Kerényi A. Ödön
MTA és a Duna. Az elnökség tegyen javaslatot a Kormánynak a vízlépcsők ügyében
Kedves Aszódi Attila!
Kiegészítendő a megújuló energiákkal kapcsolatos levelemet, csatolom a múlt év februári 18.-i levelemet (melléletek nélkül), amiben az MTA Energetikai Bizottság segítségét kértem a Bős Nagymaros Vízlépcsők ügyének rendezéséhez. Sajnos ez eddig nem történt meg.
Bízom abban, hogy legalább most segítesz rendezni az immár 14. éve húzódó ügyet, ami hazánknak eddig legalább 400 milliárd Ft kárt okozott.
Véleményem szerint:
Az MTA az a szerv, melyre a Kormánynak hallgatni a kell, mivel - hivatása szerint - tárgyilagos, nemzeti érdeket képviselő, pártpolitika mentes tanácsot ad.
Ebben hiszek, tisztelve Széchenyi Istvánnak , az MTA alapítójának szándékát és Mosonyi Emil akadémikus, vízépítő mérnök ránk hagyott vízgazdálkodás tanácsait.
Baráti üdvözlettel
Kerényi A. Ödön (Ödön Bá’)
------------------------------------------------------
Dr. Aszódi Attila úr
MTA Energetikai Bizottság elnöke
Budapest
Tisztelt Elnök Úr! Kedves Attila!
Gratulálok a Paksi Atomerőmű élettartam hosszabbítás és nagybővítés terén közreműködéseddel elért eredményhez, hogy mindkettő elnyerte a Kormány támogatását.
A távlati energia stratégiában egyetértés mutatkozik a parlamenti képviselők többségében Mátrai Hőerőmű jó hatásfokú blokkal történő bővítésében is. A két alaperőmű nagy kihasználását és a villamosenergia-rendszer (VER) gyors szabályozását segítő szivattyús energiatározó (SZET) létestését is támogatják. A tabu téma maradt a nemzetgazdasági tervekben a Duna vízerő-hasznosításának és az évi 90 %-os hajózhatóságának a kérdése. Ebben az ügyben kérem segítségedet, immár 20. éve folytatott erőfeszítéseim mellé az alábbiak szerint.
Javasolom, hogy az MTA Energetikai Bizottság tűzze napirendre a Bős-Nagymarosi vízlépcsők (BNV) beruházás rendezésének az ügyét. Ez lényegben a hágai Nemzetközi Bíróság ítélete végrehatásának immár tíz éves késése okainak feltárása és ennek alapján egyeztetett MTA javaslat tétele lehetne a Kormány számára.
A téma összekapcsolódik a MEK (Kerekasztal) programmal, ezért koordinálni kell a teendőket. Most azonban az MTA keretében lehetséges teendőkre tennék javaslatot.
Megállapítható, hogy az MTA nagymértékben hozzájárult a Nagymarosi Vízlépcső beruházás 1990. évi leállításához. Ezért indokolt lenne, hogy kezdeményezzen az ügy rendezésében is.
Dr. Lévai András akadémikus „ A Duna Pozsony alatti szakaszának tragédiája” című, 2000-ben megjelent könyvében tisztázni igyekezett ennek körülményeit. Elmarasztalja dr. Berend T. Iván elnök eljárását, aki nem az MTA szabályzata szerinti hivatalos állásfoglalást, hanem egyéni véleményt továbbított a Kormánynak, ami a beruházás leállítására bírta Németh Miklós miniszterelnököt. A könyv 40.-42. oldalain kifejti, hogy öt mérnök-akadémikus (Kovács K. Pál, Lévai András, Prohászka János, Reményi Károly, Vajda György) 1989. június 1.-én kelt levelükben külön véleményt jelentettek be, miszerint
„… jóllehet néhányan közülük kezdettől fogva ellenezték a vízlépcső építését…, ma már nem érthetnek egyet a leállításra vonatkozó döntéssel, azt elkésettnek és megalapozatlannak tekintik”. Megállapítja, hogy „az öt szakértő mérnök-akadémikus figyelemfelhívásának semmibevétele az Akadémia Elnöke részéről a miniszterelnökhöz eljuttatott …erősen egyoldalú tájékoztatási hiba volt.”
A könyv néhány elavult, vagy téves állításával nem foglalkozom. Tiszteletben tartom a halott emlékét, de megemlítek két fontos tényt, amiről a könyv nem beszél..
- A Bős rendszeres csúcsrajáratásáról való lemondást, mint a magyar VER volt műszaki vezetője én indítottam el a „Van kiút a nagymarosi gödörből” címűt tanulmányommal, amit annak idején valamennyi országgyűlési képviselő megkapott. A csehszlovák kormány el is fogadta. a javaslatot. A magyar kormány azonban inkább leállítatta az építkezést.
(1. melléklet)
-- Az 1984. évi MTA-OMFB bizottságban én képviseltem a villamosenergia-ipart és az Erőtervvel készíttetett tanulmánnyal bizonyítottam, hogy a BNV beruházás költségeiből az a villamosenergia-ipar 60 % hányadnál többet nem viselhet, mivel ezen összegből akár atom-, akár ligniterőműből azonos Ft/kWh költségű terméket lehetne előállítani. Ez lett a Nagymarosi Vízlépcső létesítés MVM-ÖVG szerződés elvi hitelezési keretének alapja.
A hágai Nemzetközi Bíróság ítélete maga cáfolta meg a BNV beruházás ellenzőinek téves állításait, amelyek részben a Lévai könyvben is szerepelnek.
Erről szól a „Hága után” című tézisszerű összefoglalóm, amit csatolok levelemhez.
(2. melléklet).
Az akadémikusok közül megnevezem a BNV ügy rendezését támogatókat. Ezek tudomásom szerint a súlyos beteg Dr. Mosonyi Emil professzoron kívül a következők:
dr. Glatz Ferenc, dr. Vízi E. Szilveszter volt elnökök, dr. Vajda György, dr. Reményi Károly, dr Michelberger Pál, dr. Bakonyi Béla, és a Vízgazdálkodási Tudományos Bizottság tagjai közül dr. Kozák Miklós, dr Mayer István, dr Szíjgyártó Zoltán akadémiai doktorok.
A BNV ügy legtömörebb összefoglalását dr Sólyom László köztársági elnöknek írt levelem tartalmazza. (3. melléklet.)
Az Alkotmánybírósághoz beterjesztett Indítványom sorsát pedig dr Szili Katalin országgyűlés elnöknek írt levelemből ismerheted meg. (4. melléklet)
Ha módod lesz az iratok áttanulmányozása után javaslatomról véleményt mondani, szíveskedjél megkeresni.
Levelemet a MEK tagjainak és néhány érintett kollégának is egyidejűleg megküldöm.
Budapest, 2009.02.18.
Üdvözlettel
Kerényi A. Ödön (Ödön Bá’)
© Reális Zöldek Klub . Minden jog fenntartva.
