Karbon kolonizáció és klímabűnözés
Ismert, hogy két órával a Durbanből való hazaérkezése után jelentette be Peter Kent kanadai környezetvédelmi miniszter országa kilépését a Kiotói Egyezményből. Erre válaszként reagált Christiana Figueres, az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményének főtitkára, utalva a durbani konferencián heves viták során kialkudott "kompromisszumra". A következőket mondta: "Kanadának morális kötelességei vannak saját magával és a jövő generációival szemben, másképp az ország nem várhat a fejlődő országoktól nagyobb aktivitást a globális felmelegedés kérdésében.”
Hát igen. A főtitkár asszony beszél össze-vissza, de úgy tűnik nem jut el saját tudatához a mondókája. Kijelentésében ugyanis első helyen említi Kanadának az önmagával szembeni felelősségét, de később úgy tesz, mint akinek erről már nincs tudomása. Kanadában ugyanis minden egyes családnak 1600 kanadai dollárjába (nagyjából 1200 EUR) kerülne a Kyotói Egyezmény érvényben tartásához 10.5 mrd EUR értékben kötelezően megvásárolandó emissziós jog. És akkor az elmaradó fejlesztések okozta veszteségekről, valamint a technológia-váltás költségeiről még nem is beszéltünk. Holott ez lenne a (sokkal) nagyobb teher.
A Reális Zöldek már közvetlenül a megalakulásuk után rámutattak arra, hogy a környezetvédelmet nem lehet pusztán a természetvédelemre korlátozni, mivel abban az emberi, társadalmi és gazdasági szempontoknak is meg kell jelenniük. Ezt részletesen ki is dolgozták a Dinamikus és Organikus Fejlődés Elmélete (DOFE) címmel. Tehát, a környezetvédelem csak eme komplex megközelítésével lehet eredményeket elérni. Ennek ellenére a világ, az ENSZ, vagy a "környezet-idióták" úgy tesznek, mintha a NATO Környezetvédelmi konferenciákon is elhangzott DOFE nem is létezne. Továbbá inkompetenciájukat és tudatlanságukat kiemelendő, "morált", "erkölcsöt" és "klímabűnözést" kiabálva mutogatnak a felelősen gondolkodókra azért, mert -részben a gazdasági válság hatására- azok megfontoltan cselekednek állampolgáraik terhelhetőségét illetően, s így bölcsen gazdálkodnak a nemzeti humán erőforrásaikkal. Nincs tudomásunk arról, hogy eme bősz környezet vagy klímavédők rámutattak volna arra, hogy őrületeikhez a forrást honnan és hogyan teremtsék elő. Vagy netán, ebben az előteremtésben -a lakosságot súlytó- adókon kívül valami épkézláb ötlettel előálltak volna.
Kristálytisztán kell látni, hogy a környezetvédelem minden formája csak viszi a pénzt, ugyanakkor a Reális Zöldeken kívül senki nem állt elő olyan gazdasági modellel, amelyben a források -újabb terhek nélkül- előteremtődtek volna.
A karbon kolonizáció vagy klímabűnözés túlhajtott mai formája mindennek a netovábbja. Ha az írástudók -átérezve felelősségüket- a jövöben sem teszik helyre az ilyen bornírt kijelentéseket, s nem küldenek vagy nem választanak rátermett és komplex gondolkodásra képes személyeket felelős pozíciókba, akkor túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a világ elveszett. Ugyanis és sajnos, e kontraszelekció nemcsak a környezetvédelem területén hatalmasodott el, hanem mára már minden területen.
Forrás:
http://kitekinto.hu/global/2011/12/21/klimabnoz_vagy_demokraciabajnok/
Bővebben:
https://www.scribd.com/doc/76083163/Meszaros-Milan-Karbon-kolonizacio
