Kerényi A. Ödön
Húsvéti gondolatok
Feltámad-e még a Nagymarosi Vízlépcső?
Az utolsó stációhoz ért az EU Duna Stratégiatárgyalás. A soros magyar Elnökség vezetésével olyan változat kerülhet véglegesítésre, amely mind az EU, mind Magyarország számára súlyos hátrányokat okoz.
Az ugrópont a Duna hajózhatóságának műszaki megoldása. A világ gyakorlatnak megfelelő változat a vízlépcsők építése lenne, ahogy az pl. a Duna osztrák és német szakaszán, vagy a Rajna és Rhón folyókon történt. E helyett a Duna magyar szakaszán, hatósági utasításra, a VITUKI optimális megoldás vizsgálatából eleve kizárták a vízlépcsős változatot és különböző átmeneti vízépítési technológiákat (sarkantyúk, mederkotrás, kanyargóssá tétel stb.) terveznek a hajózás javítására. Ezen vízi műtárgyak, minden árvízkor sérülnek, újraépítésük igen munka és költségigényes, a karbantartási költségek kb. 15 év alatt meghaladják a duzzasztó-gát beruházási költségét, semmi hasznot nem hoznak, csak torzítják a környezetet. A vízlépcsők környezetkárosító hatása merő ostobaság és minden tárgyi alapot nélkülöz. Erről bárki meggyőződhet , aki végighajózik a Bősi vízlépcsőtől a felfelé a Dunán a Dunacsúnyi duzzasztáson át Kelheimig és látja a kulturált partokat. Kelheim a Duna forrásától lefelé a 23. német vízlépcső, ahol a Duna csatlakozik a Majna-Rajna csatornához és innen hajózhatunk felfelé egészen az Északi tengerig. Lefele pedig a Fekete tengeri Szulináig. Ezen a szakaszon további 24 vízlépcső van kijelölve az országok javaslatai lapján, amelyek a Duna Bizottsággal kötött nemzetközi Egyezmény szabályzatai szerint létesültek, vagy vannak tervezés alatt. Erről szól A Duna vízlépcsői és Magyarország című cikkem., ami több energetikai folyóiratban is megjelent (Pl. Elektrotechnika 2008/11)
A Duna vízlépcsős szakaszain az álladó vízszint a partok kulturált kiépítését teszi lehetővé. Szó sincs beton teknőkről, amit az LMP képviselője emleget. Az árvízi gátak mellett végig megmarad a mai természetes környezet , ahol a vízi madarak és a halak békében élnek és szaporodnak, a Duna aszálykor rendszeresen kiszáradó mellékágai vízzel teli turista paradicsommá válnak .
A Nagymarosi Vízlépcső, ami a rendszer szerves részét képezi az 1990. évi politikai rendszerváltás áldozatává vált, amikor beruházását 1989-ben leállították.
Az ellenzék a Bős-Nagymarosi vízlépcsők (BNV) létesítését, szovjet sugallatra tett, súlyos gazdasági bűnnek vélte. A Nagymarosi munkák leállításával az egész beruházást akarta megsemmisíteni, ami akkor már 90 %-os készültségű volt. Érthető volt a a csehszlovák fél ellenállása és a világhírű, magyar vízgazdálkodási szakértők és magyar beruházók megdöbbenése is.
Érthetetlenül szemlélte az eseményeket a kivitelező osztrák cég, a Donau Kraftwerk AG és főnöke, a beruházást finanszírozó Osztrák Villamos Művek, az ŐVG VB.
A Dunában létrehozott hatalmas munkagödörben, ahol 70 óriás daru dolgozott, a nagymarosi turbinák alapozását betonozták, 21 méterre a körülötte sebesen áram vízszint alatt, amikor a munka beszüntetését elrendelő miniszterelnöki parancs 1989 közepén megérkezett.
