A beillesztett dokumentum elveszítheti formázását, ezért a teljesség kedvéért, kérjük töltse le a dokumentumot!
Dokumentum letöltése
Schmidt József: VÍZLÉPCSŐK A DUNÁN
A jóideje kifogástalanul üzemelő dunai vízlépcsők demonstrálják a folyami vízerőművek előnyeit és esetleges hátrányaik kezelhetőségét. Minden köbméter kihasználatlanul elengedett víz: jelentős anyagi kár. A Bős-Nagymaros rendszer magyar kudarcának okai a környezet védelmének nemes szándékán kívül keresendők. A vízlépcsők ártatlanul lettek felelőtlen mozgalmárok bűnbakjaivá.
A téma jelenlegi politikai fölfogása is káros hazánkra: komolytalan álláspontot képvisel.
1. Bevezetés
A DUNA 2860 km hosszan, kedvező nyugat-keleti irányban húzódik. Idézzük útját történelmi városaival: A Fekete Erdőben eredve Ulm-tól hajózható, Regensburg-nál már nagy hajókkal, Passau, Linz, Bécs, Pozsony, Komárom, Budapest, Újvidék, Belgrád, Rusze, Galac, Izmail, és a deltával ér a Fekete tengerbe. Lám, jelentős gazdasági és kulturális körzetek közt teremti meg élő kapcsolat lehetőségét.
Hazánkra 417 km jut belőle.
1948-ban a partmenti országok alkotta Duna Bizottság a Belgrádi Konvenció-ban előírta, hogy a Dunán 47 vízlépcsőt kell építeni a korszerű hajózás érdekében. A nagyforgalmú szakaszon minimálisan 3,5 m vízmélység biztosítandó. Ez a racionális szándék beilleszkedést jelent abba az évtizedek óta tartó folyamatba, amely világszerte a folyóvizek komplex hasznosítására irányul. És melynek hatása jól felismerhető még egy földrajzi atlasz tanulmányozásakor is: a szembeötlő nagy csatornákon, mesterséges tavakon.
A nagyvilágban ma mintegy 45 ezer nagygát gondoskodik éltető vízről és tiszta energiáról. Völgyzáró gátak hatalmas víztározókkal, folyók lépcsői biztonságos hajózó úttal.
Gátakat kapott a Missisippi, Tennessee, Colorado, Nilus, Rhone, Rajna, Majna, Visztula, Volga, Dnyeper stb. Alig akad a Földön jelentős folyó lépcsők nélkül.
Régiónkban segíti a civilizációt a Neckar 30, a Dráva 22, a Vág 21, a Mura 19, az Enns 16, a Mosel 14, a Tisza meg egyelőre 2 áramtermelő gáttal.
És továbbiakkal az Inn, Isar, Moldva, Hernád, Rába, Olt, Szamos, Száva, Drina, stb.
Áramfejlesztésről is szó lévén, az elektromos erőművek jellemzésére két nagyobb mérték szolgál.
TELJESÍTMÉNY: a másodpercenként adódó energia MW-ban (megawatt = millió watt).
1 MW az kereken 50 Trabant együttes teljesítménye. (1 millió joule / sec)
ENERGIA-termelés mennyisége GWh-ban (gigawattóra = millió kilowattóra = 3,6 x 1012 joule).
1 GWh az kb 500 háztartás egész évi villamos fogyasztása. Ez gőzerőműben 250 tonna fűtőolajból állítható elő ( öt vasúti tartálykocsi).
Hazánkban a villamos energiaszolgáltatás legfőbb jellemzői – nagyjából:
A beépített telj.: 8000 MW (Ebből a paksi atomerőmű: 1840 MW). Átlagban 4500 MW dolgozik.
Egyévi összes villamos fogyasztásunk: 36 000 GWh (Paks ad: 14 000 GWh-t).
2. Ahol művelik a Dunát
A hajózható Dunán jelenleg már 34 vízlépcső üzemel. Árvízvédelmet – biztonságos, olcsó teherszállítást – megújuló, jutányos, környezetkímélő energiát nyújtanak. A lépcsőzés, ami az őseredeti kaotikus állapotokat rendező hajdani folyamszabályozásoknak logikus és kényszerű folytatása, nem ártott a környezetnek, inkább használt. Ez az építők környezet-tudatos magatartásának, áldozatvállalásának köszönhető.
NÉMETORSZÁGBAN még 1921-ben megalakult a RAJNA-MAJNA-DUNA Rt, hogy megvalósítsa Nagy Károly császár ezeréves álmát: a két hatalmas folyó összekapcsolásával egy középeurópai hajózási főútvonalat. A Társaság 2050-ig szóló koncessziót kapott arra, hogy vízerőműveket építsen a Majnán, a Dunán, és jövedelmükből finanszírozza a Majna-Duna 171 km-es, 4 m mély hajózó csatorna létrehozását. A vállalkozásnak immár 57 folyóvizi erőmű szolgál (zömmel a Majnán).
Hasznukból kialakult egy számunkra is előnyös 3500 km-es nyugat-keleti belvízi fővonal. Gazdasági jelentősége nem az Óceán és a Fekete tenger összekötésében áll, hanem a belvizi árúszállításban, a belső régióknak a fejlett nyugateurópai csatornarendszer révén egymáshoz és a nyílt vizekhez való kapcsolásában. Nürnberg város így jelentős belvízi kikötő lett új vállalkozásokat vonzva. Példaképül szolgálhat.
A Társaság rentábilis, ma már privatizált. Egykori vásárlói, az áramszolgáltató cégek szerezték meg.
A dolog pikantériája az, hogy a rafinált németek lopják a Dunát! Ugyanis 5 csatornaszakaszt, amelyeken a hajók felkapaszkodhatnak a középeurópai vízválasztóra, szivattyúkkal alulról töltenek dunavízzel, és a tetőn egy tározóban is gyűjtik. Aztán fentről a többi 11 lépcsőn leeresztik a drága elemet a vízben szegény Majna-vidékre. Évente 125 Mió m3-t. Újdonság a néhány oldalmedencés takarék hajózsilip, melyek a víz visszacsurgását csökkentik. Az öt óriás zsilipet a tájromboló hajóemelő állványok helyett MOSONYI EMIL mérnök ( prof., akadémikus és világhírű szakértő, Karlsruhe ) harcolta ki a hivatalokkal szemben. Ő oldotta meg a töltés-ürítés gyors, biztonságos módját is.
Ulm felett a Duna folyócskán 27 duzzasztás van. Köztük évszázados, múzeális, kis vízerőművek is dolgoznak. Ezek a mi több, mint százéve működő IKERVÁR Rába-erőművünkhöz hasonlíthatók.
A bajor Dunán ULM-tól a KELHEIM-i Duna-Majna csatornatorkolatig 16 vízlépcső épült. Itt nagy hajók nem járnak, a centrálék 5-6-osával távvezérelve enyhe csúcsüzemben dolgoznak. Vagyis kis kereslet esetén gyűjtenek a vizből, nagy fogyasztás időszakában jobb áron termelnek.
Kelheim-től a német-osztrák határig a hajózási főútvonalon öt épült meg eddig. Köztük REGENSBURG. E fényes múltú, gazdag jelenű kikötőváros szívének ó és új Duna-ágaiban 1979 óta üzemel duzzasztó, hajózsilip, erőmű. Ez itt még kisebb a Tiszalök vízerőműnél is.
PASSAU városában a Kachlet hidrocentrálé 1927-től a II. világháborúig egyetlen volt a hajózható Dunán. Architektúrája viseli az ipari létesítményeire büszke korszak stílusjegyeit: szerény 45 MW-ja ellenére robusztus külsővel magasodik a folyam fölé. Működése ellen sosem merült föl kifogás.
JOCHENSTEIN Passau alatt, fele-fele alapon alkotott német-osztrák közös üzem. Közös érdek vezette jóindulattal sikerült áthidalni az eltérő szabályok miatti ellentéteket. Azóta is tart a békés együttműködés. Megszűntették a hajózás itteni veszélyzónáját. A partvidék a visegrádi Dunakanyarra emlékeztet.
Ezen a szakaszon hiányzik még 2-3 vízlépcső. Építésüket a harcias zöldek gátolják, akiket még egyes papok is nyiltan támogatnak. Ezért Passau felett vannak még hajózási nehézségek. A kormány tart a politikai csatározásoktól. A Társaság egyelőre alacsony gátakat tervez erőmű nélkül, de ezt is akadályozzák.
Németország a villamos energiájának csak 4 %-át nyeri vízből. Ezen arányt növelni kivánja a környezet káros terhelésének leszorítása érdekében. (Igaz, a szélerőmű-lobby sikeresebb).
AUSZTRIÁBAN a DONAUKRAFT Rt eddig kilenc vízlépcsőt épített a Dunán példamutató környezettudatossággal. Mindkét parton forgalmas kerékpárút túristái szemlélik a műveket.
Az ASCHACH energiabázis szépen illik a hegyoldalak közé. A vízszintet 16 m-rel megemelte. A vízerő mellett egy óriási hőszivattyúval a gépek hőveszteségét, egy biomassza-égetővel a bőséges uszadékot hasznosítja közcélú hőellátásra. Környezettudatos sikereiért előkelő díjat kapott.
OTTENSHEIM – WILHERING-nél a cég első ízben alkalmazott vízszintes tengelyű csőturbinákat, ezzel lényegesen csökkentve a mű magasságát. A régi Duna-ágban nemzetközi hírű regatta-pálya talált nyugodt vízű helyet. A vízlépcső körül várrom, kastély, kolostor gazdagítják a tájat, melybe beillik az erőmű is.
Az ABWINDEN – ASTEN duzzasztó Linz város nagyjelentőségű iparnegyede kikötőinek vízszintjét stabilizálja. A nagyváros nehézipari és kommunális szennyvízei tökéletesen megtisztítva jutnak a Dunába. Az építők kavics- és homokszigeteket képeztek ki vízi biotopoknak.
