Léket kapott hajón a túlélés a stratégi1
Léket kapott hajón a túlélés a stratégia
avagy,
Naptól perzselt pusztán, délibáb a távlat
Ide s tova három és fél évtizedes, nemzeti agrárstratégiáért folytatott „háborúskodásom” romjain, úgy írom le ezt a kettős helyzetet példázó címet, mint ha vitriolt nyeltem volna.
Agrárpolitikai célfontosságot jelző „vidékfejlesztési” jelző alatt manipulált agrárágazatunkra ugyanis, sok más hasonló eutanázia szindrómával együtt, mind két mondás „nyakig érvényes”. Olyan, év végi értékelési idényben, amikor éppen ez időszakban, egyéb társadalom-gazdasági szükségleteinkhez viszonyítva óriási EU közösségi, tehát társadalom-gazdasági támogatásokat osztogatunk, a politikailag „kiemelt” ágazatok és funkciók szereplőinek.
Ezt tesszük 1969 óta. Pártállami diktatúrával kezdve, és értéktörvény uralta polgári demokratikus piacgazdaság ígéretével, neoliberális, spekulatív pénzpiac által uralt globális piacgazdasági kényszerrel folytatva. Nemzetellenes indítékú, eladósodásba kényszerítő, nemzetgazdaságunk állapota alapján megengedhetetlen arányú állami és nemzetközösségi támogatások eredményként, az agrárágazatot természet és faluközösség pusztító, elidegenedett társadalmi tevékenységgé erőszakoltuk. Az eltelt 20 év támogatásának következményeit elemezve kijelenthetjük, a támogatás jelen rendje és elvei, döntő hatást gyakoroltak a vidék helyzetének végromlásában, az ágazatai struktúra üzemnagyságtól független elnyomorodásában, az ágazati vertikum lépcsők antagonizmusának alakulásában, globális spekulatív tőkefüggőségében és profit centrikusságában. Minden stratégiában megcélozott változtatás, a támogatási rendszer radikális társadalom-gazdaság (közjó) irányú feltétel rendszerének, de kiemelten számonkérésének változását követeli meg
A falu népét, közösségi vagyonától, családi gazdasági egységeinek „kaláka” lehetőségeitől, gazdasági „részesedés” jellegű érdekeltségi formáitól s vele hagyományi és kulturális rendszerének fenntartási képességétől megfosztották és a szocialista nagyüzem tulajdonába „kollektivizálták.
A városi létformát „friss vérrel” ellátó természetes és termékeny falusi családi létforma kolhoz érdekű szétrombolásával, a magyar vidéket a nagyvárosi lét szociális teherré változó még terméketlenebb perifériájává degradálták. Ezzel azonban erőszakkal felgyorsították az egész nemzet civilizációs elöregedésének, népesedési meddőséget hordozó folyamatát
A valódi falu többsége halott!
És szakmailag garantálom, hogy a Hegedüs Zsuzsa féle nagy etnikumi egyedi „kecske és káposzta” osztogatás milliárdokat el pazarló, megmosolyogtató, vidék ismeret hiányt bizonyító meddő erőlködése után, a „valamiért” a belügy kezébe adott 140 milliárdos közmunka program sem fogja ismét életre „sokkolni:” Elsősorban azért, mert nem a falu természetes, családi közösségre alapozott társadalom-gazdasági közösséggé restaurálásának céljával és irányával szerveződik. Ezerszer írtuk már le, amit a neoliberális agy egyszerűen nem képes befogadni: a fenyegető klimatikus és gazdasági összeomlást túlélni képes – mert természetbe illeszkedő életmódot folytató - falu, nem lakók tömegéből álló település. A falu, a nagycsaládi kötelékekkel átszőtt és összetartott sokoldalúan önellátásra, és túlélésre szerveződött multifunkcionális, társadalom-gazdasági és kulturális közösség. A helyi igények által meghatározott sok „ágazat” által megkövetelt sajátos társadalmi összefogással, mozgással, és kölcsönös segítségnyújtással. Ennek megfelelő úrszolgálati rendszerrel. Amelyben nem a bér és pénz, hanem a rész és megélhetés a gazdasági mozgások eredendő motivációja. Újra élesztésének előfeltétele vagy elrabolt közvagyonának reprivatizációja, vagy egy megfelelő darab föld közhasználata. Iskola központtal. Ezt Tamás Gáspár Miklós már tudja, de miniszterünk még mindig azt hiszi, hagy a falut a gazdák fogják eltartani.
