Belépés | Regisztráció

 Kezdőlapnak!

 Kedvencekhez! | (CTRL + D)
A Reális Zöldek Klub tudományos háttérének a művelői

Megnyitás külön ablakban
 
Tartalom
icon_home.gif Főoldal
realzoldek150.gif 
· Állásfoglalás
· Elérhetőség
· Bemutatkozás
· Közlemények
· Tájékoztató
· RZ Vélemények
· 20 éves a RZK

rzvlogo.gif 
null.gif Reális Zöldek Klub
null.gif környezetpolitikai
null.gif lapja
· Archívum

Közösség
· Hírek
· Hír rovatok
· Hír archívum
· Vélemények 1
· Szavazások
· Általános fórum
· Vélemények
· Tartalmas írások
· Kapcsolat
· Honlap Térkép
· Fórum
 
Google Kereső
Google

Keresõ
Keresett szöveg:

WWW
realzoldek.hu

SafeSearch::


Részletes Keresõ
 
Ott vagyunk a Facebookon
Reálzöldek Reális Zöldek Klub

Névjegy létrehozása

 
Facebook oldalak

Hárfás Zsolt

Atomenergia Info



 
A Reális Zöldek Klub eszmeiségét kifejező írások szerzői

Megnyitás külön ablakban
 
CAMPING
Mediterrán körülmények SIKONDÁN a fürdő mellett!
RIEDEL RENÉ
+36 20 991 3209
+36 72 481 981
7300 Komló-Sikonda
info @ medianocamping .hu medianocamping.hu
FACEBOOK
 
Vélemények

A ReálZöldek véleményei olvashatóak még az alábbi honlapokon:


Greenfo hírlevél!


 
Történelmi
Évfordulók


Évforduló naptár

 
Zöld Válasz

Zöld Válasz
 
Elnökségi meghívó 2016. január 15.

- Elnökségi meghívó 2016. január 15-ére
- Mellékletek
- Az elnökségi ülés előadásai és fényképek
- BÜNTETÉS
 
Juhos László vallomások

Első

Második

Harmadik

Negyedik

Ötödik

Hatodik

Hetedik

Nyolcadik

Kilencedik

Záró válogatások

Határozat

 
Megjelent olvasói levelek




A beillesztett dokumentum elveszítheti formázását, ezért a teljesség kedvéért, kérjük töltse le a dokumentumot!

Dokumentum letöltése!


Megjelent olvasói levelek

Schmidt József mérnöktanár olvasói levelei a racionális energia-gazdálkodás érdekében

Mivel takarékoskodjunk? NÉPSZAVA 1996.08.17
A Népszava 96.07.29-i számában megjelent interju a szénerőművek környezetszennyezéséről igen tanulságos (Vargha János /Duna Kör/ szerint nem fognak demonstrálni a szénerőművek ellen, de nem hatalmas, hanem kisebb, hatékonyabb erőműveket kellene építeni magas energiatartalmú szénnel, modern körny.-véd. berendezésekkel). Kérem, engedjék meg, hogy e fontos, de szűkszavú cikket néhány megjegyzéssel kiegészítsem.
A minél magasabb energiatartalmú szén nyilván szénimportot jelent. Ha mégsem kívánjuk növelni energiafüggősé-günket, hazai szenet égetünk, úgy ez a kitétel ide nem illő, jámbor óhaj marad. A füstgázok nitrogénoxid-, por-, és kénmentesítése valóban nagyon megdrágítja a szénerőművek áramát. A széndioxid-kibocsátást nem szabad az előbbiekkel egy kalap alá venni. Ennek semlegesítésére javasolt környezetvédelmi berendezést még ki kellene találni. A Rio, Stockholm, stb klimakonferenciák nem látják ilyen felhőtlennek a helyzetet, éppen a fosszilis energiahordozók erőteljes visszaszorítását ajánlják. A természetvédelem nevében szólva nem szabad átsiklani a külszíni fejtés környezetkárosító hatása, a meddő, leválasztott por, pernye stb. elhelyezése felett. Ha az az alapelvem, hogy a vízeknek zavartalanul kell folyniok, hogyan feledkezhetek meg a hőerőművek óriási hűtővíz-igényéről, ami nem a természetes állapot megőrzése irányában hat?
Rejtély, hogyan csökkenne a szállítási veszteség és az emisszió az erőművek lekicsinyítésével. A hatékonyság biztosan romlana. Ha gazdaságosabb a sok kicsi szénőrlő, vízlágyító, füstgáztisztító stb. építése, akkor tulajdonképpen miért bukott meg Kínában a népi kohók mozgalma?
Külön kiemelek az interjúból két mondatot! „Egy ilyen létesítmény mindig okoz környezeti kárt.” „Ezért a legmagasabb színvonalú környezetvédelmi berendezéseket kell beépíteni, akkor is, ha drágák …” Nagy igazság ez! Sajnos, ennek ellenére a korábbi erőszakos, konok tagadás miatt egy valóban környezetbarát létesítménnyel és százmilliárd forinttal szegényebbek lettünk.
Szívből egyetértek a cikk zárszavaival, csak lássuk, milyen energiával kell takarékoskodnunk. Bizony nem a tisztán, megújuló forrásból is nyerhető villamossággal, hanem inkább az olaj, gáz pazarlásával!