WALLSEE – MITTERKIRCHEN: A Duna itt egy kanyar átvágásával új medret kapott, ahol – Ausztriában első ízben – még szárazon építették meg a vízlépcső létesítményeit. Egy dombról szép palota vigyáz a műre. Körzetében alakult ki a „Marchfeld” árvíztározó az extrém víztömegek felfogására.
Az YBBS – PERSENBEUG fokozat megszűntette a sziklazátonyok közt örvénylő víztömeg, a „Struden” ősidők óta rettegett veszélyeit. A gát egy történelmi Habsburg-kastély tövében keresztezi a Dunát. Szinte egy egységet alkotnak. Az első osztrák dunai vízerőmű nagyon is életerős, régi vertikális turbinái mellé utólag kapta meg Európa legnagyobb csőturbináját. Itt van a cég tanműhelye, laborja, kikötője.
A MELK dunai lépcső meg éppen az idegenforgalom gyöngyszemének, az apátság világhírű barokk épületegyüttesének közelében található. A műemlék panoráma-teraszáról a duzzasztóra, a hajózsilipből pont a templomra látunk. A régi dunaág madárparadicsom, körülötte kedvelt szabadidőterep található.
Az ALTENWÖRTH vízlépcső Krems alatt a 328 MW teljesítményével a legnagyobb az osztrák Dunán.
A GREIFENSTEIN erőmű duzzasztott víze Tulln városka alatt az utcák szintjét néhol másfél méterrel is meghaladja, mégis biztonságosabb a korábbi árvizes időknél. Felvizi árterülete a Szigetköz-höz hasonló, a nagy medermélyülés kiszáradásra itélte. Ezért a gátépítők itt a duzzasztásra alapozva a „Giessgang” nevű, példaértékű természetközeli vízpótló rendszert alakították ki növények, állatok paradicsomává.
Elkészült BÉCS belterületén a FREUDENAU vízlépcső a zöldek minden tiltakozása ellenére. A lakosság 72 %-a szavazta meg a szükségességét. Kb a Nagymaros terv született újjá. Különleges kútrendszerrel biztosítják a belváros talajvízszintjének állandóságát. Új, párhuzamos dunaág is létesült itt,amely segít az árvízek-levezetésében. A duzzasztás miatt két Duna-hidat a város közepén néhány méterrel meg is kellett emelni. E példás környezetkímélő energiatermelést az EU 4 mrd ATS kedvező hitelben részesítette.
A belváros Duna-csatornája szintén kap erőművet a bejáratánál. Ők csak tudják, miért jó ez…
Ausztriában az összes villamos energia ¾-e ered vízből. A 9 és fél osztrák dunai erőmű éves termelése 12 800 GWh, ami kb negyede az ország igényének. Kereken évi 3,2 millió tonna fűtőolajat váltanak ki dunavízzel a villany előállításában.
Nem került még eddig sor a Wachau különleges szépségű szakaszán gátépítésre. Bécs alatt Hainburg-nál az erőszakos zöldek megakadályozták egy új, sokhasznú erőmű munkálatait. Nemzeti parkot szerveztek ide, ám a káros medermélyülés elkerülhetetlenül folytatódik. Ezt kavics rendszeres utántöltésével próbálják kivédeni. Nevetséges pótcselekvés a méregzöld dogmák védelmében.
Tőlünk lefelé hajózva találjuk a VASKAPU I. óriás-vízlépcsőt. Hatalmas, messzenyúló víztározójával végleg megoldotta a hajózás gondjait a szurdokokban. Románia és Jugoszlávia szimmetrikusan építette meg. A 2050 MW teljesítményével, 11 500 GWh/a termelésével Magyarország villamosenergia-igé¬nyének harmadát fedezhetné. Mivel célszerűen csúcsra járatják, ezért a kellemetlen vízszint-ingadozást a valamivel lejjebb létesített, jóval kisebb VASKAPU II. puffer” azaz kiegyenlítő duzzasztó küszöböli ki.
A Vaskapuba már Bánki Donát professzorunk is tervezett óriási vízerőművet 1918-ban.
A Dunára előirányzott 47 vízlépcső legalsó eleme lenne a román TURNU MAGURELE és a bolgár NIKOPOL között tervezett mű. Megvalósítása valószínüleg még sokáig várat magára.
3. Mi is készülődünk
MAGYARORSZÁG a könnyen hasznosítható vízerő-potenciáljának 95 %-át a Trianon tragédia következtében elvesztette. E bénító sokkból lassan éledve a figyelem a korábban kiaknázhatatlannak vélt, lomha folyóink felé fordult, melyeken az esés ugyan csekély, ám a vízmennyiség tekintélyes. Mosonyi Emil mérnök 1941-ben először vetette fel a Nagymaros-hoz telepítendő hidrocentrálé ötletét. A háború után ugyanő Magyarország vízerőit csupán 1000 MW-ban adta meg 7500 GWh évi termelés lehetőségével. De ebből is csak 1000 lehetne gazdaságos. Ez túl óvatos becslésnek bizonyult, persze az akkori lehetőségek alapján.
Akkor még nem látta biztosíthatónak sík vidéken a folyó nagymértékű duzzasztását. Ám a technikai lehetőségek ezidőtájt gyorsan fejlődtek. Az egész világon megnőtt az érdeklődés a nagy alföldi folyamok iránt is. Sikerült elfogadható, impozáns megoldásokat találni a hasznosíthatóság jelentős növelésére.
Mosonyi mérnök javasolta, hogy a Dunán BŐS-nél és NAGYMAROS-nál épüljön a szlovákokkal közös vízlépcső. Kezdetektől éles polémia folyik arról, vajon azonos elbírálás alá eshet-e a sokoldalúan hasznos vízerőmű egy a Föld mélyének kincseit könnyelműen eltüzelő hőerőművel. Hiszen a rövidtávú költség-haszon összehasonlításban alul marad.
A tisztánlátás érdekében tekintsük át egy folyami vízlépcső kézenfekvő előnyeit:
4. A folyami vízerőmű előnyei
MEGÚJULÓ energiaforrás: a napsugárzás állandóan fenntartja. Nem csökkent gyorsan apadó természeti készleteket, melyek más célra előnyösebben felhasználhatók lennének.
ÜZEMANYAGOT nem kell bányászni, szállítani, mégpedig környezetromboló katasztrófák állandó, valós kockázatával. Az ártalmatlan közeg magától házhoz jön – ingyen.
Működése a víznek a továbbhaladáshoz nem szükséges ENERGIAFELESLEGÉT emészti fel, amellyel egyébként a folyó saját medrét, partjait rombolná.
KÉMIAI ÁTALAKULÁST nem okoz a termelő folyamatban résztvevő anyagok minőségében. Nincsenek salakhegyek, mérgező füst-, gáz- és porfelhők, savas esők. A jó víz továbbra is jó víz marad. Sőt, a VÍZMINŐSÉGET JAVÍTJA a mindenféle uszadék kifogásával, a víz alapos levegőztetésével.
Nincs SZÉNDIOXID emissziója. Így nem játszik közre a légkör-túlterhelése révén az éghajlatunk veszélyes változásával fenyegető ÜVEGHÁZ-HATÁS-ban.
Elmarad a káros HŐTERHELÉS a kapcsolódó élővízben, ami egészségtelen a vízi élőlények számára. A gépek veszteséghője és az uszadék viszont hőszolgáltatásban hasznosítható, ha erre igény van.
Az ÁRVÉDELEM gerince erős, állandó terhelésre épült töltéseivel, az árhullám szelidítésével.
A duzzasztás állandó, könnyen hozzáférhető, stratégiai VÍZTARTALÉKOT képez ipari, mezőgazdasági, kommunális célokra.
A HAJÓZÁST biztonságossá, olcsóbbá teszi kis vízhozam esetén is; éjszaka, ködben, nagy egységek számára is. A KIKÖTŐK számára állandó vízszintet, normális rakodási körülményeket biztosít. A folyókarbantartás mindenkori költségeit maga megtermeli.
Teljesen HAZAI, belső értékteremtő energiaforrás. Csökkenti energia-függőségünket. Nem fenyegetik az olaj- és gáz-piac nemzetközi konfliktusai.
A különféle konstrukciójú vízturbinák révén JÓL ALKALMAZKODIK az esési magasság és a vízhozam változatos adottságaihoz. Tág teljesítmény-tartományban ideális üzem. Építhető néhány kW-os házi termeléstől a brazil ITAIPU 14 000 MW világcsúcsáig.
KIVÁLÓ áramtermelési HATÁSFOK: Hőerőmű 35 %, míg a vízerőmű 80 % felett.
Az energiatermelés folyamata egyszerű. Gépei igénytelenek. Állandó szakszemélyzetet alig kíván. Sőt teljesen AUTOMATIZÁLHATÓ, távolból is megbízhatóan irányítható
GYORS INDULÁS 2 percen belül, könnyed teljesítmény-változtatás a hirtelen fellépő igényekre. (Gőzerőmű indítása néhány óra, terhelése lassan módosítható, és ez még rövidíti is az élettartamát.)
Képes önálló indulásra külső energia felhasználása nélkül (BLACKSTART)
Segítheti egy összeomlott hálózat üzemének percek alatti helyreállítását. (Pl.: USA 1965, 2002).
HOSSZÚ ÉLETTARTAM, mert a vízturbinák hideg közegben lassan forognak. A vízlépcső örökéletű. Pl. az IKERVÁR Rába-erőmű immár 110 éve gyümölcsözőn dolgozgat mindössze két hatékonyságnövelő gépészeti felújítással.
Folyamatos üzemben is károsodás nélkül növelheti szolgáltatását a fogyasztási CSÚCSIDŐRE.
