- Korszakváltás a növénytáplálásban
Dr. Nagy Bálint.
Korszakváltás a növénytáplálásban.
Avagy az „iparszerű” termelési felfogás, ökonómiai, energetikai, és rendszerelméleti végjátéka.
A második világháború következményeként, a legyilkolt, lerombolt, éhező, világ őrületében, a megmaradt, hadiipari tömeggyártás, gazdasági és politikai kényszer által hajtott erőszakkal, rátelepedett a mezőgazdaságra.
Senkit sem érdekelt akkor, hogy ez az ágazat, egy területileg tömeg, de valóságos („termelési”) folyamatában, kvantum pár és mol. koncentrációról, (szintről) induló - ugyanakkor három beláthatatlan természeti nagyrendszer határán folyó, ezért roppant labilis, é m2 számítva, napi néhány grammnyi termelékenységű, tapasztalati alapon kezelt folyamat. Ebbe, több száz lóerős géprendszerekkel 50% sókkal, és hadiipar szülte mérgekkel beavatkozni, Carsoni hálál sikolyt előidéző következményekhez, vezet. Annál inkább, mert éppen folyamatának mikrovilága és bonyolultsága okán, a mezőgazdaság évezredek alatt nem vált, rendszerének minden folyamatában megismert, ezért irányítható ellenőrizhető technológiává. Az elsősorban növekedés fázisonkénti hagyományok és megfigyelt külső tünetek alapján, döntően tapasztalatra épülő, közvetett hatású műveletekkel folyó, hagyományokra támaszkodó, alkalmazkodó tevékenység maradt
E helyzeténél fogva, az ágazat nem viseli el a folytonosság megszakítását, az évezredes tapasztalatok műszaki logikával és ismerettel történő megerőszakolását.
A fotoszintézis ugyanis, lévén mikro-energetikai színtű, elektron transzfer (enzim) programokból, autonóm, valódi rendszerré szerveződő folyamat, összetettsége miatt is korlátozott sebességű, rendszer. Ipari szokványhoz viszonyítva nagyon alacsony hatékonyságú, szintézis. A tápanyag felvétel pontos talaj és növényfiziológiai összefüggéseit, a foto és szerves szintézis önkormányzását nem ismerjük. Ezért teljesítményének növelése, még ma is, csak közvetett tapasztalati módon történhet. Ennek következtében, technikai eszközeink és ipari anyagaink természetéből eredően, energetikailag aránytalanul nagyobb erejű beavatkozásokkal, relatíve óriási energiapazarlással, radikálisan csökkenő hozadékkal és beltartalmi szegényedéssel vagyunk képesek folytatni. Ezért a növénytermelés továbbra is igen kis hatékonyságú, folyamatosság igényű, nagyon terület igényes folyamat marad.
Ez alapján, a társadalom kasszájának tőke általi – protekcionizmus kényszerével történő - megcsapolása eredményeként az ipari államok mezőgazdaságában, mikro folyamatot befolyásolnak gőzkalapáccsal. Méghozzá olyan mikro folyamatotok egyedi rendszerét, amely milliónyi egyedi, bioautomatikus, (önfenntartó) rendszerből, növény és állat egyedből áll. Amely minden beavatkozásra közvetve, a saját fenntartásának optimalizációja irányába reagál. Amelynek mindegyike, egyedi. Miközben magáról a folyamatrendszerről semmivel nem tudnak többet, mint az iparosítás kezdetén. Sőt, amit azelőtt tudtak, a technikai gondolkodás erőszaka hatására, azt is figyelmen kívülre rekesztik.
A minden technikáról szóló marketing információt kívülről fújó mezőgazdasági vállalkozó, mit tud arról, hogy egy hektár termőföldjével annak felszíne alatt, 20 – 30 tonnányi, egységes, összefüggő, élő rendszer sorsát tartja a kezében. Amely a felszínen növő, általa létrehozott agrobiotóppal, (növényállománnyal) egységes, fiziológiailag összefüggő, élő rendszert képvisel. Hogy ennek növényi tápanyagforgalma, rendkívül gyors mikrobiológiai generációs forgással, naponta nagyobb, mint az egy négyzetméterre általa „besózott” - ezért e biotópban, mol. szintű leoldódásáig, kegyetlen pusztítást végző, (N műtrágyázás esetén, egyebek közt, éppen a levegő Njét megkötni képes mikroorganizmusokban,) - ipari tápelem mennyisége. Hogy a talajban, mint geo-biotópban, a felszíni agrobiotópnál, háromszor nagyobb tápanyag forgalom folyik. Folyamatszerűen! Vagyis nem adagok hullámában, egyszer hopp – máskor kopp rendszerben, hanem folyamatosan. Élőben és nem holt anyagban. És a mi tudományunk nem tanult meg aktív, önvédő rendszerben, pláne fiziológai nagyrendszerben gondolkodni. Abban, hogy a növény a tápanyagot nem fizikai adszorpcióval, hajszálcsövesség és diffúzió halott fizikai kapcsolatai útján, hanem aktív, energiát, életet igénylő fiziológiai tevékenység eredményeként veszi fel. Vagyis bonyolult, interaktív anyagcsere folyamán. Ezért tápanyagmérleg számításaink, a hullán mért vérnyomás jelentőségével bírnak.