Egy tapintható közelségben fenyegető recesszió, vagy pénzügyi összeomlás esetén látjuk majd meg igazán, pokolra ítélő nemzeti bűneink következményeit és megbocsáthatatlanságát. Rozsály ilyen helyzetet is túlélné, de Fehérgyarmaton, Karcagon, Kisvárdán, Kisújszálláson meg Miskolcon stb. nagy valószínűséggel, egymást ölné a „lakosság”.
A Közmunka Program, feladataiban, céljában sem a társadalom-gazdasági hatékonyság kritériumának, sem a falu családi gazdasági, „szövetkezési” átalakításának feladatát nem a kívánatos irányba mozgatja. Nem biztosítja a vidék és a benne élő etnikumok „felzárkózását” sem. A Belügy agrárszektortól idegen szellemisége és érdeke, eleve megbontja a stratégia, mint rendszerszervezés kidolgozásának, összehangolásának, és „tudatosságának” egyforgatókönyves rendszerét. (Ez pedig, a stratégia kiinduló kritériuma) A nagy erőforrások:. Víz és tartalék munkaerő tényleges szintstruktúrájának, (képzettségi szintjének) megfelelő rendszerelmélet elvű, integrált továbbképzési és hasznosítási koordinációjának egypontú biztosítását és a szubszidiáris erőforrás tényezők önszerveződés alapú részvételét és motiváltságát. Egyáltalán, valódi ágazati stratégia, mint mindent maga keretébe rendező egyértelmű, a nemzet többsége által elfogadott célba vezető, tényezőhasznosítási folyamat-arányok meghatározását.
A valódi stratégia rendszertényezőinek, mai makro környezetben tévesztést nem tűrő fontossági sorrendje:
1. költségvetési és hatósági támogatások elosztásának aránya célja és módja;
2. a rendelkezésre álló humán erőforrás társadalom-gazdasági hatékonyságnak megfelelő gondozása és foglalkoztatása;
3. a csapadék és vízgazdálkodás agrárhasznosítási rendezésének aránya és formája;
4. a termőföld komparatív, és társadalom gazdasági hatékonyságnak és humán erőforrásnak megfelelő ágazati, tulajdoni és használati (birtokszabályozási) feladata és rendszere;
5. bér és javadalmazási, adó, illeték és kötelező alap elvonási rendszer;
6. alkotmányos állami szolgáltatási rendszerek minősége – nem utolsó sorban pontos strukturális és társadalom hatékonysági szempontú ismerete.
A tényezők ilyen dominanciális sorrendű algoritmusának betartása az elemzés és döntés objektivitása érdekében nem összekeverhető és nem mellőzhető
A minden irányú, civilizációs, klimatikus és nemzeti válság cunamikat látva, a valódi szakértő számára egyértelmű, hogy e meghökkentő, és gazdaságilag semmiképpen nem indokolt kormányzati megoldás hátsó célja, hatalom-politikai.
Ezzel azonban, a katasztrófa nélkül tovább nem nélkülözhető Nemzeti Vidékfejlesztési Stratégia kidolgozásának lehetőségétől és a szükséges elhatározások megvalósításától ismét távolabb kerültünk Pedig már eddig is igen távol voltunk.
