- Szakmai megjegyzések
Dr. Nagy Bálint
Stratégia tani megjegyzések
A Nemzeti Vidékstratégiai Koncepció -hoz.
Mottó
„ A háború befejezése óta a magyarság életkérdése két történelmi feladatban jelentkezett. Az egyik úgy szólt, hogy tömörítsük minden megmaradt erőnket egyetlen síkra és a javak megosztásával, tehát a nagy tömegek életkedvének és életerejének fokozásával építsük erőinket feszítő erőkké. Vezető társadalmunk azonban e helyett irredenta szavalókórusokat teremtett. A második feladat az volt, hogy készítsünk a nagybeteg Kelet- Közép Európának szérumot, adjunk számára fajok és nemzetek feletti gondolatokat, ingereket, célkitűzéseket. Vezető társadalmunk ezt a feladatot is elejtette, s a „hagyományt” a társadalmi imperializmust folytatta, lecsökkent lehetőségek, és összefonnyadt keretek közt, de teljes elszántsággal.
Önvédelem és vegetáció: e kettős vágányon fut, társadalmi hierarchiánk élete. Az újító törekvéseknek nem csak a közvetlenül érdekelt fél, hanem az egész hierarchia ellensége. Földbirtokreformtól, nem csak a nagybirtokos réteg borzad, hanem a középréteg és a módos parasztság is. A „fölépítmény” nem tűri, hogy bár hol is rést üssenek rajta, mert érzi, tudja, hogy mekkora tömeg földgáz gyűlt össze alatta”. /Féja Géza Viharsarok / p50/
Előszó
Azt hiszem, nem sokan vagyunk e hazában, akik két főiskolán is sikeresen abszolvált tantárgyi stratégia elméleti vizsga után, 1978 óta agrárrendszer elemzéssel és stratégiatervezéssel foglalkozik. Ezt nem önfényezés, hanem kizárólag annak bizonyítására szánom, hogy jelen észrevételeim megírására nem elsősorban az agrárpolitikai elkötelezettség, hanem a stratégia tan, mint diszciplína létjogosultságának és szakmai meg- és elismerésének szükségessé válása motivált.
Nem csoda hogy erre szükség van, mert jómagam a magyar történelem folyamán
Rengeteg sok agrárkoncepció, deklaráció, irányelvek, fejlesztési tézisek és programok délibábérvényű, politikaszolgáló tömegében, legutoljára Károlyi Sándor gróf mecenartúrájában 1898 kidolgozási idővel találtam, felépítési algoritmusában ugyan foghíjas, de következtetéseinek megalapozottságában és céljainak vidék újjáépítési törekvéseiben, egyértelműségében hosszútávon vezérelvnek használható, nemzeti vidékfejlesztési stratégiát.
Ezek előrebocsájtásával, az utóbbi 30 év folyamán megirt valamilyen aspektusban a vidékfejlesztéssel foglalkozó több tucat elkobzott le nem közölt, de a rendszerváltás óta egyre sűrűbben sikeresen publikálásra került írásom gondolatai alapján fogalmazom meg, a vitára bocsájtott Nemzeti Vidékfejlesztési stratégia tervezettel kapcsolatos szakmai és társadalom-gazdaság centrikus megjegyzéseimet.
A megjegyzések
A stratégia, a sorsdöntő távlati célok és az elérésükhöz szükséges feladatok /cselekvések/ leghatékonyabbnak látszó eléréséhez alkalmassá rendezett erőforrások jellemzését, szerepét, valamint alkalmazásuk algoritmusát, és döntési rendjét meghatározó alapvető törvény (parancs.)
Vagyis, egy vagy néha több, sorsdöntő távlati cél elérése érdekében, alternatív dominancia algoritmusok hatékonyság elemzése alapján optimalizált feladatokból összerendezett, visszavonhatatlan (történelmi) hatású rendszer.
E szerint a stratégia, mint miden rendszer építésében, szervezésében, vagy elemzésében, a tényezők dominanciájához, vagyis adott tényezőnek, a rendszer működésének hatékonyága terén kialakult jelentősége által meghatározott algoritmus rendjéhez kell igazodni. Az ettől való eltérés az eredményeket deformálja.
Ennek megfelelően, a vezetés rövidebb vagy hosszabb távra szóló terveinek közlésére alkalmas megjelenítési műfajok (koncepció, irányelv, deklaráció, tézisek, stb.) laza szerkezeti szabályaival szemben, a stratégiának, az ugyancsak távlatokra érvényes doktrínával, vagy paradigmával azonos szerkezeti váza és a végrehajtásban kötelező hatálya, számonkérésre alkalmas kötelezettségei vannak. Ezek, a megvalósítás folyamatához kellő egyértelműséget és értelmezési biztonságot adnak. Ezért utálja a zsákmány és szavazatszerzés természetű (machiavellista) politika. Ezért uralkodik az egész EU térségben a „pragmatikus” vagy reagáló, laza kötelezettségű program, vagy reform típusú gazdaságpolitika. Ha azonban a társadalmi hangulat nyomására még is stratégia kidolgozására kényszerű, a nagy készülődésben a szándék abortál, vagy amint látható, a stratégia kemény követelményeinek széttörésével stratégiai irányelv szintre olvad. Vagyis pávának titulálják a pulykát. Ezért nincs fél évszázada valódi agrárstratégiánk.
Ez a tervezési műfaj ugyanis biztos „csatavesztéssel bünteti az alapvető rendszer alternatívák mérlegelésének kimaradását, vagy és ami legfontosabb, véletlen, vagy fondorlatosan tudatos megkerülését. /lásd NVS Koncepció/
Kövessük tehát, a stratégia kidolgozás, diszciplína által elfogadott algoritmusának megfelelő rendjét:
A stratégia kidolgozását nehezítő körülmények:
Információ hiány.
Kimondhatja é, az ágazathoz értő szakember, hogy az NVS koncepció tervezet kidolgozásánál oly mértékben, olyan részletességű információt használtak szolgáltattak az illetékesek és úgy értékelték át a deklarált célok és kategóriák információs és tudományos alapját, változtatták meg a nálunk szokványos agrárgazdasági és társadalom-tudományi elemzés és szintézis módszereit, amely módot ad hitelességének elfogadásához, és a megvitatásában való tudományos és eredményes részvételhez?
Miközben ugyanis tudjuk, hogy a ma működő ágazati rendszer-csonk tényezői közül, az üzemi döntésekre nincs nagyobb hatású tényező, mint az állami vagy közösségi támogatás feltétele és módja, ágazati iránya és formája, mind a mai napig hét pecsét alatt őrzik, az üzemi és hivatali egység szintű támogatások kimutatását. Miközben az üzemi input kimutatásokban nem számítolják külön az állami input szerepvállalás adatait és következményeit, és mérhető, (nem adminisztrációs bürokratikus kötelezettségekből, hanem mérhető, paradigmában meghatározott (népesség eltartó képesség, öt évre garantált munkahely, garantált termékminőség, technológiában előirt természetóvás, vagy védelem miatt ténylegesen előállt gazdasági haszon csökkenés, stb.) Jelenleg az elemző, két vállalat hatékonyságának összevetésénél soha sem lehet biztos eredményének objektivitásában. Még összetettebb a helyzet a különböző méretű gazdaságok és üzemformák társadalom-gazdasági hatékonyságának összehasonlításánál. Egyáltalán, a társadalom gazdasági szerepvállalás, és üzemi ráfordítás hatékonyságának összehasonlításánál. Ezért lehet az ágazat, és vele a társadalom-gazdaság kimutathatatlanul, a globális spekulatív tőke tűzzel, vassal védett fejőstehene, vagy a kizsákmányoló globális tőke elszívó szivattyújának, tömeges éhezést szülő területe.
A nemzetoldali agrárgazdasági értelmiség folyamatos vádja ellenére, szocial
- neoliberális kormány 2004 ben AKI által megfogalmazott titkos agrárprogramját, és annak támogatási diszkriminációjának és kis családi gazdaság ellenességének következményeit a nemzetoldali agrár-értelmiség néhány tagja kivételével, senki elemzésre nem tartotta méltónak. (Lásd lábjegyzet)
Vajon a vitában résztvevő tudományos szakemberek, avagy a tervezet kidolgozói birtokában voltak annak a termőföld hasznosítási változásnak, amely a következő tíz év vízrendezési, megőrzési és gazdálkodási rendszerének kiépítése következtében, akár csak az állandó és ideiglenes vízborítás, a csatorna és vízparti hatás következtében, az ágazati struktúra és a tájak biopotenciáljában kívánatos, de mindenképpen várható. Egyáltalán tisztában voltak a kormány pontosan (mérték határokban kifejezett) földbirtok és földhasználati tehát üzemi méret és rendezési politikájával. Ennek pl. munkahely teremtő és fenntartó, de egyben új ismeret struktúrát igénylő következményeivel együtt? Mi lenne egy hadsereg stratégiájából, ha a tábornoki kar csak a bevetett tüzérségi erejének csak a számát adná meg, milyenségét, alkalmazhatóságát nem tervezné?
