Belépés | Regisztráció

 Kezdőlapnak!

 Kedvencekhez! | (CTRL + D)
A Reális Zöldek Klub tudományos háttérének a művelői

Megnyitás külön ablakban
 
Tartalom
icon_home.gif Főoldal
realzoldek150.gif 
· Állásfoglalás
· Elérhetőség
· Bemutatkozás
· Közlemények
· Tájékoztató
· RZ Vélemények
· 20 éves a RZK

rzvlogo.gif 
null.gif Reális Zöldek Klub
null.gif környezetpolitikai
null.gif lapja
· Archívum

Közösség
· Hírek
· Hír rovatok
· Hír archívum
· Vélemények 1
· Szavazások
· Általános fórum
· Vélemények
· Tartalmas írások
· Kapcsolat
· Honlap Térkép
· Fórum
 
Google Kereső
Google

Keresõ
Keresett szöveg:

WWW
realzoldek.hu

SafeSearch::


Részletes Keresõ
 
Ott vagyunk a Facebookon
Reálzöldek Reális Zöldek Klub

Névjegy létrehozása

 
Facebook oldalak

Hárfás Zsolt

Atomenergia Info



 
A Reális Zöldek Klub eszmeiségét kifejező írások szerzői

Megnyitás külön ablakban
 
CAMPING
Mediterrán körülmények SIKONDÁN a fürdő mellett!
RIEDEL RENÉ
+36 20 991 3209
+36 72 481 981
7300 Komló-Sikonda
info @ medianocamping .hu medianocamping.hu
FACEBOOK
 
Vélemények

A ReálZöldek véleményei olvashatóak még az alábbi honlapokon:


Greenfo hírlevél!


 
Történelmi
Évfordulók
1856
1856. március 30. A krimi háborút lezáró párizsi békekongresszuson több pontban foglalkoztak a Duna torkolati szakasza hajózhatóságának kérdésével. A folyó torkolatánál szükséges szabályozási munkák kijelölésére és végrehajtására a szerződést aláíró hét nagyhatalom döntött az Európai Duna-bizottság létrehozásáról.

Évforduló naptár

 
Zöld Válasz

Zöld Válasz
 
Elnökségi meghívó 2016. január 15.

- Elnökségi meghívó 2016. január 15-ére
- Mellékletek
- Az elnökségi ülés előadásai és fényképek
- BÜNTETÉS
 
Juhos László vallomások

Első

Második

Harmadik

Negyedik

Ötödik

Hatodik

Hetedik

Nyolcadik

Kilencedik

Záró válogatások

Határozat

 
Duna-, Tisza hajózhatósága - múlt-jelen-jövő
Péteri László




Kedves Kollégák!

A Duna és a Tisza hajózhatóságának múltjával, jelenével és jövőjével kapcsolatban mellékelek néhány történelmi dokumentum-kivonatot, és a francia "Croisi Europe" folyam-, és tengerhajózási cég "Victor Hugo" kabinos üdülő-, szállodahajójának 2004. évi dunai-tiszai próbaútjával kapcsolatos dokumentumot, kommentárral kiegészítve.


Baráti üdvözlettel
--
Péteri László
okl.ép.mérnök, egyetemi tanársegéd
ny.min.vez.főtanácsos, belkereskedelmi-
idegenforgalmi szakértő

mobil: 06 30 319 2033




Gr. Széchenyi Istvántól, Mosonyi Emilen át, Victor Hugóig
A Duna és a Tisza hajózhatóságának múltja, jelene és jövője néhány szóban és képekben



A cím lehet, hogy első olvasásra kissé furcsának tűnik, de a mellékelt szövegkivonatok és képek talán magyarázatot adnak rá. Az „Új Magyarország” megteremtésében és nemzetközi megismertetésében, ill. elismertetésében a fentnevezettek jelentős szerepet játszottak, ill. játszanak.

