- Ordasok közt..
Dr. Nagy Bálint
Ordasok közt, elhagyatva.
( A családi törpebirtok.)
A téma tárgyalását szokatlan módon egy idézettel kezdem. Igaz, olyan alapelveket tartalmaz, amelyeket az előző fejezetekben már összefoglaltunk. Az értelmiségi elit azonban, globális függősége miatt – egy-két „kirekesztett” személyiséget kivéve - ezekről mélyen hallgat. Egyebek közt, az agrárgazdaságtan egyoldalú technokrata elkötelezettsége miatt, továbbra is kerül minden ilyen irányú vitát. Az átlag olvasó viszont e sorsát meghatározó folyamatok széleskörű ismeretének hiányában, a tömör összefoglaló jellegű tézisek fölött, részletes tájékozottság hiányában átsiklik. Ezért, a téma vizsgálatának alapelveként választott tézisek kifejtését, a globális piacgazdasági rendszer – gyakorlati eredményei alapján bizonyítottan – megcáfolhatatlan ismerőjére bízom. Az olvasó figyelmének felhívása érdekében végzett kiemeléseket én tettem. Íme az idézet:
„A piaci fundamentalizmus hamis és veszélyes ideológia. …a piaci fundamentalisták továbbra is azt hiszik, hogy elméletük megalapozott tudományos elméletekre épül, és nem csak a közgazdaságtanra, hanem a legerősebb megmaradásának darwini elméletére is. Ugyanakkor azzal, hogy a magánérdeket a közérdekkel azonosítják, az önérdek hajszolását erkölcsi minőséggel ruházzák fel. De ha a reflexivitás elmélete igaz, és a pénzügyi piacok nem törekednek az egyensúlyi állapotra, akkor a magánérdek és a közérdek közé, nem lehet egyenlőséget tenni. A csupán a saját szabályai szerint működő pénzügyi piac hajlamos arra, hogy már a társadalmat is felkavaró szélsőségek irányában csússzon el.
Még alapvetőbb hiba erkölcsi minőséggel felruházni a piaci mechanizmusokat. A piac egyik alapvető vonása ugyanis éppen az, hogy amorális, azaz az erkölcsi megfontolások nem befolyásolják a piaci árakat. Ez hozzájárul a piacok hatékonyságához: Lehetővé teszi, hogy a résztvevők a társadalmi hatások figyelembe vétele nélkül maximalizálják a profitot. Ám épp a piacok amorális jellege miatt, nem hagyhatjuk teljesen a kezükben, a források elosztását. A társadalom felbomlik, ha a közérdeket nem veszik figyelembe.
Itt kell kitérnünk a szabályalkotás és a szabálykövetés közötti különbségre. A piac szereplőiként mindaddig szolgálhatjuk önös érdekeinket, amíg betartjuk a szabályokat. De szabályalkotóként már a közös érdeket kell előtérbe helyeznünk – és egy demokráciában mindannyian szabályalkotók vagyunk. Amikor a piaci fundamentalisták azt állítják, hogy a közérdeket az szolgálja a legjobban, ha hagyunk mindenkit, hogy önös érdekeit kövesse, akkor épp a fent említett különbséget szüntetik meg. Azok pedig, akik ezt a kézenfekvő ideológiát magukévá teszik, minden további fenntartás nélkül megszegik majd a szabályokat, ha az érdekük azt kívánja. Az eredmény pedig nem a tökéletes verseny lesz, hanem a csaló kapitalizmus, ahol a gazdagok és hatalmasok erkölcsileg is igazolva élvezhetik kiváltságos helyzetüket.
A piaci fundamentalisták úgy gondolják, hogy az önös érdekek kollektív hajszolása, mind a hazai, mind a nemzetközi szintéren gazdasági stabilitást eredményez. De a mostani felfordulás azt mutatja, hogy az erkölcsi elvek és társadalmi megfontolások mellőzése – akár kormányok, akár könyvelők részéről – elképesztő mértékű instabilitást okoz. Minél erőteljesebb hatással vannak a piac történései a résztvevők értékeire, annál bizonytalanabb lesz a rendszer.” (Soros György „Újragondolt Kapitalizmus.”)