Tények, ráció a Duna ügyében NÉPSZABADSÁG 1998.01.13
Be kellene végre látni, hogy most már nem a hágai megállapításokat kell mérlegelni, hanem a világ közelgő energia- és víz-gondjainak árnyékában a tényeket és a ráció törvényeit.
1. A Dunát nálunk is megbízhatóvá kell tenni az Európa-hajók számára. Nem állandó, költséges kotrással, terelőkkel, hanem duzzasztott szinttel.
2. A nagymarosi vízlépcső a bősi csúcsüzemtől eltekintve is mindig önmagában volt fontos a számunkra. A természetvédőknek tudniok kell, hogy a vízerőművek fosszilis anyagok eltüzelését, az ezzel járó súlyos szennyezéseket váltják ki.
3. A csúcsidei fokozott energia-termelésre leginkább Magyarországnak van szüksége. Ahogyan ma csináljuk, az jóval drágább és környezetszennyező is.
4. A környezet védelme a vízépítésben mindig is jelen volt. A zöld mozgalom által kivívott sokkal szigorúbb kö-vetelményeknek a mai vízlépcsőépítés tökéletesen megfelel.
5. A Szigetköz megnyugtató vízellátását jó ideje már a Duna teljes vízhozama sem biztosítaná. Duzzasztott víz-szinttel megoldható és jól kormányozható.

Vizi csata NÉPSZAVA 1998.01.21
A jelek szerint szegény hazánk újabb vízerőmű-csata előtt áll. Ezért szeretnék egy hasonló, igen tanulságos esetről beszámolni. Ausztriában 1996 elején a Duna Traun nevű mellékfolyóján (Linz közelében) megkezdték az ötödik folyóvizi erőmű építését. A létesítők a vízerőbarát állami energia-koncepcióra és számos nemzetközi ajánlásra támaszkodtak: légszennyezés és üvegházhatás elkerülése, energia-függőség csökkentése, hosszú távú gazdaságosság.
A kis projekt a környezetvédők (az osztrák Global 2000 és a nemzetközi WWF) kereszttűzébe került. A tiltakozók harcmodora: útelzárás, a terület megszállása, a munka akadályozása, visszabontás, ellenszegülés a rendőrségnek.
Tüntetések, fenyegetések, lakossági fórumok áthangolása, prominens személyek inzultálása. Tiltakozó, elitélő kiadványok. Perek indíttatása az érintett lakosok nevében. Érvrendszerük: egyedülálló, pótolhatatlan, felbecsülhetetlen értékű fajok és vizes élőhelyek végleges elvesztése. Kutak szennyeződése. Gazdaságtalan áramtermelés a felesleg ellenére Jobb takarékoskodni.
A vízjogi eljárás formai hibái miatt az ellenzőknek sikerült másfél évig szüneteltetni az építkezést. Az építtető be is perelte őket kártérítésért. 1997 őszén végre a Számvevőszék kedvező minősítést adott a tervezett vízerőmű gazdaságosságáról és ökológiai hatásairól. A Közigazgatási Bíróság pedig elutasította a pereket. Az építés újraindult, és kb. két év alatt befejeződik.
A zöldek az ítéletet elfogadták, és elvonultak; fenntartva, hogy a művet továbbra is energia-politikailag értelmetlennek, ökológiailag felelőtlennek tartják. Megállapítható, hogy ádáz küzdelmeik ellenére a felek a jogállamiságot tisztelték. A politikát a műszaki, gazdasági, ökológiai ügytől szerencsére sikerült távol tartani. (Végül is mindkét vezető párt áldását adta rá). A tartományi kormányzat és az építtetők sikerüket a széleskörű tájékoztatásnak és a lakosság korábbi kedvező tapasztalatainak köszönhetik (68 % támogatás).
Feltevésem szerint a kis (14 MW) erőmű ügyével a zöldek példát akartak statuálni a nagy vízerőműveket építő fej-lődő országok számára – talán az ellenérdekelt nemzetközi szénhidrogén- és atomlobby érdekében. A következtetéseket ezek után már ki-ki maga levonhatja.

Elhanyagolt kincsünk: a Duna MAGYAR HÍRLAP 1998.01.26
Aggódom, hogy elhanyagolt kincsünk, a Duna rendezésének ügyét ismét a leszerepelt ellendrukkerek próbálják magukhoz ragadni. A kijózanító hágai ítéletet áthangolva újra katasztrófát, csődöt prédikálnak, a hozzáértők ellen úszí¬tanak. Mielőtt elhitetnék, hogy ők a közakarat szószólói, szeretnék hangot adni a chartán kívüli, a kultúrmérnöki alkotásokat becsülő, türelmes polgárok véleményének.
Mivel a folyó pártsemleges, a halkszavú többség elvárja a mindenkori kormánytól:
1. Tekintse a termőföldek, erdők mellett a folyókat is népünk lételemének. Sokoldalúan hasznosítsa. Teremtse meg ésszerű csatorna-hálózatukat európai mintára.
2. Ismerje fel, hogy az édesvíz gazdasági, stratégiai tényező. Ügyeljen okos felhasználására, tárolja nagy készle-tekben, tartsa tisztán, regeneráltassa. Gondoskodjék vizi élőhelyei megőrzéséről is.
3. Teljesítse a Dunának az egyezmények szerinti komplex hasznosítású kiépítését (árvízvédelem, áramfejlesztés, hajózás, talajvíz-szabályozás, öntözés, ipari és ivóvízellátás, halászat, üdülés, turisztika, sport stb.)
4. Készüljön fel a környezetóvás kihívásaira. Szorítsa vissza a gyorsan fogyó fosszilis kincs elherdálását. Támo-gassa az energia-takarékosságot, a megújuló energiák gazdaságossá tételét. Nyerjen teret a közúti teherforga-lomnak vízre, vasútra terelése.
5. Élvezzen előnyt az energia-függőségünket csökkentő, tiszta és tisztán hazai vízenergia. Minden köbméter ha-szontalanul elfolyó víz: veszteség.
6. A csúcsenergia fedezésére az erre ideális vízerőműveket, szivattyús tározókat támogassa a fejlett gazdaságok példája szerint.
7. Lássa be, hogy a vízerőmű-építés jellegzetesen közérdekű beruházás. Eleinte nagy teher, középtávon gazdasá-gos, hosszú élettartama zömében ingyenes forrás.
8. A Duna-régió országaival ápoljon jó együttműködést.
9. Szerezzen érvényt a szakszerűségnek: szellemtudományokban a bölcsészeké, épületalkotásban az építészeké, folyóink rendezésében a vízépítőké legyen a domináns szerep.
10. Ne engedje megkötni kezét a lépcsőzés ellen létesített természetvédelmi területek által. Ezen értékmentő parkok bonyolult életközösségei békésen együtt élhetnek a mai elvek szerint kialakított csatornával.
11. Támogassa a civil szerveződéseket. De határolódjon el a közérdekűnek álcázott, ám politikai és lobby-érdekeket szolgáló fundamentalista sötétzöld mozgalmaktól.
12. Vonja le a tanulságot az előző kabinetek zsarolása előtti meghátrálásának, a „Dunaszaurusz” szimbólum elfo-gadásának szomorú következményeiből. A „vízlépcső vagy demokrácia” csaló alternatíva.
13. Ne szolgálassa ki a lakosságot az eluralkodott ellenagitációnak. Karolja fel az egész világ vízügyi gondjainak érdekes, példaértékű megoldásait ismertető felvilágosító programokat. Ezzel ellensúlyozza ki a tömegtájékoztatásban meglévő elhallgató, elferdítő beállítottságot.
Ez lehet a szerződés elleni makacs áskálódást megelégelő csendes honpolgárok elvárása mindenkori kormányával szemben a Dunáért.
Van miből tanulni. A bécsi lakosok 72 %-kal voksoltak a Freudenau erőmű mellett. Ez a Dunán immár a harminc-negyedik nagy vízlépcső. Egy gyönyörű Ulm – Vaskapu túrán megcsodálhatjuk őket. Megtanulhatjuk, hogyan becsül-hető, gondozható közös nagy kincsünk a Duna.