A gátra KÖZÚTI ÁTKELŐ, a töltésre KERÉKPÁRÚT telepíthető
A nyugodt tiszta víz vonzó TURISZTIKAI és ÜDÜLÉSI célterület. A vízlépcsőépítés ma már nem csupán elgátolást jelent, hanem a hozzátartozó területek értelmes kialakítását is. Vizes élőhelyek, szükségtározók, üdülési, sportkörzetek stb. létesítését.
MELLÉKESEN MÉG VALAMI: A duzzasztott víztömegre alapozva partmenti magaslattal SZIVATTYÚS-ENERGIATÁROZÓ erőmű létesíthető melléje. Ez olcsó éjszakai árammal vizet nyom fel egy magaslati medencébe. Csúcsidőben leeresztve drága villanyt fejleszt. (csak 75 % az összhatásfok – mégis nagy a gazdasági nyereség). Egyetlen módja ez a villamos energia nagyvolumenű tárolásának. Emellett egy percen belül bevethető rendszer-tartalék. Ilyen mű a Niagara vízesésnél és a skót Loch Ness tónál is van. A Duna partján az osztrák RANNA mű akkumulál. Szlovákiában többet is építettek, Szlovéniában is van. Nálunk a Prédikálószék-re tervezett mű megvalósítása merev ellenállásba ütközik. Akárcsak más helyszíneken. Igaz, a csúcsidei és szükséghelyzeti beugrásra a gázturbina is képes, de nem az éjszakai kelletlen áramfeleslegből, amit úgyszólván megnemesít. (Egyébként a duzzasztás nem feltétel, de előny)
A MEGÚJULÓ ENERGIAFORRÁS kategória a vízre is azt jelenti, hogy a használatában nem fogy el. Ámde amit a pillanatnyi kínálatából nem ragadunk meg hasznos termékek gyártására, biztonságunkat, jólétünket fokozó szolgáltatásokra, az nem kerül valamiféle tartalékoló, később felhasználható készletbe.
Az visszavonhatatlanul elvész a számunkra. Utódainknak ártunk, ha az alternatív energiáinkat mellőzzük. Miközben a mélység kincseit, a sok egyéb célra hasznosítható szenet és szénhidrogéneket könnyedén eltüzeljük, elfecséreljük előlük – gyakran a hivalkodó luxusra. Vagyonok csordogálnak el a lábunk előtt.
Jegyezzük meg, tartsuk szem előtt:
MINDEN KÖBMÉTER HASZNOSÍTATLANUL ELFOLYT VÍZ
NÉPGAZDASÁGI VESZTESÉG – TERMÉSZETI KÁR – UTÓDAINK MEGRÖVIDÍTÉSE !
5. Kivédendő kockázatok
A folyóvizi erőmű létesítésének több-kevesebb HÁTRÁNYA is lehet. Ez azonban a mai tudomány, technika és évszázados tapasztalat alapján kezelhető, semlegesíthető. A vízépítők ma már igazi szakértői a természetbarát megoldásoknak. Ami változás elkerülhetetlen, az már az előnyök mérlegelésével vállalható.
• Igen nagy beruházási költségek:
# Node ezek nem mind energetikai célúak. Hajózó út, árvédelem, talajvíz-kormányzás, szennyvíztisztítás, öntözés, átkelés, turizmus. Meg kell osztani a haszonélvezők közt. Nemzetközi tapasztalatok szerint vízerőmű beruházásra mindig akad megbízható tőkés konzorcium is.
• Hosszú létesítési idő:
# Alapos előkészítéssel rövidíthető. Ám a vízjogi eljárás, kisajátítás perbefogása, egyre újabb környezetvédelmi hatásvizsgálatok követelése, sőt a munkák szabotálása is a kelleténél hosszabbra nyújtja az építést. Ausztriában 4-6 év alatt épült meg egy-egy dunai vízlépcső. Ná-lunk 30 év sem elég.
• A vízhozam, vele az energiatermelés időjárásfüggően erősen ingadozó :
# Kis műveknél célszerű más alternatív forrásokkal együttműködni (Biomassza, -dízel, -gáz, szél-, napenergia, geotermia stb). Nagy létesítményeknél terjedelmes tározó tavak játszhatnak kiegyenlítő szerepet, amennyiben erre lehetőség van. Az országos energiarendszerben a rugalmas vízerőműnek ideális társa a szintén környezetkímélő atomerőmű, amely csak a teljesen egyenletes terhelést szereti.
• Sík vidéken oktalanságnak tartják a vízlépcsőt:
# Már akik… A kis esés mellett a nagy vízhozam ad jelentős teljesítményt – sajnos csak drágábban, mint fordítva. De így is megéri! Jó példa erre a Nilus, Volta, Volga, Dnyeper Tisza stb alföldi műveivel. E téren szemléletes sikerprojekt a Dráva három horvát síkvidéki erőműve a szomszédunkban.
• Telephelye folyóhoz kötött:
# Ámde a villamos energia könnyen szállítható, szétosztható. Nagy vízerőművek az olcsó árammal még vonzzák is az energiaigényes ipart, ahol erre igény, egyéb adottság van (pl. jó kikötő).
• A zsilipelésekkel lelassul a hajóforgalom:
# Csak szárnyashajó-forgalomban számottevő a késés. Viszont nyugodt a víz, a kellő csatornamély¬ség és -szélesség a hajózást egész évre biztonságossá teszi. Mosonyi prof. tétele szerint a duzzasztott vízen való hajózás üzemanyagot takarít meg az egyébként is kedvező fogyasztásbol ! Az átzsilipelés élményét az utasok is érdeklődve figyelik. Megoldandó még a kishajók egyszerű átvezetése.
• A vízlépcső alatt medermélyülés, talajvízszökés, mellékágak lefűződése, ártér kiszáradása következik be. Felett az, ártér elnedvesedése:
# A bevágódás kiküszöbölhető a folyónak egyébként is indokolt teljes csatornázásával. Ebben következetesnek kell lenni. A talajvíz kedvező szintje a töltéseket kisérő szivárgó-csatornákkal, leszívó és dotációs kutakkal, talajcsövezéssel, árkokkal az igényeknek megfelelően ideálisra kormányozható.
• Nagy területeket von el jóminőségű termőföldekből:
# Igen, ha nagy tározót kell létesíteni. Ám ezen ártéri földek sosem voltak biztonságban. A talajvizi, öntözési feltételek javulása, az ármentesség felértékeli a környező földmívelést.
• Esetenként a folyómenti lakosokat fájdalmasan érintő áttelepítéseket kell végrehajtani:
# A dús árterületen megtelepedő népesség a jó földekért gyakorta az életével, vagyonával fizetett. Elvesztett földjeikért kárpótlást, vagy netán gyengébb, de biztonságosabb birtokot kaphatnak.
• A csúcsüzem induló árhulláma („WC-tarály effektus”) veszélyezteti a folyót, a környék településeit:
# A többméteres szökőár gonosz rágalom. Ha ilyen indulhatna is, röviden ellapulna. De nem is indul. A fogyasztásban már nincsenek kiugró csúcsok, amik szélsőséges vízlebocsátást igényelnének. A vízerőmű nagy előnyét, a könnyű teljesítmény-változtatást viszont meg kell tartani.
A gyakori, aránylag csekély vízszint-ingadozás – hasonlóan a hajóforgalom keltette hullámveréshez tényleg erodálhatja a védtelen partokat. A partfalakat kőszórással meg kell erősíteni.
• A kövezett part kipusztítja a vizes élőhelyeket,”az egyedülálló, a felbecsülhetetlen, a pótolhatatlan” flórát, faunát:
# Ma már a gátépítők ökológusai, biológusai gondoskodnak a folyónak forgalomtól elkülönült részein az eredeti élővilág újratelepítéséről, zsombékos, pocsolyás élőhelyekről, mesterséges szigetekről, az időszakos elárasztásokról, a halak vonulását lehetővé tevő mellékágakról, hallépcsőkről.
• A lassult vízfolyás elveszti öntisztuló képességét, bűzös, fertőző szennycsatornává válik:
# Ha ilyen van, az nem a vízlépcső bűne, hanem a lelkiismeretlen szennyezőké, akik minden mocskot a folyókba ürítenek – ingyen. No persze, a szennyvízkezelés nem olcsó dolog, még a hajók szennye sem üríthető a folyóba. A gátépítők a hiányzó partmenti szennyvíz-tisztító művek megépítését is vállalják, bár ez rontja a beruházás megtérülését. Ausztriában még tiszta a belépcsőzött Duna.
Szigorú szabály: A (CSATORNÁZOTT) FOLYÓBA TILOS TISZTÍTATLAN VIZET ENGEDNI !
• A mederben mérgező iszap halmozódik:
# Tisztított vízből nem valószínű. Egyébként a duzzasztott felvíz medre a rendszeresen jelentkező árvízekkel alaposan átöblítődik, eliszapolódása, feltöltődése kotrással is akadályozható.
• A „betonkolosszus” elcsúfítja a természetalkotta szépséges tájat:
# Ez izlés kérdése, és a közizlés változó. Régen az üzemek magas, erőt sugárzó épületekkel büszkélkedtek. Ma a tájba simulás kivánatos, ennek megfelelően tájesztétikailag is tervezettek a vízépítés művei. A nagy daru kitelepítése és a mélyenfekvő horizontál csőturbinák révén a gépházak alacsony építésűek, nem feltűnőbbek egy szerény hídnál. Lehet ezt is sokallni. De vajon a római vízvezetékek, a hegyeken trónoló várak, kolostorok, monumentumok, kilátók rútak a tájban?
Hiába, a természetnek együtt kell élnie hidakkal, távvezetékekkel, antennákkal, kötélpályákkal.
A Dunakanyar szépségét nyugodt arányaival aláhúzná az építmény – rácáfolva a „betonszörny” gúnynévre. Elcsúfítani a hamarosan odatolakodó luxusépületek fogják.
