Juhos László
Miért jelentette be Kerényi A. Ödön műszaki vezérigazgató helyettes, hogy a Magyar Villamos Művek Tröszt lemond a Bős-nagymarosi vízlépcső rendszer csúcsra járatásáról?
1979. március 6.–án (kedden, munkanapon) a magyar villamos energia rendszer csúcsterelése 20 órakor 4688 MW volt.
A periódusszám: 49.65 Hz.
A minimális terhelés (49.55 Hz) 3 órakor 3046 MW volt. (Forrás: 65.számú napijelentés)
1979. március 22-én (csütörtökön, munkanapon) a magyar villamos energia rendszer csúcsterelése 19 óra 30 perckor 4615 MW volt.
A periódusszám: 49.50 Hz.
A minimális terhelés (49.6 Hz) 4 órakor 2977 MW volt. (Forrás: 81. számú napijelentés)
1979. április 10-én (kedden, munkanapon) a magyar villamos energia rendszer csúcsterelése 19 óra 30 perckor 4577 MW volt.
A periódusszám: 49.3 Hz.
A minimális terhelés (49.5 Hz) 3 órakor 3061 MW volt. (Forrás: 100. számú napijelentés)
Napijlentések alapján megállapítható, hogy
1979. március 6-án a hazai erőművek terhelése (24 óra alatt) 1060 MW –ot változott. Ugyanezen a napon az import értéke 2300 MW-ot változott.
1979. március 22-én a hazai erőművek terhelése (24 óra alatt) 830 MW-ot változott. Ugyanezen a napon az import értéke 1690 MW-ot változott.
1979. április 10-én a hazai erőművek terhelése (24 óra alatt) 870 MW-ot változott. Ugyanezen a napon az import értéke 1680 MW-ot változott.
A fentiek alapján látható, hogy az import a magyar villamos energia rendszer számára menetrendtartó és csúcserőműveként egyaránt szolgálatot tett. Az import terelés változása naponta kettőszerese volt a hazai erőművek terhelés változásának.
A teljességhez tartozik, hogy az import változásának a meredeksége szintén kettőszerese volt a hazai erőművek terhelésváltozásának.
Az 1975-ben az MVMT azzal számolt, hogy az első paksi blokk párhuzamos kapcsolására 1979. december 31 -ig sor kerül. Mint ismeretes az első paksi blokk párhuzamos kapcsolása kettő évet csúszott.
A paksi blokkok egymást követő párhuzamos kapcsolása idején az import terhelés változása, a hazai erőművek terhelés voltozásához képest jelentősen növekedett.
Munkanapokon (kedden, szerdán, csütörtökön, pénteken) az import a napi terhelés változások 75-80 százalékát fedezte és csupán a maradék 25-20 százalékot fedezték a hazai erőművek.
A munkanapok közül a hétfő kivétel volt.
Péntek délután a legtöbb szenes erőmű blokkja leállításra került, a szükséges karbantartási munkák elvégzése céljából.
Hétvégén a kazánok forr cső és egyéb hibái miatt a Tröszt vezetése kénytelen volt főleg a szenes erőművek kazánjait az üzemből kiengedni.
Hétfőn hajnalban indultak újra a kazánok és így hétfőn az import csupán 60 százalékban fedezte a terhelés változás értékét.
Szombaton és vasárnap az import és a hazai erőművek 50- 50 százalékban vettek részt a menetrendtartásában.
Az MVMT vezetése - hivatalos formában ugyan nem – de számolt azzal, hogy az import csúcserőmű igénybevételét Moszkva egy belátható időn belül megszűnteti.
Csúcserőmű építésére nem volt forrás. Csupán a Bős-nagymarosi vízlépcső építése folyt, amelynek költségének nagyobb részét a költségvetés Tröszt terhére számolta el.
Ez is közre játszott abban, hogy az MVM T vezetése 1980 körül nem ellenezte a Bős-nagymarosi vízlépcső csúcsra járatását.
Rövid időn belül azonban a helyzet megváltozott. Láthatóvá vált, hogy az igények a korábbi évekhez képest lassabban növekednek, és ami döntő volt a tíz 215-MW-os szénhidrogén tüzelésű blokk (négy blokk Tiszai Erőműben, hat blokk a Dunamenti Erőműben) menetrendtartásra való járatása megoldott.
Ekkor jelentette be Kerényi A. Ödön vezérigazgató helyettes, hogy az MVMT lemond a Bős-nagymarosi erőmű csúcsra való járatásáról, abbéli meggyőződéséből, hogy Magyarország számára ne vesszen el a megújuló energia hordozóból termelt évi közel 2 TWó/év „tiszta villany”. (Zöldike)
© Reális Zöldek Klub . Minden jog fenntartva.