Vagyis, hogy e belső talajfiziológiai nagyrendszer, elsősorban szénhidrát energiaforrás kellő jelenlététől, de különösen a szükséges vízmennyiség meglététől függően, a technikai beavatkozásánál, + - 50% nál nagyobb hatással dönti el, a termelés mennyiségi és minőségi végeredményét.
Vajon a traktorával alvó és benzinszagtól megrészegült technokrata gazda, mit tud, e biotóp jelentőségéről a légkör alakulásában, vagy a talajminőség meghatározásában. De különösen - ma már ismeretünkben kirajzolódó, körülhatárolható csoportonként, a szerves anyagokat felépítő legfőbb kémiai elemek; a Szén, a Hidrogén, az Oxigén, a Nitrogén, a Kén, a Foszfor, a Vas körforgalmában játszott szerepéről. És ha ezt ismerjük, és módszerét kidolgozzuk, azok körforgalmának, „feltárásának” és arányának, befolyásolhatóságáról. Az új, (jövő) technológiai rendszer igényeinek megfelelően, nem fosszilis, hanem biológiai energiával és eszközökkel elérve. Mit tud, a tápanyagfelvétel és a szintézis, mint a tényleges, fiziológiai termelési folyamat pl. mikrobiológiai struktúra befolyásolásával történő mozgathatóságáról, a lehető cél irányába.
A fentiekről, sem az alkalmazott kutatásban, sem az innovációban, de különösen a támogatásnál, hallani sem akaró, technokrácia, az elmúlt 50 év folyamán, a szakmai előrejelzések elhallgattatásával, a globális tőke erejével, végig erőszakolta ezt a felemás - a társadalom-gazdasági érdek ellenében - befektetői profitszolgáló „iparszerű” rendszert. Összességében mérhetetlen nagyságú állami támogatást kasszájába csalva, az így elérendő - globális piacon megfoghatatlan – versenyképesség ígéretével. Nyomában nemzetvesztésig érő vidékpusztítással. A földművelő vidéki nép teljes tárgyvesztettségével, a vidék egyre növekvő, robbanásveszélyével.
További ilyen irányú törekvése azonban, a fosszilis energiaválsággal együttmozgó, nemzeti és világgazdasági, válság, egyre növekvőbb hullámaiba ütközik
A jelenlegi korszakváltást, az ipari forradalmat megalapozó és folytatását biztosító, un fosszilis (természet által konzervált) szénhidrogén energiaformák kitermelésének és igényének, spekulatív tőke által manipulált - a pénzpiac válságával arányos hullámzással felnagyított - hiánya mozgatja. Árának, a világgazdasági fejlődés erősödő bizonytalanságát okozó, emelkedése.
Minden technikai korszakváltás lényege, az erőforrások, eszközök és célok rendszerelvű átrendezése. Az új technikai korszak, a válságot gerjesztő fosszilis energiát tartalmazó technikai erőforrások uralma helyett, az informatikával, tudással megtermékenyített, természeti és biológiai erőforrásokat részesíti előnyben.
A mezőgazdaságban, mint az emberiség megmaradása szempontjából társadalom-gazdaságilag legfontosabb ágazatban, ez több mint két évtizedet elkésett feladat. A családi gazdaságok kasszájának, fenti folyamatokkal arányos bizonytalansága, a feladat halaszthatatlanságát jelző sziréna.
A fenti, állami támogatás nélkül soha létre nem jövő műszaki erőszak következtében, fajlagos fosszilis energia igényesség szempontjából, mindjárt a szerves kémiai ipar és a háztartások után következik. Ennek egyik, az üzemanyagok után, leg szénhidrogén árfüggőbb eleme, a Nitrogén műtrágya. Ezért, a növénytermesztés jövedelmezőségét meghatározó ipari termék. Egy kiló N műtrágya = 7kg földgáz + gyártási költség + maximális profit.