Félreérthetetlenné teszi e koncepció a nemzet, mint lokalitás, bírtok mérettel kapcsolatos, egyáltalán a földhasznosítással kapcsolatos szándékát? Stb.
(Lábjegyzet: Miért titkos?
A magyar agrárpolitikát, a kilencvenes évek ben a technokrácia által gerjesztett, támogatás elosztást befolyásolni hívatott agrárbombák feszültségei miatt, a színvallást elkerülni akaró,- birtokpolitikai dualizmus jellemezte.
2004 óta azonban, az un. Áprilisi, bizalmas kormány irányelvek határozzák meg.
A szigorúan bizalmas agrárpolitikai irányelvek - AKI által javasolt megfogalmazás szerinti fő pontjai, a következők:
2. „A hazai erőforrások jobb gazdaságosabb kihasználása megköveteli, a professzionális gazdálkodói kör (életképes egyéni gazdaságok, társas gazdaságok) saját kezdeményezésekkel történő, állami eszközöket is igénylő megerősítését. Ennek jegyében:
- el kell viselni, a régóta lefojtott szelekciós folyamat végbemenetelét. Ennek eredményeként, szinte valamennyi ágazatban, szektorban kiesik a piaci szereplők 10 – 30%-a. A helyüket fokozatosan a hatékonyabb versenytársak veszik át;
- Törvényi és pénzügyi eszközökkel is elő kell segíteni a földhöz jutást, a föld koncentrációt, a növénytermesztés és az állattenyésztés megbomlott összhangjának helyreállítását, az ésszerűbb birtokstruktúra (földhasznosítás) kialakulását;
- A vidékfejlesztési programok nemzeti hatáskörbe tartozó feltételrendszerét tudatosan a műszaki-technikai (helyenként genetikai) lemaradás enyhítésének szolgálatába kell és érdemes állítani;
- Szaktanácsadással, kommunikációs eszközökkel és anyagi ösztönzéssel, is erősíteni szükséges a termékpályák szereplői között az együttműködési költséget, a kooperációt, a szervezett „programozott, termelést- feldolgozást-értékesítést megvalósító integrációt. A tervezői szerveződéseknek nem a számát kell már növelni, hanem működési területüket kiterjeszteni, szervezettségüket és infrastrukturális ellátottságukat javítani-
Ahol azonban hazugság van, ott valamitől félnek. Adott esetben, két százalék arányú, de 70% termőföldet, legfőbbképpen azzal arányos, piaci szabályok közt potya közösségi támogatást magához mesterkedő egyéni, vagy formálisan társas, de e kérdésben azonos célú és érdekű óriásbirtokos gazdasági csoport, a kezében tartott hatalmi technokráciával együtt, reszket a kifosztottaktól.
Ugyanis, törekvésének társadalmi és gazdasági megsemmisítésre ítélt kárvallottjai, három milliót közelítő szavazói tömeget jelentenek. Megfelelő összefogás - tehát nem áruló, beépített ügynökökkel behálózott, kétarcú, hanem - valódi érdekképviseletek vezetésével, a társadalom legnagyobb potenciális politikai erejévé válhatnának.
Ezért a hatalmi összefonódásnak, nincs erősebb törekvése, mint, hogy ilyen helyzet kialakulását, bár mi áron, minden rendelkezésre álló törvényes és törvénytelen hatalmi eszközzel megakadályozza.
Ennek érdekében, a házkörüli kisegítő, és faluközösségi, valamint kis, közép birtokosi létérdekkel ellentétes - nagybirtokosi érdekek - piacgazdasági körülmények között egyirányúan antagonista viszonyát, mindent eltipró, kommunikációs „cunamival” eltakarja. Sőt, álnok módon, EU mintára hivatkozva, az integráció szükségességének szuggerálásával a „gazdák” és „versenyképesség” gumi kategóriáinak hadoválásával összekeveri azokat.”
A régi EURÓPA, polgári kapitalizmus értéktörvénye alapján gazdasági létjogosultságot nyert, társadalom-gazdaságba is beágyazódott, kis és közép birtokával és vidék bázisával összenőtt farmer állomány túlélő képessége és globális „rezisztenciája” szembetűnő. Ezért, az értéktörvény hatályán kívül, kockajátékban, kockázati alapon nyert, befektetői tőke, a mai globális piaci világrend igényének megfelelően, Kelet-Európában, a maximális profitszerzés törvényének alárendelt, agrár és vidék fogyasztói modell követését diktálja.
Ehhez ministrál tülekedő igyekezettel, a műveltségében és erkölcsében kispolgári szinten hatalom közelbe jutó, gulyás-szocialista szellemi szintű, technokrácia. (N B. „álarcát letépve, 1 sz. melléklet)
Megbízhatatlan információ
Minden politikai befolyástól független, rendszerelemzéseket folytató, vagy nemzetoldali konzervatív felfogású agrárgazdasági értelmiségi számára egyértelmű, hogy az ágazat a Második Világháború óta, életre-halálra menő politikai harcok kereszttűzében, politikai célokat szolgáló mesterséges rendszerben, és ennek megfelelően deformált statisztikai és információs rendszerben hányódott. Tevékenységének minden mozzanatában, két akkora gazdasági erővonal szünet nélküli ütközésének hatásai szabtak teret, mint a világpiaci konstellációk, és azok politikai céloknak megfelelő kiegyensúlyozását célzó protekcionista, és diszkriminatív, regionális, de legfőbbképpen lokális, hatalmi erőfeszítések.
Ennek megfelelően megnyomorított elemzési módokkal, deformált, vagy meghatározhatatlan tartalmú, vagy tartalom nélküli, bolsevista, szociál-liberalis, vagy neoliberális célrendszerekkel, közös értelmezésre alkalmatlan hivatali „tolvajnyelvezettel”, és akciónevekkel, és célokkal. (Pl. „kommunizmus, majd fejlett szocializmus, mint stratégiai cél. Szabadpiaci, vagy csak egyszerűen versenyképesség, mint csak erőszakolt műszaki fejlesztéssel és fosszilis energia származékokkal biztosított növekedéssel elérhető cél. A társadalom-gazdasági és üzemi hatékonyság azonosítása és összemosása. A terv, vagy szabadpiaci gazdaságirányítás, a mutatókban a sokszor 50%ot meghaladó, de hatalmi célokat szolgáló társadalomgazdasági „befektetések”(támogatások) mellett, a végeredmény üzemi irányú egyoldalú elszámolása. A támogatások titkos kezelése. Az összes EU támogatási forma akcióneve és pályázati feltétele Ezeknek megfelelően deformált eredményű agrárgazdaságtan tudományi tétemények és következtetések)
Ha valakinek, a globális spekulatív pénzhatalom, és neoliberális közgazdaságtudomány területén ez állítással kapcsolatban kétsége lenne, a legklasszikusabb neoliberális tanítómesterrel igazolom:
„ A pénzről
A pénz birtoklásának szeretetéről felismerik, hogy voltaképpen mi is:
Egy bizonyos undorító betegség, azon félig bűnözői félig kóros hajlamok egyike, amely borzongással adható át az elmebaj specialistáinak.
De legyünk óvatosak. Mindennek az ideje még nem jött el.
Legalább még egy évszázadon keresztül úgy kell színlelni magunknak, és mindenki másnak, hogy:
A jó az rossz
A rossz az jó
A rossz hasznos
A jó nem az
A fösvénységnek és uzsorának, valamint az óvatosságnak, még egy hosszabb ideig kell isteneinknek lenniük.
Sorsunkra vonatkoztatva ne becsüljük túl a gazdasági problémák fontosságát. Ez szakemberek dolga kell, legyen, épp úgy, mint a fogászatban.
Ha a közgazdaságtanban elérhetnénk, hogy olyan szerény és hozzáértő szakembereknek tekintsék őket, mint a fogászokat, ez pompás dolog lenne (1930 J M Keines Economic Possibilities for Our Grandchsildrens)
Ennek tudatában fogadtuk örömmel, és hirdettük lelkesen a kampány idején, a mai miniszterelnök több helyen elhangzott dekrétumát, hogy kormányra kerülésük esetén első dolgaik közé sorolják egy „teljesen új, nemzet érdekű” agrárstratégia kidolgozását, és e többértelmű kategóriák értelmezésének egységesítését.
Nem vagyok benne biztos, hogy a tervezet készítői ez ígéretnek eleget tettek.
3. Több cél jelenléte
Örök vesztes az a hadvezér, aki a stratégiában nem félreérthetetlenül tisztázza, az egyes fegyvernemek helyét szerepét és idejét, hanem haderő elnevezéssel összemossa a jellegeket. Aztán a hadszíntéren együtt jelenik meg a tömegpusztító fegyvernem meg a gyalogság.
Mivel az alternatív tényező dominancia alapján lehetséges rendszer-alternatívák stratégiai különbségének bemutatásával foglalkozó vázlatpontnál még vissza kell térnem, itt csak felsorolnám, a tervezetben kis részben elméleti hiányosságból és nagy részben politikai célokat szolgáló tudatossággal elkent, összemosott szerepeket és stratégiai következtetéseket.