Például úgy NÉPSZAVA 1998.02.10
Hazánkban a Duna-Tisza közét állandósuló aszály fenyegeti. Orvoslásának igénye már a parlamentben is hangot kapott. A vízgazdálkodás iránti állami felelősségről szeretnék egy jó példát bemutatni. (Forrás: Bajor Területfejl. és Körny.véd. Min. 27. Tájék. Füzet).
Bajorországnak régi gondja, hogy míg a Duna mentén bő víztartalékok vannak, addig nem messze északabbra, a Majna és a Regnitz folyók vidéke vízben szegény. Kevesebb a csapadék, gyengébb a talaj víztartó képessége. Ráadásul itt, Nürnberg, Bamberg környékén nagy az igény a népsűrűség és a jelentős iparvidékek miatt. Rákényszerülnek a szennyvizek begyűjtésére és teljes tisztítására (mechanikai, biológiai, kémiai). Szárazabb hónapokban a Regnitz folyó már felerészben tisztított vizet szállít. De még így is hiány van. Ilyenkor a Majna-Regnitz vidéken az egy főre jutó víztartalék csak harmada a Duna menti régióbelinek.
A bajor kormányzat merész megoldást adott a problémára. A Duna vízéből enyhítik a Majna vízhiányát (Lopják a Dunát!). Bajorhonban megvalósult Európa évezredes álma: a Duna-Majna vizi út (55 m széles, 4 m mély, 16 zsilip, önfinanszírozó).
A csatorna átkel a közép-európai vízválasztó magaslaton, ahol persze nem kap vizet. Délen 5 lépcsőnél Duna-vizet szivattyúznak az alsó szakaszokból a felsőkbe, hogy legyen min hajózni, így 68 m emelkedés után a víz a tetőre ér. Túloldalt 11 lépcsőn ereszkedik a Majnába.
Nos az 1993 óta élő, eredetileg csupán hajózási célú mű a vízkészlet kiegyenlítését is szolgálja. A szivattyúállomá-sokon két gép a hajózási vizet emeli, három pedigtöbbletet juttat a Dunából a tetőre, egy csatornamelléki nagy tározótóba. Ez azért kell, mert a pumpálás csak éjszaka az olcsó éjszakai árammal történik. (Az öt Duna-felőli zsilip víztakarékos megoldású, világhírű hazánkfia Mosonyi Emil prof. koncepciója szerint). A tározóból viszont igény szerint egy erőművön keresztül jut a drága nedű a Majnát tápláló vizekbe. (Ezen erőmű kisegítő gépe a reneszánszukat élő Bánki-turbinák egy példánya !) Kiegészítésül a Dunába igyekvő szépséges Altmühl folyócska is táplál gyakori árvizeivel két gyűjtő-tavat.
Végül is a hajózó csatornán évi 125 millió köbméter Duna-víz jut a Majnába, ezt az Altmühl még 25 millióval megtoldja. Minden vízmozgás automatikus vezérlésű. A három új tó máris vonzó üdülóterület. A tetőn lévő nagy tározónak csak egy része a fürdőzőké, a többi az ingadozásoktól kímélt védett vizes élőhely.
Ezek után csak mély szomorúsággal gondolhatunk az aszály-sújtotta Duna-Tisza közére, a sokszor elvetélt hazai csatornára.
Adósságunk a jövőnek NÉPSZAVA 2003.09.13
Miközben a kormány több-kevesebb sikerrel birkózik a feladataival, olyan higgadt támogatókat is tudhat maga mellett, akik – idegenkedve az ellenségeskedő indulatoktól – racionális államvezetést kívánnak. Akik nem nyüzsögnek a politikai arénában. De úgy tűnik, ez a nyugodt háttér sem ad elegendő önbizalmat a nagyon is időszerű, nagy távlatú elhatározásokhoz.
Sajnálatos, hogy a lármás békétlenek civakodásai miatt továbbra is szőnyeg alá söpretnek olyan energia-gazdálkodásbeli stratégiai problémák, amelyek világszerte aktuálisak. Ilyenek: a lakossági energia-árak takarékosságra ösztönző rendezése; a hulladék újra-hasznosítása, égetése; a megújuló energia-hányad jelentős növelése; a paksi élettartam-hosszabbítás stb. A megoldások halogatásával csak tovább halmozzuk adósságunkat utódaink felé.
És ilyen a nagy folyóink komplex hasznosítása (benne a Duna-Tisza csatorna évszázadok óta kívánatos megépítése). A mumus, aminek említése szélsőséges indulatokat vált ki szűk látókörű, a sokoldalú műszaki alkotások hasznosságát felfogni meg sem próbáló csoportokból. A jövőtudatos elhatározások könnyelmű kerülése sajnos nem újkeletű. Mellőzve a csökönyösen gátellenes közéleti szereplőket, csak a többre hivatott államférfiak eseti gyengeségére mutatnék rá.
Németh Miklós elkövette azt a hibát, hogy jobban hitt a lármás ellenzőknek, gyakorta hozzá nem értő demagógok-nak, mint a hivatott szakembereknek. Választási siker reményében beadta a derekát a vízlépcsőügyben. Hosszú viták után végül a hágai Nemzetközi bíróság a meggondolatlan szerződésszegést elitélte.
Horn Gyula tudatában volt igazának. Elfogadható kompromisszumra jutott a vízlépcső-szerződés végrehajtásában. A választások előtti napokban mégis megijedt néhány bigottan erőmű-ellenes csoport és az ellenzék merőben politikai és nem szakmai alapú tiltakozásától, és a választási siker érdekében beadta a derekát, elodázta a döntést. A visszavonulás nem vált be, a választásokat elvesztette.
Medgyessy Péter már nem hőkölt meg a tereken harciaskodó kampányolóktól, de úgy látszik nem tudja levetkőzni idegenkedését a duzzasztástól. Szerintem nem vesz fáradságot, hogy hiteles helyről tájékozódjék a vízerő-hasznosítás világtendenciáiról. Marad a szerződés-szegésben, miközben ezen ex-lex állapotban is százmilliók fecsérlődnek el a köznek haszontalan vizsgálódásokra.
Pedig ha a felelős magyar államférfiak csupán a régiónkban néznének körül, szembesülhetnének a hajózható Duna 34, a Dráva 22, a Vág 21, a Mura 19, az Enns 16 vízlépcsőjével. Ha nem ismernék a Tisza két duzzasztójának áldásait, ha nem tartanák meggyőzőnek a Bécsben üzemelő remek dunai lépcsőt, netalán azt sem, hogy a Duna-Majna nagy hajózó csatorna éppen tiszta vízerőművek tiszta hasznából épült meg – akkor még számos bíztató példát találhatnak szerte a világon a környezetbarát villamos energiát régóta megbízhatóan termelő vízerőművekre. Melyeknek hasznosságát sem rendkívüli árvizek, sem aszályok nem kérdőjelezik meg – sőt!
Meglehet, a jelen gazdasági helyzetben és pártpolitikai légkörben igencsak időszerűtlennek tűnik eme, közeli ha-szonnal nem kecsegtető építkezések sürgetése. De, könyörgöm, mikor lenne aktuálisabb a megoldáskeresés a fenntart-ható fejlődés energetikai problémáira? Mikor éreznék politikusaink elérkezettnek az időt az energia-struktúránk javítá-sát célzó kényes döntésekre? Meddig lehet halogatni a máris elkésett, távlati elhatározásokat ? A szakmai tanácsadókat kellene okosan kiválasztani.
Most kellene emlékeztetni a magyar társadalmat is az az újjáélesztendő műszaki-tudományos ismeretterjesztés útján a modern idők diktálta valódi követelményekre. A Rio, Kioto, Johannesburg világkonferenciák sürgetésére hallgatva. Most, amikor Horvátország a Dráván, Szlovénia a Száván tervez új vízerőműveket; Ausztria a Dunán és a Murán, Szlovákia a Vágon avatta nemrég a legújabbjait; Románia pedig folytatni igyekszik félbemaradt gátjai építését. Ők tudják, de nálunk is világossá kell tenni, hogy vízerőművekkel nagy mennyiségű, drága ásványi tüzelő káros elégetését lehet kiváltani ingyenes „üzemanyaggal” – jövőnk érdekében. (A százéves szerény Ikervár Rába-erőmű évente 70 vasúti tartálykocsi olajának eltüzelését pótolja).
Mi lenne üdvös a jövő iránti, egyre növekvő adósságunk törlesztése érdekében? Egy jelentős támogatottságú kor-mánynak meg kellene hozni a felelős környezet-politikai döntéseket: többek közt folyóink komplex hasznosítására. Már egy jóhiszemű szándéknyilatkozat is közelebb hozna minket Európa és a Nagyvilág törekvő országaihoz. A gazdasági tehertől nem kell félni, hiszen erre a célra mindig akadnak előítélet-mentes befektetők, hosszútávú, biztos haszonra számítva. Csupán a zöld utat kellene biztosítani nékik, amiként másutt is teszik. Elhihetjük: egy volt osztrák miniszter (ma sikeres pénzember) nem tett rossz lóra, amikor támogatta a dunai vízlépcsőket. Tanulhatunk tőle !