A Duna és a Tisza hajózhatóságának, árvízvédelmének biztosítása kapcsán, gr. Széchenyi Istvánnak – Kossuth Lajos szerint is, „legnagyobb magyarnak” – és Vásárhelyi Pálnak a nevét remélhetőleg még az ifjú nemzedék is ismeri, részben az Al-Duna / Vaskapu, Kazán-szoros, ill. részben a Tisza szabályozása kapcsán. A napokban, 99 éves korában elhunyt, és hazájából politikai okokból elüldözött, Mosonyi Emil professzor hazai ismertségéről sajnos nem mondható el ugyanez. Ezért

Emlékeztetőül néhány tény és adat:

 Gróf Széchenyi István 1825. május 10-én, a X. Károly koronázási ünnepélyére küldött Esterházy Pál herceg társaságában ismét útra kelt Franciaország, ill. Párizs felé. Útközben különösen a XIV. Lajos alatt épített, Canal du Midi ragadta meg figyelmét és keltette fel benne a Duna-, és a Tisza-szabályozásának gondolatát. Rég ápolt vágya volt, hogy megnyissa a Dunát a kereskedésnek egész a Fekete-tengerig. 1830. június 24-én indult kíséretével saját hajóján szemleútra, hogy a Duna folyását tanulmányozza, és a szabályozás nehézségeiről saját tapasztalatai útján győződjék meg. Ez útnak, amely Pesttől Konstantinápolyig terjedt, Orsova, Galac, Konstantinápoly, ill. hazatérőben, Pozsarevác (ahol Milos hercegnél időzött), Szendrő, Belgrád voltak nevezetesebb pontjai. Útközben Bujukderéből tudósította József főherceg nádort megtett útjának céljáról, és felajánlotta szolgálatait egy, a Duna végig hajózhatóvá tételére vonatkozó javaslat előterjesztésére. 1833. június. 20-án kapta erről a nádor megbízását, és ettől kezdve, mint királyi biztos 10 éven át, vezette a munkálatokat. Ez év július 8-án indult el újra, és 29-én kezdte meg Orsován a sziklarepesztést, és bár az eszközök elégtelensége, a török kormány akadékoskodása miatt lassan haladhattak, 1834-re már egy Argo nevű hajóval átkelhettek. Közben (1833. szeptember 3.) egy gőzhajóval, mely a Tiszán az első volt, Szegedre is elrándult, hol nagy lelkesedéssel fogadták.
1836-39-ben további tevékenysége a Duna-szabályozás, a Lánchíd és a lóverseny ügye között oszlott meg. A Lánchíd építésére vonatkozó szerződést az országos bizottság, melynek Sz. I. legtevékenyebb tagja volt, ez évben kötötte meg.
A gőzhajózás ügye is állandóan foglalkoztatta. A Duna Gőzhajózási Társulat ügyét nálunk ő karolta fel és ő támogatta a bécsi kormánynál, a nádornál, az országgyűlésnél (első gőzhajó Budapest és Zimony között 1831. márc. 16.); később egy egész cikksorozatban ismertette e vállalatot s nagy kereskedelmi fontosságát.
1842. augusztus 24-én megérte azt az örömet, hogy a Lánchíd alapkövét a nádor és az országgyűlés képviselői jelenlétében letették. 1828 óta folyton foglalkoztatta ennek terve, levelezett és utazott ez ügyben: egy év múlva készen volt a tervrajz, és azt 1832-ben Pest városa is elfogadta. Andrássy György gróffal együtt e végett tett angolországi utazásáról írt jelentését nyomtatásban is kiadta. Terve elé sokféle akadályt gördítettek, mivel az általános fizetés elvét is összekötötte vele, ez pedig rést tört a nemesi kiváltságokon. Ugyanilyen tárgyúak: Adó és két garas és Magyarország kiváltságos lakósihoz című röpiratai. A Duna-szabályozás után másik kedvenc tervének megvalósítását, a Tisza-szabályozást is ez időben kezdhette meg. 1845. augusztus 16-án a magyar királyi helytartó tanács kebelében felállított közlekedésügyi osztály élére állíttatott, és a munkálatokat azonnal megkezdte. Rendezési tervét és az ügy fejlődését több műben ismertette.
Élete vége felé a honfiúi bánat, a folytonos tépelődés a haza sorsán lassanként megtörték szellemi erejét. Orvosa, Balogh Pál szeptember 5-én Döblingbe, a Goergen gyógyintézetébe vitte. Itt volt évek hosszú során eltemetve, híven ápolva szerető nejétől, aki evégett Bécsbe tette át lakását, és folyton érintkezett vele és környezetével. A bécsi rendőrség 1860. március 3-án házkutatást tartott nála, és elkobozta iratait, melyek alapján messze ható politikai összeesküvést vélt fölfedezni, és amellett tudtára adták, hogy az elmegyógyintézet megszűnt rá nézve menedékhely lenni. A félelem, hogy erőszakkal elviszik, vagy megölik, egy régi jó barátjának, Jósika Sámuel bárónak váratlan halála, az újra elborult politikai kilátás izgatottságát rendkívül növelték, és egy végzetes pillanatban (1860. április 7-8. között eső éjjelen) önmaga ellen fordította fegyverét.
 Vásárhelyi Pál életének legfontosabb mozzanatai: 1837-ben a legveszélyesebb sziklazátonyok kirobbantásával befejeződött a vaskapui vízi út építése a Dunán, amelynek tervezésében és kivitelezésében is oroszlánrésze volt. Tervei alapján elkészült a Fertőt lecsapoló csatorna, amely a Hanságon biztosította a gazdálkodást. 1846-ban a Tisza szabályozásának tervét két változatban is elkészítette, de többre már nem futotta az erejéből, mert április 8-án a Tisza-völgyi Társulat ülésén a pesti Károlyi-palotában szívroham végzett vele. A Tisza szabályozása végül az ő tervei alapján készült el.
A sors iróniája, hogy mindketten, gr. Széchenyi István és Vásárhelyi Pál is, életüket ilyen tragikusan végezték, még mielőtt nagy műveik megvalósultak volna!