A józan észre kívántam hatni „ Van kiút a nagymarosi gödörből” című tanulmányommal (olvasható a Reális Zöldek Klub www.realzoldek.hu honlapján is található írásaim között), amit minden országgyűlési képvelő is megkapott a kormány tagjai mellett. A javasolt kiút szerint nem kell az építkezést abbahagyni azért, hogy a Bősi Vízerőmű károsnak vélt, rendszeres csúcsrajáratása megszűnjön, hanem a felek önként mondjanak le erről az üzemmódról. A Bős Vízerőmű is normál, folyami erőműként működjék, tehát csak annyit termeljen, amit a mindenkori vízhozam megenged. A megújuló vízenergia termelés elérhető maximuma legyen tehát az üzemi stratégia fő célja!
A magyar kormány a javaslatot nem fogadta el és felmondatta az 1977. évi BNV szerződést. A vita eldöntését a hágai Nemzetközi Bíróság előtti pertől várta. A csehszlovák fél a 90 % készültségű Bösi Vízerőmű működését a szlovák területen lévő Dunacsúnyi duzzasztó megépítésével oldotta meg. Innen a dunakiliti duzzasztóig mindössze 11 km-rel kellett a műcsatornát meghosszabbítani a víz eltereléséhez a főmederből vízerőműig. Ezzel a laikus ellenzék áltál papírtigrisnek nevezett mérnöki megoldás megvalósult és hiába temették be a nagymarosi munkagödröt.
A folytatás már ismert. A hágai Nemzetközi Bíróság a szlovák félnek adott igazat. Érvényesnek ítélte az eredeti szerződést. Csupán az elterelés módját jogilag kifogásolta amiatt, hogy az nem a magyar fél jóváhagyásával történt. Nyilvánvaló, hogy ez a nem is volt elvárható tőle. Műszakilag viszont az elterelés a BNV működésének alapfeltétele és az eredeti szerződés szerint is tartalmazta. Víz nélkül a vízerőmű nem működhet!
Itt térek vissza a húsvéti gondolatra.
A Nagymarosi Vízerőmű romjai a betemetett gödör-sírban nyugszanak. A Vízlépcső többi része , így pl. a Dunakiliti Duzzasztómű üzemkészen rozsdásodik , a Duna oldalgátjainak jelentős része, a közel árvízszintre emelendő, állandó duzzasztás miatt megerősítésre került, de befagyott beruházás lett.
Ezek után jogos kérdés, hogy miért nem hajlandók sem az MSZP, sem a FIDESZ kormányok végrehajtani a hágai Nemzetközi Bíróság Ítéletét, ami a Nagymarosi Vízerőmű újraépítését is jelenti.
Feltámadhat- e még a sírból a Nagymarosi Vízlépcső?
A feltámasztásra kiváló alkalom lenne az EU magyar soros elnökség jelenlegi időszaka, amely a Duna stratégia véglegesítéséről dönthet.
Tanulmányt készítettem, ami szintén olvasható reális zöldek honlapján, amely bemutatja, hogy milyen hátrányok keletkeznek akkor, ha az EU a jelenlegi, magyar vízlépcsők nélküli változatot fogadná el. A károk súlyosak, a nemzetgazdaság szinte valamennyi ágazatát érintik, így a Kormánynak érdemes lenne megfontolni jelenlegi, merev álláspontján változtatni.
Budapest, 2011.04.23.
Kerényi A. Ödön vasdiplomás gépészmérnök
A tanulmányt jelen írásomhoz is mellékelem.
