Kerényi A. Ödön
A Duna vízlépcsői
Tisztelt Hargitai Miklós Szerkesztő Úr!
Olvastam a Népszabadság 20111.05.05. számában megjelent Európa felfedezi egyik legnagyobb folyóját című cikkét .
A cím jogos iróniát sejtet. a Szent István egyetemnek kell kimunkálni az EU 27 tagországa számra, hogy mire való a Duna?
Ezt már jól tudták a rómaiak és Nagy Károly császár is, hogy elsősorban hajózásra. A császár a Dunát össze kívánta kötni a Majna-Rajna csatorna megépítésével a hajózásnak az Északi tengertől a fekete tengerig való kiterjesztési céljával.
Az EU Duna stratégia jelenlegi, magyar Kormány javaslata éppen ezt a természetes célt nem tartalmazza. A nemzetközi hajóútnak ma a magyar Duna szakasz a legszűkebb átviteli része. A Duna Bizottsággal kötött nemzetközi Egyezmény szerint, amit az országgyűlés legutóbb 2000-ben iktatott törvénybe, Magyarország a már megépült Dunacsúnyi (Bösi) Vízlépcsőn kívül vállalta a Nagymarosi, az Adonyi és a Fajszi vízlépcsők létesítését is. Ezek közül a Bősi kifogástalanul működik, a Nagymarosi beruházását 1989-ben leállították, a másik kettőt pedig eleve nem kívánják megépíteni.
A hágai Nemzetközi Bíróság Ítéletét semmibe véve, amely a Bős-Nagymarosi Vízlépcsők (BNV) 1977. évi szerződést érvényesnek minősítette, a magyar kormányok , eltérő indokkal , immár 14. éve megtagadják a szlovák féllel történő megegyezést, mivel alkotmánysértő módon megtiltották a Kormánybizottságnak, hogy a Nagymarosi vízerőmű újraépítéséről tárgyaljon.
A vízlépcsők nemcsak a hajózás érdekét szolgálnák, hanem a Duna komplex hasznosítását tennék lehetővé., ami a vízerő-hasznosítás mellett, az árvízvédelem javítást, a közi közlekedést , a mezőgazdasági öntözést, az ivóvízbázis biztosítását stb. segítenék.
A mellékelt tanulmányok e témakört összefoglal jelleggel tárgyalják. Megismerésük az Ön számra is hasznos lehet.
Kérem Szerkesztő urat, hogy a Népszabadság Tudomány- Technika rovatában a mellékelt tanulmányok megjelentetését segítse elő.
Vörös T. Károly főszerkesztő urat nem régiben, levélben megkerestem már a Duna stratégia témában, de eddig még nem kaptam, sürgetésem ellenére sem választ.
Bízva a Népszabadság új szerkesztési elveiben, remélem, hogy a társadalom tárgyilagos tájékoztatása érdekében kérésem meghallgatása talál.
Tisztelettel
Kerényi A. Ödön vasdiplomás gépészmérnök
---------------------------------------------------------
Tárgy: FW: FW: Európai Duna Régió Stratégia magyar hajózás, stb.
Kedves Péteri László ! Tisztelt Reális Klub Elnökség!
Háborgásod az EU Duna stratégia jelen formájában történt elfogadása miatt jogos. A szél nagyobb most, mint a hajónk ereje. Egyelőre győzött az ostobaság. Szomorú az, hogy néhány mérnök is árulója lett hivatásának. Kirívó példa rá Barsiné Pataki Etelka EU Duna stratégia magyar kormánybiztos, a Magyar Mérnöki Kamara elnöke, aki ma reggel a Kossuth Rádióban örvendezett a soros magyar EU elnökség sikerének , hogy elfogadták az előterjesztést. Külön kiemelte, hogy a Duna Stratégia nem is magáról a folyamról szól, hanem a dunamenti országok egyéb ügyeiről !!? Megdöbbentő szemlélet egy kultúrmérnök szájából, aki diplomázott a vízerő-hasznosításból, a vízgazdálkodásból, az árvízvédelemből, vízépítésből stb..