Stratégiai jelentőségűek legfontosabbjai: A falu (mezőváros) vagy termelőüzem stratégiai sorrendjének, (rendszer dominancia sorrendjének) elkenése (A községnek van üzeme, vagy az üzemnek van községe?) Az üzemi és társadalom-gazdasági hatékonyság (haszon) radikális különbözőségének összemosása. Pl. az EU hivatalnoki kar elméleti voluntarizmusát gondolkodás nélkül átvéve, a falu és város sorsának történelmi korszakokat meghatározó, „alkonyához” vezető történelem-filozófiai ellentététének elhallgatása. (Sőt, politikai okból, a profit szolgálatában rendeződött nagyvárosi „parazita fogyasztói” lét társadalmi fenyegetését álcázni szándékozó globálnyik EU kamarilla neoliberál-voluntarista marketing fogalmát, a város és vidék „közös sorson” való osztozkodását, stratégiai feladatként kezeli.)
A kételkedőknek ajánlom figyelmébe a másfél éve Mihályi által megfogalmazott neoliberális falupolitikai álláspontját.
A pénz és értéktermelés szerepének és különböző természetének tisztázatlansága. A spekulatív és értéktermelő tőke szerepének összemosása. A globális spekulatív tőke kezében kerülő vertikális agrár-rendszer lépcsők,(feldolgozás, forgalmazás, eszköz ellátás), a horizontális vagy termelő ágazatok kapcsolatában törvényszerű gyarmatosítási, viszony. A termelés K+F, technológiai, továbbképzési, oktatási, de különösen kommunikációs irányításának globális tőke és globálnyik rezidenseinek való átengedése. Eredmény: az üzemi döntések profit érdekűvé szuggerálása. A kis és nagyüzem társadalom-gazdasági antagonizmusának megkerülése. A kis és közép üzem társadalom-gazdasági jelentőségét hangsúlyozza, de nem érvényesíti. Lásd: melléklet.) A tőke irányából történő integráció, és a termelői, (lakóközösségi) tulajdonban szerveződött vertikális, és funkcionális szövetkezések társadalmi és termelői, vagyis nemzeti stratégiai jelentőségének, különbségei. Stb.
(„A nép napjainkban, a városi néppel egyenlõ, amely valamiféle hullámzó anorganikus massza. A paraszt nem demokrata - mivel e fogalom is a mechanikus és városi létezés körébe tartozik -, ezért átnéznek rajta, kinevetik, megvetik és gyûlölik. A régi rendek - a nemesség és a papság - eltûnése után a paraszt az egyetlen organikus ember, maradvány a korábbi kultúrából." (O Spengler NYUA I. 553. old.) (Lásd Mihályi féle neoliberális falupolitika
"Világváros és vidék - a civilizációk e két alapfogalmával a történelemnek egy egészen új formaproblémája tûnik fel...A világ helyett egy várossal egy ponttal van dolgunk, melyben messzi tájak egész élete összpontosul, miközben a többi elsorvad; zárt formátumú, a földdel együtt növekvõ népek helyett egy újnomád, egy parazita tûnik fel, a nagyvárosi lakos, az alaktalanul hullámzó tömegben fellépõ, tradíciókat nélkülözõ, vallástalan, intelligens és terméketlen tényember, aki mély ellenérzéssel viseltetik a földmûves néppel és annak legmagasabb rendû alakjával, a vidéki nemessel szemben, ami tehát hatalmas lépés a szervetlen világ, a vég felé..." ( NYUA I. 69. old.)
"Minél alaposabban felszámolják politikailag a rendek és a foglalkozások természetes tagozódását, annál formátlanabbá, annál magárahagyottabbá válik a választók tömege, annál feltétlenebb lesz kiszolgáltatottsága az új hatalmaknak; a pártvezetõségeknek, akik a szellemi kényszer minden eszközét felhasználva saját akaratukat erõltetik reá, és akik maguk közt vívják meg a hatalomért a harcot, olyan módszerekkel, amelyekbõl a tömeg végsõ soron se nem lát, se nem ért semmit, és akik a közvéleményt csak maguk kovácsolta fegyverként használják - egymással szemben. De éppen ezért űz minden demokráciát valamiféle ellenállhatatlan erõ arra az útra, amely végül is önfelszámolódásához vezet." (NYUA II. 657-658. o
P A Samuelson. A pokoli város fejezet.
Az élet minőségének tárgyalása a város pusztulásának általános problémáihoz vezet....
A kormányzatnak a belváros újraélesztésére irányuló erőfeszítései, krónikus módon bizonyos mértékben a középosztályt segítették, és a szegényeknek ártottak.
Mit tehetünk ezzel kapcsolatban? Hagyjuk a nyomornegyedeket megfőni „saját levükben” arra várva, hogy a tökéletes verseny Láthatatlan Keze majd megmenti őket? Tagadják meg a kormányok azt a hatalmat, hogy a földet és az épületeket korlátozó módon rendkívüli birtoklás joga alá vonják, Egyes urbanisták éppen ezt javasolták.
Az ember a városokban – túlzott mértékben – az egész modern élet szempontjából csupán egyetlen problémát lát közösnek: A környezet általános beszennyeződését.
Mark Twain mondta: „Az ember az egyetlen olyan faj, amelynek szégyenérzete van, de oka is van rá.”
:
4. Több forgatókönyv
A tervezet tartalmában a Fideszen belül munkáló, legalább három – négy stratégiai végeredmény tekintetében egymással ellentétes irányzat forgatókönyvének elemei keverednek, átgondolatlan rendetlenségben, néha egy mondaton belül. Neoliberális, nemzeti liberális, nemzeti konzervatív, nemzeti dualista. (Az alternatív rendszerek vázlatpontnál konkrétan bemutatjuk)
5. Intuíció hiánya
Rohammal végrehajtott politikai hatalomépítésben nem nagyon jut hely az intuíciónak. A fogalmazás szembetűnően ellentmondásos irányokat keverő opportunizmusa azonban, a kötelező hivatalnoki megalkuvásokon túl, a társadalom-tudományi, történelem filozófiai és ideológiai megalapozottság hiányosságainak jeleit sejteti.
Stratégiai vázlat
1, Missió: A stratégiai tervezését és végrehajtását meghatározó külső körülmények. (makro-környzeti helyzetelemzés)
Előrelátható makro környezeti hatások
A Második világháború végső szakaszában, alapvetően megváltozott a tőke és az állam, a pénz és a társadalomgazdaság, és ezzel együtt, a pénz és az egyén, társadalom-gazdasági viszonya.
A legyengült államhatalmakat, már a békekötés idején saját érdekei mentén befolyásoló tőke, egyre inkább átlépett az államhatárokon. Így, egyre inkább minden társadalmi ellenőrizhetőségtől megszabadulva, tevékenységét saját, elszabadult törvényei szerint rendezhette át. Sajátos eszközeinek hadrendbe állításával, elkezdte világhatalmi természetének kiteljesítését.
Ezzel, vagyis a demokratikus államrend tőke általi befolyásoltságának, permanens eladósításának kezdetével, az egyéni polgári szabadságjogokat stratégiai és államrendi kulcskérdésként kezelő valódi (polgári) liberalizmus, alapjaiban bukott meg.
Az akkor már hatalmi pozícióban lévő liberális ideológusoknak, eszük ágában sem volt e helyzetet elismerni.
Ezért a marxista ideológiához hasonló intenzitással „fejleszteni” kezdték az „elméletet”..
• Nevét neoliberalizmussá tudományosítva, a kizárólag az egyén, mint polgár jogaira vonatkozó liberális alapértékeket - szabadság, egyenlőség, szabad verseny - a globális, (pénzpiaccal bővítet) piac, látszólagos mindenhatóságának alátámasztására adaptálta;
• az egyén szabadságát és egyenlőségét ennek megfelelően, a legmagasabb profitért folyó versenyben való részvételének sikerességétől teszi függővé;
• a társadalom-gazdaság fő mozgató erejének, a tőke szabad, (nemzetállamok által nem ellenőrizhető és korlátozható) áramlását, és a konkurencia felzabálásának lehetőségét biztosító, gyilkos verseny korlátlan, emberi együttműködést kizáró, szabadságát tekinti;
• a gazdasági folyamatok kizárólagos szabályozó elemévé, egyben a társadalom gazdasági folyamatok elosztó központjává, a termelés helyett, a spekulatív elv alapján működő árupénz piaccal kibővített, mindinkább e globális tőke által uralt, ezért spekulatívan manipulált, globális piacot helyezi. A pénzt egyszerű értékmérőből, minden emberi értékpiaci konkurensévé, áruvá változtatja.
• Ez azt jelenti, hogy a tőke, nem a társadalmat szolgálja többé, hanem az öncélú önszaporítást, vagyis a profit maximalizálást. Az emberiséget is a természetet is, határtalan profitforrásként kezeli. Semmibe veszi az emberközpontúság és természeti fenntarthatóság, a természettel való együttélés isteni parancsát.
• Az emberiséggel és természettel ellenirányban mozgó, velük folyamatosan ütköző globális tőke, természetében hordozza a válság kialakulását.
• A válság, a gazdasági lokalitások és a környezet (vagyis a nemzeti társadalom-gazdaságok, és a biodverzitás) tűrőképességének meghaladását, fennmaradásának nyilvánvaló fenyegetettségét jelzi.