Az új drávai erőmű terve NÉPSZAVA 2004.02.18
Horvátország az új vízerőművét már nem velünk közösen kívánja megépíteni – okulván a folyón túlról érkező technofób megnyilvánulásokból. A Dráván immár 22 nagy vízlépcső üze¬mel békés harmóniában a természettel: 11 osztrák, 8 szlovén, 3 horvát. Az első 1918-ban, a második 1942-ben készült el, és ma is virul, esetleges káros hatása rég kiderült volna. Az utolsó 1989-ben, amikor nálunk az utcán javában gyalázták a vízépítőket.
A horvát telepek megtekinthetők Varasd, Csáktornya és Alsódomború mellett. Ezek jellegzetes síkvidéki vízerőmű-vek nagy tározó tóval, magas töltésekkel. Hasonlók láthatók Erdélyben a Szamos és az Olt folyókon is. A Novo Virje mellé építendő horvát is ilyen lesz.
A vizes élőhelyekért természetesen nem kell aggódni, hiszen a vízügyesek közt erre képzett ökológusok és biológu-sok gondoskodnak az építés utáni rekultivációról, és arról, hogy a tárolók vízéből mindig jusson elegendő a vegetációs igényekre (Lásd: Csallóköz). Ki merné ma már kétségbevonni a vízlépcsővel duzzasztott Tisza-tó áldásait ?! A 22 drávai lépcső utáni vízminőséget a magyar túristák is dicsérik. Duzzasztás nélkül viszont a meder tovább mélyül.
Az új vízerőmű teljesítménye 138 ezer kilowatt lesz (6900 Trabant-nyi). Évi áramtermelése 640 millió kilowattóra. Ennyi villamos energia hőerőművekben 160 ezer tonna fűtőolaj káros eltüzelésével állítható elő (3200 vasúti tartálykocsi évente!).
Országos szinten mégsem döntő nagyságú eme tétel. De ez tiszta, megújuló, hazai energia. Üzemanyaga magától házhoz jön, nincs káros emissziója. Jelentős szerepe lesz a villamos energiaszolgáltatás szabályozásában, könnyen alkalmazkodván az igények változásához. Erre nálunk sajnos, még nincs kielégítő megoldás. A vízlépcsők többcélúak, ennek az árvízvédelemben és a mezőgazdaság vízellátásában van még szerepe. A tó kedvelt szabadidő-cél lehet.
Félő, hogy szélsőségeseink ismét egy nemzetközi konfliktusba hajszolják hazánkat. Riasztó a felelőtlenségük, hi-szen ma sem ismerik el súlyos vereségüket a hágai perben. A bíróság nem fogadta el a környezeti katasztrófa jóslatát, és a nagymarosi mű megépítésére itélte hazánkat.
Ezt jelenti ugyanis az, hogy az ítélet szerint a magyar-szlovák vízlépcsőszerződés érvényes! A számos érintett jo-gász és ökopolitikus közt nem akad felelős a 360 milliárd forint elpocsékolásáért.
Bizonyos vagyok abban, hogy tisztességes felvilágosító munka nyomán a magyarok is visszatalálhatnak a vízerőhasznosító nemzetek hatalmas családjába. Nem maradunk mosolyogtató, különc fenegyerekek.
Drávai vízlépcsők MÉRNÖKÚJSÁG 2004. Aug.- szept..
A Dráva hiányzó vízlépcsőinek ügyét nálunk már rég nem a tudományos megalapozottság, hanem egy megrögzött politikai előítélet beteges légköre befolyásolja. A gátellenes hecckampány jó szolgálatot tett a rendszerváltó erőknek a pártállam meggyengítésében. A szakmailag hamis, káros, ám mozgósításban sikeres állásfoglalást történelmi szerepé-nek betöltése után felül kellett volna vizsgálni, és a szakszerűségnek kellett volna végre utat engedni. Ehelyett súlyos veszteségeket okozó döntések születtek. Még az elmarasztaló hágai ítélet sem józanította ki a politikai hatalomba beépült aktivistákat. A döntéshozás és a támogató média pusztán szimpátia alapján a mundért védők által rákényszerített szellemi béklyó foglyává vált.
Pedig ideje lenne már, hogy politikusi és publicista gárdánk körülnézzen a világban – de legalábbis a közeli régiók-ban – tájékozódjék a vízerő-hasznosítás másutt magától értetődő tendenciáiban. Sokat mondanak a térképek is, de jó lenne megismerni a számos létesítmény kifogástalan üzemét, szemmel látható előnyeit és az esetleges hátrányok meg-nyugtató kezelhetőségét. A múlt és jelen vitathatatlan tényeit. És aki a nem túl távoli jövőért is felelősséget érez, nem hunyhat szemet a világkonferenciákon felvázolt, fenyegető édesvíz- és energiaválságok enyhítését célzó erőfeszítések felett sem. Mérlegelnie kellene a megfelelő prioritások érvényesítését.
De a jelennél maradva: államférfiaink/nőink nem hagyhatják hazánkat a dacos gátellenesség tragikomikus szerepében megragadni, sőt tetszelegni! Hiszen ez nem is a lakosság igénye, csupán néhány homályos indítékú, hatalomba vagy közelébe férkőzött aktivista kóros befolyásának eredménye.
Magyarország a gátak konok ellenzésével most úgy masírozik szembe a komplex vízerő-hasznosítás racionalitását követő népekkel, mint ahogy jó hat évtizede józan ítélőképességét elvesztve nekirontott az erőforrásokban dúskáló szövetségeseknek. (És – horribile dictu! – hadat üzent az USA-nak is.) Nem csak a felelősök bűnhődtek... Tanulságos, hogyan történhetett meg ez az öngyilkos ostobaság. Egy eleinte ártalmatlan, ám féktelenül önző, szűk de nagyhangú, keményen érdekérvényesítő csoportnak sikerült hamis ideológiákkal kábítania a valóságtól elzárt közvéleményt. Maguk sem fogták fel, mit vétenek. A népek pedig hitelt adtak a nemzetvesztőknek, a józanabbja némán sodródott az eseményekkel.
Persze az elvakult vízlépcső-ellenesség tragikuma közel sem olyan vészterhes, mint az örvénybe kormányzó sovi-nizmusé. De az ámítás ismérvei azonosak, a károk óriásiak, felelősségre vonás nincs. Hazánk akkor lehet józan életvi-telben is egyenrangú társa a szerencsésebb országoknak, ha le tudja vetkőzni a racionális fejlődést gátló rögeszméket. Ehhez értelmes politikusi gárdát, korrekt médiamunkásokat kívánok. Legyen szerencsénk mihamarább a hiányzó négy Dráva-erőműhöz!

