Héjjas István
Dr. Héjjas István javaslata
Reális Zöldek Klub
T. Juhos László elnök úr részére
juhos.laszlo@realzoldek.hu
Tisztelt Elnök úr, kedves László,
Az utóbbi időben alkalmam volt néhány politikussal és közéleti személlyel levelezni és/vagy személyesen találkozni, és arra a következtetésre jutottam, hogy bár a folyamszabályozással és a vízenergia hasznosításával kapcsolatos nyilvános és zártkörű viták gyakran a süketek párbeszéde szintjén mozognak, e kérdés megoldása csupán politikai döntés kérdése, olyannyira, hogy a mindenkori kormányok voltaképpen a tetszésük szerint különösebb politikai kockázat nélkül eldönthetik, hogy akarnak-e vízlépcsőt építeni, vagy nem. Ennek példája az ausztriai vízlépcsők története.
A Hainburgnál tervezett vízlépcső megépítését a zöld mozgalmak tüntetésekkel, élőlánccal, és egyéb demonstratív megnyilvánulásokkal megakadályozták. Amikor azután az osztrák kormány úgy döntött, hogy megépíti Bécs-Freudenau-nál a vízlépcsőt, közhírré tette, hogy nem érdemes tüntetni, mert népszavazást tartanak, majd a korrekt tájékoztatás után a lakosság 72% elsöprő többséggel megszavazta a vízlépcső megépítését.
A recept tehát egyszerű: ha nem kell vízlépcső, engedni kell a zöldeket demonstrálni, ha viszont kell, ki kell írni népszavazást. A kormány pedig mindkét esetben hivatkozhat arra, hogy a választópolgárok akarata szerint járt el, tehát érdemes rájuk szavazni a következő választáson is.
Vízlépcsők a Dunán akkor fognak épülni, ha a kormány olyan népszavazás mellett dönt, amelyet megelőz egy széleskörű tájékoztatás, és azt nem olyan szakszerűtlen módon hajtják végre, mint az alkotmányozással kapcsolatos közvélemény kutatást.
Ha esetleg sor kerülne ilyen népszavazásra, figyelembe kellene venni, hogy az emberek többsége nem olvas el hosszadalmas szakmai fejtegetéseket, ezért a közvéleményt nagyon röviden, tömören, lényegre törően kellene a tényekről tájékoztatni. Amennyiben a Reális Zöld Klub lehetőséget kapna arra, hogy ilyen tájékoztatásban közreműködjön, célszerű lenne az alábbi tényeket hangsúlyozni:
1. A hágai pert a legfontosabb kérdésekben elveszítettük, ámde erről a közvéleményt az egymást követő kormányok elmulasztották tájékoztatni.
2. A nagymarosi vízlépcső és vízerőmű tervezése még 1938-ban kezdődött Horthy Miklós kormányzó személyes utasítására, miután a Bécsi döntéssel a Felvidék egy részét Magyarországhoz visszacsatolták, azonban a háború miatt a projekt folytatását 1942-ben fel kellett függeszteni.
3. A Nagymarosnál tervezett vízlépcsőt azért sem lehet szocialista nagyberuházásnak nevezni, mivel külföldön számos olyan vízerőmű működik, amelyek teljesítménye több mint 100-szorosa a tervezett nagymarosi erőműnek.
4. A Parlamentből időközben kiesett két rendszerváltó párt (SZDSZ és MDF) aktivistái által szervezett Dunakör és Duna Charta mozgalmak azzal az indokkal akadályozták meg a nagymarosi vízlépcső megépítését, hogy a rá telepítendő vízerőmű csúcsra járatása esetén a 4 méteres vízszint ingadozás ökológiai kárt okoz. Budapestnél és a Dunakanyarban azonban a természetes vízszint ingadozás vízlépcső nélkül meghaladja a 8 métert. Ha pedig az erőmű nem csúcsüzemben működik, a vízszint ingadozás csaknem teljesen kiküszöbölhető.