• gazdasági összeomlással fenyegető kirobbanása, az értékteremtő folyamatok, és létező természeti értékek ellentéteként, a hermafrodita „árupénz” forgalomból, valódi érték fedezet nélküli fakadó pénzmennyiség arányainak végzetes felborulását bizonyítja. Az aránytalanság tolerálhatatlanságának állandósulását.
• Vagyis, nem világválság hullámmal, hanem világtörténelmi szakasszal állunk szemben.
• Ebben a szakaszban, a nemzetek értékeinek és értékteremtő folyamatainak profittá hasonítása, egyre inkább az eladósodott államok, adósságkényszer eszközeivel történik. Az államok, mint lokalitások politikai osztályának, tudományos elitje nagy részének, és értelmiségi elitjének, korrupt rezidensi érdekeltségének eredményeként, állami, közigazgatási, törvénykezési (erőszak szervi) hatások közbeiktatásával, reformnak nevezett, népsanyargató és kifosztó programok formájában.
• A reform fogalma tehát e felfogásban összeforr a válság fogalommal, és eredeti értelmének ellenkezőjét jelenti. Vagyis az ember központú társadalom-gazdasági innovációk kerete helyett, a társadalmi értékek megcsapolásának lopója funkcióját látja el.
• Mivel a világrend legmélyebb válságának szakaszába értünk, a társadalom-gazdaság és felépítményei minden elemének, minden porcikájának válságát tapasztaljuk, elviselhetetlen káosz és társadalmi zavarodottság következményével.
• Ezt hatványozza a globális tőke kezében összpontosult elektronizált média rendszerek, iszonyatos társadalmi tudatvesztést és szellemi elidegenedést okozó manipulációja.
• Mindezek kiszámíthatatlan társadalom-gazdasági következményét és veszélyét megsokszorozzák, a 2012körüli időszakig biztosan növekvő katasztrófa hullámokkal és formákkal jelentkező klímaválság, pánik rohamokkal kísért csapásai.
• A piacistenítő neoliberális agrárközgazdászok, az „időszakosan” veszteséggel dolgozó termelők „türelmének” növelése érdekében, a világ népesedésének, és élelmiszer igényének növekedésére hivatkozva, folyamatosan emelkedő élelmiszer konjunktúrát és árváltozást prognosztizálnak.(lásd: Agrárpiaci kilátások című sorozat) Több, mint 15 éve folyó ellenőrzéseim eredménye szerint rendre téves döntéseket és ígéreteket indukálva, a regnáló kormányoknál. A spekulatív tőke egyre ijesztőbb hatású ármanipulációitól eltekintve sem az igény, hanem a világ népességének 70% a pontosan a tőkekoncentrációval azonos ütemben szegényedik. Ezért az igény helyett csökkenő fizetőképes kereslet határozza meg a piacot. (Ebből hamarosan nagy gondok következnek.)
• Miközben ugyanis a stratégia érvénye idején az élelmiszer árak klímaváltozástól energia válságtól és spekulatív manipulációtól függő hektikussággal követhetetlen cikk-cakkossággal tényleg emelkedő trendet mutat, a globális piacon uralkodó spekulatív tőke gondoskodni fog róla, hogy az input árindex (agrárolló) és felvásárlási ár kombinációjával, ha kell ember milliók halála árán is maximális profitot érjen el. Ezért a termelő rétegnek, a hullámmozgás pillanatnyi jövedelem előnyét, a biztosan várható negatív mozgás részbeni ellensúlyozására kell tartalékolnia.
Várható következmények:
• E halmozódó válsághatás eddig ismeretlen sürgősséggel kényszeríti a világra, az árnövekedése következtében sürgős kényszerré váló energia és nyersanyag-váltást vele technológiai, vagyis erőforrásváltást, K+F és oktatás irányváltást indukál, vagy kényszerít ki.
• Az elviselhetetlenné váló szállítási költségek és élelmiszer árnövekedés szorítása miatt, új jelentőséget kap a gazdasági decentralizáció, a helyi élelmiszer önrendelkezés, termelés ellátás és tartalékolás nemzeti tartalékhálózattá való szervezése, és biztonságának országos tartalékokkal való kiegészítése.
• A maximális profit célú, már rég fenntarthatatlanná vált, legnagyobb bruttó termelésre való törekvést kényszerítő túltőkésített és hitellel terhelt gazdaságok, a többrétegű válságkeresztezési konstellációban, megsemmisítő kockázati helyzetbe, objektív hitelképtelenségbe kerülnek.
• Ezért minden államnak el kell döntenie, hogy minden féle támogatások formájában - növekvő munkanélküliség és szociális feszültség mellett - magára vállalja e kockázati veszteségek beláthatatlan terheit. Vagy átalakítja agrárpolitikáját. Alapvetően átrendezi az ágazatot mindkét (horizontális és vertikális) dimenzióban, és a két horizontális (növénytermelés és állattenyésztés) ágazatlépcsőt az új korszak követelményeinek megfelelő arányosítása mellett, az ökológiai gazdálkodás, vagy a marginális (tájegység által hordozott) termelési cél és jövedelem szintre rendezi át termelési rendszerét és ágazati struktúráját. Azon alapelv szerint, hogy a termelőnek és társadalomnak nem a bruttó, hanem a nettótermelési érték és népesség eltartó képesség a fontos mutató.
Következtetések (A stratégiai célnak megfelelő korrekciók)
• A növekvő termelési kockázat, elviselhetetlenné teszi a hektikusan változó hitelkockázatot. Mindez kényszerítő hatással írja elő, a hitelképességi és tőkésíthetőségi szint társadalom-gazdasági léptékű szintcsökkentését.
• A tájegységek klimatikus szélsőségekkel kapcsolatos tolerancia szintjének megfelelően, az eszköztömeg által kényszerített állandósult növekvő termelési cél miatt leszűkített fajtahasználatot, az új céloknak megfelelően át kell rendezni A fajta összetétel által biztosított klimatikus tűrőképesség, tehát „a termelésbiztonság mindenek fölött” jelszóval. Különös figyelemmel a tájtörténelmi fajták rehabilitálására. Kiemelten sürgős és érvényes ez, a nagy egyedi értékű több éves, főleg gyümölcs és bogyós gyümölcsöknél.
• A támogatások célját és irányát a fentiek alapján át kell rendezni, és elsősorban a korszakváltást gyorsító, elszámolható társadalom-gazdasági célok, különösen helyi fejlesztések forszírozására kell fordítani
• Különösen a válság hullámok negatív interfenciájának pontjain, drasztikusan megnövekszik az igény: a közbiztonság; élelmiszer- és nemzetbiztonság; a valódi érdekképviselet megteremtésére. A kockázati előkalkuláció és kezeléskötelezővé tételére; a helyi, (szubszidiáris) és központi élelmiszerpiac szervezésére; a falu és kistérség gazdasági, oktatási súlypontjának, szociális gazdasági önállóságának és Hangya típusú szövetkezetesítéssel összekötött újjáépítésére.
• A gazdasági területen törvény szükséges, hogy minden gazdasági tervet, programot és pályázatot, két értékrendben, az üzemi és külön társadalom gazdasági hatékonysági számításnak kell megalapoznia. A társadalom gazdasági számításoknál, külön számítolva a támogatások, állami és EU garanciák, és más anyagi jellegű állami vagy EU szerepvállalás ellentételeit, társadalmi és költségvetési hatékonyságát.
2. Alternatív stratégiák társadalom-gazdaság centrikus összehasonlítása
A hazai politikai elit, az agrár-technokrácia és értelmiség gondolkodásában a vidék illetve agárstratégiai rendszer változata dominál.
Az első, és a mai generáció nevelkedési körülményei, valamint anyagi, szakmai, és tudományos érdekeltségi arányának megfelelően, többségi képviselettel, és a világon uralkodó globális tőkével szövetségben, vagy annak szolgálatában tevékenykedik. Ennek megfelelő anyagi, kommunikációs, oktatási és politikai pozícióval. Ennek birtokában, óriási szociális, környezetvédelmi és költségvetési (támogatási) áldozatok árán, úgy tűnik két évtized alatt másodszor is képes lesz megtartani - a kizárólag globális piaci maximális profit szolgálatára kialakított - amerikai típusú eszköz-intenzív (iparszerű) termelési rendszert képviselő „versenyképesség” stratégiát, amely a legmélyebb válságba sodorta és lerombolta az ágazati rendszert, és rommá döntötte a vidéket és benne a falu, társadalom gazdasági rendszerét. Ez az üzemközpontú stratégiai alternatíva, amely nagyvárosi kultúrkörnek megfelelő ipari beágyazottságával a természetre fittyet hányva mélyen lenézi, és ha teheti, a „mindenható” műszaki fejlesztés és versenyképesség varázsigével, rendre kirabolja, átértelmezi az EU globálnyik hivatala által már amúgy is látszólagossá csökkentett vidékfejlesztési kereteket.