Megint egyszer a vízlépcsőről NÉPSZAVA 2005.03.14
Folytatódnak a vízlépcsőtárgyalások. A magyar félnek hallatlanul nehéz a dolga. A képviselendő politikai fogantatású álláspont dacol számos ténnyel és racionális tendenciával. A küldöttségünket nyomasztó körülményekre lássunk néhány ízelítőt:
A hágai Nemzetközi Bíróság ítélete szerint a vízlépcsőszerződés érvényes. Vagyis a nagymarosi erőművet meg kell valósítanunk. (A hágai döntés nem mondja ki egyértelműen, hogy a magyar félnek meg kell építenie a nagymarosi duzzasztóművet – A szerk.) Ennek mása egyébként fel is épült Bécsben és közmegelégedésre dolgozik. (A pénzhiány nem kifogás, akadna beruházó, akit az erőmű maga is ki tudna fizetni.) A világ vízerőpárti. Kioto, Johannesburg után 2004. júniusában Bonn-ban tartott világkonferencián 154 állam deklarációja nyilvánította ismét a vízerőt tiszta, megújuló forrásnak, amit sürgősséggel kell fejleszteni. Régiónkban a Dunán 34, a Dráván 22, a Vágon 21, a Murán 19 nagyobb vízerőmű üzemel. Továbbiak az Olton, Szamoson stb. Az eminens Szlovénia a Dráva teljes belépcsőzése után most kezd négy új vízlépcsőt a Száván. A Tisza két árva duzzasztója áldásos és nélkülözhetetlen.
A forszírozandó hagyományos folyamszabályozási módszerekkel hazánk a vízlépcső-ellenesség káros dogmájának múzeumává válnék – tisztelet helyett nevetséget aratva.
Képzeljük el: komolyan kell előállni azzal, hogy a jövőtudatos, környezetbarát vízenergia részesedésünkről lemon-dunk több vízért cserébe, amit majd haszontalanul elcsurgatunk a mélyülő mederben! (Mértékadó körök szerint a mellékágakat nem a vízmennyiség, hanem a szint élteti.) Ez nehéz feladat! És még mindig nem tudjuk dokumentálni a Szigetköz veszélyes kiszáradását a ránk háruló duzzasztások halasztása ellenére sem. De ha úgy vesszük, a magyar tárgyalóknak mégsincs igazán nehéz dolguk. Elegendő, ha húzzák az időt (rövidlátó politikai érdekből) az előbb-utóbb kényszerűvé váló racionális döntések előtt. Ebben a partner a jelek szerint fölényes derűvel igen toleráns.

