeltetésének jellegét.
Tervezett rendszeres csúcsra járatás helyett a maximális villamosenergia-termelés lett a cél.
Ezért született a döntés, hogy a Bősi Vízerőműbem csak 6 gépegységet helyeznek üzembe a tervezett 8 helyett. Az 1992–93 évi termelési eredmények gazdasági kiértékelése után azonban döntés született, hogy az utolsó két gépegység beruházásának befejezése és üzembe helyezése is indokolt, mivel gazdaságos és hatékonynak bizonyul. Továbbá növelik az erőmű biztonságát és megbízhatóságát is. Végül az utosó két gépegységet is összeszerelték, kipróbálták és üzembe helyezték. 1995. június 6-án a TG 2-t és 1995. december 23-án a TG 1-t.
A Duna 1992. évi Bősi Vízerőműbe törtnént elterelése óta, további kisebb vízerőműveket helyeztünk üzembe, amelyek a mai napig megbízhatóan mőködnek.
Az üzemvíz csatorna baloldali töltésében, a hajózsilipektől 300 m-re felfelé létesült kis vízerőmű (MVE S7) a Csallóközi öntözőcsatornába folyó víz esését hasznosítja. A két horizontális tengelyű, 900 mm átmérőjű járókerekes Francis-turbina a szinkron generátorokat szíjáttétel segítségével forgatja. A gépek eséstartománya 12,2-17,2 m, víznyelésük együtt 7 m3/s, összteljesítményük 1,2 MW és éves átlagtermelésük 4 GWh. A berendezés teljesen automatizált, ellenőrzése és irányítása a „nagy”erőmű vezénylőjéből történik. A kiserőmű mindkét gépegysége képes a „nagy”erőmű egy-egy gépegységének önfogyasztását ellátni és így biztosítani az egész erőmű „újraélesztését”(black start).
A dunacsúnyi gátba beépített vízerőmű feladata az Öreg Duna vízellátását biztosítandó, minimum 400 m3/s vízmennyiség hasznosítása. A négy horizontális 3,71 m átmérőjű u.n. Pit-turbina (Voith gyártmány) együttes víznyelése 400 m3/s összteljesítménye 24,4 MW. A legnagyobb bruttó esés 7,1 m. Az évi energiatermelés 155 GWh körül mozog. Az erőmű üzeme teljesen automatizált, szabályozása és ellenőrzése a 35 km-re lévő Bősi Vízerőmű vezénylőjéből történik számítógép és kamerák segítségével.
A Čunovói Vízlépcső jobb szárnyán felépült kis vízerőmű a Mosoni-Dunába eresztett víz energiáját hasznosítja, 1994. nyara óta. A közös vízbeeresztő műtárgyakat két horizontális csőturbina és két 1400 mm átmérőjű beeresztő cső képezi 43 m3/s vízáteresztéssel. A két gépegység egy 1,6 MVA, 6,3/22 kV-os transzformátor segítségével a 22 kV-os alállomáson át táplál be a régió 22 kV-os hálózatába. Az erőmű üzeme teljesen automatizált, szabályozása és ellenőrzése a 35 km-re lévő Bősi Vízerőmű vezénylőjéből történik számítógép és kamerák segítségével. Éves átlagtermelés 5,5 GWh körül mozog.
Az üzembe helyezés óta 20 év telt el. A Bősi Vízerőmű a szlovák és a magyar energetika elválaszthatalan része. A 20 éves termelés, 2012. szeptember 30-ig 45 427,3 GWh. Ez minden évben több, mint Szlovákia összes többi vízerőművének termelése.
A Bősi Vízerőmű húsz éves üzeme alatt megbízhatóan teljesítette szlovák villamosenergia- rendszer (VER) követelményeit. Az erőmű folyamatosan részt vesz VER a primer és szekunder frekvencia és teljesítmény, valamint a feszültség szabályzásában. Fontos energetikai csomópont és határ-alállomás az ENTSO-E kontinentális nemzetközi hálózatában. Csúcsra járathatósága következtében jelentős tartalék teljesítmény, ha erőmű kiesésre kerül sor a szlovák energia rendszerben. Ennek üzemzavari szétesésekor képes az erőmű önálló újraindítására is ”( black start), valamint szigetüzemi működésére is.
Az erőmű üzemeltetési rendje lehetővé teszi a teljesítmény-szabályozási üzemmódot is. Az elmúlt tíz évben a Bősi Vízerőmű napi szinten biztosította és biztosítja 9–12 MW primer teljesítmény frekvencia és feszütség-szabályozást a Zsolnai országos teherelosztó követelményei alapján.
A Bősi Vízlépcső a Duna komplex hasznosítását szolgálja, amely az energia-termelés mellett, a nemzetközi hajózást, az árvízvédelmet, a vízgazdálkodást képes segíteni.
A vízerőmű üzeme magába foglalja a rendszeres karbantartást a folyamatos felújítást, az üzembiztonság és a gazdaságosság folyamos növelését.
