Kerényi A. Ödön
Bős-szabályozó vízerőmű
K.A.Ö..
A Bősi Vízerőmű rendszer szabályozó szerepe
A Bős-Nagymaros Vízlépcsők eredeti terve a Bősi Vízerőmű 720 MW teljesítőképességét csúcserőműként irányozta elő. Ezen üzemmód szerint az erőmű a villamosenergia-rendszer (VER) esti terhelési csúcsidejében munka napokon kb. négy órán át a maximális teljesítményével üzemelt volna. Ezalatt a 8 darab 90 MW-os turbina a Dunacsúnyi Víztározó, 45 km2 felületű, 196 millió köbméteres vízszintje kb. 4 métert süllyed. A csúcs leteltével az erőmű leáll és 20 órán keresztül gyűjti a vizet a következő napi csúcsüzemre. A Duna átlagos 2000 m3 /s vízhozama ugyanis csak arra elegendő, hogy 4 gépegység működjék teljes kapacitással, amikor összesen 360 MW teljesítményt tud leadni. Ezt az üzemmódot az indokolta, hogy a csúcsidei kWh ára közel háromszorosa volt az éjszakaihoz képest és így a beruházás megtérülési ideje kedvezőbbnek tűnt.
A csúcsra-járatásnak számos környezetvédő ellenzője volt, mivel a gyors indításkor közel 4 méter magas hullám indult volna a 8 km hosszú Bős-Szap műcsatornán, és aggódtak, hogy a Duna főmedrébe érve, a hullám megrongálja a partműveket . A vízügyi szakértők ezt tagadták, mivel a modellmérések szerint a hullám a Nagymarosi Vízlépcsőhöz érve mindössze 0,4 m magasságúra csökkent volna. A nagymarosi gát duzzasztása a bősi gátig terjedt és ott is elegendő vízszintet tudott biztosítani a 20 órás üzemszünet végén is.
Az ellenzék hatására 1990-ben Németh Miklós, miniszterelnök leállíttatta a nagymarosi építkezést, majd a magyar Kormány felmondta a nemzetközi szerződést is, abban a hitben, hogy a Nagymarosi Vízlépcső nélkül csehszlovák fél is abba hagyja a 90 %-ban kész Bősi Vízlépcső további építését, ha a vízerőművet nem lehet majd csúcsra járatni. Ez végzetes tévedés volt, mivel a BNV együttesen évi 4 milliárd kWh villamosenergia-mennyisége, mint a legtisztább, megújuló energia, önmagában is gazdaságos az 50 évre tervezett élettartama alatt is, tudva azt is, hogy ezek a folyami vízerőművek a 100 éven túl is működnek. (Lásd pl. az Ikervári 2 MW-os Rába vízerőművet, ami 1896-ban épült!)
Ennek tudatában tettem, 1990 őszén, javaslatot, mint a magyar VER műszaki vezetője, hogy mondjunk le Bős csúcsra-járatásáról és a kaszkád erőmű-rendszert csak folyami erőműként működtessük. A csehszlovák fél ezzel egyetértett, de a magyar Kormány nem fogadta el.
(lásd: Van kiút a nagymarosi gödörből című tanulmány, amit kéziratként kaptak meg az országgyűlési képviselők, később cikként is megjelent: Vízügyi Közlemények 1989/3. füzet, Energia és Gazdaság 1989/2. sz.)
A további események már ismertek:
-- Megépült a BNV 3. változat, amit a magyar ultra-zöldek ”papírtigris”-nek véltek. A szlovákok Dunakilititől meghosszabbították a műcsatornát a már szlovák területen megépült dunacsúnyi gátig, ami átvette a kész Dunakiliti Duzzasztómű szerepét, azzal a különbséggel, hogy most a szlovákok szabhatják meg hány köbméter vizet engednek le az öreg Duna medrébe.
--A Hágai Döntőbíróság 1997-ben érvényesnek mondta ki a szerződést, nem fogadta el a katasztrófa elméletet és jó-szándékú megegyezésre szólította fel a feleket, ami sajnos azóta sem történt meg.
--Sajnálatos, hogy a magyar fél jelenleg tévesen értelmezi a hágai döntés azon pontját, miszerint a Nagymarosi Vízlépcsőt meg sem kell építeni, mivel erre a Bősi Vízerőmű csúcsra-járatása végett nincs szükség, ugyanis arról a felek kölcsönösen lemondtak. Ez a fentiek szerint igaz is, de a szerződés többi, komplex célkitűzésének elérése végett a Nagymarosi Vízlépcső megépítése elengedhetetlen. A szlovákok következetesen képviselik ugyanazt a műszaki szemléletet tükröző álláspontjukat és ragaszkodnak Nagymaros megépítéséhez is.