• Kopár holdbéli tájjá, ipari jellegűvé változtatja a vidéket:
# Mint minden építkezésnél, a munkálatok alatt valóban ijesztő a terep. Az ellenzők kizárólag ezeket a sivár képeket, közeli betonfalakat, jellegtelen részleteket tálalják a lakosságnak. A kész művek körüli kultúrtájat a számos megnyerő példa ellenére mellőzi a hírközlés. Sőt, a már működő vízlépcsőket a zöld aktivisták is békében hagyják – ott nincs mit kárhoztatni. Jellemző az itthoni tiltakozó propaganda álnokságára, hogy a BŐS erőmű új, immár elismerésre késztető látképei is eltűntek a magyar médiából, melyben minden vízerőmű mint fenyegető rém borzolja a nézők idegeit.
• A környék lakossága elutasítja a fenyegető „betonszörnyet”:
# Amíg a lakosok nem ismerik a művet, addig rémhírekkel ámíthatók. De minden már meglévő vízerőmű békességben él környezetével. Mellesleg az elfogadtatásnak jó ára van, amit a beruházók vállalnak is. A környék infrastruktúrájának fejlesztése elviselhetőbbé teszi a lakosok számára az építéssel járó megpróbáltatásokat, bár növeli a létesítési költségeket. (A vízlépcsőt, szemétégetőt stb gyakran a szomszéd települések utasítják el zajosan a „sárga irigység faktor” hatására.)
• Esetleges földrengés elárasztja a lakott területeket:
# A masszív gátat, a töltéseket üzemi okból eleve földrengésnél nagyobb igénybevételre készítik. Biztonságosabbak a lakóházaknál. Megbízható, tisztességes céggel kell kiviteleztetni.
• Lassú a pénzügyi megtérülés a gyorsabban, olcsóbban építhető hőerőművekhez képest:
# Ez igaz. De az áramfejlesztés idővel megfizeti az üzeméhez nem köthető, más rendeltetésű hasznos ráfordításokat is. Az árvízvédelmi töltések, a hajózási célú meder-rendezések egyébként közpénzeket apasztanának más jó célok elől. Vízerőműre könnyen akad politikamentes pénzügyi befektető. Hosszú távra biztos hozam. Míg a rivális hőerőmű élettartama alig néhány évtized, az olcsóbb üzemeltetésű vízerőmű szinte örökéletű. Az amortizáció után aranybánya, jóformán ingyen adja az energiát, amellett, hogy egyéb hasz-nosságát változatlanul teljesíti.
Egy vízlépcső építésének fontolgatásakor a kötelező költség – haszon elemzés, a megtérülési kilátások becslése nem érvényes úgy, mint egy kizárólag áram- és távhő-termelő hőerőmű létesítésekor. Hiszen hasznainak jelentős része nem forintosítható.
Mikor, hogyan térül meg egy árvízvédelmi töltés, egy biztonságos hajóút, egy stratégiai víztartalék, egy céltudatos talajvízkormányzás ? Sőt, a műszaki megoldások fejlődnek, az energiapiac labilis, Földünkön az édesvíz hiánya ma már sokfelé igencsak érzékelhető konfliktusforrás. Ezért helyes a szentencia:
AMI TEGNAP GAZDASÁGTALAN VOLT – MÁRA RENTÁBILIS LEHET.
AMI MA NEM TŰNIK KIFIZETŐDŐNEK – HOLNAP SZÜKSÉGESSÉ VÁLHAT.
Az előnyöket és kockázatokat tekintve látható, hogy mint minden civilizációs tevékenység, a folyócsatornázás is beavatkozás a természetbe. A mérleg azonban pozitív, a közeli környék élővilágát érintő átmeneti hátrányok pedig korlátozhatók, kompenzálhatók.
A hidrocentrálé körül hamarosan helyreáll a természet egészséges egyensúlya !
6. Végre hozzáfogtunk
A magyar szakértőknek is bíztató volt a kedvező külhoni tapasztalat. De a tervgazdaság sokféle sajátos érdektől zaklatott energetikai szektora sokallta az elhúzódó beruházás hatalmas költségeit. Hőerőművel gyorsabban, olcsóbban jut a villanyhoz, és a bányászat érdekei sem sérülnek. Megoldáshoz az vezetett, hogy sikerült elismertetni a folyó komplex hasznosításának igényét. A költségviselésbe így bevonhatták a hajózást, az idegenforgalmat, némiképp a mezőgazdaságot is. A terhekből már csupán a 60 %-nak vállalásával a vízlépcsős áramtermelés is megbirkózhatott – versenyképesen.
Szervezett környezetvédelmi kifogások – mint mindenütt a világon – csak a 80-as évek elején merültek fel. Az első nyilvános rosszallás még nem a természet nevében, hanem Mosonyi Emil már túlhaladott, jóval korábbi becslései alapján bírálta a tervet. Az ökológiai frontot csak később sikerült összehozni, mely hamarosan a politikai ellenzék harcias csoportosulása lett – a Dunát csak ürügynek használva.
Viszont el kell ismerni, hogy a jószándékú zöldek aktivitása igen előnyös szemléletváltást erőszakolt ki világszerte a gátépítők körében. A vízépítés korábbi aspektusai – műszaki, gazdasági és jogi – kibővültek a környezetvédelmi és szociális szempontokkal. Ennek köszönhetően az újabb építésű vízlépcsőknek a járulékos tájalakító programok révén határozottan jótékony hatásuk van a kör-nyezetük élővilágára!
Nos, megszületett a döntés. Az 1977-ben kötött magyar-csehszlovák államközi szerződés szerint a közös Duna-szakasz hasznosítására Gabcikovo (Bős)-nél egy 720 MW-os vízerőművet kell építeni baloldali üzemvízcsatornás megoldásban évi 2650 GWh csúcsidei energiatermeléssel. Nagymarosnál pedig egy 160 MW-os mederbeli kiegyenlítő erőművet 1000 GWh évi termeléssel.
Elsődleges cél a hajózhatóság javítása és az árvízvédelem – míg az áramtermelés ésszerű járulék.
GABCIKOVO DUNAI VÍZLÉPCSŐ terve
DUNAKILITI ELTERELŐ GÁT: 7 db 24 m hidraulikus emelésű szegmensgát zárja el az Öreg Du-nát. Utólag erőművel bővíthető. Segéd-hajózsilip. Nagy víztározó 60 km2, 200 mió m3.
ÜZEMVÍZCSATORNA: baloldalt. Felvíz 17 km; Kétoldalt szivárgó-árkok. Kerékpárút a töltés-koronákon. Megcsapolások öntözés céljára kis erőműveken keresztül. Alvíz 8,2 km.
VÍZERŐMŰ: Esés: 21 m; max.víznyelés: 5040 m3/s; telj.: 8 Kaplan vertikális turbina = 720 MW; eredeti terv szerint napi 5 óra csúcsüzem = 2650 GWh/a (folyamatos üzemben 3000 GWh/a, ami.azzal magyarázható, hogy ilyenkor az erőműnél nem lép fel a jelentős vízszint-sűllyedés.)
HAJÓZSILIPEK: 2 db 34 x 275 m. Kétsávos közúti átkelő a gáton.
NAGYMAROS DUNAI VÍZÉPCSŐ terve
DUZZASZTÓ: 7 db 24 m széles hidraulikus szegmensgát a mederben; alacsony építési mód.
HAJÓZSILIPEK: 2 db 34 x 275 m. Kétsávos közúti átkelő.
VÍZERŐMŰ: 6,8 m; 2800 m3/s; 6 csőturbina; 160 MW; 1000 GWh/a; folyamatos üzem.
Ez egy összefüggő rendszer összesen 880 MW teljesítménnyel, folyamatos üzemben akár évi 4000 GWh energiával, melynek fele hazánkat illetné a költségek felének viselésével. Messze fölülmúlja a régi becsléseket a Duna érintett szakaszának hasznosítható potenciáljáról.
Másrészt viszont a 440 MW részesedésünk a beépített 8000-nek, és a 2000 GWh nekünk járó energia az évi 36 000 fogyasztásunknak csupán 5,5 %-a. Ez nem oldja meg villamos energia problémáinkat.
Igenám, de ez tiszta, olcsó, megújuló, természetbarát, lényegében hazai forrás! Évente félmillió tonna drága, szennyező olajtüzelést képes kiváltani! Hazánk 1400 MW vízerő-potenciáljából e jótékony célra jelenleg csupán két közepes tiszai erőművünk van (Tiszalök 10,5 MW, Kisköre 2
, néhány további kisebb is. Össztermelésük évi 210 GWh (0,6 %…). Az Európa Unió szorgalmazza a megújulók fokozott használatát; a Föld, Víz, Klima Világkonferenciák figyelmeztetnek a fosszilis tüzelőanyagok kerülésére, a környezetünk megmentésére. Kell nekünk is jóval több tiszta vízenergia.
A Belgrádi Konvenció értelmében ránk vár még az ADONY-i 150 MW és a FAJSZ-i 100 MW-os dunai erőmű megépítése is, amit halasztani lehet, de elkerülni nem.
Részesedésünk értékét növeli az, hogy a zöme „csúcs”-fogyasztási időben adódhatna, amikor többszörösét éri az alaptarifának. A bősi erőmű tiszta csúcsüzeme eredetileg 19 órai vízgyűjtést és 5 órai teljes terhelést irányozott elő. Ez bizony vitatható nagy ingadozás. Ma már azonban kevésbé szélsőséges a fogyasztás, inkább éjszakai apály és erős nappali termelés az erőművek kivánatos, enyhébb lüktetésű üzeme.
Persze, a duzzasztás idején sem apadhat el a gát alatt az alvíz. Ezért lenne fontos a nagymarosi puffer lépcső, amely visszaduzzasztásával tartaná a Bős alatti vízszintet, folyamatos üzemével meg a Nagymaros alatti vízjárást. A nagy fogyasztás óráiban sem süllyedhet jelentősen a Bős feletti víz szintje a bősi tenger hatalmas, szétterülő víztömege révén. A két mű együtt a leghatékonyabb. Ki van ez találva.