5. Bécs Freudenau külvárosában megépítették a nagymarosi vízlépcső és vízerőmű csaknem pontos mását, és ezzel Bécs belvárosában a Duna vízszint ingadozását gyakorlatilag sikerült kiküszöbölni. Ráadásul az ott termelt áram önköltsége forintban kifejezve kilowattonként 3,- Ft körül van. Ugyanezért a hazai fogyasztó (szállítási költséggel és ÁFÁ-val) kb. 50,- forintot fizet.
6. Nevezett neoliberális mozgalmak szerint a vízlépcső megakadályozása miatt omlott össze a Kádár rendszer. Ez komolytalan, hiszen a Szovjetunió meggyengülése és széthullása során a kelet-közép-európai rendszerek lavina szerű összeomlása szempontjából nem volt annak jelentősége, hogy a Dunán megépült több tucat vízlépcső közül egy félig megépültet felszámolnak.
7. A zöld mozgalmak a szlovákiai Bős/Gabcikovo vízerőmű ellen is tiltakoztak azzal az indokkal, hogy „a Duna elterelése” károsítja a Szigetköz élővilágát. A természeti károk elkerülése érdekében azonban Dunakilitinél megépült hazánk területén egy duzzasztómű, amelynek a segítségével lehetett volna optimálisan szabályozni a régi Dunaágba kerülő víz mennyiségét. Hogy a megjósolt ökológiai kár mégis bekövetkezzen, megakadályozták a megépült duzzasztómű üzembe helyezését, hogy azután ki lehessen jelenteni: „Ugye megmondtuk!”
8. Szlovákiában a Bős/Gabcikovo vízerőmű környékén nem következett be a zöldek által megjósolt ökológiai kár, a növény és állatvilág regenerálódott, és kialakult egy idegenforgalmi vonzerővel rendelkező vízi sport és wellness paradicsom.
9. A Bős-Nagymaros projektből való kilépésünk legalább 2000 milliárdot vett ki az adófizetők zsebéből, többet, mint a Bokros csomag, és a Bajnai csomag együttvéve.
10. A Duna meder fokozatosan mélyül, miközben a klímaváltozás miatt a vízhozama csökken. Ha nem tudjuk a hazánkon átfolyó víztömegek egy részét duzzasztással visszatartani, és azzal ésszerűen gazdálkodni, veszélybe kerül az ivóvíz bázisunk, és a Duna-Tisza köze elsivatagosodhat.
11. A vízerőművek teljesítménye gyorsan és egyszerűen szabályozható, és ez lehetővé teszi az időjárástól függő szél és naperőművek teljesítmény ingadozásának kompenzálását, és megnövelhető a hálózat befogadóképessége az ilyen megújuló energiákra.
12. Vízerőművekkel olcsón megtermelhető lenne egy fél atomerőmű áramtermelése üvegház gázok és egyéb káros anyagok kibocsátása nélkül.
13. A hazai neoliberális zöld mozgalmak eredménye a korábban világhírű magyar vízügyi szolgálat szétverése, aminek egyik következménye, ahogyan Borsod megyében a legutóbbi árvíz elhárítása zajlott, ahol nem akadt egyetlen szakember sem, aki tudta volna, hogy műanyagból készült homokzsákokkal nem szabad gátat magasítani, mert víz hatására a műanyag csúszóssá válik, és a gát átszakad.
14. A két világháború között magyar mérnökök dolgozták ki a Duna-tengerhajózás műszaki megoldását, amit átvettek és tovább fejlesztettek több nyugat-európai országban. A hazai hajóépítés azonban gyakorlatilag megszűnt, a hajóflotta tönkrement, leépült, és Magyarország több millió tonna mezőgazdasági exportjának jelentős részét vasúton és kamionokkal hordjuk tengeri kikötőkhöz, és óriási a hazánkon áthaladó kamionos tranzit forgalom is. Márpedig tömeg áruk szállítása esetén vasúton és/vagy kamionnal sokkal nagyobb az egy tonnakilométerre vetített környezetterhelés, mint amekkora vízi szállítással lenne.
Javasolom ezért, hogy a Reális Zöldek Klub minden lehetséges módon törekedjen arra, hogy a vízenergia hasznosítás és folyamszabályozás kérdésében mielőbb sor kerüljön népszavazásra.
Üdvözlettel:
Dr. Héjjas István
© Reális Zöldek Klub . Minden jog fenntartva.