Mosonyi Emil professzor méltatása NÉPSZAVA 2004. augusztus 31
Szeretném felhívni szives figyelmüket egy nevezetes eseményre. Szeptember 10-én, pénteken adja át a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem dr. Mosonyi Emil professzor, akadémikusnak a rubin diplomát (70 éves jubileum!). A napirendet sajnos még nem tudom. Szép és hálás feladat a magyar média számára a műszaki tudományok eme kimagasló alakjának méltó ünneplése.
A 94 éves, Kossuth-díjas tudós, egykoron a BME tanszékvezetője, a Karlsruhei Egyetem intézeti igazgatója, négy egyetem díszdoktora ma világhírű hazánkfia a szó szoros értelmében. A vízerő-hasznosításban a legnagyobb tekintély. Szellemi ereje és aktívitása irigylésre méltó. Ma sem hiányozhat egyetlen jelentős szakmai konferenciáról sem; kényes problémákban szerte a világban keresett szakértő; nagy népek kormányai hallgatnak a tanácsaira. Új-Zélandon szakmai díj viseli a nevét. Számos alapvető publikációja sorában immár a „Vízerőművek” legmodernebb változata járja diadalútját. Az angol nyelvűek után a németből került ki most a harmadik kiadás. Nem kis meglepetés a kínai fordítás kibocsátása – ritka elismerés ez magyar tudós számára.
Ámde nehéz prófétának lenni a saját hazában. Mosonyi professzort a sokhasznú Tiszalök erőmű 50 éves évfordulóján csak szűk körben méltatták. A média zöme nem, vagy csak fanyalogva hozta szóba. Hosszú lenne felsorolni azon világhírességeket, akik külföldön a tudomány és technika legfelsőbb régióiban sikeresnek bizonyulva korábbi mellőzésük ellenére sem feledkeztek meg magyarságukról. Hazalátogatva növelik tanulmányaik, munkásságuk egykori színtereinek rangját. Az említett ünnepélyes aktus alkalmából módot lehetne találni jeles hazánkfiának végre nagyságához méltó megjelenítésére a magyar közvélemény előtt.

A víz áldásai NÉPSZAVA 2005. szeptember 08
Szeretném néhány gondolatomat megosztani olvasótársaimmal, melyek a kelletlen vizek pusztításai nyomán támadtak. Mellékelve ajánlok szives figyelmükbe egy aktuális energiapolitikai híranyagot is véleményem alátámasztására. A sok víz: átok és áldás.
Az utóbbi napok pusztító vízáradatai sokféle gondolatot ébreszthetnek az emberekben. Többek közt kellő elővigyázatosság hiányáról, a vízelvezetés elhanyagolásáról, a „majd ha baj lesz, segítünk” mentalitásról.
Engem az foglalkoztat, hogy elfogadjuk a felesleges vizek „elkerülhetetlen” kártételeit, ugyanakkor hátat fordítunk folyóink áldásainak. Magyarország dacosan menetel szembe a világ-tendenciával a folyók vízerő-hasznosítása terébn. Elutasítja a vízlépcsők építését, miközben ugyanezen a Dunán 34, a Dráván 22 nagy erőmű üzemel panasz nélkül. Nem elég meggyőző Tiszalök és Kisköre hasznossága öntözőcsatornáival és a Tisza-tó paradicsomával?
A nagyvilág megbecsüli a vízerőt. Kioto-ban 170 ország nyilvánította preferálandónak ezt a nem szennyező, meg-újuló, hosszú távon igen olcsó, biztonságosan hazai eredetű energiát. Az USA idén nyáron adta ki új energiapolitikai törvényét, amely – szakítva a korábbi évek eltorzult gyakorlatával – elhárítja az akadályokat a vízerőművek építése és üzemeltetése elől, és jelentős anyagi támogatással is segíti a fejlesztést. Súlyos ellátási gondok vezették ide a törvényhozókat. Mi mikor jutunk el ehhez a felismeréshez? Amit a vízminőséget szigorúan óvó EU Víz Keret-irányelve is elfogad a fejlődés érdekében (4.fej. (7) pont).
Vannak további adósságaink is a jövőnek. Vízlépcsőkkel kell biztosítani a környezetbarát folyami szállítást nagy hajók számára, kellő minőségben. És hát égbekiáltó a Mária Terézia óta sürgetett Duna-Tisza hajózó, öntöző csatorna hiánya, miközben olajpazarló kamionok dúlják az országot, a Homokhátság sivatagosodik. Bizony, politikusainknak felül kellene vizsgálniok viszonyukat elhanyagolt folyóink aktívitásának gyümölcsöztetéséhez!

