A NEMZETI ENERGIASTRATÉGIA SIKERÉÉRT:
A HAZAI ATOMENERGETIKA JÖVŐJÉÉRT
TEMATIKUS ÖSSZEFOGLALÓ SZEMÉLYES KONZULTÁCIÓRA
(Nemzeti Fejlesztési Minisztérium, 2011. november 2.:
Kovács Pál, energetikáért felelős helyettes államtitkár)
Tisztelt helyettes államtitkár úr!
A Nemzeti Energiastratégia céljainak teljesülését semmi sem szolgálhatja jobban, mint a villamos energia-termelésben az atomenergia 40% körüli részarányának fenntartása, és e-szektoron belül a legkisebb költség elvének érvényesítése. Az is tény, hogy ma, ez az energiatermelési mód teljesíti leginkább a másik alapvető célt, a környezet legkisebb terhelését.
Az elmúlt kb. egy évben folytatott „eszmecserénk” e két téma köré koncentrálódott, úgy, hogy a magam eszközeivel megpróbáltam föltárni az atomenergetika területén reálisan megvalósítható költségmegtakarításokat, az atomerőmű versenyképességének megtartása, esetleg növelése érdekében.
Szakmailag teljesen egyértelmű, hogy ez a megtakarítási lehetőség az atomerőműben keletkező kis- és közepes-aktivitású radioaktív hulladékok erőművön belüli kezelése és a kondicionált végtermékek végleges lerakási technológiájának a költségeiben rejlik.
Az atomerőmű, az érvényes – és nemzetközi mércével mérve szigorúnak mondható – hazai jogszabályi keretek jelenleginél jobb kihasználásával, jelentős mértékben csökkenthetné a cementezendő folyékony radioaktív hulladékainak, ill. a végleges lerakást igénylő kondicionált végtermékeinek mennyiségét. Ez akkor is igaz, ha a 17 éve beüzemelés alatt álló Folyékony Hulladékok térfogatcsökkentő Feldolgozási technológia (MOWA, IVO és a víz-alatti plazma összessége) a közeljövőben sem fog a tervezett évi 500 m3 teljesítménnyel működni.
Az FHF technológia működtetése talán már nem is cél, hiszen folyamatban van egy ezt helyettesítő nemzetközi versenypályázat (tender) kiírása. Ebben az esetben még-inkább igaz, hogy 2018. előtt a folyékony hulladékok (sűrítmények) cementezése nem várható, tehát, a pályázat költségein felül a tartálypark bővítési költségeivel is számolni kell. A tender és a tartálypark-bővítés összes kiadását 2018-ig 14-18 Mrd Ft-ra becsülöm.
A hazai szakemberek már a 80-as évek végén elvetették a műszaki tervekben szereplő azon elképzelést, hogy a folyékony hulladékokat az üzemidő végéig az erőmű területén tárolják, és helyette, a folyamatos cementezés céljára megvásárolták a MOWA berendezést. E berendezés birtoklása ellenére a gyakorlatban – az FHF technológia két évtizedes késése, de lehet, hogy végleges kudarca miatt – mégis a műszaki terv szerinti forgatókönyv válik valósággá.
Függetlenül attól, hogy végül mikor, és mennyi kondicionált hulladék keletkezik, azokat csakis a nemzetközi gyakorlattal egyezően, az izotóp-összetételük alapján számolt radiotoxicitásuk (HULLADÉKINDEXÜK) által indokolt biztonságot nyújtó tároló-típusba kell (kellene, lenne szabad) véglegesen lerakni. A Paksi Atomerőmű – általánosan kis- és közepes-aktivitású hulladék-kategória elnevezéssel illetett – kondicionált hulladékai a fenti paraméterek alapján nem igényelnek geológiai (mélységi) lerakást. Ez a lerakási mód, a bátaapáti-i hulladéktároló beruházási költségeiből kiindulva, minimum hússzor annyiba kerül, mint amennyiért más országok megépítették (megépítik) a megfelelő biztonságot nyújtó felszíni (felszín-közeli) tárolóikat. Közös felelősségünk annak megakadályozása, hogy e rendkívül költséges, a nemzetközi gyakorlattól merőben eltérő külön-utasságunk a radioaktív hulladékok „temetője” helyett, a hazai atomenergetika vesztőhelyévé váljon.