Korábban is javasoltam már a reális zöldeknek , hogy a történelem számra készüljön állásfoglalás azokról a hátrányokról, amelyek az elfogadott Duna stratégia következményei lesznek. A hátrányok azonnal felsorolhatók a mellékelt tanulmányomban vázolt vízlépcső építési előnyök megfordításával . Meg is fogalmaztam az alábbi címszavakban:
„Az EU Duna stratégia jelen változatának elfogadásából keletkező hátrányok ( címszavakban)
Vízlépcsők nélkül tovább mélyül a Duna meder; akadályozza a nemzetközi hajózás fejlesztését. ami a DMR csatorna célja, lemondunk évi 4 milliárd kWh megújuló vízenergia termeléséről; nem létesül három Duna híd pótlása, amit a keresztgátak adnának; tovább szárad a Duna-Tisza közi homokhátság a talajvíz szint csökkenése miatt; csökken az öntözés lehetősége; veszélybe kerül az ivóvíz bázis; nem fejlődik a vízi és partmenti turizmus; nem használható ki a Bős Vízerőmű 360 MW csúcserőműi többlet kapacitása; nem hasznosul a visegrádi Duna sziklás szűkülete, amely hasonló fontosságú, mint a Vaskapu a Kazán szorosban; a magyar Duna szakaszra bárkák építése többe kerülne, mint a Duna Bizottság ajánlása szerint ma is működődő hajóparkok igénybevétele a nemzetközi hajóforgalom növelésére; nem valósulna meg az EU VII. nemzetközi útvonal fejlesztési célja; nem hajtjuk végre a hágai Nemzetköz Bíróság 1997. évi Ítéletét , amely érvényesnek mondta ki az 1977-ben kötött BNV szerződést, mivel nem állapodunk meg a szlovák féllel a Nagymarosi Vízlépcső újraépítésében; a vízlépcsők hiánya csökkenti az árvízi biztonságot az oldalgátak nagyobb rongálódás miatt, amit a vízszint évi többszöri 8 méteres ingadozása okoz; nem valósul meg a Duna vízhozamának visszatartása, ami jelenős víztartalékul szolgálna az aszályos időkben; a duzzasztások hiánya nyáron, már jelenleg is csökkenti a dunamenti nagy hőerőművek teljesítményét a hűtővíz mennyiség korlát miatt, de a Fajszi Vízlépcső nélkül nem lehet a Paksi Atomerőmű 2000 MW-os bővítését sem friss vízhűtésűre tervezni, emiatt drágább lesz a beruházás és az üzemköltség is; károsul a klímavédelem is , mivel a 4 TWh megújuló vízenergia pótlása fosszilis tüzelőt használó hőerőművekből 3.2 millió tonna CO2 kibocsátás többletet okoz.
Tovább növekszik a Nagymarosi Vízlépcső beruházás leállítása miatt, a számvitelileg igazolható kár és elmaradt haszon, ami 2010-ig meghaladta a 2,3 milliárd USD összeget és évente további 60 millió $-ral nő a Bősi Vízerőmű termelésének 1/3 –a, vízjogos magyar hányad, azaz kb. 1 milliárd kWh érték elvesztése miatt. A teljes igazolható kár 200 Ft/$ szorzóval számítva tehát kb. 460 milliárd Ft.
Az anyagi kár számítás nem tér ki a fentebb felsorolt egyéb hátrányok elméletileg pénzben kifejezhető értékére, amit a fenti összeg 2-3 szorosára is becsülnek.
Mindehhez hozzáadható az erkölcsi kár, amely nemzetközi viszonylatban keletkezik a hivatalos magyar vízgazdálkodásnak a tudománnyal és világgyakorlattal ellentétes tevékenysége miatt.”
Az állásfoglaláshoz csatlakozni kívánok számára Felhívást hirdethetne meg a Reális Zöldek Klubja.
Üdvözlettel
Kerényi A. Ödön (Ödön Bá’)
---------------------------------------------------------------
Húsvéti gondolatok
Feltámad-e még a Nagymarosi Vízlépcső?
Az utolsó stációhoz ért az EU Duna Stratégiatárgyalás. A soros magyar Elnökség vezetésével olyan változat kerülhet véglegesítésre, amely mind az EU, mind Magyarország számára súlyos hátrányokat okoz.
Az ugrópont a Duna hajózhatóságának műszaki megoldása. A világ gyakorlatnak megfelelő változat a vízlépcsők építése lenne, ahogy az pl. a Duna osztrák és német szakaszán, vagy a Rajna és Rhón folyókon történt. E helyett a Duna magyar szakaszán, hatósági utasításra a VITUKI optimális megoldás vizsgálatából eleve kizárták a vízlépcsős változatot és különböző átmeneti vízépítési technológiákat (sarkantyúk, mederkotrás, kanyargóssá tétel stb.) terveznek a hajózás javítására. Ezen vízi műtárgyak, minden árvízkor sérülnek, újraépítésük igen munka és költségigényes, a karbantartási költségek kb. 15 év alatt meghaladják a duzzasztó gát beruházási költségét, semmi hasznot nem hoznak és torzítják a környezetet. A vízlépcsők környezetkárosító hatása merő ostobaság és minden tárgyi alapot nélkülöz. Erről bárki meggyőződhet , aki végighajózik a Bősi vízlépcsőtől a felfelé a Dunán a Dunacsúnyi duzzasztáson át Kelheimig. és látja a kulturált partokat. Kelheim a Duna forrásától lefelé a 23. német vízlépcső, ahol a Duna csatlakozik a Majna-Rajna csatornához és innen hajózhatunk felfelé egészen az Északi tengerig. Lefele pedig a Fekete tengeri Szulináig. Ezen a szakaszon további 24 vízlépcső van kijelölve az országok javaslatai lapján, amelyek a Duna Bizottsággal kötött nemzetközi Egyezmény szabályzatai szerint létesültek, vagy vannak tervezés alatt. Erről szól A Duna vízlépcsői és Magyarország című cikkem., ami több energetikai folyóiratban is megjelent (Pl. Elektrotechnika 2008/11)
A Duna vízlépcsős szakaszain az álladó vízszint a partok kulturált kiépítését teszi lehetővé. Szó sincs beton teknőkről, amit az LMP képviselője emleget. Az árvízi gátak mellett végig megmarad a mai természetes környezet , ahol a vízi madarak és a halak békében élnek és szaporodnak, a Duna aszálykor rendszeresen kiszáradó mellékágai vízzel teli turista paradicsommá válnak .