Ezért, mivel nyár végén járunk, e rövid írásban, ennek, korszakváltás irányú megoldására koncentrálunk.
Ismert, hogy a levegő egyik gáznemű elegye az N. Ebben az N2 formában, a növények által nem hasznosítható. Felvehető formái, az N oxidok, és N Hidrogének. Ezek létrejöttének forrásai: -Amonifikáció – Nitrifikáció – Denitrifikáció, - levegőből történő biológiai lekötés – légköri kisülések, elektrolízis – Ipari előállítás. Ez utóbbit kell most minél nagyobb mértékben természeti erőforrások felhasználásával, levegőből történő lekötéssel, részben, vagy egészben, helyettesíteni.
Tekintsünk most el, a nano-technikával, külön is, olíva olajban létrehozott nano-testekkel felnagyított fény enegiájú elektronáramlás kapacitások, vizes ammóniagyártásra történő felhasználásától, mint a jövő egyik lehetséges N megkötési (vizes ammónia előállítás) módozatától.
Ősidők óta, döntő szerepet játszik, a növényvilág N tápanyag ellátásának biztosításában, a talajfiziológiai N ellátás. Kívánatos azonban, hogy ennek, legtöbb fajtája, ne a meglévő szerves N készletek mineralizálódását (N2vé degradálódását) eredményezze.(Túlzott aerób folyamat arány) Ellenkezőleg, olyan formájú feltáródását biztosítsa, amely növényi újra- hasznosítására, felvételére, alkalmas. Vagyis, a talaj fiziológiai háztartásának fenntartása is nagyon fontos. Ettől azonban a talaj N szolgáltatása nem nő, csak a forgalom szintje magasabb, hasznosabb.
Van azonban a talaj mikrobiológiai rendszerének egy szegmense, amely meghatározott ökológiai konstellációban, olyan szintű N megkötést és forgalmat képes biztosítani, amely a mi intenzív biomassza produkciónknak ötszörösét képes, felvehető N-el ellátni.
Ez a mikrobiológiai csoport a következő elemekből áll: Aeróbok: -Baktériumok(Azotobakterek,Bacilus spirillum,) Cianobaktériumok.
Anaerob csoport: Ezek közül is különösen: a Heterotrófok (Clostridiumok, stb).
Szimbióták: (Babfélék Rhizóbiumai), Nem pillangósok szimbiótái: un. fonalasgombák (Actinomicetes ) Frankia, néhány Ciánobaktérium szimbióta.
A fermentoros bioipar mai állása szerint, semmi akadálya nincs annak, hogy méghozzá szerves szénhidrát táptalajon, tömegesen N megkötő baktérium preparátumokat gyártsanak, nagyipari méretekben. Azokat a termelés folyamatába illesztve mennyiségüket, az ipari N sók - egyes talaj adottságok mellett - akár teljes helyettesítésének szintjéig növelhetjük, az aktív N tápanyag fiziológiai forgalmát.
Tudom, hogy az ipari lobbi micsoda tiltakozásba kezd ennek a gondolatára is. És micsoda pénzek mozdulnak meg, bértudományos cáfolatok biztosítására.
Szeretném azonban szíves figyelmükbe ajánlani, hogy ebben az évben, Karcagon, 800 hektáros kisszövetkezetben, öt éve ellenőrzött kémia műtrágya-mentesség mellett, 5, 6 tonna búzatermést értek el, 42es sikértartalommal. Méghozzá egy hungarikum, Bánkuti törzzsel. A bigottan technokrata tárca és kamara, minden elutasító és támogatást megtagadó magatartása ellenére. Akik miatt a biotermesztésnek, sem kutatóintézete, sem intézményes iskolája, sem innovációs fejlesztési alapja, sem fajtafenntartási intézménye nincs. Bezzeg az iparszerű óriásüzemi agrárlobby az egész szakmát és politikát uralja.
Aki kételkedik, látogassa meg Hubai Imre elnök urat. Érdekes történeteket fog hallani, az ipari lobbi viselt dolgairól.
Az álláspontom tehát, hogy a baktériumtrágyázásnak nevezett, szakmailag baktérum oltást, a növénytermesztésben be kell iktatni a technológiába. Egyben azonban, meg kell változtatni a talaj N ellátottság mérési eredményihez való viszonyunkat. Meg kell találnunk a felvételi szint optimum alapján dolgozni. Itt ugyanis nem egy bevitt só mennyiségi csúcs, majd lebontás hullámzású, hanem nagyon kicsi hullámvonalakkal állandósuló, élő, rendszer folyamattal állunk szemben.