A szerző, akinek alaptételeit sem az értelmiségi és tudományos elit „Antiglobalista” billoggal nem kerülheti meg, sem az olvasó figyelme nem lépheti át, Soros György. Az elméletileg is legfelkészültebb, gyakorlatilag is egyik legsikeresebb pénzpiaci „befektető”. Pénzpiaci guru, az összeesküvés elmélet hívei szerint, a szabadkőműves nagymester, és sok minden egyéb.
A pénzpiac uralta globális piacgazdaság egyik legnagyobb haszonélvezője, szükségét érzi kimondani: hogy a termelés központú, vagy klasszikus kapitalizmus értéktörvény uralta, átlag, vagy legfeljebb extra profit szintet megengedő piacszabályozó „gazdasági erkölcse” elsorvadt. Helyébe, a globális uralomra törő, spekulatív alapú pénzpiac, gazdasági túlsúlyával arányosan, a profit maximalizálás - a társadalommal kapcsolatban erkölcstelen - jellegű törvénye uralkodik. Ennek következtében, ha nem akar pozdorjává válni, a társadalomnak, de különösen a nemzeti társadalomnak, mint történelmi társadalmi másságnak, korlátozó szabályozással és elosztással kell védekeznie. Ami legfontosabb: „éppen a piacok amorális jellege miatt, nem hagyhatjuk teljesen a kezükben a források elosztását”.
Mivel a collaboráns magyar értelmiségi elit hisztérikus „agitprop” rohama mellett, az uralmon lévő szoc-liberális politikai hatalmi csoport, éppen most készül a globális piac martalékává tenni az elosztási rendszerek utolsó, alkotmányos állami kötelezettségeket alátámasztó egységeit, (Oktatás, tudomány, egészségügy, nyugdíj, kultúra) álljunk meg, és tegyünk fel néhány kérdést.
1. Meg van e győződve a kedves olvasó, hogy a politikai elit minden gazdasági szabályozásánál a társadalmi érdeket érvényesíti? Egyáltalán hogy minden döntése előtt ilyen vizsgálatot végez? Vajon a parlamentünk habzó szájjal egymásnak rontó tagjai - miközben a polgári demokratikus társadalom képletei nevében hanglérkodnak - tisztában vannak az új társadalom-gazdasági folyamatok következtében kialakuló „osztálytagolódás” sajátos tudati, értékrendi, erkölcsi, kulturális következményeivel és az ebből fakadó, exponenciálisan növekvő érdekütközésekkel? Egyáltalán hogy mi a különbség a két rendszer, vagy legenyhébb értelmezés estén is a rendszer két szakasza között?
2. A világ társadalom-gazdasági rendszerében végbemenő – az alaptörvény megváltozásáig ható - változások, miért nem késztetik a magát nemzetinek nevező közgazdasági és társadalom-tudományi elitet, valódi tényfeltáró vitákra, és ezzel kapcsolatos következtetések levonására? Melyik tudományos Olümposzi részleg tisztázta, vagy tisztázza, hogy miközben az értékelvű polgári kapitalizmus gazdasági elosztásában, a társadalomban, a termelésben, vagyis a valódi értékteremtésben elfoglalt hely határozta meg a társadalmi tagozódást, mi határozza ezt meg, a túlnyomórészt pénzpiaci spekuláció eredményeként szerzett „maximális profit” törvénye által vezérelt, piacközpontú társadalom-gazdasági rendszerben? Milyen tudomány az, amely ezt nem képes megállapítani? Ha viszont megállapította, miért nem tud róla az olvasó? Tudomány é az, ami elhallgat, sőt elhallgattat?