. E nemzetoldali értelmiségi irányzat, minden irányú kirekesztése elszigetelése, ha szükség volt rá szellemi kirablása ellenére töretlen aktivitását, tudományos álláspontjának igazoltsága, igazságtudata motiválta. A valódi nemzeti konzervatív, falu és vidékpolitikai stratégiáját képviseli. Az ezzel halálosan ellenséges, 50 éve hatalomban levő profit szolgálatú „globálnyik” iparszerű nagyüzemi termelés elemzése alapján kialakult szakmai véleményünket, a harmadik oldalon a lábjegyzetben és a mellékletben bemutatjuk.
Mivel azonban a megjegyzéseknek nem ez a fő célja, ezzel csak, mint stratégia-építési alternatív rendszer szereplővel foglakozunk. Ha néha az elemzésben még is úgy tűnik, hogy vele foglalkozunk, az a meghirdetett és szakmai bírálatunk tárgyát képező kormány által meghirdetett VPS koncepciójának EU-hoz hasonló most már nem dualizmusa, hanem amint a továbbiakban bebizonyosodik, politikai marketing trializmusa.
A mérlegelendő rendszer alternatívák
A stratégia rendszerek alternatív, dominanciális súlypontjai:
1. Üzem, vállalat/profit/ 2. Falu, Vidék /közjó/
3. sokcélú kombinált /politikai/
1. Gazdaság vagy gazdaságok, Vállalatok gazdaságok, vagy azok jogi személyű szerveződése. /TÉSZ, Zrt, Kft, Társaság Integráció stb./ Termelési, intervenciós és termékút rendszer érdek dominanciájú, vagyis profit célú stratégia modell belső jellemzői:
Itt a falu munkaerő tartalék és piac, allokációs terület, integrált őstermelői, háztáji és kisegítő gazdasági integrációval, kettős piaccal, ill. bolthálózattal. Cél azonban a profit célú növekedés ill. „fejlődés” A falu azonban, így maihoz hasonló laza közösség marad, növekvő munkanélküliséggel, és koldus szolgáltatással, feszülő szociális ellentétekkel. Tevékenységi célja kettős: Helyi illetve hazai piac kiszolgálása, mint kieg. tevékenység, fő irány az export orientáció. Az államnak az adón és közterheken, valamint hatósági kötelezettségeken túl legerősebb gazdasági befolyásoló tényezője a támogatási
célrendszer és az elszámoltatás, különös tekintettel, a társadalmi követelményekre és a fenntarthatóságra
Funkcionális struktúrája: Integrált horizontális lépcső. /Növénytermesztés, kertészet állattenyésztés, individuális és közös szolgáltatás, közös feldolgozás, és allokáció, valamint forgalmazás. /esetleg önsegélyezés, és hitel, hulladékkezelés és energiatermelés, stb./ Igen intenzív állami, /szolgáltatási, szociális, kulturális, oktatási, közbiztonsági jelenléttel.
2. Vidék, /szubszidiáris/ központú, alulról építkező, társadalmi-hatékonyság centrikus rendszermodell belső jellemzői: (lásd kínai modell)
Alapegység: a „közjó érdekében társadalom-gazdasági, oktatási, kulturális, szociális, hagyományőrzés, beszerzés, termelés, feldolgozás, szolgáltatás, etnikai felzárkózás, fogyasztás, helyi /regionális/ piac, energiatermelés és ellátás stb. célokkal megszerveződött közösség. (község, falu, város körzet, járás.) Kiinduló alapegysége az önellátásra törekvő család háztáji, őstermelői, kisegítő, közbirtokossági, (szociális) közös termelői integrációval kiegészített, családi termeléssel rendszerbe rendezett gazdaság szervezet. Alapvető feladata, időszakosan vagy szükség helyzetben a „megélhetés”, és foglalkoztatás, normál helyzetben, szociális, felzárkóztatási integrációs és oktatási közösség elemi alapjának kialakítása, a fogyasztás megszervezése, helyi piac működésének biztosítása. Ennek megfelelő támogatási rendszerrel
------------------------------------------------------------------------
Mindkét esetben alapvető kérdés a támogatás, valamint a szakmai, technikai információs, érdekvédelmi, oktatás, irányítás rendszere, amely lehet globális tőke és profit centrikus, vagy lokális vidék és családi gazda centrikus. Természetesen teljesen más állami és érdekvédelmi beavatkozással. Tudva, hogy miközben az első, társadalom-gazdasági haszonmérleggel számolva legalább 20 % al drágább, energia és eszközhatékonysága és természetvédelmi fenntarthatósága messze rosszabb, mindkettőt a magyar gazda és a költségvetés fizeti meg.
Társadalom-gazdaságilag tehát a második messze hasznosabb, és fenntarthatóbb.
3. A minden féle érdekek és kezdeményezések lessé fair összegyűjtésével összerakott heterogén célú politikai érdek dominanciával kialakított stratégia, (Lásd NVS tervezet) amely azonban szakmailag és tudományosan nem, kizárólag politikai módszerekkel kezelhető. Várható hatékonysága alacsony és kiszámíthatatlan.
-----------------------------------------------------------------------
Mindkét érvényes (2 es és 3) modellnél, alapvető kérdés a támogatás, valamint a szakmai, technikai információ, érdekvédelem, oktatás, irányítás rendszere, amely lehet globális tőke és profit centrikus, (ilyen a mai rendszer) vagy vidék és családi gazda centrikus.(stratégiai feladat) Természetesen teljesen más döntési ágazat-önkormányzati és képviseleti és érdekvédelmi szerepkörrel és támogatással. Soha ne tévesszük szem elől azt a tényt, hogy mindkettőt a magyar gazda és a költségvetés fizeti meg.
4. Mindkét lehető rendszernél, elsődleges célnak kell tekinteni, a hazai piac megszervezésének és ellátásának feladatát és az agrárbussines minél több funkciójának szövetkezeti, vagy gazdaközösségi rendszerbe törekvő átrendezését.
A funkcionális ágazatok minél nagyobb számának egy tulajdonosi közösségbe rendezése alapvetően megjavítja a nagyrendszer társadalom-gazdasági hatékonyságát és kockázat viselő képességét
3. Víziók
A 2 számú, vagyis nemzeti konzervatív jellegű stratégia víziója, a következőkben foglalható össze:
Célunk, valódi, technológiai ás energetikai korszakváltás irányú, tájegység adta lehetőséghez igazodó, család-léptékű, hagyományos európai földhasznosítási (farm) méretekre rendezett, különleges minőséget favorizáló, ökonómia és ökológiai tekintetben hosszútávon fenntartható, agrárrendszer felépítése. Az ágazat célja, a társadalom gazdaságilag is pozitív jövedelem mérleggel rendelkező, minőségi és nagy hozzáadott értékű termékek exportja. Általános feladata azonban, helyi és hazai piac megszervezése, igényeinek szolgáltatás jellegű teljesítése, a termelés települési, kistérségi vagy tájegységi társadalom-gazdasági közösségre épülő, szubszidiáris élelmiszer önrendelkezési jog érvényesítése mentén történő újjászervezése és vészhelyzet esetén a népesség túlélését biztosító átrendezésére lehetőséget adó alternatív tervek kidolgozása. A funkcionális „agrárüzlet” folyamatok: helyi energiaforrások kialakítása, eszközgyártás, beszerzés, hitelszövetkezés, termelés, feldolgozás, szolgáltatás, helyi és kézműipar, hulladék és melléktermék feldolgozás minél nagyobb részének, lakó és családi gazda közösségi társadalom-gazdasági szervezetbe, szövetkezésekbe, közösségekbe történő újjáépítése. A falu, mint történelem folyamán kialakult társadalom-gazdasági közösség, egyben társadalom gazdasági egység feltámasztása és életéhez szükséges gazdasági és szolgáltatási alapok rekonstruálása. A támogatási és igazgatási rendszer ennek megfelelő átalakítása.
A könnyű összehasonlítás érekében kommentár nélkül illesszük, ehhez testközelbe, a tervezetben leirt távlati víziót:
A Nemzeti Vidékfejlesztési Stratégia vízója
3. Merre menjünk? A hosszú távú jövőkép.
Jövőképünk megrajzolása igen gazdag, évezredes gazdálkodási hagyományainkból és abból – a „Vidéki Térségek Európai Kartája” által 1996-ban megfogalmazott – alapelvből indul ki, hogy: „Város és vidéke közös sorson osztoznak, a vidék gerince pedig a mezőgazdaság.” A mezőgazdaságnak azonban nem min-den formája és rendszere képes a vidék megerősítésére, népességmegtartó képességének növelésére, természeti értékeinek megőrzésére és a természeti erőforrások fenntartható hasznosítására. A Kárpát-medence adottságai, környezeti feltételei valamint a magyarság több mint ezeréves, itt felhalmozott tudása és összegyűjtött, kiválogatott mezőgazdasági génkészletei, kiváló minőséget adó helyi fajtái a mai – zömében iparszerű, tömegtermelő – mezőgazdálkodásnál sokkal jobb lehetőségeket kínálnak.