Az eltelt fél évszázad kétfajta társadalmi rendszerében, hagyományosan lakájneveltetésű elitünknek sikerült a nemzetet ismételten a természetes társadalmi folyamatoktól a civilizációs válság, vagy alkony legvégsőbb pontjára lavírozni.
Társadalom-gazdaág (közjó), vagy alternatív közgazdaságtant képviselő értelmiségi társaimmal együtt, egy szociál-liberális kormányzat által hamisított agrárstratégia vitáját, akkor is pályaszélre szorítva, már megharcoltuk. A bukott koalíció „Új Magyarország Vidékfejlesztési Stratégiai Terve (2007 – 2013) tipikus vidékáruló és vidékfejlesztési lehetőségeket globális profit célokra kirabló és ezt a vidékfejlesztési jelzővel eltakaró politikai deklaráció volt. Az a kádárista fajta, amelyben a társadalmi, politikai és tudományos elit, a munkásosztály nevében intenzíven balra indexelt, miközben a világtőkével lepaktálva, jobbra, végzetes eladósodásba vezető zsákutcába lavírozta a nemzetet.
Jómagam, „Az Új Magyarország Vidékfejlesztési stratégiai Terv (2007 – 2013) társadalmi érdek szemszögéből végzett elemzésének fő megállapításai” cím alatt több helyen kiadásra került tanulmánnyal, majd ebből kiindulva számos más publikációval vettem bonckés alá az álstratégiát. Az egyiket, „a neoliberális vidékfejlesztési politika társadalom gazdaság érdekű elutasítása” címmel, az új pártszövetség vidékfejlesztési stratégia tervezetének szakmai észrevételei cím alatt beküldött tanulmány mellékleteként is felhasználtam.
A Gráf úr vezette szocialista kormányzatvezetés is azt hitte, hogy a fajansz éjjelit is boros bokálynak lehet minősíteni, ha a parlament megszavazza. A stratégia, mint alkotmányhoz hasonlóan különleges nemzeti sorsdöntő következményeket hordozó alaptörvény, csak a tan által előírt algoritmusok és követelmények teljesítése esetén minősíthető önmagának. Bár ki által!
Még akkor is, ha olyan álságos jövőképpel vezetik be, mint a fenti dokumentumot:
„a Stratégián alapuló Program megvalósításával, Magyarország az európai mezőgazdasági modellt kívánja tovább folytatni, amelynek keretei hazánkban már megszilárdultak: létrejött a multifunkcionális mezőgazdaság, megindult a vidéki térségek összehangolt, a forrásokat és fejlesztési elképzeléseket integráló fejlesztése, és egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a fenntarthatósági szempontok, az élhető környezet megteremtése, s egyfajta szolgáltatássá a szélesebb társadalom számára a környezeti szempontokat érvényesítő agrárgazdálkodás
Tanulmányomban ezt látszólag elfogadva az EU adatai alapján ezt stratégia által megkövetelt pontossággal, konkrétsággal így fordítottam le:
Hagyjuk most figyelmen kívül elemzésünkben a manipulációs szándékot és tegyünk úgy, mintha a deklarációt szó szerint vennénk. A helyének megfelelően, e legelső stratégiai tézist értelmezzük a továbbiakban, a terv elsődleges stratégiai irányának. Ennek megfelelően, tekintsünk fokozottan támogatandó mezőgazdasági kisüzemnek, minden 3,5 hektár területtel és 4 számosállattal rendelkező egyéni gazdaságot. A jövőképben tekintsük célnak, hogy ennek 20%-a munka intenzív ágazatokkal, és Hangya Szövetkezeti közösségekben, különleges minőségű hungarikum, vagy védett termék feldolgozással rendelkezzen. A gazdálkodás fő formájának, a középarányosan 47 ha, birtok-területű családi gazdaságot tartsuk stratégiai birtokformának. Ennek minden EU 15-öknél érvényes közvetett örökösödési, birtokjogi, és birtokvédelmi rendszerével együtt. 200 – 500 hektár közötti határral, vezessünk be birtokkorlátozást. Kérjük számon a kormánytól tájegységi pontossággal, a működőképes „multifunkcionális mezőgazdaság” működő modelljeit, és gyakorlati eredményeit. Meg azt, hogy mire költötte az e célra lehetőséget jelentő pénzügyi kereteket.