Az azonban sajnálatosan téves, hogy a Nagymaros vízlépcsőt kizárólag a bősi erőmű csúcsra járatása indokolná. Ez politikai csúsztatás a művet nem ismerők riasztására. A vízerőművek vitathatatlan előnyei mindenképpen sürgetik ennek a megvalósítását is német és osztrák testvérei nyomán.
7. Meghiúsítják a magyar részvételt
Magyarországot a kivitelezésben eleinte pénzügyi nehézségek hátráltatták. Megoldásként Nagymaros felépítésével az osztrák DONAUKRAFT céget bízták meg, árammal való hosszútávú törlesztés fejében. A magyar kormány a tempósan építkező szlovákoktól hol lassítást, hol gyorsítást kért, majd a vízlépcső-rendszer ellenzőinek mesterkedései oda vezettek, hogy a kormány a munkálatokat felfüggesztette. A rendszerváltás után a gátellenes erők kerültek hatalomra. Balgaságukban következetesek lévén: a nemzetközi szerződést a magyar fél jogellenesen felbontotta, a nagymarosi munkálatokat visszacsinálta.
A szlovák fél 1992-re befejezte a bősi művet, és Dunacsún-nál egy pótlólag épült saját gáttal jogtalanul ráterelte a Duna vizének zömét. (C variáns) Azóta ez az erőmű folyamatosan áramot termel.
A felek együtt fordultak a hágai Nemzetközi Bírósághoz Ítéletre várva le is mondtak Bős kritikus csúcsra¬járatásáról. A zöldek a Szigetköz védelmében elképesztő módon dízel-szivattyús vízpótlással próbálták elkerülni a végülis jó megoldást adó fenékküszöböt. (Más energiát nyer a vízből, mi ráfecséreljük)
A hágai bíróság 1997.szeptember 25-én hozott ítéletében megállapította:
Magyarországnak nem állt jogában, hogy 1989-ben felfüggessze a 12 évvel korábban kötött szerződést, majd 1992-ben végleg felmondja azt. Nem volt megalapozott a környezetvédelmi szükségállapotra való magyar hivatkozás. Nem elfogadható a Szlovákia jogutódlását, határsértését vitató magyar érv sem.
Csehszlovákia szintén megsértette a szerződést, mert bár a C variáns megépítése nem kifogásolható, de jogszerűtlen a Duna egyoldalú elterelése az új csatornába. Emellett megfosztotta Magyarországot attól a jogától, hogy egyenlő arányban részesüljön a határfolyó előnyeiből.
Az ítélet szerint Magyarországnak és Szlovákiának jóhiszeműen tovább kell tárgyalnia, és meg kell valósítania az 1977-es szerződés célkitűzéseit. Nemzetközi jogászaink bizony, leszerepeltek. Kaptunk tehát egy az eredeti szerződést megerősítő, ám hozzáfűzött észrevételeiben félreértelmezhető hágai ítéletet. (Megjegyezte ugyanis a Bíróság, hogy csúcsüzem nélkül a Nagymaros lépcső megépítésének nincs már értelme. Ez súlyos tévedés, a komplex hasznosítás érdekében önállóan is fontos a mű.) Ebbe kapaszlodva a megáltalkodott ellenzők nálunk tovább akadályozzák hajmeresztő ötletekkel a racionális megoldást.
Az ellenérdekelt politikai és gazdasági erők által kikényszerített szerződésszegés következtében jelenleg az évi 2000 GWh tiszta eredetű villamos energiára nem tarthatunk igényt. A nagymarosi mű elhagyása miatt csak a bősi 3000-ből részesedhetnénk megegyezés esetén. Mit jelent ez ?
Bősnél az átlagos esés 21 m. Azonban ebből 7 már a dunacsúni elterelő gátnál jelentkezik, ez most nem esik az illetékességi körünkbe. A közös 14 m-re jutó kétharmadrészt, a 2000 GWh-t megfelezve adódik, hogy a folyamatos termelésnek harmada, vagyis 1000 lehet a miénk – ha rendezzük a számlánkat. És ez sem az értékes csúcsenergia. Bizony, eszerint a közösnek szerződött nagymarosi áramfejlesztést teljes egészében magunktól veszejtettük el.
Helyette szenet, olajat, földgázt kell eltüzelnünk évi negyedmillió tonna olaj-egyenértékben. – a politikát a természet érdekei elé helyező, hataloméhes zöldjeinknek köszönhetően.
Az a konok, kontár követelés, hogy a Duna teljes vízhozamának felét, elvonva a bősi erőműtől, magunk csurgathassuk el haszontalanul a mélyre süllyedt régi mederben, nem minősíthető másképpen, mint úgy, hogy ha már veszni hagyjuk a magunkét, pusztuljon el a szomszéd tehene is…
Szlovákia összes villanyának 20 %-át adja a vízerő, ennek felét Gabcíkovo. Azonban itt nem csupán nagy tételeket hasznosít. Kis művek kerülnek a Csún-i elterelő gátba, a Mosoni Duna kiágazásába, és a két Csallóköz (a csatorna két oldalán) virágzó tájat teremtő víztápláló műveibe: összesen 30 MW.
Valaha nálunk is jobban becsülték az alternatív energiát.. A Soroksár-Ráckeve Duna-ágban (ez negyedik nagy üdülőtavunk) Budapesten a Kvassay-zsilipnél és a Tass-i végén is vízszint-tartó erőművel hasznosították alkalmanként a vízmozgást. Mai szemléletünkre jellemző, hogy az 1956. évi árvízben megsérült tassi erőművet le is bontották. Tiszalöknél a talajvíz-kormányzásra nem jutott pénz, Kiskörénél a tározó-tó feltöltése maradt részleges. A dunakiliti duzzasztó árván vádolja a rossz döntéseket, a dacos butaságot.
Eközben a racionálisabb német kormány pártolja a vízerőt. Szüntelen felvilágosító, támogató kampányt folytat törpe vízerőművek építésére, régi malmok áramtermelő rekonstrukciójára a nálunk már elfeledett, de a világban elismert Bánki turbiná-val. Ott kell a tiszta, olcsó vízenergia, ám mivelhogy vízerejének zömét már kiépítette, így az aprólék hasznosítása az időszerű.
8. Az eddigiek konklúziója
A racionális érvek és számos jó példa alapján kézenfekvő, hogy Magyarországnak végre meg kell egyeznie Szlovákiával az 1977. évi vízlépcsőszerződés maradéktalan végrehajtásában – éspedig jószomszédi alapon. Tisztességes megoldás lehetett volna a hágai ítélet után, 1998 elejére megtárgyalt kompromisszumos tervezet. Fel kell építenünk a Nagymaros vízlépcsőt, sőt az Adony-nál, Fajsz-nál kijelölteket is.
A konfliktusok elkerülése végett jogilag, társadalmilag legyen elfogadott a projekt, megoldott a szennyvíz-kezelés. Ki kell vonni a politikai csatamezőről, meg kell szabadítani a hatalomváltó Trójai Faló szereptől. Ha már nincs veszélye a befagyasztásnak, akkor akár koncessziós vállalkozó is akad erre az ugyan drága építésre, ámde olcsó, sokhasznú, mégis természetbarát üzemeltetésre.
Továbbá meg kell valósítanunk a Duna-Tisza csatornát a hajózás és a homokhátság javára. Mária Terézia óta sürgető már, de eddig mindig megbuktatták. A nagy szocialista létesítményeket álmodó korban elindult a mezőgazdasági nagyüzemek érdekében – de csak Dabasig jutott el, fél szelvénnyel.
Az elhanyagolt Sió-csatornánk is jobb sorsra érdemes, lehetne hasznát is venni.
Más népek ástak már.hasznos csatornákat a Dunához:
- A csodálatos német Duna-Majna viziútat,
- A szerb Duna-Tisza-Duna csatornát (a magyar építésű Ferenc-csatornát folytatva),
- A román Csernavoda-Konstanca hajóútat.
A racionalitás felülkerekedésére várnak a horvát-magyar közös Dráva-erőművek:
Novo Virje, Barcs, Drávaszabolcs, Eszék térségében.
Valamint a még hiányzó tiszai vízlépcsőink is Csongrád, Vásárosnamény, Záhony körül.
A sokezer elpusztított magyar vizimalom nyomai arra intenek, hogy számos lehetőségünk van kis és törpe vízerőművek létesítésére. Hasznosíthatjuk kisebb vízeink felesleges energiáját, egyben gazdagíthatjuk a zöld folyosók ökológiai értékeit (Pl a Rába, Hernád, Sajó stb mentén).
9. Az ellenállás indítékai
Ha nyilvánvalóak a vízerőhasznosítás előnyei, ha világszerte kedvezők a tapasztalatok a vízlépcsők javára, ha fontos a szerepük a jövő energia-, édesvíz- és éghajlati válságának enyhítésében, – akkor mi magyarázza a sokfelé tapasztalható népszerűtlenségüket ? A rejtett érdekekből szított hazai ellenállás néhány indítéka könnyen felismerhető:
• Egyes globális szén-, olaj- és gázvállalatok óriási üzletet csinálnak a közös Földünk mélyéből a használati értékükhöz képest potom pénzért szerzett kincsekkel. Egyetlen számottevő riválisuk a megújulók közt a vízerőhasznosítás. Túlnyomó politikai és gazdasági erejükkel forszírozzák a hőerőműveket a vízerőművekkel szemben, a drága közúti és légi fuvarozást a vizi és vasúti szállítás rovására. Bőkezű mecenatúrával szolgálatukba állítják a médiát. Zöldnek álcázott civil mozgalmakkal lármás, erőszakos akciókat, hamis propagandát folytatnak a vízerők ellen.