Magyarország szándékaink szerint tehát olyan ország lesz, ahol az európai többfunkciós, minőségi mezőgazdaság, a környezet- és tájgazdálkodás válik általánossá. Ez a mezőgazdaság úgy állít elő értékes, szermaradvány-mentes, egészséges és biztonságos élelmiszereket valamint helyi energiát és egyéb nyersanyagokat, hogy közben védi talajainkat, ivóvízbázisainkat, az élővilágot, a tájat és benne az embert, közösségeit és kultúráját. Egyúttal munkát, megélhetést és elfogadható jövedelmet is biztosít a lehető legtöbb ember számára.
E minőségi és jövedelmező mezőgazdálkodás a magyar vidék gazdasági fejlődésének, a vidéki foglalkoztatás növelésének a záloga. Ebben minden vállalkozásnak – legyen az kis-, közepes- vagy nagyüzem – meg van a maga helye és szerepe. A jövedelmező gazdálkodás a beszerzési, hitelezési és értékesítési összefogás erősítését, a termelés és feldolgozás vertikális integrációját, a koncentrált élelmiszerkereskedelemmel szembeni egységes fellépést kíván. A gazdálkodók közös beszerző és értékesítő szervezetei jelentenek garanciát arra, hogy a koncentrált termelőeszköz kereskedelemmel és értékesítési csatornákkal szemben erősíthessék alkupozícióikat.
E gazdálkodás elsődleges célja a hazai és kiviteli célú élelmiszertermelés, illetve a takarmánytermesztés biztosítása, megteremtve ez által a biztonságos hazai élelmiszerellátást. A biztonságos élelmiszerellátást, a magas hozzáadott értékű feldolgozóipart, a vidéki foglalkoztatást egyaránt a változatos termékszerkezetű mező-gazdaság biztosítja. Ezt nem veszélyeztethetik az energiapolitikai célkitűzések és vállalások. Az energiamérleget vizsgálva sem célszerű az energiacélú növénytermesztésre történő túlzott átállás. Helyette a melléktermékekre, hulladékokra és egyéb biomasszára alapuló, helyi energiatermelés rendszereit támogatjuk.
10 Ez a mindenütt – gyengébb termelési adottságú, ám környezeti, természeti szempontból általában annál értékesebb területeinken is – jelen lévő („területfedő”), a tájak eltérő természeti adottságaihoz és gazdálkodási tradícióihoz alkalmazkodó, életképes mezőgazdaság az egyéni/családi kis- és középbirtokok meghatározó szerepére épül. Ez biztosítja a tulajdonosi szemléletből fakadó „jó gazda gondosságát”, az egymást követő generációk közti felelős viszonyt, valamint azokat a foglalkoztatási, minőségi termelési, élelmezési és környezeti teljesítményeket, amelyek az egész társadalom számára és a vidék hosszú távú megmaradása szempont-jából egyaránt létfontosságúak. Ez a ma még 200 ezres regisztrált – élethivatásszerűen mezőgazdasági tevé-kenységből élő – magángazdálkodói kör, továbbá a mintegy 400 ezres félig önellátó, részfoglalkozású, részben a mezőgazdaságból jövedelemhez jutó gazdálkodói kör adja az agrárfejlesztés fő célcsoportjait.
Ha csupán a – közszámára egyik legfontosabb – foglalkoztatási, munkahely-teremtési képességét vizsgáljuk, már ez alapján is világossá válik az egyéni/családi gazdálkodás vitathatatlan előnye. Az egyéni gazdaságok – az u.n. „nem fizetett” önfoglalkoztatás, részfoglalkoztatás és a kiegészítő időszaki bérmunka teljes munkaidős foglalkoztatásra átszámított, azonos területre vetített – lényegesen nagyobb (mintegy négyszeres) foglalkoztatási kapacitása azt jelzi, hogy egyedül az egyéni/családi gazdálkodás általánossá tételével is a mezőgazdasági alaptevékenységben jelentősen növelhető lenne a foglalkoztatás. Ráadásul e kisebb mozaikokból építkező, rugalmasabb és színesebb gazdaságszerkezethez lényegesen többféle tevékenység – helyi kézművesség, feldolgozás, értékesítés, vendéglátás, vidéki (falusi, tanyasi, öko- és egészség-) turizmus stb. – társítható, ami tovább növelheti e vidéki munkahelyteremtő kapacitást. A válságkezelésben megmutatkozó különbségek is szembetűnőek, hiszen amíg a tőkés társaságok termeléscsökkentéssel, leépítéssel, addig a fenntartásban érdekelt egyéni/családi vállalkozások a termelés szerkezetének gazdagításával, a feldolgo-zottság növelésével, közvetlen értékesítéssel stb. reagálnak.
E kisebb mozaikokból, családi gazdaságokból építkező gazdaságszerkezetben a gazdák a piaci versenyben való helytállás érdekében – a köz által közpénzekből is támogatott – önkéntes beszerzési, tárolási, feldolgozási és/vagy értékesítési társulásokat, szövetkezéseket hoznak létre, így szerezve meg a termeléstől az értékesítésig tartó teljes vertikum nyereségét, megosztozva azon a fogyasztókkal.
A szuverén, erős, a jövőben bízó, létében nem fenyegetett, tényleges döntési helyzetben lévő (és döntéseiért maga is felelősséget vállaló) gazdatársadalom és vidéki polgárság létrejöttének alapját a vidék és a város, a termelő és a fogyasztó közti szolidaritáson, az egymásrautaltság felismerésén nyugvó, „új társadalmi szerződés” adja. A leírt agrármodellre valamint ezen erős gazdatársadalomra és vidéki polgárságra támaszkodva megvalósul a vidékpolitika fő célja: a vidéki térségekben, falvakban és kisvárosokban a hagyományokra épülő polgári életvitel meghonosodása, életképes vidék létrehozása.
Megerősödnek a nemzeti együttműködés rendszerének legfontosabb tartópillérei: a haza, a helyi közösségi értékek, a család és az erkölcsi normák, a hit, továbbá a hagyományok, tradíciók tisztelete, megbecsü-lése, a szolidaritás és a gyengék felkarolása, a környezet, a teremtett világ iránti felelősség, valamint a magán-(családi, egyéni)-tulajdonra épülő gazdaság.
A vidéki polgárság megerősödését a több lábon álló, sokszínű vidéki gazdaság is szavatolja. A tájak jó állapota és a kor színvonalának megfelelő infrastruktúra a vidéket vonzó lakhellyé és turisztikai célponttá teszi. A változatos vidéki gazdaság kiterjed a nem mezőgazdasági – de alapvetően a termőföldhöz, a mezőgazdasághoz kapcsolódó – tevékenységekre, az ezekre irányuló mikro-, kis- és középvállalkozásokra.
A termelői-fogyasztói közösségek, „Hangya típusú” térségi szövetkezetek, valamint a helyi és regionális termékek és piacok továbbá a helyi pénzek is hozzájárulnak a térségek gazdasági autonómiájának növekedéséhez és a munka hasznának helyben tartásához, az önfoglalkoztatás és az önellátás mértékének növeléséhez. A megerősödő családok, önálló gazdasági egzisztenciák, erős civil szféra és helyi közösségek, autonóm kistérségek és azok együttműködése, a kis egységek hálózata adja a nemzeti együttműködés rendszere, a „nép-párti” jövő legfőbb erejét, a nemzetegyesítő Kárpát-medencei ökológiai, társadalmi és gazdasági tér megvalósításának lehetőségét.
Mindez azonos életesélyeket, de más jellegeket biztosít városban és vidéken, ezzel a választási kényszertől mentes – tényleges lehetőséget kínálva a haza valamennyi polgára, a nemzet valamennyi tagja számára.
E jövőkép eléréshez jelentős változásokra van szükség a vidékpolitikában. Lássuk e változtatás alapelveit.
Itt a legelső pont: Erős ökoszociális állam.”
Eddig az idézet.
Stratégia tani megjegyzés:
Ezt a stratégiai víziót diszciplinárisan és tudományos alapon minősíteni nem lehet. E szempontból, számlálatlan irányú, érdekű, célú, ezerfejű galambhoz hasonlóan, gazdasági megalapozottságot nélkülöző, egy mondatban is jelenlevő antagonista érdekek következményét figyelemre sem méltatva, kortes célú délibáb érvényű jövőképek véletlenszerű tömegét vetíti elénk. Kit érdekel, hogy repülni nem képes. Fontos hogy mindenki látni vélje benne, amit a jövőben szeretne.
Ha eszmei irányultságát képlet-szerűen meg akarnánk határozni, a nemzeti liberális-globalista-konzervatív-populista-lessé-fair keverék formulához jutnánk. Amely, egy paternalista törekvésű hatalom számára, abszolút szabad kezet ad a támogatások és protekcionista előnyök, „karcsúsító” megtakarítások elosztása, illetve „pragmatikus” beavatkozás terén. Ezért nem akar tudományosan valóságos stratégiát kidolgozni. A stratégia ugyanis távlatilag kötelezően meghúzza, az elosztások, a teendők vonalát és az elosztások célját.
.
4, Stratégia végrehajtásában nélkülözhetetlen elemek, erőforrások eszközök, folyamatok. (rendszer algoritmusnak megfelelő sorrendben)
Kiindulási alap
a . A magyar mezőgazdaság korképe
A magyar mezőgazdaság, a fentiekből következtetve is, a biztosíthatóság lehetőségének határai alatti állapotban van.