A Nemzeti Energiastratégia atomenergetikára vonatkozó terveit figyelembe véve a radioaktív hulladékok ügyében az út (és a költségek) elején járunk, tehát, e stratégiához új hulladékkezelési koncepcióra lesz szükség. A geológiai tároló bővítését, a jövőre elkészülő 20 000 m3 után le kell állítani, és ARANYTARTALÉKKÉNT használva, át kell térni a felszíni, vagy felszín-közeli tároló-típus építésére.
Az atomerőmű bővítése esetén, a leszerelési hulladékokkal együtt, a jövőre megépülő 20 000 m3-en felül a kis- és közepes-aktivitású hulladékok végleges lerakásához további
160 000÷180 000 m3 bruttó tárolótérre lesz szükség. Ennek költsége a bátaapáti-i (geológiai) tároló bővítése esetén, mai áron 320÷360 Mrd Ft lesz. Ugyanekkora felszíni tárolótér 14÷16 Mrd Ft-ért megépíthető.
Az eddigiekben – szándékosan – nem érintettem a kiégett fűtőelemek és az egyéb nagy-aktivitású hulladékok végleges elhelyezésének, vagy, az én elképzeléseim szerint szakmailag jobb és sokkal gazdaságosabb megoldásnak a reprocesszálásnak a költségeit. Ezzel a feladattal, mind költségszinten, mind a lehetséges műszaki megoldások elemzésével már ma is komolyan kellene foglalkozni. Ez a problémakör a Nemzeti Energiastratégiának és a bővítési versenytárgyalásoknak szerves részét kell, hogy képezze.
Úgy vélem, hogy a személyes találkozás témái, és a javasolt „szakértői csoport” feladatai körvonalazódtak:
- a legkisebb költség elvének érvényesítése az atomerőműben termelt áram önköltségének csökkentése révén, a radioaktív sugárterhelésekre vonatkozó ALARA irányelvek általános követelményrendszerének betartása mellett
- a kis-és közepes-aktivitású folyékony hulladékok atomerőműben történő kezelése terén jelentkező problémák elemzése, gyors megoldása a meglévő technológiákkal, hazai szellemi erőforrások bevonásával
- a cementezendő folyékony hulladékok, és ennek eredményeként a kondicionált végtermékek mennyiségének csökkentését biztosító lehetőségek feltárása: kibocsátás-növelés és/vagy a bórsav eltávolítása a sűrítményekből
- a kondicionált végtermékek izotóp-összetételéből adódó radiotoxicitású, HULLADÉKINDEXŰ hulladékok végleges lerakására alkalmas tároló-típus és helyszín kiválasztása
- a Célzott Biztonsági Felülvizsgálat (stressz-teszt) tartalmi követelményeiből és az Előzetes Nemzeti Jelentés radioaktív hulladékokra vonatkozó észrevételeiből adódó feladatok megoldási javaslatainak kidolgozása
A vázolt feladatok elvégzésére alkalmas hazai és külföldi szakemberekkel (amennyiben az utóbbiak bevonása indokolt) beszéltem, ők készek a megbízásos alapon történő munkára. Jelenlegi, felelős beosztásaidból adódóan, föltétlen lehetőséget kell teremtened arra, hogy azok is megszólalhassanak, akiknek eddig erre nem volt lehetőségük.
Személyes visszajelzésekből tudom, hogy azok között is találunk támogatókat, akik, az eddigi folyamatok irányításában részt vettek. A kezdeményezéshez bátorság kell és a dolgoknak menniük kell.
Tisztelettel: Dr. Bogáncs János a PAE nyugalmazott radiokémiai főszakértője
Paks,2011-10-27
Kovács Pál Szem Találk 2011 11 02 Témavázlat by Reálzöldek Reális Zöldek Klub
© Reális Zöldek Klub . Minden jog fenntartva.