Döntő, globális hatalmuk révén a Világbankot is befolyásuk alá vonták úgy, hogy az kivonul a fejlődő országok vízerőterveinek finanszírozásából, ha azok keresztezik a geopolitikai elképzeléseket. Ezáltal nyomást gyakorolnak rájuk hazai forrásaik mellőzésére, a szén-, olaj- és gázfogyasztás növelése érdekében. Egyben kiszolgáltatottakká teszik őket a globális tőke manipulációinak.
Még a mi aránylag kis műveinket is támadják, mintegy példát statuálván a fejlődő világ felé: „Íme, a fejlett Nyugat is lemond a káros, katasztrófákkal terhes vízlépcsőkről.”
• Szerencsétlen körülmény vízlépcső-rendszer megítélésében az, hogy építésének terve a pártállam égisze alatt érett meg. A rendszerváltásért harcoló csoportoknak kapóra jött az uralkodó párt energetikai lobbijai által is felemásan támogatott, (bár végülis elfogadott) állami nagyberuházás.
Hiszen ezt a technika világában idegen, még a szomszédos népek vízgazdálkodásában is tájékozatlan humán értelmiség előtt gonosz, sztálinista, gigantomániás agyrémnek lehetett beállítani – a közelben jól dolgozó számos, megnyerő folyóvízi erőmű ellenére.
Sikerült is a Bős – Nagymaros vitát a roskadozó állampárt elleni kockázatmentes mozgósító témává tenni. Ennek örve alatt lehetett lázongani, erre már nem lőttek. Minden új párt programja kiátkozta a gátépítést. A vízlépcső azóta is hatásos politikai ütőkártya.
• Meglepő módon ráhangolt a szerveződő ellenzék demagógiájára a politika reformkommunista, társadalmi támogatást kereső vonulata, amely a tervgazdálkodás és a nagyberuházások elvetésével együtt fordult el eme éppenséggel közérdekű létesítménytől – kiöntve a fürdővízzel a gyereket is.
• Magyarországon a 19.sz. vége óta létezik, és széleskörű befolyással bír a fővárosi lobby.
Célja most az egész ország anyagi, szellemi erőforrásainak koncentrálása egy középeurópai pénzügyi, közlekedési, kereskedelmi, régionális igazgatási, katonai, kulturális stb központ létrehozására. E centralizáló irányzat az elsősorban sokoldalúan vidékfejlesztő vízerőművek gazdaságtalanságát hangoztatja eltorzított költségbecslésekkel. Sőt Budapest vízellátásának veszélyeztetésével is vádolja őket.
• A támogatások körüli rivalizálás vidéki régiókat is a vízügy nagy tervei ellen hangol. Pedig az ár- és belvízkárok, az aszály és elsivatagosodás elleni hatékony cselekvés, az öntözés megszervezése, ivóvíz biztosítása, a teherszállítás racionalizálása egyetemes vidéki érdek kellene legyen. A vidék felemelkedésén, biztonságán dolgozó hivatott szakembereket országszerte megbecsülni kellene. Ám a központi politika a gátellenes szervezkedések által túl hatalmasnak és pazarlónak minősített, világhírű magyar vízügyi szervezetet lelkiismeretfurdalás nélkül szétverte, szakértőit közéleti zárlat alatt tartja.
• Jelen van a trianoni tragédia revansvágyóinak szomszédellenessége. A szlovákok folyócsatornázó makacsságát ők agressziónak tekintik. Sajnos, a vízlépcső ellen tiltakozókat és az erdélyi magyarok segítését kívánókat az „átkos” rezsim ellenzése máig hatóan közös táborba sodorta. Holott magában Erdélyben a völgyzárók és az Olt, Szamos erőművei ellen kifogásokat nem hallani.
• Rejtetten, de igen hatékonyan működik bizonyos dunai üdülőtelkek befolyásos tulajdonosainak érdekközössége. Többszáz olyan engedély nélküli kis lak áll a nagy Duna elárasztandó árterében, melyre nem járna bőséges kártérítés. Természetesen nemes, környezetvédő lovagként lépnek fel.
• Nagymaros és Szigetköz lakosait – akik talán sokat tűrtek az építkezés alatt ahhoz, hogy végre előnyeit is élvezhessék – rémhírekkel, politikai manőverekkel sikerült elfordítani a művektől.
• A vízlépcső körüli vita nagy esély bizonyos, eddig az ismeretlenség homályában leledző tudományok ambiciozus művelőinek, nyomuló civil szervezeteknek a nyilvánosságba való berobbanásra, végeláthatatlan kutatási megbízások elnyerésére, célzatos, fontoskodó, drága „szakértői jelentések”, spekulatív jóslatok összeállítgatására. Még ma is elképesztő összegek jutnak a vízerőhasznosítás vélt kártékonyságának „tudományos” megalapozására, végülis súlytalanul elenyésző publikációkra,
• Az építészek elismerhetnék a műszakilag szakszerű, esztétikailag megfelelő vízlépcső-építményeket. Ám szűkében a busás állami megrendeléseknek – támadják a rivális mű létjogosultságát.
• A Magyar Tudományos Akadémia a vízerőpárti racionalitás, az ellenző spekulatív prekoncepciók, valamint a prominens ellenérdekeltek közt őrlődve nem tudta helyes irányba segíteni a döntési folyamatokat. Ma sem képes tekintélyével erősíteni a Duna komplex hasznosításának jótékony tendenciáit. Sőt, a konok ellenzők többnyire egy kedvező ad hoc bizottsági jelentésből bizonyos jónevű, ámde a technikában laikus tudósok által célzatosan át-hangolt elnökségi határozatot idéznek 1983-ból:
„az Elnökség a beruházás jelentős időbeli elhalasztását, az indokolt tartalmi változtatások érvényesítését, de leginkább annak leállítását tartja indokoltnak.” (Nem tudták,mit cselekednek…)
• Sajátos, hogy az államvezetés, amelynek az alternatív energiák versenyképességét kellene bőkezűen segítenie, – a hatalmas olaj- és gáz-cégek érdekeinek érvényesítésében kénytelen részrehajló lenni. Ezek ugyanis nagy adófizetők, gáláns szponzorok. Ám a vízerőben ellenérdekeltek.
• Elképzelhető, hogy vannak, akik úgy vélik: az Európai Unió vállalni fogja a magyar dunai vízlépcsők építésének terheit. Hiszen nékik fontos a vizi fuvarozás, és már úgyis rengeteg pénzük fekszik benne. Az EU valóban érdekelt a víziút kiépítésében, de saját zöldjei gyengítik a fellépését.
• Sokan lehetnek, akik felismerik mindennapjaik rút, környezetszennyező bűneit, de kényelmükről, energiapazarlásukról lemondani nem hajlandók, és emiatt lelkiismeret-furdalást is éreznek. Önigazolásul látványos zöld akciókhoz csatlakozva próbálják kompenzálni kényelmetlenné váló hibájukat – mintegy hitet téve jószándékukról. Ezt rizikó nélkül tehetik a számukra indifferens vízlépcső-afférban. Ugyanígy a más – hasonlóképpen egy-egy kipécézett projektre irányuló – hecckampányokban.
• A sajtó, az elektronikus média szubjektív módon a tiltakozókkal rokonszenvez. Politikai okból, entellektüell szolidaritásból, a szenzáció kényszerétől, netán lokálpatrióta érzelmektől vezérelve. Naív bizalommal azok iránt, akik látszólagosan a hatalmaskodás, a pazarlás, a felelőtlenség ellen lépnek fel. Elfogultságában háttérbe szorítja a józan hozzáértés kevésbé szenzációs hangjait.
Szinte tragikomikus az, hogy a műszaki létesítmény ellen ágálók túlnyomó többsége humán hivatású: közíró, történész, művész, jogász stb. Esetleg közgazdász, biológus. Alig akad a technika iránti ellenszenvtől mentes személy. Sajnálatos, hogy a vásári irracionalitás (pl. asztrológia, ezoteria, spiritizmus, sámánizmus, bigott gátellenesség stb.) a médiában a felelős ismeretterjesztés rovására széleskörű visszhangra lel, míg a technikai kultúrát jóformán csak a gépkocsi, az elektronika (computer, mobiltelefon, hi-fi) képviseli – leginkább reklám-jelleggel. Vízgazdálkodásra, energetikára „nincs igény…” A Bős-Nagymaros konfliktus médiatükrében is iskolapéldaként tettenérhető a jámbor közvélemény manipulálásának minden jellegzetes módszere. Jaj annak, aki ellen a politika és a média üsszefog!
A témában megjelent rengeteg cikknek alig néhány százaléka lehetett pártoló.
10. A duzzasztás a fekete bárány
A vízlépcső-ellenes aktivitás világszerte jellegzetesen sötétzöld mozgalmi pótcselekvés.
A jószándékú környezetvédők közül kirívó mozgalmárok, akiket nem annyira a jövendő életminőségünk iránti aggódás, mint inkább közéleti szereplésük reflektorfénybe állítása sarkall, nem vállalkoznak olyan népszerűtlen, szponzorálásra nem esélyes, kilátástalan feladatokra, mint harc az autó- és repülőforgalom légszennyezése, a szennyvizek tisztítatlansága, hulladékhegyek kezeletlensége, a féktelen erdőirtások, a sűrűn bekövetkező, tragikus következményű kamion- és tankhajó-katasztrófák ellen. Ámde:
EGY ÉPÜLŐ VÍZLÉPCSŐ IDEÁLIS CÉLPONT A RADIKÁLIS ZÖLD AKTIVISTÁK SZÁMÁRA:
< Mert egyedi, helyileg koncentrált – míg a levegő, a víz, a talaj mérgezése, a szemetelés, az erdőirtás gondja, az üvegházhatás, mindez kiterjedt, szétfolyó, kényelmetlen, nehéz megmarkolni.
< Mert a célpont nevesíthető. A projekt neve jelszavakba, szidalmakba foglalható.
< Mert aránylag kis építési területe kevés tüntetővel megszállható, blokkolható.