Minden vállalat irányú állami vagy nemzetközösségi támogatásnak, vagy a vállalatok érdekét védő, (más oldalról a társadalomra közvetett többletkiadást terhelő, pl. piacvédelmi) protekcionista intézkedésnek, valamilyen, pontosan definiálható közvetett, vagy közvetlen társadalmi érdeket kell szolgálnia, elérnie. Ahol ilyen nincs, ott a társadalmi palástba burkolt dotáció korrupt, társadalomellenes. Ezt a társadalom, a tulajdonában lévő vagyon nagyságával fordított arányban tűrheti. Ezért a társadalom-gazdasági folyamatok irányát és arányát meghatározó stratégiai terveket, nagyon széles társadalmi előkészítés után, csak parlamenti többséggel lenne szabad elfogadni. Ellenkező esetben eredménye előrelátható.
A nagy nemzeti marketinggel beharangozott, de e téren ellentétes szándékkal készült dokumentum gazdáival együtt megbukott. Romjain két kiadásban megszületett a Nemzetstratégia. Ezen kívül, egymás mellett, de jelentős ideológiai és vidékpolitikai kompatibilitással kidolgozásra került vidékfejlesztési stratégiai koncepció; a pártszövetségen belül a kisgazda szekciónál, Széles Gábor által fenntartott szakmai műhelyben és a „Magyar gazda élni akar” Ángyán professzor védnöksége alatti lakitelki mozgalomban, hogy csak a legfontosabbakat említsem. A Nemzeti Vidékfejlesztési Stratégia kidolgozása tehát széleskörű kommunikációban kipróbált elméleti anyag bázisán kellett volna, hogy elkészüljön. Ennek ellenére, most az uralkodó pártszövetségben „falkán belüli rangsorért dúló” marakodás közepette, (amelyben legtöbbször a tehetségesek, tehát karakánok lépnek ki, állnak fel) abortálási vagy ikresedési tünetekkel vajúdik.
A fenti, már a szociknál megfogalmazott követelések és igények azonban mind a mai napig fedetlenek, legfeljebb politikusi próféciákban szerepelnek. „Mint a környezetvédelem” mondta egyik nagyon is illetékes politikusunk
A stratégia szent ígéretével együtt, hová lettek ilyen vidék sorsát meghatározó társadalom-gazdasági kötelezvények, mint: elszámoltatás; a támogatások odaítélésének radikális megváltoztatása és nyilvánossá tétele; hivatali átláthatóság; szubszidiaritás; népességmegtartó képesség; multifunkcionalitás; üzemi helyett, legalább a támogatás arányos társadalmi hatékonyság támogatása; a nettó termelés alapú értékelés bevezetése; a kis és közép üzemek EU elvű pozitív diszkriminációja; az ökológiai fenntarthatóság kritériumának következetes érvényesítése; a biodiverzitás védelme; a társadalmi és gazdasági szolidaritás erősítése; Az esélyegyenlőség biztosítása.
Szavakban, szórva, mint a kavics, de tettekben?... sehol!
A vita, amint a magát leges-legebb folyóiratunknak tartott fórumon most utólag éledezik, két dolog köré koncentrálódik. A támogatás és a termőföld megszerzésére. Ez kell, jár, indokolt, törvényes, igazságos mindenkinek. Főleg a nagyoknak és gazdagoknak. Plutokrata politikával. Ahogy eddig.