3. Egy fenti karakterű globális erővel szemben, a nagyon is lokális nemzeti kis és közép vállalat számára, mit jelent a szabad verseny, vagy „verseny egyenlőség”, az EU, a koalíciós kormány, de különösen annak verseny hivatala által oly erőszakosan képviselt elvének érvényesítése? Pl. mennyire „egyenlő” az esélye a globális vállalattal szemben, a globális piacon a kis és közép vállalatokból álló honi patikáknak, vagy a gazdáknak? Mi a nemzetgazdaság sorsa a piac uralmát biztosítani szándékozó liberalizmus uralma mellett? Vajon a kormány, AUDI adómentesség biztosításával kapcsolatos kompromisszum készsége, a népet ért megszigorításoknál tapasztalt betonkeménysége, nem e a tőkefüggőségű „helytartói” jellegű kormány kialakulását jelzik e? Más é a trend az EU-n belül maradva, ha ott a közös politika, nem igazodik a Soros útmutatásához? Ami pedig a vízválasztó kérdés, mit tartalmaz a globális piacgazdaság fenti természetét figyelembe véve, a liberálisok által mániákusan stratégiai célként kezelt versenyképesség, mint nemzetgazdaság fejlesztési kategória?
4. Kinek a zsebébe kerülnek a nemzeti és nemzeteknek nyújtott EU támogatások? A nemzetgazdaságéba, vagy a globális tőkéjébe? Mi a teendő annak érdekében, hogy minél több a nemzeti társadaloméba kerüljön? A pénzügyi piac Soros által jellemzett természete mellet, erre a szabad verseny elve - vagy a nemzeti és uniós szabályozás a legjobb megoldás?
5. Ami pedig a legfontosabb, miért nem szabad nyíltan kimondani, hogy a nemzetgazdaság szempontjából nem a szabad verseny a fejlesztési cél, hanem a szabályozás útján elért nemzeti túlélés? Milyen jogon hallgatjuk el ennek okát az ország polgárai előtt? Miféle erő kényszeríti a társadalmat egy sor „kényes” pl rendszerváltással, birtokrendezéssel, összefüggő kérdés - maffiáknál szokásos - „hallgatás” kényszerének elviselésére?
6. Megfelel e a magyar agrárpolitika a Soros által leirt, egyébként nyílt vitában cáfolhatatlan megállapításoknak? Ha nem, milyen szerepe van ebben a magyar technokrata értelmiségnek?
Szeretném megnyugtatni a kedves olvasót, hogy nem készülök választ keresni, még kevésbé adni a fenti kérdésekre. Ezeket, a nemzet minden polgárának, a tükör előtt, önmagával szembenézve kell feltennie, ha nem akarjuk, hogy a nemzet, s vele az ország a globális piacgazdaságban áruvá oldódjon.
Mind ennek felvázolása azonban, szükséges ahhoz, hogy reálisan lássuk azt a válságos és létet meghatározó „makro környezetet”, amelyben a hétszáz ezernyi kisegítő, törpe, kis és középbirtok tevékenykedni kényszerül. Azon agrártermelői réteg, amely átlag három és fél hektáros földtulajdon átlagával Európában egyáltalán nem ismeretlen kategória. Amely Ausztriában, Svájcban, Portugáliában, igaz más struktúrában, nagyon is jól boldogul. Aminek a szörnyszülésénél sürgölődő, majdnem ugyanazon összetételű, hatalom éhes politikai osztály bizonygatta a fényes jövőt, aki, vagy akinek „szakértő” zsoldosai ma, a tudományt, mint fogalmat meggyalázva, annak köpenyében bizonygatják, hogy a szabad verseny világában nincsen számukra hely. Ezért minél előbb végezzenek gazdasági harakírit és ajándékozzák ingatlanukat azoknak a nagybirtokosoknak, akik a marha nagy támogatásokkal, a „versenyképesség”- re való göcsös törekvés jelszavával, termelnek eladhatatlan gabonahegyeket, a befektetők nagy megelégedésére. Mert erre jönnek, mint az eső! Ez az ország társadalmi Érdeke?
© Reális Zöldek Klub . Minden jog fenntartva.