< Mert tehetős ellen-érdekelt támogatókra számíthatnak – ám a valóban súlyosan környezetveszélyes járműforgalom ostorozásával aligha.
< Mert a vízépítés gárdáját könnyű kipellengérezni. Felkészültségen, évszázados tapasztalatokon alapuló hivatásszerű törekvése a vízek költséges szabályozására önérdekű, kapzsi lobbizásnak állítható be. A vízügy kockázat nélkül támadható: hatalmi befolyása gyenge; szegény szponzor.
< Mert a vízerőhasznosítás civil pártolói militáns szervezetekbe nem tagozódó higgadt polgárok. Véleményalkotásukat nem a politika szabja meg. Szórványos fellépésük könnyen semlegesíthető.
< Mert az építkezés alatti sivár, sérült környezet látványos botránykő. Az üzembehelyezés után regenerálódó természeti és kultúrtáj viszont már éredektelen, nem ad muníciót, mellőzhető.
< Mert kézenfekvő a katasztrófa-próféciák horrorisztikus megjelenítése. Bűzös pocsolyát, döglött halat, kiszáradt fát kell álnokul a leendő vízlépcső köré jósolni, képileg manipulálni.
< Mert a szennyvíztisztítás, töltésépítés költségeivel ijesztő beruházási összeg hazudható az áramtermelés terhére. Az átmenetileg kiszorított élőlények „eszmei értékével”, a vélt vízhasználati díjnak gyermeteg összegzésével horribilis anyagi károkat lehet blöffölni.
< Mert a hatásterület lakosai közt mindig akad, aki nyugalmában bolygatott, aki elhiszi a rémhíreket, aki elégedetlen a kártérítéssel. Őket könnyű rávenni halogató perindításra. Ingyenes zöld ügyvédet is kaphatnak a kitartó akadékoskodás támogatására. Mert a zöld szervezetek a leendő építkezés helyszínén rafinált területvásárlással is gátolhatják az építők tulajdonszerzését.
< Mert a vízerőhasznosításra kiszemelt terület kellő befolyással természetvédelmi parkká nyilvánítható – száműzve onnan az egyébként természetbarát vízlépcsőt. Elhallgatva, hogy világszerte számos természetvédelmi terület éppen duzzasztásból született. (Pl Naturpark Diemel, Europa-Reservat Ering am Inn, Tisza-tó stb.)
< Mert a döntés végeláthatatlan környezetvédelmi hatástanulmányokkal elhúzható. Eme „tudományos ökológiai munkákért” a befolyásolt államtól nagy juttatások nyerhetők.
< Mert az állami finanszírozás politikai fondorlatokkal megtorpedózható. Jelentős beruházási összegekről lévén szó: népszerű eme pénzeket feltupírozva eligérgetni az ellenzés fejében.
A vízlépcsőépítés tehát könnyű célpontja a fundamentalista zöldek akcióinak. Azok pedig a vízerő- és atomerő-ellenes hadjáratukkal éppen a fosszilis anyagok eltüzelését támogatják. Még azzal is, hogy a vízerőművek helyett a tényleg jó hatékonyságú, ám károsan emisszív olaj- vagy gázüzemű blokk-fűtőműveket szorgalmazzák. De mire is menne az agitátor a szeméttelep, olajkút megszállásával, kipufogók és szennycsatorna-torkolatok előtti tüntetésekkel ? Ki szponzorálná őt a valóban környezetvédő akcióiért ?
11. A Duna-probléma ma is időszerű …
E bevált fegyverről az egykori tiltakozók továbbra sem mondanak le. A dunai vízlépcsőink ellen a kockázatok, hátrányok demagóg eltúlzásával, időhúzással, a víznek az erőműtől való elvonásával agitálnak. A „Bős-Nagymaros” projektet a becsődölt gonosz ártalom megtestesítőjének láttatják. Céljaik többségét elérték, a civil szervezeteknek járó jelentős támogatásokat ők is élvezik, és a politikai hatalomba is beférkőztek. Így már korlátlanul érvényesíthetik sanda szándékaikat – anélkül, hogy a Bős-Nagymaros ügyben általuk okozott horribilis károkért, 1998-ig több, mint 360 mrd Ft elherdálásáért felelősséget kellene vállalniok. Az egész „civil” köntösű hadviselésre éppen a szakmai, intézményi felelősség hiánya jellemző. A technika területére kalandozva a hangerőt vetik be, ám a kinyilatkoztatások mögül hiányzik a tudományos megalapozottság, műszaki igényesség, körültekintés, a következmények korrekt számbavétele.
Jelenlegi (régi és új) harci szlogenjeik – ádáz tiltakozásul a folyók, a Duna kiépítése ellen:
• Hága itélete feleslegessé teszi a nagymarosi vízlépcsőt:
# Az ítélet szerint az 1977-es szerződés érvényes! Közösen meg kell valósítani! A pervesztesek a bíróság vigasztaló szavaiba kapaszkodva nem a jó kompromisszumot keresik, hanem ismét az eredeti, bukott szándékaikat akarják érvényesíteni szakértők nélkül, jogászi köntörfalazással.
• Nincs szükség új vízerőművekre, mert áramfelesleg van. Egyébként az energetikai környezetszennyezés mérséklése érdekében inkább takarékoskodni kell:
# A takarékosság nagyon fontos. Az esetleges túlkínálatot a fosszilis energiák elfecsérlése okozza, ezeket kell az alternatívakkal kiváltani. Ezekkel viszont nem szabad takarékoskodni ! Mert a prompt kihasználás elmúlasztásával csak elvesznek számunkra. Ezekkel élni kell, mert a civilizáció igényli az egyre több, tiszta villamosságot (pl: vasút, klimatizálás, hőszivattyúk stb), lehetőleg megújulókból
• Lemondunk az áramról Dunavíz ellenében:
# E dacból fakadó példátlan, nevetséges, sötét oktalanság a bősi erőműtől akarja elvonni a vizet, míg növeli minálunk a fosszilis üzemanyagok fogyasztását, a vizet meg haszontalanul elcsurgatja.
• A Kisalföld-i belső Duna-delta alatti óriási édesvízkészletet veszélyezteti a beszivárgás:
# Ha igaz, ennek nem a vízlépcső az oka, hanem a szennyezés, ami megszüntethető. De maga a feltételezés sem helytálló. Hiszen a Duna medrében évtizedekig kávébarna, bűzös, toxikus lé folyt, mégis megmaradt az ivóvízkincs. A hazánkba érkező dunavíz a csatornázás révén még tisztának mondható.
• A vízerőművek is alattomosan szennyezik a környezetet, mert a nagy víztározók mélyéből az eredeti növényzet anaerob bomlás révén veszélyes üvegházhatású gázzal, metánnal terheli a légkört:
Ez a feltételezés a völgyzáró gátak tározóinak állóvízeire átmeneti időre érvényesnek tűnhet. Tudományos vizsgálatokkal kell majd bebizonyítani. Folyóvizek lépcsői nem rejtenek ilyen veszélyt. Legtöbbször csupasz meder vagy új csatorna az aljzatuk, víztömegük átfolyó jellegű, a turbinák folyamatosan frissítik. Ha netán valahol növénytakaró bomlik a mélyben, akkor is pozitív a mérleg a folyók kiépítésének javára, mert számos poshadó, lidérces lápot szűntettek meg a folyók komplex hasznosításával.
• A magyar teherhajózás jelentéktelen. Felesleges rá költeni:
# Nagyon szomorú, hogy a magyar szállítási ágazatban a hajózás mostohagyerek. Nem szabadna nálunk sem szem elől téveszteni, hogy egy tonna-kilométer költsége közúton 12 cent, vasúton 6 cent, vízen csak 2 cent. A kombinált szállítás konténer-hajókkal, valamint a Ro-Ro kamiontranszport lassúsága ellenére igen kedvező lehet, biztonságos és természetbarát. A vámhatároknál sem kell ácsorogni. A kikötők drágák, de mindenütt ígéretes gazdasági központok. Európa elvárja, hogy ne gyengítsük fejlett víziút-hálózatát. A Rajna élénk hajóforgalmára gondolva szomorú látvány pl. Dunaföldváron az elhagyatott kék országút, miközben a hídon egymást érik a dübörgő kolosszusok.
Véletlen lenne, hogy a szintén olajtakarékos Ro-La vasúti kamion-szállítás sem versenyképes nálunk az országutakon robogó, zajos, környezetszennyező monstrumokkal ? Sajnos, még a balkáni háborúk is ezeknek az olajfalóknak kedveztek a hajózás bénításával, tisztességtelen sarcolásával.
A Dunán két helyen vannak még zátonyos szakaszok. Az itt hiányzó duzzasztások is a hajózás megbízhatóságát, olcsóságát rontják. Nem véletlen az ádáz akciózás ellenük.
• A Duna hajózhatóságát duzzasztás nélkül kell fenntartani:
# A Gönyű alatti hirhedt gázlós szakaszon a hajózást hagyományosan, azaz sarkantyúkkal és kotrással fenntartani állandó nagy költségekkel jár, újabb gondokat okoz, és előbb-utóbb úgyis a duzzasztás lesz a megnyugtató megoldás. A hagyományos módszert kidolgozó hollandok a kormánymegbízás szerint nem is javasolhatták a gátat, erre a szükségmegoldásra kényszerültek jobb meggyőződésük ellenére
• Az igazi szakértők ellenzik a gátat:
# A projekt szakmai megitélésében a hivatás tanult és tapasztalt képviselőivel szemben a megrendelőiknek elkötelezett, ám a döntésekben semmiféle felelősséget nem viselő, perifériális, spekulatív ellen-szakértők vonulnak fel. Most a nemzetközi jogászok a szóvivők, akik rendelésre a mű kártékonyságát vallják. Szlovákia jogászai az ellenkezőjét. A vízügyi szakértők mindkét oldalon egyetértenek. Tekintélyesnek szánt úniós szerepben nálunk éppen a külhoni elkötelezett zöldeket vonultatják fel.