-----------------------------------------------------------------
Kerényi A. Ödön tanulmánya
Az EU Duna stratégia elfogadott, jelen változata hátrányos Magyarországnak:
A Duna komplex hasznosításának hívei abban bíztak, hogy a soros magyar EU elnökség a magyar érdekek élharcosa lesz. Sajnálatos, hogy nem ez történt. Ugyanis a jelen változat sem az EU közös célját, sem Magyarország érdekét nem szolgálja, sőt hazánk számára kifejezetten káros következményekkel jár. Az 1990. évi politikai rendszerváltás áldozatává vált a Nagymarosi vízlépcső. A beruházás leállítását az ENSZ hágai Nemzetközi Bírósága 1997. évi Ítélete minősítette tévesnek azzal, hogy érvényesnek mondta ki a Csehszlovákia és Magyarország között 1977- ben létrejött nemzetközi Egyezményt a Bős-Nagymaros Vízlépcső rendszer megvalósítására.
Az Ítélet végrehajtására azonban , annak szándékos félreértelmezése miatt, immár 14. éve nem került sor, mivel a magyar Kormányok megtagadták a Nagymarosi Vízlépcső újraépítését. Alkotmány sértő kormányhatározat mondta ki 2004-ben, hogy a Dunán újabb gát nem építhető. Ez szemben áll a Duna Bizottsággal kötött és 2000-ben törvénybe iktatott nemzetközi Egyezménnyel, amely szerint Magyarország vállalta Bősi Vízlépcsőn túlmenőn a Nagymarosi, az Adonyi és a Fajszi Vízlépcsők megépítését is.
A vízlépcsők nem csupán a hajózási forgalom bővítést szolgálják , hanem több más nemzetgazdasági ágazat érdekeit is.
Ezek közül is kiemelkedik az energetika, amelyet a magyar EU soros magyar elnökség a sikeres tevékenységei között emleget. Az EU közös energetikai irányelvek között a megújuló energia felhasználás növelése az egyik legfontosabb stratégiai célkitűzés, ami a klímaváltozás káros hatásait hivatott mérsékelni.
Sikernek tekinthető-e , hogy a vízlépcsők építésének megtagadása 4 milliárd kWh megújuló vízenergia termelést dob ki Magyarország távlati villamos energia mérlegéből . A 4 TWh hazánk jelenleg fogyasztásának kb. 10 % -a és közel 10 évi igény növekedését fedezné! Ha ezt fosszilis energiából kell fedezni 3,2 millió tonna többlet CO2 gáz jut a levegőbe.
Nem környezetvédelmi tudathasadás ez? A melegház hatást okozó gázok kibocsátásnak csökkentését akadályozó javaslatnak örvendezni?
Az utolsó pillanatokban vagyunk a hibás Duna stratégia megváltoztatása az EU Taná0 végső ülése előtt.
Szomorú az, hogy néhány, fontos pozícióban lévő szakember, mérnök is árulója lett hivatásának. Kirívó példa erre Barsiné Pataki Etelka , az EU Duna stratégia magyar kormánybiztosa, a Magyar Mérnöki Kamara elnöke, aki a Kossuth Rádióban is örvendezett a soros magyar EU elnökség sikerének , miszerint elfogadták az előterjesztést. Külön kiemelte, hogy a Duna Stratégia nem is magáról a folyamról szól, hanem a dunamenti országok egyéb ügyeiről! Megdöbbentő szemlélet egy kultúrmérnök szájából, aki diplomázott a vízerő-hasznosításból, a vízgazdálkodásból, az árvízvédelemből, vízépítésből stb..
A történelem számra szükséges rögzíteni, hogy milyen hátrányok származnak abból, ha a Duna stratégia a jelen változatban kerül véglegesítésre. A várató hátrányok megjósolhatók Kerényi A. Ödön azon tanulmányomból, amely a vízlépcső építési előnyeit mutatta be.