„A gazdaság privát hatalmai szabad utat követelnek a nagy vagyonok megszerzéséhez. Semmilyen törvényhozás nem állhat az útjukban. Ők akarnak törvényeket hozni a maguk érdekeinek megfelelően és ehhez felhasználják a maguk teremtette eszközeiket, a demokráciát és a lefizetett pártokat. A jognak, hogy ezt a támadást kivédje, nemes tradícióra, erős nemzettségek becsvágyára van szüksége, mely nem a gazdagságok felhalmozásában, hanem minden anyagi előnyön túl, az igazi uralkodás feladataiban elégül ki. A pénzt csak a vér győzheti le, és semmisítheti meg. Az élet az első és az utolsó; a mikrokozmikus formában létező kozmikus tovaáramlás”.(Sprengler Nyugat Alkonya. II.))
Az ország vezetése a történelemben is páratlanul halmozott válságok interferenciájában támolyog. Mély minden oldalú válságban az ország, az
nyugati civilizáció utolsó, válság fázisába lépett, miközben az eszmei értékkel elragadt értékrendszer, a ráfordításinak két harmadát nem az emberi faj fenntartására, hanem pusztításának eszközeire és teljesen felesleges luxusra fordítja. Ezért relatíve annyira túlszaporodott, hogy radikális igény és életfeltétel változás nélkül belátható idő alatt felszámolja biológiai létének feltételeit, vagy önmagát.
Az ezzel őszintén szembenézni merő értelmiségi világosan látja, hogy a rábízott közösség túlélését, a Bethlen Gábori idők „két pogánya helyett, most három között: a nemzet és gazdasága több irányú zavarai; egy letűnő és agónia tünetekkel vonagló civilizáció kiszámíthatatlan reakciói, és védekező csapkodásai, egy még ismeretlen feljövő civilizáció rendelésszerű terjeszkedésével szemben kell biztosítania. És mindez, természeti környezet irtózatos, mindenirányú kockázatokat hordozó válsága közepette.
Az átláthatatlanul bonyolult helyzet radikálisan megváltoztatja, a kormányzati cselekvés téridő követelmény arányait. Az idő dimenzió aránya ijesztően lerövidül. Az ennek következtében növekvő tömegpszihológiai feszültség váratlan változásokat indukál. Ezért az átláthatatlanul bonyolult helyzetben radikálisan más társadalom-gazdasági elveket kell érvényre juttatni.
Már a következő év, rákényszerít bennünket, hogy az állandó növekedés helyett sokkal fontosabb a túlélés biztonsága, hogy a munkahelynél fontosabb a szubszidiáris alapú és biztonságú megélhetés, hogy a gazdasági stabilitás most nemzet megtartóbb, mint a hitelből erőszakolt, kockázatba fúló növekedés, csak további veszteségeket hozó meggondolatlan erőszakolása. (gondoljuk végig mi lesz a múlt évek ilyen erőlködéseiből, ha az ingatlan után, az autó és járműpiac dől össze. És miért ne dőlne? ) És illik végre kinyilvánítani, hogy e helyzetben egy ezoterikus pénz uralom önigazolásával ellentétben, nem a tőke és a gazdag tartja el és foglalkoztatja a népet, hanem a nép tartja el a gazdagot. Válsághelyzetben ugyanis nem materiális, mert nem megehető és „megfogható” értéket hordozó vagyona, hiedelmen kívül, semmi materiálist nem hordoz. Ebben a helyzetben semmi sem veszélyesebb és válságnövelőbb, mint a plutokrata kormányzás természetéből eredően, a reálgazdaság,
szubszidáris alapú élelmiszerbiztonság természetközeli rendszerré történő átalakításának elmulasztása.
Mivel egyre bizonyítottabbá válik, hogy az illetékes politikai elit mily hézagosan olvasott, kérem, aki olvasta vagy hallotta adja át.
16 500 karakter
Dr. Nagy Bálint
ny. egyetemi tanár
© Reális Zöldek Klub . Minden jog fenntartva.