Rendkívüli probléma, hogy az ágazat jelen nemzeti állapotában, nem képez rendszert.
• Mert az alap, vagyis elsődleges tápláléklépcsőjében,(a növénytermesztésben) politikai okokból, gyarmatokra jellemző maximális holtmunka: minimális élőmunka igényű GOFR ágazatcsoportra szakosodott. (70 %) Ezért népességeltartó képessége a lehető legkisebb. Környezeti fenntarthatósága legalacsonyabb. Támogatás nélkül fenntarthatatlan, hiteligénye a fentebb vázolt korhelyzetben elviselhetetlen.
• Tájegységi komparativitás kihasználási szintje, nullához közeli. Fő termékcsoportjának piaci jellege tőzsdei, amelynél az értékesítés sikerét és az árát, nem a valódi kereslet kínálat, hanem a legmagasabb profit célú, napi értékével azonos tőketartalékot és raktározást igénylő, spekulatív manipuláció műhullámai határozzák meg. Ennek következtében strukturálisan, még a hazai piac kielégítésére sem alkalmas.
• A termelés tőkeigényességéhez viszonyított bizonytalansági rátája, eleve kizárja a hitelképességet. Mindez olyan világban, amelyben a hitelező még nagyobb úr lesz, és az adóst, miután mindenétől megfosztották, azzal dobják az útszélre, hogy mától pedig nincs ingyen ebéd.
• Egy elkerülhetetlen korszakváltás felé kényszerítve, a fosszilis energiák, eszközök és megoldások helyét gyorsuló mértékben a biológiai és természeti erőforrásoknak kell elfoglalniuk. A termelésben, az biociklus mint a technológiai rendszer alapja, új jelentőséget nyer. Ennek ellenére, állattenyésztés, akár a terület és input fajlagosra eső bevétel által megkövetelt (arányos) bruttó termelési érték; akár az energiaváltással arányosan növekvő jelentőségű, belső biológiai forgalom; akár a népességeltartó képesség szempontjából meghatározott igénynek, 50%át sem éri el.
• Az állattenyésztés ilyen maradványainak jelentős része is, a növénytermesztéstől vállalatilag is, élő munkaerő igény tekintetében is, külön üzemként dolgozik. Ami az egyiknek az input pl. (takarmány) anyagot és munkaerő gazdálkodást drágítja meg, a másiknak a termelés folyamatosságának és belső anyagforgalmának gazdasági és szervezési előnyeit iktatja ki. Mindenek fölött, az európai átlaghoz viszonyítva mind a két ágazatcsoport sokszorosan túlcentralizált.
Rendszerelvű közgazdász, ezek alapján nem állíthatja, hogy itt, legalább a termelési, vagyis horizontális szinten, optimalizálandó, egyáltalán, horizontálisan optimalizálható, rendszerrel állunk szemben.
• Végzetes az ágazatra nézve, hogy egy ilyen - gazdasági diktatúrával, politikai csalások tömegével elnyomorított, ökonómiai hatékonyságra, konstruktíve alkalmatlan ágazatromot kellett működtetni, egy - szintén politikailag kierőszakolt - Ausztriáéhoz hasonló törpebirtokosi rendszerrel antagonista, iparszerű nagyüzemi agrárpolitika körülményei között. Olyan termelési rendszer uralma mellett, amely legmagasabb tőkeigénnyel túliparosított ágazatokra szakosodott, ezért csak protekcionizmussal fenntartható. Amely növekvő input amortizációjának szorításában, állandó koncentrációs, és bruttó eredménynövelési kényszerrel küzd, ökológiailag fenntarthatatlan, holtmunka centrikussága miatt vidéksorvasztó és kisüzem pusztító.
• A mezgazdaság és vidékfejlesztés összemosása, a vidékfejlesztési törekvések lebénításának és a támogatások nagybirtok fejlesztés javára történô lenyúlásának, nemzetpusztító fügefa levele.
• A holtmunka intenzív, (vagy „magas termelési színvonalú”) mezgazdaság azonos ágazati struktúra mellett, minél inkább fejlesztik, annál több és drágább, méghozzá átlag 180% árindex különbözettel forgalmazott technikai eszközben tárgyiasult külföldi munkaerôt, és arányosan kevesebb hazai élômunkaerôt tart el, mind nagyobb támogatás igénnyel és növekvô vidéki szegénységgel.
• Ugyanakkor elterelôdik a figyelem arról a gazdaságtörténeti jelentôségû tényrôl, hogy az EU 1994 ben, legalábbis deklarációban, stratégiai célt (paradigmát) váltott. A vidékfejlesztési carta meghirdetésével – vagyis amikor az elsô termelési kvótával, mûtrágya használati korlátozással, a támogatások csökkentésével, agrár környezetvédelmi programokkal, ugaroltatással stb, a termelést korlátozni kezdte. Ezzel ugyanis fizikailag megszüntette, a versenyképesség, mint stratégiai cél tényleges értelmét, és lehetőségét, ezzel elsôdlegességét. Helyébe, társadalom-gazdaságilag, szociológilag, de különösen történelmileg, sokkal támogatandóbb feladatokat, a vidék népességmegtartó képességét a termék minőségét az ökológiai fenntarthatóság hosszútávú biztosítását helyezte.
Következtetések
• A népességmegtartó képesség, mint stratégiai cél, a normarendszerû termelési támogatással együtt, kényszerítôen változtatja meg, a cél eléréséhez szükséges tényezôk fontossági sorrendjét. A korábban elsô helyen szereplô technikai fejlesztés elé lép, a komparativitás, népességmegtartás érdekében való kihasználása. Vagyis a fosszilis input terület fajlagos növelés útján megcélzott termelési érték növelés helyett – egyebekkel együtt - a talaj, mint erőforrás hasznosításának területi növelését és kihasználását kell előtérbe helyezni.
• E stratégia céljának alárendelt mezőgazdaság, nem tűri, hogy a rendelkezésünkre álló természeti erőforrást (termőföld, víz) vagy annak eredményt befolyásoló minőségét, technikai ráfordítással helyettesítsük.
• Mivel a mezőgazdaság ezerágazatú és igényű tevékenység, ökológiai lehetőségei szinte végtelenek. Ezért, a tudás intenzív mezgazdaság korszakának első feladata, olyan termelési struktúrák és célok meghatározása, amelyek mellett, az ágazat fenti eszköz hatékonyági és az ökológiai fenntarthatóság követelményeinek kielégítésén túl, a tőle telhető legnagyobb mértékben szolgálja, az adott térség népességének boldogulását.
• Nem engedhető meg, hogy az országba befolyó Hollandiáéhoz hasonló vízmennyiséget, óriási ökológiai drámák mellett, átpréseljük magunkon, a helyett, hogy az őseink által már oly eredményes fokgazdálkodási rendszerrel, a hordalékot is a vizet is, többhasznúság elvén hasznosíthatnánk.
b . A vidéken élő humán erőforrás, stratégia végrehajtásának sikerességét meghatározó jellemzői és szükséges változtatásai.
Amint fentebb már hangsúlyoztuk, a stratégia végrehajtásában pótolhatatlan szerepet játszó tényezők és erőforrások e tervezési műfajnak, és a stratégia megvalósulási követelményeinek megfelelő pontosságú és megbízhatóságú tervezéséhez, nem áll rendelkezésünkre megfelelő pontosságú és irányultságú információ. A stratégia kidolgozásánál az ezután következő vázpontok kidolgozása, az előírás szerint sem a rendszerszervező, katonaságnál a vezérkari stratéga egyedüli feladata. Nem is lehet az. Itt ugyanis, nem is az általános erőforrás (fegyvernem) ismeretre, hanem annak a stratégiai cél elérésének leghatékonyabb alkalmazási módjainak célra orientált és sikerben motivált szakértelemre szakértőkre van szükség. Így, az egyes erőforrások feladatokkal történő összehangoláshoz szükséges intézkedéseket sem tudjuk megtervezni. Ezért ezeket csak felsoroljuk.
Szükségesnek tartjuk azonban, hogy az elemzésünk tárgyát képező koncepcióban, adott témában a „tervezetben” fel sem vetődő gondolatok átgondolására, rövid felhívó jellegű megjegyzést tegyünk.
A foglalkoztatásról:
„A közgazdaságtan mai napig megoldatlan gond, a teljes foglalkoztatás megoldása békeidőben a csúszó infláció következménye nélkül. Vagyis:
a. Hogyan lehet olyan jövedelempolitikát kialakítani, amely egyidejűleg biztosítja:
1. a teljes foglalkoztatást
2. Az árstabilitást alátámasztó vásárlóerőt
A kapitalizmus, csak a háborús időkben virágzik. Akkor van munkaalkalom, és teljes foglalkoztatottság.