A szerző tömör fogalmazásában az alábbi következményekkel lehet számolni.:
„Az EU Duna stratégia jelen változatának elfogadásából keletkező hátrányok
Vízlépcsők nélkül tovább mélyül a Duna meder, ami veszélyes következményekkel jár;
A vízlépcsők hiánya akadályozza a nemzetközi hajózás fejlesztését, ami a DMR csatorna fő célja;
Lemondunk évi 4 milliárd kWh megújuló vízenergia termeléséről;
Nem létesül három Duna híd pótlása, amit a keresztgátak adnának;
Tovább szárad a Duna-Tisza közi homokhátság a talajvíz szint csökkenése miatt;
Csökken a mezőgazdaság fejlesztését szolgáló öntözés lehetősége;
Veszélybe kerül az ivóvíz bázis a talajvíz szint csökkenése miatt;
Nem fejlődik a vízi és partmenti turizmus, amit az állandó vízszint segítene;
Nem használható ki a Bős Vízerőmű 360 MW csúcserőműi többlet kapacitása;
Nem hasznosul a visegrádi Duna sziklás szűkülete, amely hasonló fontosságú, mint a Vaskapu a Kazán szorosban;
A magyar Duna szakaszra javasolt bárkák építése többe kerülne, mint a Duna Bizottság ajánlása szerint ma is működődő hajóparkok igénybevétele a nemzetközi hajóforgalom növelésére;
Nem valósulna meg az EU VII. nemzetközi útvonal fejlesztési célja;
M.o. nem hajtaná végre a hágai Nemzetköz Bíróság 1997. évi Ítéletét , amely érvényesnek mondta ki az 1977-ben kötött BNV szerződést, mivel nem állapodunk meg a szlovák féllel a Nagymarosi Vízlépcső újraépítésében;
A vízlépcsők hiánya csökkenti az árvízi biztonságot az oldalgátak nagyobb rongálódás miatt, amit a vízszint évi többszöri, 8 méteres ingadozása okoz;
Nem valósul meg a Duna vízhozamának kívánatos visszatartása, ami jelenős víztartalékul szolgálna az aszályos időkben;
A duzzasztások hiánya nyáron, már jelenleg is csökkenti a Duna melletti nagy hőerőművek teljesítményét a hűtővíz mennyiség korlát miatt, de a Fajszi Vízlépcső nélkül nem lehet a Paksi Atomerőmű 2000 MW-os bővítését sem friss vízhűtésűre tervezni, emiatt drágább lesz a beruházás és az üzemköltség is;
Károsul a klímavédelem , mivel a 4 TWh megújuló vízenergia pótlása a fosszilis tüzelőt használó hőerőművekből 3.2 millió tonna CO2 kibocsátás többletet okoz.
A szükséges földgáz többlet tovább növeli hazánk amúgy is nagy import függőségét.
Tovább növekszik a Nagymarosi Vízlépcső beruházás leállítása miatt, a számvitelileg is igazolható kár és elmaradt haszon, ami 2010-ig meghaladta a 2,3 milliárd USD összeget és évente további kb. 60 millió $-ral nő a Bősi Vízerőmű termelésének 1/3 –a, vízjogos magyar hányada, azaz kb. 1 milliárd kWh értékének elvesztése miatt. A teljes igazolható kár 200 Ft/$ szorzóval számítva tehát kb. 460 milliárd Ft.
Az anyagi kár számítás nem tér ki a fentebb felsorolt egyéb hátrányok elméletileg pénzben kifejezhető értékére, amit a szakértők fenti összeg 2-3 szorosára becsülnek.
A kár számítás pontosítására célszerűen a Kormány az Állami Számvevőszéket kérhetné fel. amely a 90-es években ezzel, részletesen foglalkozott.
A fentiekhez hozzáadandó az erkölcsi kár, amely nemzetközi viszonylatban keletkezett a hivatalos magyar vízgazdálkodásnak a tudománnyal és világgyakorlattal ellentétes tevékenysége miatt.
Bízom abban, hogy a Kormány a fenti érvek alapján megváltoztatja eddigi merev álláspontját.
Budapest, 2011.04.18.
Kerényi A. Ödön vasdiplomás gépészmérnök
© Reális Zöldek Klub . Minden jog fenntartva.