Néhány elvi figyelmeztetés a hatékonyság biztosítása érdekében: A túlzott arányú O2 jelenlét, a nitrogenáz enzim elektron transzfer folyamatát akadályozza. Ezért a baktérium preparátumokat, kivitellel egy időben feltétlen be kell forgatni. Nagyon hasznosnak kell tekinteni azokat a fajokat, amelyek a nitrogenáz folyamatának felgyorsítására, heterocisztákat hoznak létre.
Műtrágyával egy időben soha ne vigyünk ki baktérium preparátumot. Egyrészt, mert a só, még 2%os oldottsági fokon is, páclé effektussal, megöl, minden mikrobiológiai szervezetet. Majd molekuláris szintig oldódva közvetlen nitrogén hozzáférést adnak a cellulóz bontó, de aminosavaik felépítéséhez N-t igénylő mikroszervezeteknek. Mivel az N levegőből való lekötése jelentősen nagyobb mikro-energiát igényel, a nitrogénkötő fajok számlájára a cellulózbontók nyernek teret, jelentős denitrifikációs veszéllyel. Ezért is, különösen a kis és közép üzemeknek, nagyon ajánlom a minél kisebb koncentrációjú, folyékony műtrágyakezelést. Higgyék el, megéri. Hasonló a helyzet, a nagymennyiségű istállótrágyában található NH4 el, NO3al, vagyis jelentős urea és ammónia jelenléttel. Ezért nagyadagú istállótrágyával együtt történő kijuttatást nem árt elkerülni. A talajon maradt szalma és szármaradék, vagy az istállótrágya beforgatása után maradó éretlen rész, nagyon hasznos tényező. Különösen kellő nedvesség jelenlétében. Kedvezőtlen hatással bír a nitrogenáz elektron transzfer folyamatára, a Mo, Fe. Co, Ca szabad kationok, aránytalan jelenléte.
Véleményem szerint, a mai mezőgazdaságunk növényi tápanyag utánpótlásának kulcskérdése, hogy a termésátlagok nem követik, a szokásosan számolt tápanyag mérleget. A fentiek magyarázatot adnak arra is, hogy miért a csapadékot és a talajban lévő szénkomplexum mennyiségét követi. Nos, a levegő N2 talajfizilógiai lekötésének sikeressége és hatékonysága is, különösen a C >: N arányon múlik. Vagyis lesoványodik ott a természetes talajfiziológiai tápanyag ellátás, ahol a talaj szerves energia tartalma lecsökken. Kádár Imre tartam kísérletei is bizonyították, hogy a növényi hulladék teljes letakarítása esetén, a talaj aktív tápanyag ellátó képessége és vele termékenysége, a hetedik év körül, radikálisan csökken. Ezt külön, a szalma erőművekkel hosszú távú szerződésre lépett gazdák figyelmébe ajánlom!
Jó lenne, ha a benzingőzben sem felednék el, hogy a biológiában - Dudics akadémikus úr tanaival ellentétben - az evolúciónál nincs bölcsebb dolog. És a folyamatosságnál fontosabb. Ebben az évezredes evolúció által kialakított rendszerben, nem felesleges, a mag kihullása utáni szalma vagy szár sem. Az evolúció örök törvénye alapján, ennek, az a rendszerbe ágyazott rendeltetése, hogy energiaforrásul szolgáljon azon „rendszertagok” számára, amelyek a magban rejtőző utódjait táplálják.
Az ember élősdi rendszertagként csak bizonyos, döntő szintig rabolhatja meg ezt a folyamatot anélkül, hogy az, a teremtő fejlődés folyamatosságának megszakadásával meg ne bosszulná. A C arány a szerves növénytáplálás és a biotóp életének bibliai törvénye. Ezért ajánlom a gazdatársadalom figyelmébe, hogy ha van módja, a hígtrágyát és trágyalevet, dúsítsa fel, fűrészporral, szalma szecskával, vagy ha van a közelben, minél kolloid közelibb őrlésű, szárított tőzeg, vagy leggyengébb minőségű, és legolcsóbb lignit kolloiddal.
És szíveskedjenek a figyelmüket a kilométeróráról, a biológiai rendszerben folyó, valódi termelési folyamat felé fordítani.
A szaktudást és gondoskodást nem lehet soká büntetlenül, méregdrága ipari tápsókkal helyettesíteni
.
© Reális Zöldek Klub . Minden jog fenntartva.