Úgy véljük, hogy a Bősi Vízerőmű üzemünk az eltelt 20 év alatt a fenti követelményeknek eleget is tett.
Befejezésként szeretnék rámutatni arra, hogy üzemünk szeretné folytatni a húsz éve tanúsított eredményes munkáját, ami – vízhozamtól függően – Szlovákia villamos energia fogyasztásának 10-12 % át volt képes biztosítani.
Bős 2012 október 12.
Lektoráltam!
Budapest 2012,10.15.
Kerényi .A. Ödön
-----------------------------------
Tisztelt Ötvös Pál igazgató Úr! Kedves Pali!
Visszatérve a Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv felülvizsgálatával kapcsolatos, 2015.08.19-i, Kiskörén tartott Szakmai Fórumon tartott nagysikerű előadásodat követő telefoni megbeszélésünkre, valamint az azt követő fórumokon (Győrben és Budapesten) a civil "zöld" szervezetek, és a tervezők egy része által is - a csúcsrajáratással kapcsolatban - ismételten felvetett kritikai észrevételekre, kérem, hogy küldjél egy hivatalos, rövid szakvéleményt a fentiekre vonatkozóan (Tiszalök, Kisköre, ill. egyéb hazai, esetleg külföldi példák alapján), amelyet a 2015.09.14-i határidőig elkészítendő észrevételeinkhez, javaslatainkhoz szeretnénk csatolni, dokumentumként, kérve a tervezőket és a megbízókat, hogy ezeket a tényeket vegyék figyelembe a készítendő előterjesztéseik véglegesítésénél, és a korábbi háttéranyagaik felülvizsgálatánál is! ("a szó elszáll, az írás megmarad!" Nehogy valótlan, téves, vagy hazug állítások maradjanak meg a dokumentumokban, amelyet később ismét hivatkozási alapnak használhatnának!)
Tájékoztatásul megemlítem, hogy Ilka Alfrédtől is kértem, és meg is kaptam a hasonló összeállítást! Kiderült, hogy időközben megváltozott az e-mail címe, korábban ezért nem válaszolt. Lásd:
Ing. Alfréd Ilka
Vedúci odboru Hydrocentrum Gabčíkovo
VODOHOSPODÁRSKA VÝSTAVBA, ©TÁTNY PODNIK
Dunajská 1477/78
GABČÍKOVO, 930 05
Tel.: +421 906 312 022
Tel. asistentky: +421 906 312 033
e-mail: alfred.ilka@vvb.sk
web: www.vvb.sk
Fáradozásodat előre is köszöni,
Baráti üdvözlettel:
--
Péteri László
okl. építészmérnök, egyetemi tanársegéd
ny. min. vezető főtanácsos, belkereskedelmi-
idegenforgalmi szakértő
lakás: 06 1 203 5729
mobil: +36 30 319 2033
------------------------------------------
László Péteri
címzett: Ötvös; titkos másolat: saját magam
Nagyon szépen köszönöm az igen gyors reagálást és segítséget! Azt hittem, hogy a következő Győrben és Budapesten tartott szakmai fórumokon történt hozzászólásaim a csúcsrajáratásra vonatkozóan - a Tőletek szerzett információ alapján - elég lesz, de legnagyobb meglepetésemre az OVF képviseletében Tahy Ágnes, az ÖKO Zrt. képviseletében Rákosi Judit, és a tervezők közül többek (SimonffyZoltán, a BME VKKT) részéről vita tárgyát képezte, mert az ugyancsak általuk 6 évvel ezelőtt készített dokumentumokban is ezzel érveltek - többek között - a vízerőművek ellen, szemben a tényekkel, amely már akkor sem zavarta meg őket!
Ezért kényszerültem arra, hogy még az OVF anyagok véglegesítése előtt, a téma első számú illetékeseinek szakvéleményét is mellékeljem a korábbi írásbeli, szóbeli észrevételeink, javaslataink kiegészítéseként!
Én sajnos ennél többet nem tudok tenni az ügy érdekében.
Mégegyszer köszönöm a gyors segítséget, és minden jót kívánok Nektek,
Baráti üdvözlettel:
Péteri Laci
Utóirat:
- A VGT2-vel, a JVP-vel, az ÁKKT1-el és a KJT-vel kapcsolatban a legutóbbi időkben írt anyagaim, az RZK honlapján - a háttéranyagokkal együtt, időrendi sorrendben - a mellékelt összeállításban szereplő internet-linkeken érhetők el
- Most már csak a Drávára vonatkozó hasonló, horvát, szlovén, osztrák adataim hiányoznak, mert ott nincs személyes ismerősöm.
3. Számú Melléklet a 389-2007. (XII. 23.) Korm. Rendelethez
------------------------------------------------
20 Éve Uzemel a Bosi - Gabčíkovoi Vízeromu I DEFINITIV by Reálzöldek Reális Zöldek Klub
--------------------------------------------
© Reális Zöldek Klub . Minden jog fenntartva.
