Kerényi A. Ödön
Szigetköz. Hajba Ferenc cikke a Népszabadságban. 3 fenékküszöb megvédene a kiszáradástól
Hozzászólás Hajba Ferenc Szigetköz cikkéhez
(Népszabadság 2007.08.18.)
Rendkívül nagy örömmel olvastam a cikket, mivel ilyen tárgyilagos írás évek óta nem jelent meg a Népszabadság hasábjain. Végre a magyar vízgazdálkodási két évszázados tapasztalttal rendelkező világhírű mérnökeiről nem elmarasztaló szöveget olvashatunk, hanem a tapasztalt tényeket tárja fel és bemutatja a műszaki megoldást is, amely megcáfolja a Bős-Nagymarosi Vízlépcső viták azon jellegzetes vádját, miszerint „a Duna bősi elterelése miatt kiszárad a Szigetköz!”.
Az átmeneti jellegű mérnöki megoldás egyszerű. A Duna lecsökkent vízáramú főmedrébe elbontható kőgátat építettek be szikla darabokból, amely kb. 1.5 méterrel megemeli a vízszintet és így víz jut az oldalágakba.
Ez a pofon egyszerű fenékküszöb diákkori vakációs emlékem, amikor a falusi gyerekekkel a hegyi patakot duzzasztottuk fel nagyobb, görgeteg kövekkel, hogy a kis tóban locsolkodjunk, majd óriási élmény volt a megbontott gáton kiáramló „árvíz” látványa is.
Néhány fenékküszöb beépítése a Dunakiliti és Szap közötti szakaszon benne volt az eredeti tervekben is, de három parlamenti vita kellett hozzá, hogy a csúnyi duzzasztó szlovák megépítése után egy fenékküszöb épüljön be a Dunakiliti gát melletti főmederbe. Ám ez az egy is üdülő körzetté alakította a főmeder és a műcsatorna közötti szlovák szigetet. A magyar oldalon pedig a vízügy szakértői további megoldásokat találtak arra, hogy cikkben fényképekkel is igazoltan turista paradicsommá váljék a Szigetköz Dunakiliti feletti szakasza. .
Fontos megállapítása cikknek, hogy tovább javítaná a talajvíz viszonyokat, ha megvalósulnának az eredetileg tervezett fenékküszöbök a Dunakiliti-Szap szakaszon is.
Magam, aki 1990 óta közismert energetikus sürgetője vagyok a nagymarosi ügy rendezésének, csak gratulálni tudok a vízügyes mérnök kollégák eredményes munkájához.
A megérdemelt dicséret mellett azonban szeretném a cikket kiegészíteni ée néhol javítani is.
-Hasznos lenne, ha a térkép nem Dunakilitiig, hanem Dunacsúnyig mutatná a helyszint, mivel pont az a rész hiányzik, amelyet a fényképek mutatnak és a szöveg emleget is, így pl . a denkpáli gumigát helyét.
- Nem látszik a Mosoni-Duna ág nyomvonala sem, holott szigetközi talajvízszint javulásban jelentős szerepe van a csúnyi gátnál beengedett 40 m3 /sec vízmennyiség szivárgó hatásának is.
- Nem világos a cikk árvíz biztonsági aggálya. Tények igazolják, hogy a bősi gáthoz vezető műcsatorna 4000 m3 /sec áteresztő képességével megnövekszik a főmeder 6000 m3 /sec árvízi áteresztő képessége. Így a kb. 10 000 m3 /sec eredő kapacitás a várható legnagyobb árvízszintet kb. 0,5 méterrel csökkenti. Elesik tehát az a médiumokban megjelent, laikus hiedelem , hogy a Bősi Vízlépcső miatt csökken az árvízbiztonság. Az aljnövényzet terjedése miatta k9özeoes árvizeknél tapasztalt árvízszint növekedés tehát bőven belefér a mai gátmagasságok mellett megengedhető maximumba.
A cikkíró kiváló vízügyi tanácsadói – feltehetően hivatali, fegyelmi okból- hangoztatják azt, hogy csak a Szigetköz viszonyaival foglakoznak és nem A Bős-Nagymarosi Vízlépcsők hágai Nemzetközi Bíróság ítéletének értelmezésével. Ezen érthető helyi szemlélet az oka annak, hogy átveszi a Kormányrendeletben előírt KVVM hivatalos álláspontját és tudomásul veszik azt a m agyar értelmezést, hogy a hágai ítélet nem kötelezi Magyarországot a Nagymarosi Vízlépcső magépítésére.
Ez az alapvető tévedés, amely 10 éve lehetetlenné teszi a megegyezést a szlovák féllel a hágai ítélet végrehajtásában.
Számos cikkben, előterjesztésben hívtam fel a miniszterelnök urak és az illetékes hatóságok figyelmét arra, hogy a Nemzetközi Bíróság a Nagymarosi vízlépcső megépítését a Bősi Vízerőmű csúcsra-járatásáról való lemondás miatt nem tartja szükségesnek, de az érvényben lévőnek minősített alapszerződés összes több célkitűzésének eléréséhez e vízlépcső léte nélkülözhetetlen. Így az összesen 4 milliárd kWh/év villamosenergia-termelés, a Duna Bizottság hajózási egyezmény betartása, az árvízvédelem, a közlekedés, a mezőgazdaság, a Börzsöny-Pilis térség közötti híd szerepe, a Dunakanyar turizmusának növelése stb. célok nem valósíthatók meg.
A fenti kiegészítő megjegyzések mellett is, abban reménykedem, hogy a cikk áttörést eredményezhet azon a falon, amely társadalomban él a Duna komplex hasznosításával szemben és téves indokok alapján gátolja a hágai ítélet végrehajtását. Bízom abban, hogy e témakörben további felvilágosító cikkek jelenhetnek meg legnagyobb példányszámú napilapunkban, a Népszabadságban.
Budapest, 2007.08.21.
Kerényi A. Ödön Állami-díjas. vasdiplomás gépészmérnök,
a Magyar Villamos Művek Zrt. ny. vezérigazgató helyettese.
© Reális Zöldek Klub . Minden jog fenntartva.