Szerintem ÉLET ÉS TUDOMÁNY 2005. október 14
Szeretnék olvasótársaim számára néhány fontos észrevételt tenni a 2005. augusztus 19-i, 33. lapszámban Ereifej Laurice-tól megjelent publicisztikához.
A Dunát, a VII. Páneurópai közlekedési folyosót hazánknak is környezet-tudatosan, racionálisan kellene kezelnie a jövő érdekében, miként a többi érintett ország is teszi. Hiszen nagy folyóink komplex hasznosítása (árvédelem, hajózás, vízellátás, energia-termelés, üdülés stb.) számos áldása mellett nem jár ökológiai katasztrófával.
Igazolja ezt a Duna 34 nagy vízerőművének több évtizedes elismert működése. Ennek ismeretében szavazta meg a lakosság 72 százaléka a bécsi vízlépcső megépítését – éppen ezzel mentve meg a kiszáradásnak indult Prater városligetet. Sok gazdag élővilág virul a duzzasztott folyók új tavain vagy régi medrében (Naturpark Diemel, Europa Reservat Ering am Inn stb.) Ki merné kétségbe vonni a Kisköre vízlépcső Tisza-tavának ökológiai és civilizációs jótéteményeit?
Az EU gyakran hivatkozott, fontos Víz Keret-irányelve szigorúan védi a vizek minőségét, de természetesen nem el-lenzi a vízerőművek létesítését. Azt a 4.fejezet (7) pontja is elfogadja a fejlődés érdekében, csupán körültekintő feltételeket szab.
Nem is szegülhet ellen a világ-tendenciának, amikor Kioto-ban 170 ország nyilvánította preferálandónak a vízerőt. Az Egyesült Államok 2005. évi Energia-politikai törvénye pedig végre elhárította az értelmetlen, retrográd akadályokat a vízerőművek engedélyezése elől.
A belvizi hajózás – mint a leginkább környezetkímélő szállítási mód – is elismerést és támogatást érdemel. Energia-takarékos, zaja, kipufogása, balesetveszélye elhanyagolható. Hatékonysága éppen az Europa szabványú teherhajó nagy rakterének kapacitásában rejlik. 40 kamion terhével ezek környezeti kárait váltja ki. Ne higgyük, hogy a túlhajszolt közúti, légi szállítás környezeti ártalmai megkímélnek bármilyen természetes élőhelyet!
Navigare necesse est. Ezért járják a kiterjedt közép-európai csatornahálózatot a környezetbarát nagy teherhajók és a népszerű üdülőhajók. Remélhetőleg egyre többen, egyre kevesebb akadállyal. Egy Budapest-Passau hajótúra szépsége meggyőz minden kételkedőt a Duna egészségéről.

Hajózni ?! Csak csínján! NÉPSZAVA 2006. június 8 (május 30: Navigare necesse est címmel is)
Az alábbiakkal szeretnék reagálni a lapban megjelent egyik cikk extravagáns kijelentéseire.
Ha nem is új, ám újra elképesztő nézetek kaptak teret a május 17-i számban a komplex hasznosítás hazai folytatására váró folyóinknak éppen a civilizáció elleni védelme örvén. Már a címe hirdeti az alkotni törekvő Ember megregulázásának üdvtanát: „Nem a Dunát kell a hajókhoz, hanem a hajókat kell a Dunához alakítani”. Vagyis az én olvasatomban: Ördög vigye a folyót magát is védő szabályozást, a környezetbarát vizi fuvarozást – pláne a tiszta, megújuló energiatermelést – el a kezekkel a folyóinktól, mert elpusztulnak! És persze, lebontandók a meglévő gátak is (Ulm, 1994).
Ez a retrográd követelés visszahozná a középkort a Dunamedencébe. Hiszen az őseredeti állapotok kívánalmának leginkább az evezős gályák, a partról vontatott bárkák felelnek meg. Keressünk hát környezettudatos kétkezi vagy fogatolt hajóvontatókat, tutajosokat három műszakos, munkára!
Meghökkentő fordulatot jelentene a logisztika területén az az eretnek antitézis, miszerint hajóval a könnyű darabárut kellene fuvarozni, az ömlesztett, a nehéz áru (sóder, szén, gabona, vasáru stb) nyilván menjen keréken. (Lehet, Velence gondolás áruterítése adta az ötletet). No comment…
A gátellenes szerveződéseknek ezek az irracionális javaslatai politikai támogatást kapva megerősítenék a Hazánkról kialakult torzképet, amit a konok vízlépcső-ellenesség, a dunai hajózás szándékos elnehezítése keltett a folyók komplex hasznosításában jeleskedő, ennek áldásaival minél széles¬körűbben élni kívánó európai országokban. A Duna-Majna-Rajna víziút haszonélvezőiben.
A szertelen természetvédők a szennyvíztisztítás, a folyók élővilága kíméletének dicsérendő szorgalmazása mellett ezekkel a bizarr ötletekkel csak tévelyegnek a nem nékik való pályán.