• A gátépítő „vizes lobby” saját meggazdagodása érdekében erőlteti az állami nagyberuházást:
# Nagy állami projektek tervezői, lebonyolítói közül nálunk senki sem emelkedett a dúsgazdagok közé. Pl a Paksi Atomerőmű építésének irányítói sem gazdagodtak meg. Nagy vagyonra szert tenni a privatizáció során lehetett. A „Vizesek” nem privatizáltak.
Ámbár a Hernád folyó Kesznyéten erőművének megvételénél keletkezett botrány, ennek szereplői azonban nem az építők, üzemeltetők, hanem üzletelő magánosok.
• Gátat a gátaknak! :
# 1994-ben Ulm városban követelték a zöldek a folyók lépcsőzésének eltiltását, a meglévő gátak lebontását. Ez agyrém! De komolyan kell venni, hiszen az USA-ban néhány nagygát lerombolását hivatásos vándoraktívisták éppen a lakosság ellenében akarják bíróság előtt kiharcolni – a lazacok tövénybe foglalt védelmére hivatkozva… A józanság eddig erősebb volt.
• Vízlépcsők helyett nemzeti parkokat! :
# A jó elv: Nemzeti parkokat és környezetbarát vízlépcsőket – akár a parkokba is. A horvátországi Krka Nemzeti Parkban három vízerőmű üzemel.
• Az Európai Unió „Víz Keretirányelve” ellenzi a vízlépcsők építését:
# Ez nem igaz! A gyakran hivatkozott, fontos EU Víz Keretirányelv szigorúan védi a vizek minőségét, de természetesen nem ellenzi vízerőművek létesítését. Azt a 4. fejezet (7) pontja is elfogadja a fejlődés érdekében, csupán körültekintő feltételeket szab, melyeknek a vízerőművek jól megfelelnek.
• A vízerőmű gazdaságtalan beruházás:
# A pillanatnyi érdekekben gondolkodó politikus számára nem vállalható. De hát a hosszú távon jól jövedelmező vízerőművek hasznából épült meg a hatalmas és jótékony Duna-Majna csatorna is…
• Hagyjuk a Dunát. A hajókat kell a folyó természetes állapotához igazítani:
No comment… Térjünk vissza az őseredeti kőkorszakhoz…
• Gázturbinás erőművet építünk Szlovákiának, ha lemond a vízerőről:
# Ez jó üzlet az üzemanyagszállítóknak, de mi köze az ökológiához?
• A vízerőmű nem is megújuló energiaforrás:
# Nyilvánvaló képtelenség. Újabban mégis így állítják be. Ezzel pedig hallgatólagosan megfosztják a nagyobb műveket a versenyképességhez szükséges átmeneti támogatásoktól és a támadások elleni erkölcsi védelemtől. Vízhasználati díj kirovásával meg tovább akarják rontani a helyzetüket.
Pedig nem is használják el a vizet – sőt segítik a vízellátást…
• A magyar kormány nem épít vízlépcsőket!:
# Ez már nem felelőtlen mozgalmárok csatakiáltása – ez a politikai elit meghunyászkodása a lármás utcai tüntetések szervezői, a média-uralmat gyakorlók előtt. Ez hátat fordítás a tanult, felelős, korrekt szakembereknek. Elzárkózás a Duna, Dráva virágzó vízlépcsői létezésének, áldásainak tudomásul vétele elől. Szomorú következménye annak, hogy az aktívisták beépülhettek az államhatalomba.
Ámde Magyarország sem szegülhet ellen sokáig a világ-tendenciának. Iránymutató, hogy 2003-ban a Kioto-i Víz Világfórumon 170 ország nyilvánította megújulónak és preferálandónak a vízerőt:
„Felismertük a vízenergia szerepét a megújuló és tiszta energiaforrások egyikeként, és azt, hogy készleteit használni kell lörnyezeti szempontból fenntartható, szociálisan igazságos módon.” (Nyilatkozat 15.szak.). Ezt Magyarország is aláírta!!!
És ez nem csupán egyszeri fölbuzdulás, 2004-ben Bonn-ban a Megújuló Energiák Konferencián 154 kormány hangsúlyozta a vízerőt mint egyikét azon megújuló technológiáknak, amelyeket lényegesen fokozni kell, mégpedig sürgősen. Számos Föld-, Víz-, Klima-konferencián erősítették meg a vízerőművek fontos szerepét a fönntartható fejlődésben, az éghajlati-katasztrófa elkerülésé-ben.
Az USA 2005. évi Energiapolitikai Törvénye pedig végre elhárította az értelmetlen, retrográd akadályokat a vízerőművek engedélyezése elől. Az új jogszabály szorgalmazza a megújuló energiaforrások használatát, elsősorban a vízerőt. Rendkívül jelentős, mert szétoszlatja a vízerőműveket körüllengő, mesterségesen szított ellenszenvet, ami miatt a számottevő tartalékok ellenére hosszú évek óta stagnált a vízerőmű-építés, illetve a lejárt engedélyek meghosszabbítása.
Homályos indítékú és talányos finanszírozású ellenzők agresszív különítményei járják ott az országot, és a Veszélyeztetett Fajok Törvényére hivatkozva ezek élőhelyein semmiféle civilizációs létesítményt nem engednek. Az ideális célpontok, amikkel a közfigyelmet és a háttér-támogatást megszerzik, a nagy gátak. Ezen akadékoskodás leszerelésére is szolgál az Energiatörvénynek a vízerőre vonatkozó passzusa. Ennek a harmadik világban már természetes törekvésnek az USA-ban nyilván a szénhidrogének beszerzésének fokozódó kockázata adott lendületet. És a vízerő jótékony szerepe a nagy áramkimaradások idején.
Mi még nem tartunk itt. A fundamentalista zöldek akciója nem csupán hazai specialitás. Szektás tevékenységüket rejtélyes motívációjú nemzetközi szervezeteik hangolják össze.
Arthur Hailey amerikai író „Nagyfeszültség” c. művében írja a magukat környezetvédőknek álcázó aktivistákról és felbérelőikről: „Amit józan ésszel, érveléssel nem tudnak gátolni, azt halogatással és törvényesnek tűnő csalárdságokkal akadályozzák... A legtöbb, amit tehetünk, ha tudatjuk a közvéleménnyel, hogy érdekeinket aláássa egy kisebbség: fanatikusok és törtető politikusok fondorlatos szövetsége.”
Nálunk Moldova György vállalta „Ég a Duna!” c. riportregényében, hogy helyükre tegye a „rohamozó zöldeket”. Fa Nándor és hajós társai pedig látványos Bp – Paris vizi emléktúrán méltatták a lépcsőzés szükségességét és ártalmatlanságát – csekély nyilvánosságot kaptak. Nem ismertek eléggé Paulus Alajos filmrendező megnyerő dokumentumfilmjei a Dunáról, a Csatornáról.
12. A józan racionaliás esélye
Megvalósíthatók-e nálunk is majdan a vizeink komplex hasznosítására irányuló, az energiastruktúránkat javító programok ? Igen. Ez történelmi szükségszerűség.
Egy bölcs kormányzatnak fel kell ismernie a nyilvánvaló közérdeket, és le kell tudnia szerelni az ellenérdekelt lobbystákat. A polgárok támogatásának elnyerésére elérhetővé kell tenni nékik a bölcs állásfoglaláshoz szükséges ismereteket. Az iskolai FÖLDRAJZ bővítése, hézagpótló ISMERETTERJESZTÉS révén.
Magyar népünknek is látnia kell azokat az óriási erőfeszítéseket, melyekkel mások törekszenek szerte a világban az éltető, termékenyítő vizek felfogására, kormányzására. Eme tiszta, megújuló, honi energiaforrások hasznosítására. Izelítőül néhány óriási projekt a vízgazdálkodás köréből:
USA: A zabolátlanul pusztító Tennessee völgye virágzó ipari és mezőgazdasági régió lett a F.D.Roosevelt-i NEW DEAL keretében (32 nagygát).
USA: Kalifornia sivatagos táját az északi vizek tározásával, a Sziklás Hegység túloldaláról átvezetett vízzel éltetik. (Néhány farmer meg a drága vízzel rizst termeszt…)
Kína: A Jangce folyón a „Három Szurdok”-nál 22 400 MW-os óriási erőművet épít 180 m magas gáttal. 1,2 millió embert telepít át. Fontos cél a gyilkos árvizek megfékezése is.
Szudán: A Nilus folyón épít 1250 MW-os vizerőművet az energiaügyekben egyre inkább előtérbe kerülő, és vízerőben tapasztalt Kína segítségével.
Ausztrália: Snowy Mountain Projekt: Erőmüvek, tározók. Bővízű tengerparti folyók átirányításával segítik ki a Darling és Murray folyók aszályos vidékét.
India: Narmada terv: a folyó vidékén 30 nagygát, 150 közepes, 3000 kicsi. Sok víz és hazai energia kell a túlnépesedő ország ellátására.
Egyiptom: Új Nilusvölgy terv. A hatalmas Nasszer-tó bő vizével újonnan létesülő oázisok láncolatát kivánják táplálni. (A Nilus vízének szudáni, etióp túlhasználását Kairo háborús oknak tekintené.)
Zaire: Inga terv. Négy nagy vízerőmű a zuhatagos Kongo folyón.
Töröko.: Délkelet Anatóliai terv a Tigris, Eufratész stb duzzasztására. Konfliktusok Szíriával, Irakkal a víz miatt. (Török vélemény: „Nekünk van vízünk, nékik van olajuk, – igyák meg az olajukat…”)
Spanyolo.: Évtizedeken át szinte havonta épült a folyókon új duzzasztó, víztározó tó.
Dél-Afrikai Közt.: Nelson Mandela elnök nagy elismeréssel méltatja az Orange folyó vízlépcsőine
© Reális Zöldek Klub . Minden jog fenntartva.