 Mosonyi Emil professzor nevét – a 2006. évi Széchenyi díja, ill. 99 éves korában történt elhalálozása kapcsán is – csak a „sztálinista műnek” kikiáltott, Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer kapcsán említette a magyar média, amelyet a tények cáfolnak.
Az 1950-es évektől a dunai vízlépcsőrendszer tervezésének vezetője; a magyar-csehszlovák vízlépcsőrendszer tárgyalások műszaki irányítója volt. A békésszentandrási duzzasztómű építésének fő szakértője, a tiszalöki vízlépcső felelős fő tervezője, majd az építés létesítményi főmérnöke. Kezdeményezésére és irányításával dolgozták ki Magyarország első nagytávlatú Vízgazdálkodási Kerettervét, amely nemzetközileg is úttörő munkának számított.
1956-os tevékenysége miatt 1957-ben felfüggesztik állásából, de szakértelmét nem nélkülözhetik. 1964-ben a Baden-Württemberg-i kultuszminiszter tanszékvezetőnek hívta meg Karlsruhéba. 1965-ben távollétében elítélték, és csak 1990-ben térhetett haza, amikor itthon is számos kitüntetésben részesült. (Kossuth-, és Széchenyi díj, stb.)
A világ minden részében végzett szakértői munkát, elsősorban a vízerő-hasznosítás területén és a világ 52 városában tartott előadásokat főként a vízi létesítmények tervezése és építése, illetve üzeme tárgykörében.
Kutatásai tették lehetővé a 20. század egyik legnagyobb vízügyi alkotásának, a Duna-Rajna-Majna csatorna különleges hajózsilipjeinek korszerű és gazdaságos kialakítását, amely tényről a hazai média még most, halála után is hallgat!
Számos egyetemen, tanfolyamon tartott előadásokat, 4 külföldi egyetem és a BME tiszteletbeli, illetve díszdoktora. Az Argentin Tudományos Társaság 1963-ban, a Toulous-i Tudományos és Szépirodalmi Akadémia 1969-ben levelező tagjává választotta. Az új-zélandi Aucklandi Egyetem [2] 1993-ban Mosonyi-díjat alapított a „fenntartható vízerő” témában.
Életének fő műve a háromkötetes vízerő-hasznosítási szakkönyve, a „Water Power Development”, amely az angol mellett magyar, német és kínai nyelven is megjelent. Kiemelkedő a mintegy 200 műből álló szakirodalmi tevékenysége.
Sajnos Ő sem érhette meg életében, hogy a Duna és a Tisza hajózhatóságát, a Duna-Tisza-közi Homokhátság vízpótlását biztosító javaslatai – a Nagymarosi-, Adonyi-, Fajszi-, Csongrádi Vízlépcső és a Duna-Tisza csatorna beruházása, stb. – komplex módon megvalósuljanak.

