Talán már holokauszttagadással is felér a Nagymarosnál elszalasztott lehetőség emlegetése?
Magyarország európai parlamenti képviseletét a nemzet érdekeit eláruló politikus ne láthassa el! A pártok és a média egyaránt elhallgatja, hogy öt évvel ezelőtt a Magyar Országgyűlés kénytelen volt hatályon kívül helyezni az „Alsó vízlépcsőt nem építünk” tételt kimondó 1992. évi XL. törvényét az EU felszólítására. A vízlépcső-ellenesség – melyet az új hatalmi elit a rendszerváltás szimbólumává emelt és törvénybe is foglalt – nem fért bele az európai értékrendbe.
Az EU elveivel és a magyar nemzet érdekeivel egyaránt ellentétes törvény megszüntetésének tényét a pártok EU parlamenti listán szereplő politikusai közül többen nem hajlandóak tudomásul venni. Változatlanul csúsztatnak a Bős-nagymarosi vízlépcsővel kapcsolatban, magyar érdekként hivatkozván arra, amiről a szakemberek már húsz éve kimondták, hogy nemcsak nemzetközileg védhetetlen álláspont, de a magyar termőföldet is leértékeli.
Ha egy folyót a hajózás, vagy más érdekek miatt egyszer elkezdtek belépcsőzni, akkor azon a folyón a lépcsőzést a torkolatig folytatni kell.
Ilyen a folyó a Duna is, amelynek Magyarország feletti és alatti szakasza egyaránt belépcsőzött, kivéve a magyart.
Hazánktól az Európai Unió is elvárja, hogy a Duna magyarországi szakaszán a Duna Bizottság által meghatározott és Magyarország által törvénybe iktatott Belgrádi Egyezmény szerinti hajózási feltételek rendelkezésre álljanak. A „minden folyjék szabadon” liberális elképzelés által vezérelve a rendszerváltó magyar politikai elit – az európai gyakorlattal szemben – törvénybe foglalta vízlépcsők építésének tilalmát a Dunán és mellékfolyóin. Aszály idején így kevesebb a lehetőség öntözésre, jó termés esetén pedig a szállítási költségek emésztik fel a gazdák hasznát. Ha nincs lehetőség öntözésre, a magyar föld kiszárad, elértéktelenedik, és olcsó pénzért megveheti az, aki elegendő pénzzel és tapasztalattal rendelkezik a mocsarak lecsapolása és a vizek használata területén.
A rendszerváltásra hivatkozva megtiltották a magyarnak, hogy építsen a Kárpát-medencében. A hazugságban egész odáig mentek, hogy sztálini műnek nevezték azt a műszaki alkotást, amelynek a helyét még a Magyar Királyság idején, 1942-ben jelölte ki a napokban elhunyt világhírű magyar, Mosonyi akadémikus professzor.
A Duna magyarországi szakaszának a hajózhatósága csak vízlépcsők létesítésével biztosítható, a nagymarosi vízlépcső megépítése ezért elengedhetetlen.
A haza árulói azok, akik „Nem építünk alsó gátat” jelszóval az Európai Uniótól várják el, hogy a hajói méretét a Duna magyarországi szakaszához faragja. A Dunán az EU szabványai szerinti hajózási feltételek megléte magyar nemzeti érdek, a magyar mezőgazdaság versenyképességének biztosításához nélkülözhetetlen feltétel.
A magyar föld terményeinek vízi úton történő szállítása ugyanis a magyar mezőgazdaság versenyképességének elengedhetetlen feltétele.
A globális felmelegedés veszélye nemcsak a széndioxid-mentes atomenergiát értékelte fel, hanem az öntözéses mezőgazdaságot is. Ma Magyarország létérdeke vizeinek visszatartása, a Trianon utáni helyzethez alkalmazkodó, Horthy Miklós kormányzósága alatt kimunkált hajózási és vízgazdálkodási elképzelések megvalósítása révén. Felmerül a kérdés, hogy kinek az érdekét szolgálja az, aki még azt is visszautasítja, hogy a vízgazdálkodás reformjának tervéről egyáltalán érdemi vitát nyissanak.
A Reális Zöldek bizonyosak abban, hogy a magyar mezőgazdaság, a kert- Magyarország lesz az ország túlélését biztosító ágazatok egyike. Ennek alapvető feltétele pedig a tervezett vízlépcsők és a Duna-Tisza csatorna megépítése.
Kiadó a Reális Zöldek Klub elnöksége
© Reális Zöldek Klub . Minden jog fenntartva.