(lásd:”Bős-Nagymaros tézisei Hága után” cikk: Elektrotechnika 2001/3; Magyar Energetika 2002/4; Hidrológiai Közlöny 2003/4)
Eddig nem eléggé került előtérbe a Duna hajózás kiemelt fontossága, ami újabb érveket ad a megegyezés számára.
A nagymarosi gát megépítéséről azért sem lehet lemondani, mivel a Magyar Köztárság törvénybe iktatta a Duna Bizottsággal kötött államközi szerződéseket (1949 évi XIII. törvény; 2000. évi CXIV. törvény), amelynek alapján kidolgozott általános terv szerint vállalta a közös Duna szakaszon már megépült Gabcsikovó (Bős) mellett, Nagymaros, Adony és Fajsz térségében, a hajózás biztosítása érdekében duzzasztógátak építését.
A törvény magasabb rangú jogszabály, mint egy kormányrendelet, tehát a gátépítés végleges megtagadása törvénysértést jelentene.
A hajózás érdekében épülő gátakba viszont gazdaságosan épülhet be már a vízerőmű is, hogy a keletkező esés is hasznosításra is kerüljön.
A fenti előzmények összefoglalása után térek vissza a VER szabályozás korszerű megoldásaira.
A témával részletesen foglalkoztam „Korszerű áramellátásunk műszaki problémái”című cikkeimben (l.: Magyar Energetika 20045/4; Elektrotechnika 2005/3-4 )
A VER szabályozás ideális eszközeként világszerte alkalmazzák a Szivattyús Tározós vízerőműveket (SZET) Erre Magyarországon a leggazdaságosabb megoldásnak a Prédikálószékre tervezett 1200 MW teljesítőképességre kiépíthető SZET bizonyult. Javasoltam a létesítés újbóli megvizsgálását és a közel 20 éve készült tervek korszerűsítését.
Jeleztem, hogy a VER szabályozásra, nagy tárolóterű folyami vízerőművek is alkalmasak Így például a Bősi Vízerőmű is. Szemben az elvetett éjjeli töltés-csúcsidei kisütés elvvel, a következő lehetőség teszi vonzóvá a szlovákokkal történő mielőbbi megegyezést és a Bősi Vízerőmű közös szabályozási lehetőégének kihasználását, mind a szlovák, mind a magyar VER számára. A különbség az, hogy a szlovák fél jelentős már működő SZET-jei is vannak, nekünk pedig egy sem, míg nem építjük meg pl. a prédikálószékit esetleg akár UCTE közös regionális beruházásként is.
Mindaddig míg ez csak álomkép marad, a Bősí Vízerőmű a következő lehetőséget adná:
A csúnyi duzzasztás közel 200 millió tárolt vízmennyisége lehetőséget ad gyors kisegítés nyújtására, ha pl. a magyar VER-ben egy nagyobb gépegység üzemzavar miatt, váratlanul kiesik és kevés a hazai,. gyorsan mozgósítható tartalék. Erre a következő egyszerű számítási példa adhat képet:
A csúnyi tározó vízszintjének 1 cm csökkentése 0,45 millió m3 vízmennyiségnek felel meg. Ez elegendő a Bősi Vízerőmű teljes, 720 MW teljesítőképességének 112 másodperc, tehát kerek két perces üzeméhez. Ha az erőmű normál üzemben működött, azaz 2000 m3/sec víznyeléssel 360 MW teljesítményt adott le, a gyorsan indítható és felterhelhető vízturbinák alig egy percen belül képesek újabb 360 MW teljesítményt kiadni, amit már négy percig tud a tároló fedezni a mindössze egy cm vízszint csökkentés révén. Ha a vízgazdálkodás megenged 5 cm nívócsökkenést is, akkor 5x4= 20 percig képes az erőmű 360 MW üzemzavari kisegítést szolgáltatni akár saját, akár a szomszéd VER részére is.
Mindez csupán újabb adalék a hágai döntés mielőbbi megegyezést sürgető érvekhez, a 40 millió Euro értékű 1 milliárd kWh megújuló többlet részesedésünk mellé, amit a Nagymarosi Vízlépcső megépítése jelentene a XXI. században.
Budapest, 2005.09.05.
Kerényi A. Ödön
© Reális Zöldek Klub . Minden jog fenntartva.