A Nagymarosi Vízlépcső, ami a rendszer szerves részét képezi az 1990. évi politikai rendszerváltás áldozatává vált, amikor beruházását 1989-ben leállították.
Az ellenzék a Bős-Nagymarosi vízlépcsők (BNV) létesítését, szovjet sugallatra tett, súlyos gazdasági bűnnek vélte. A Nagymarosi munkák leállításával az egész beruházást akarta megsemmisíteni, ami akkor már 90 %-os készültségű volt. Érthető volt a a csehszlovák fél ellenállása és a világhírű, magyar vízgazdálkodási szakértők és magyar beruházók megdöbbenése is.
Érthetetlenül szemlélte az eseményeket a kivitelező osztrák cég, a Donau Kraftwerk AG.. és a beruházást finanszírozó Osztrák Villamos Művek, az ŐVG VB.
A Dunában létrehozott hatalmas munkagödörben, ahol 70 óriás daru dolgozott, a nagymarosi turbinák alapozását betonozták, 21 méterre a körülötte sebesen áram vízszint alatt, amikor a munka beszüntetését elrendelő miniszterelnöki parancs 1989 közepén megérkezett.
A józan észre kívántam hatni „ Van kiút a nagymarosi gödörből” című tanulmányommal (olvasható a Reális Zöldek Klub www.realzoldek.hu honlapján) található írásaim között), amit minden országgyűlési képvelő is megkapott a kormány tagjai mellett. A javasolt kiút szernt nem kell az építkezést abbahagyni azért, hogy a Bősi Vízerőmű károsnak vélt, rendszeres csúcsrajáratása megszűnjön, hanem a felek önként mondjanak le erről az üzemmódról. A Bős Vízerőmű is normál, folyami erőműként működjék, tehát csak annyit termeljen, amit a mindenkori vízhozam megenged. A megújuló vízenergia termelés elérhető maximuma legyen tehát az üzem fő célja!
A magyar kormány a javaslatot nem fogadta el, felmondatta az 1977. évi szerződést. A vita eldöntését a hágai Nemzetközi Bíróság előtti pertől várta. A csehszlovák fél a 90 % készültségű Bösi Vízerőmű működését a szlovák területen lévő Dunacsúnyi duzzasztó megépítésével oldotta meg. Innen a dunakiliti duzzasztóig mindössze 11 km-rel kellett a műcsatornát meghosszabbítani a víz eltereléséhez a főmederből vízerőműig. Ezzel a laikus ellenzék áltál papírtigrisnek nevezett mérnöki megoldás megvalósult és hiába temették be a nagymarosi munkagödröt.
A folytatás már ismert. A hágai Nemzetközi Bíróság a szlovák félnek adott igazat. Érvényesnek ítélte az eredeti szerződést. Csupán az elterelés módját jogilag kifogásolta amiatt, hogy az nem a magyar fél jóváhagyásával történt. Nyilvánvaló, hogy ez a nem is volt elvárható tőle. Műszakilag viszont az elterelés a BNV működésének alapfeltétele és az eredeti szerződés szerint is tartalmazta. Víz nélkül a vízerőmű nem működhet!
Itt térek vissza a húsvéti gondolatra.
A Nagymarosi Vízerőmű romjai a betemetett gödör-sírban nyugszanak. A Vízlépcső többi része , így pl. a Dunakiliti Duzzasztómű üzemkészen rozsdásodik , a Duna oldalgátjainak jelentős része, a közel árvízszintre emelendő, állandó duzzasztás miatt megerősítésre került, de befagyott beruházás lett.
Ezek után jogos kérdés, hogy miért nem hajlandók sem az MSZP, sem a FIDESZ kormányok végrehajtani a hágai Nemzetközi Bíróság Ítéletét, ami a Nagymarosi Vízerőmű újraépítését is jelenti.
Feltámadhat- e még a sírból a Nagymarosi Vízlépcső?
A feltámasztásra kiváló alkalom lenne az EU magyar soros elnökség jelenlegi időszaka, amely a Duna stratégia véglegesítéséről dönthet.
Tanulmányt készítettem, ami szintén olvasható reális zöldek honlapján, amely bemutatja, hogy milyen hátrányok keletkeznek akkor, ha az EU a jelenlegi, magyar vízlépcsők nélküli változatot fogadná el. A károk súlyosak, a nemzetgazdaság szinte valamennyi ágazatát érintik, így a Kormánynak érdemes lenne megfontolni jelenlegi, merev álláspontján változtatni.
Budapest, 2011.04.23.
Kerényi A. Ödön vasdiplomás gépészmérnök
© Reális Zöldek Klub . Minden jog fenntartva.