Ilyen előzmények után kalandos vállalkozásnak minősíthető, hogy a francia Croisi Europe folyam-, és tengerhajózási cég egyik legkisebb, „Victor Hugo” nevű, kabinos üdülő-, szállodahajója, Robert Weinberger kapitánnyal, és Szanyi Zoltán révkalauzzal, 2004-ben vállalkozott egy dunai-tiszai próbaútra, Budapest – Tokaj – Budapest útvonalon.
A próbaútról, Robert Weinberger kapitány által készített néhány felvételt illusztrációként mellékelek, tekintettel arra, hogy a hazai média ezt a bátor vállalkozást se verte „nagydobra”! Ugyanakkor a francia „Night & Day Production Audiovisuelle” stábja filmet forgatott az útról „La Hongrie, Entre Danube et Tisza” címmel, amelyet több francia TV-csatorna, több alkalommal is levetített. A 11-11 napos, oda Budapest-Tokaj, ill. vissza Tokaj-Budapest útvonal programjában a francia-vonatkozású magyar emlékek (Pécs, Victor Vasarely / Vásárhelyi Győző múzeum, stb.), az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark (Feszty körkép), a magyar világörökségi helyszínek (Hortobágy, Tokaj) megtekintése is szerepelt. A film a fentieket a magyar történelem és hagyományok ismertetésébe ágyazva, igen színvonalasan és objektíven mutatta be. (külföldi forgatócsoportokra ez általában nem jellemző, mert sokszor csak felszínes, sablonos anyagokat készítenek hazánkról.)

A Magyar Turizmus Rt. akkori vezetése – kérésem, ill. javaslatom ellenére sem – volt hajlandó a film magyar nyelvű változatának elkészítésére, és hazai bemutatására. (mottó: Magyarország egy francia szemével).

Végezetül megemlítem, hogy a franciák hajózási szempontból is kockázatos vállalkozását minden dicséret megilleti, de egy pillanatra se felejtsük el, hogy e kalandos hajóút – amelyet később még több követett – sem jöhetett volna létre gr. Széchenyi István, Vásárhelyi Pál XIX. századi, ill. Mosonyi Emil professzor XX. századi – fentiekben részletezett – úttörő tevékenysége nélkül.

Budapest, 2009.07.07.
Mellékletek.

Péteri László
Utóirat:
 a Tiszalöki Vízlépcső hajózsilipjének meghibásodása miatt, a későbbi hajóutak vendégeit Tiszafüredtől Tokajig, ill. vissza, autóbuszon voltak kénytelenek szállítani! (a hajózsilip-kapu javításához szükséges pénzügyi forrást – közvetlenül az illetékes miniszternek írt levél ellenére – nem tudták biztosítani!)
 a Tisza hajózhatóságának (vízmélység, kanyarulati sugarak, stb.), kikötő-hálózatának, kapcsolódó vízi-, és vízparti infrastruktúrájának jelenlegi helyzetéről érdemes lenne az illetékeseknek, Robert Weinberger kapitányt is megkérdezni. Az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark, ill. a Feszty körkép megtekintéséhez Csanytelken kötöttek ki. Ez csak úgy volt lehetséges, hogy a hajónak saját, csörlővel működő, kikötő-hídja van! (lásd: mellékelt fénykép).

Letölthető dokumentumként is:
Gr. Széchenyi Istvántól, Mosonyi Emilen át, Victor Hugóig

































© Reális Zöldek Klub . Minden jog fenntartva.

Közreadva: 2009-09-11 (1200 olvasás)

[ Vissza ]


Szerver statisztikai adatok.


Az oldalon található termék- és cégelnevezések tulajdonosaik védjegyoltalma alá eshetnek.
A közzétett hírek, vélemények és a hozzászólások szerzőik tulajdonai, minden más tartalom: © 1992-2014 a Reális Zöldeké.
A Reálzöldek honlapján megjelenő különböző írások és vélemények nem feltétlen tükrözik a Reálzöldek véleményét, hanem kizárólagosan a szerzőkét.

Üzenet a webmesternek: webmester@realzoldek.hu

PHP-Nuke © 2005 Francisco Burzi. A PHP-Nuke szabad szoftver, a GPL licenszben leírtak alapján terjeszthet?, kötelez? terméktámogatás nem jár hozzá.
Platinum 7.6.b.4 Alapú Weboldal

Oldalkészítés: 0.26 másodperc

:: fisubgreen phpbb2 style by Daz :: PHP-Nuke theme by www.nukemods.com ::