A dereglyéké a jövő? NÉPSZABADSÁG 2006. július 3.
Hónapok óta médiakampány folyik a Duna komplex hasznosítása, ezen belül a modern teherhajózás ellen. Hirdetve az egyedülálló, pótolhatatlan, felbecsülhetetlen, végpusztulástól fenyegetett természet védelmét. Szembeszegülve az EU közlekedési főútvonallá fejlesztő szándékával.
Az ellenérdekelt köröknek sajnos elég egy-két helyen blokkolniuk a szükséges vízmélységet, hogy az egész rendszer versenyképessége korlátozott maradjon. Erre aztán feleslegesnek is ítélhető.
"Nem a folyókat kell a hajókhoz igazítani, hanem fordítva". Magyarán: a korszerű, nagykapacitású EU hajók helyett dereglyéket a Dunára! Hozzá a képtelen ötlet, hogy a vízen az ömlesztett, súlyos tételek helyett inkább a kis, könnyű darabárut kell mozgatni. Kell ennél több, hogy az egész hadjárat komolytalanságát lássuk?
Ezzel ellentétben az Unió fejlesztési szándéka kultúrmérnöki tudáson, bíztató tapasztalatokon, a gazdaság igényén alapul. A folyami teherhajózás nagyobb távolságon az olcsó, energiatakarékos, biztonságos, környezetbarát szállítási mód. Költségaránya: hajó, vasút, közút = 1 : 3 : 6.
A modern kikötők zseniális logisztikai központok. A hajózás a konténeres szállítás és a Ro-Ro (40 kamion egy ha-jón) lehetőségeivel is hasznos együttműködő partner a gazdaságos kombinált szállításban. A beruházási költségek harmada ma már élőhely-teremtés, fenntartás.
A kritikus magyar folyamszakasz rövid, beteg része a nagykiterjedésű középeurópai hálózathoz is csatlakozó 3500 km-es Duna-Majna-Rajna víziútnak. A hajófuvarozók érdekei egybeesnek az EU energia-takarékossági, környezetvé-delmi, regionális fejlesztési szándékaival. Dehogy cserélnék dereglyékre a hajóparkjukat!
A törvényerejű Belgrádi Egyezmény különcködés helyett tőlünk is elvárja hiányzó vízlépcsőink megépítését. Csat-lakozva a hajózható Duna 34, a Dráva 22, a Tisza egyelőre 2 áldásos duzzasztójához.
A szemétégetők védelmében NÉPSZAVA 2007.04.11
A kedves, nevezetes határváros országos patáliát csap a közelébe tervezett osztrák szemétégető miatt. Prominens közszereplőket állít maga mellé. A tiltakozó, mégoly neves megszólalókban közös: a téves feltevéseken alapuló, eltúl-zott aggódás a mű állítólagosan káros emissziója miatt. Továbbá közös az, hogy szavaikból kivehetően még sosem láttak közelről hulladékhasznosító erőművet. Nem vettek fáradságot már működő szemétégetők környezeti hatásainak, lakossági megítélésének tapasztalására. Pl. Bécsben, ahol három is működik. Érdemes megnézni a belvárosit, amely a különc művész, Hundertwasser dizájnjában épült. Nemhogy riasztaná, inkább vonzza a túristákat. Nem nézték meg a rákospalotait, melynek csarnoka, udvara, légköre tisztább, mint némely városunk közterülete
Egy modern szemétégetőnek a szigorú előírások szerinti fejlett tüzeléstechnika következtében nincs számottevő káros kibocsátása. Annyi sincs, mint egy hagyományos tüzelésű családi háznak. Persze, nem ideális energiaforrás a hulladék. Az égetés kényszerű, ám mégiscsak elfogadható, természetbarát megoldás az egyre terjeszkedő szemét-telepekkel szemben.
A szóbanforgó város a szennyvízét Ausztriába pumpálja, a szomszédok mégsem hőbörögnek. De mit csinál most a sok szemetével ?! Deponálja az utókor öröksége gyanánt ? Ebben nem látnak fenyegető veszélyt ? A Rábát a túloldalról ért többszöri támadás ne vegye el a tisztánlátásukat.
Kedves fölháborodottak, hangoljuk át a zenekart! Inkább az erdőket, utak mentét elborító mocsok ellen harcoljunk. Szelektáljuk a hulladékot, és a már csak tüzelésre alkalmasat adjuk bátran a lángoknak. A fölhergelt város megbékélve küldje át a szemetét is a szívesen fogadott erőműbe. Így lesz igazán környezetbarát. A veszélyt utódainkra nem az égető, hanem a csalárd, felelőtlen ellenpropaganda jelenti.









© Reális Zöldek Klub . Minden jog fenntartva.

Közreadva: 2011-12-23 (677 olvasás)

[ Vissza ]


Szerver statisztikai adatok.


Az oldalon található termék- és cégelnevezések tulajdonosaik védjegyoltalma alá eshetnek.
A közzétett hírek, vélemények és a hozzászólások szerzőik tulajdonai, minden más tartalom: © 1992-2014 a Reális Zöldeké.
A Reálzöldek honlapján megjelenő különböző írások és vélemények nem feltétlen tükrözik a Reálzöldek véleményét, hanem kizárólagosan a szerzőkét.

Üzenet a webmesternek: webmester@realzoldek.hu

PHP-Nuke © 2005 Francisco Burzi. A PHP-Nuke szabad szoftver, a GPL licenszben leírtak alapján terjeszthet?, kötelez? terméktámogatás nem jár hozzá.
Platinum 7.6.b.4 Alapú Weboldal

Oldalkészítés: 0.24 másodperc

:: fisubgreen phpbb2 style by Daz :: PHP-Nuke theme by www.nukemods.com ::