Békében túl sokat ad a gazdagoknak, és túl keveset a szegényeknek
Ezért a pénzvilág két irányba mozdul:
Vagy hidegháborús helyzetet teremt,
Vagy a külföldi beruházásokat forszírozza
Legtöbbször a kettőt kombinálja
Békében tehát állandó dilemmája, hogy úgy teremtsen munkahelyet, hogy létrehoz egy teljes felszereltségű bombázó repülőrajt, amely életében el nem hagyja a bázisát, vagy létrehozzon egy kórházat, a szenvedés csökkentésére, vagy az élet meghosszabbítására
Alapkérdés tehát:
Árstabilitás, vagy teljes foglalkoztatás” /Gailbrait/
Nyomatékosan a figyelmébe ajánlom a stratégia véglegesítőinek, hogy a kapitalizmusban, békében nem lehet, nem szabad, teljes foglalkoztatást ígérni. A foglalkoztatás e természetéből eredően a világon is nálunk is rohamosan növekvő szociális feszültségek indukálódnak. Minél nagyobb e téren a kapkodó igyekezet annál jobban. Itt minden lépést meg kell fontolni. Mert a leg hatékonyabbnak látszó törekvések is visszafelé sülnek el, ha az időzítések nem biztosítanak folytatólagosságot. Ha megszüntetünk egy régi rossz helyzetet, és azt hisszük, hogy az elhatározástól a kérdés megoldott, akkor a folytatólagosság megszakad, és ezen, emberek családok élete függhet.
Ha például megszüntetjük a segélyt, de azonos napon a segélyezett létbiztonságáról más megoldással nem gondoskodunk, amíg az új belép, visszavonhatatlan szociális lavinát indíthatunk el. Vagyis minden új megoldás elrendelésénél álljunk meg és tegyük fel a kérdést, hogy mi lesz addig... Hogy egy pókháló vékonyságú szociális szál elszakításakor tart e már a bedobott másik.
Különösen vonatkozik ez a gazdasági és közösségi rendszerében történelmi folytatólagosságában többször szétrombolt falura, amelynek éppen szociális feladatú gazdasági erőforrásait rabolták ki legjobban.
Ezért a vidéki humánpolitikai gazdálkodásban alkotmányossá kellett volna tenni egy eddig nem nagyon emlegetett fogalmat. A unkahely és segély közé minden rendelkezésre álló lehetőség kihasználásával be kell iktatni a megélhetést, mint a létezés önfenntartásra épített átmeneti, de az éhezéstől,
Éhhaláltól megmentő megoldási formát.
Ha az a nemzet, amely a szocialista diktatúrában képes volt falusi családonként egy hektár háztáji termelési lehetőséget biztosítani, most amikor EU, vagyis birodalmi szándék szerint egy millióhektárnyi termőföldet ki akar rekeszteni a termelésből, ahol 600,000 ha legelő kihasználatlan, nem tudja ezt megoldani ott a nemzetárulás szándéka bujkál a zászlók alatt.
Mind e mellett stratégiai feladattá kel tenni, a múlt-század első felében oly sikereket hozó iskolaközpontú falu modelljének restaurációját
És ami legfontosabb: a mai nagyvárosi kultúrkörben „dagonyázó” ellustult, mindent ellenőrzéssel megoldani akaró elitünk felfogásába már nem fér bele, hogy a falusi vagy paraszti lét, a természetbe illeszkedő kultúrkör utolsó maradványa. Az utolsó közvetlen természettől a teremtés folyamatába illeszkedő, ezért hosszútávon fenntartható létforma. Amely alapjaiban pontosan akkor szűnt meg, amikor a termelés célja, a lét és gyarapodás helyett, a pénzben megjelenő gazdagság, a munkájáért kapott rész, „komenció” helyét, a napszám vagy munkabér foglalta el.
A faluközösségben természet által diktáltan megjelenő, annak aprajára, nagyjára kiterjedő kaláka, kölcsönmunka létet jelentő kollektivitása helyét, a napszámosi vagy munkahelyért való verseny lelkülete váltotta fel. Abban a percben szűnt meg az közösségi összetartozás létszükségletének lelkülete, és vált boldogulást segítő polgári létforma felé vezető, faluközösséget helyettesítő, kölcsönös érdekérvényesülést ígérő, ezért tudatos szervezésre szoruló szövetkezés, mint kölcsönös segítségen és együttműködésen alapuló faluközösségi forma.
A természet kiszámítható és kiszámítatlan mozgásához rendeződött teljes családi erőt követelő kölcsönös kisegítés, és kaláka jellegű együttműködés, munkanapban egyszerűen nem mérhető. APEH központú munkahely görcsű és közteherviselési korlátozással, a falusi létforma restaurációjának létalapját zárjuk ki. Ezért vidékstratégiai feladat a járulék és adó, ilyen célú radikális megváltoztatása, és helikopteres, meg kommandós feketemunka ellenőrzések helyett, esetleg „részformává” történő átalakítása.
c. A víz, mint természeti erőforrás gazdálkodási rendszerében várható változások, vidékfejlesztési stratégia megvalósításának eredményességéhez szükséges hasznosításának módozata.
Stratégia tani megjegyzés
A természeti erőforrások közül, tényező dominancia szempontjából ez a legnagyobb lehetőségeket, egyben kiszámíthatatlan kockázatokat, tehát függőséget hordozó termelési tényező. Mezőgazdasági tárgyiasulása azonban háromhatalmi ágazat: a vízügy, a természetvédelem és vidékgazdálkodás, sokszor érdek ütközési pontján lebeg. Még pedig sokszor a vidéki érdek - néha csak bürokratikus tekintélyféltés indíttatású okokból - egyre nagyobb kockázati következményekkel járó háttérbe szorulásával. Képzeljük el, egy részben saját maga mulasztásaiból eredő vészhelyzetek eredményeként rendkívüli hatalmi helyzetben elszabaduló minden vízügyi létesítményt államosítva maga alá gyűjtő vízügyi hatalom minden hibájának, mulasztásának, érdekelvű pénzbeszedésének kockázatát a vidék viseli. Bevételeit és vészhelyzettel történő érveléssel elért költségvetési ellentételeit, a vízügyi hatalom saját döntései alapján hasznosítja.
Hasonlóan, a természetvédelem a biztosan klimatikus változásra ítélt területek, ezzel természetesen változó biodiverzitásának minden negatív jelenségét bizonyításul használva - az európai biotóp mozgását figyelve, - néha bigott bürokráciával minden vízfelületet, és termőterületet védettség, vagyis műveleti korlátozás alá helyezne. E fanatikus jelenségei mellett ugyanakkor, az uralkodó liberális iparszerű nagyvárosi lét érdekrendszerében eltévedve, valahol minden korlátozást feleslegesnek ítél.
A stratégia végrehajtásának sikeressége függ attól, hogy ez erőforrás stratégiai szerepének meghatározásánál alapelveiben egyértelműen pontosítsa a vízgazdálkodás változásának, és szerepének stratégiában játszott feladatainak elvi szabályait, kockázat megosztásának rendjét és a végrehajtás vezetésének legalább államtitkárság közi, civil ellenőrzésnek is szerepet adó formáját és rendjét.
A termőföld, mint stratégiai erőforrás, vízió megvalósításához szükséges hasznosításának feltételei:
d . A termőföld tulajdonának (tulajdon formák), hasznosításának (üzemméretek és formák) védelmének és ezek ellenőrzésének stratégiai célok eléréséhez szükséges rendezése, a földforgalom és mozgás törvényi szabályozásának feladatai
Lásd Dr Tanka Endre
Stratégia tani megjegyzések:
Intézkedni kellene
- Az élelmiszer önrendelkezés regionális és helyi feltételeiről és szabályozásosáról:
- A stratégiai cél fenti feladatok eredményeként történő megvalósításához szükséges földbirtok és üzemrendezési terv kidolgozásáról és elfogadtatásáról;
- Nem eltulajdonítható közbirtokossági legelők és erdők, visszaállításáról, valamint faluközösségi szociális gazdaságok létrehozásáról;
- a faluközösség folytatólagosságának és természetes társadalom-gazdasági súlypontjának visszaadásáról;
e. Természeti és biológiai erőforrások jelentősége és alkalmazásuk feladatai a stratégia végrehajtásában.
Stratégia tani megjegyzések:
A stratégia kidolgozásának egész folyamatában szem előtt kell tartani, hogy a technikai korszakváltás fő iránya a természeti, ezen belül különösen a biológiai erőforrások szerepének és arányának felgyorsuló növekedése. Ezért ebbe az irányba kell mozognia a nemzeti K+F nek. Ennek megfelelően kel átértelmezni olyan fogalmakat, mint a korszerűség műszaki fejlettség
A vízió megvalósulásához vezető feladatok eredményességéhez intézkedéseket kell tenni:
- A falvak és tanyák, sőt egyes gazdaságok energia ellátásának biztosítására a helyi adottságoknak megfelelő decentralizált „zöld” energiaforrások kifejlesztésével és támogatásával;
- az emberi, természeti és biológiai erőforrások arányának növelésére.
- „fokgazdálkodás” jellegű vízmegtartás és hordalék hasznosítás kidolgozására, bevezetésére,
- GMO mentes bioipar erőforrás dominanciájú, „belterjes” termelési rendszerek kidolgozására. bevezetésére;
- Az „ökölógiai” termelés hatékony elemeinek kutatására.
- a társadalom-gazdasági súlypontnak – termelőüzem helyett – a faluközösségre történő áthelyezésére.;
© Reális Zöldek Klub . Minden jog fenntartva.
