- Hogy fecseg a felszín
„Hogy fecseg a felszín,
És hallgat a mély”
Amit írni készülök, a tünetek nagyságának és változatainak arányos hatásával módosítva, az Európai Unió vidék és falu politikájára is vonatkozik. Engem azonban, most legkevésbé az unió érdekel. Sajátos nyelvén fecsegő, önhatalom érdekű, mindenhez értő, de semmit sem tudó, szervezeti luftballon „kancelláriájának”, elképzelése sincs arról, hogy milyen világhoz értünk. Hogy a természetidegen emberi lét természeti és közösségi alap pillérei, széllökés szerű, minden irányú válság hullámok nyomása alatt rogyadozva jelzik, hogy a teher nem nőhet tovább büntetlenül. A mai emberi világ visszafordíthatatlanul fenntarthatatlan. Hogy itt már nem a kockázat a fő kérdés, hanem a túlélés. Ami még ijesztőbb, az általuk profit szolgálatba kényszerített és „vezetett” európai polgármodell, elvesztette a természeti környezetben való élet- és fenntartó képességét. Ezért, tegye a Teremtő ezzel a kókler gyülekezettel, amit akar.
Engem – ide s tova, fél évszázada - a magyar falu, mint tradicionális társadalom-gazdasági közösség, és a vele barát kisegítő, törpe, kis és középbirtokosok, tehát a hagyományos családi gazdálkodási és földtulajdonlási formák jövője érdekel. Azoké, akik a nemzet ezeréves túlélésének sajátos, természet és történelem által rostált, azokkal egységben alakult alkalmazkodó képességének kollektív emlékezetét - az eltelt fél évszázad pusztító törekvése ellenére - legalább darabokban hordozzák. Tehát, kis segítséggel, összerakni, és szükség szerint alakítva alkalmazni képesek. Vagyis a nemzet, mint életképes történelmi másság utolsó bástyái. A globális hatalom, gátlástalan világuralmának utolsó akadályai.
A fenti világhelyzet ismeretében a választások előtt abban a hitben elmélkedtünk, és „kampányoltunk”, hogy a nemzet végre ráébred végső, történelmi megsemmisüléssel fenyegető fenntarthatatlan helyzetére.
A választás eredménye alapján -- az eltelt fél évszázad keserű tapasztalatai folyamán belénk ivódott némi gyanakvással ugyan – jobbára még is úgy értékeltük, hogy a „valódi” nemzet érdekű eszmék, programok, tervek, érvek és tények vezették a választók elnyomó többségét, a kereszt ilyen célú berajzolásához.
Gyanakvásunk azonban erősödött, amikor a kampány vége felé világosan előre látható eredmények láttán - különösen a gazdasági, tudományos, és hivatali elit, - 1999-ihez hasonló hirtelen „megtérése” következtében, a „Damaszkuszi” úton, végeláthatatlan dugók keletkeztek a tülekedéstől. A gátlástalanságából eredően rendszeresen nyerőpozícióba kerülő magyar szociál-liberális elitháló, bonyolult bolsevista összefonódottságával, természetének megfelelő gyorsasággal a helyén, készenlétben várta a fordulatot.
Mi, a három évtizede „konok” nemzet és vidék oldaliak, mint annyiszor már, szembe találtuk magunkat, korábbi tételeink és érveink, piros szekfűs, vagy hupikék-zöldikés, szellemi gyomorrontással hervasztott változataival. Olyan eredetiséget közvetítő magabiztossággal, ugyanakkor alattomos fogalom környezetben, amely kenhetővé változtatja azok értelmét és alkalmazhatóságát, vagy prioritását.
Vagyis az általunk oly nagyon várt, egyértelműséget hozó, globális és a vele ellentétes nemzetoldali, agrár és vidékgazdálkodással foglalkozó - politikai, gazdasági cenzúra és időkorlátozás nélküli - „nyitott” viták helyett, ismét meghamísított fogalom-maszlagban derékig süppedve, maszatolhatunk, a minden féle formalitásokba, szponzorálásokba, reklámszerződésekbe és szervezetekbe ágyazva, e nyálkában kígyózó ellenvéleménnyel. Eredmény és fogalom tisztázás nélkül, átjárhatatlan rendezvény háborúkban elbeszélve egymás mellett. Mert elfoglalt címeiknél fogva, a feltételeket megint ők akarják és próbálják meghatározni. Tessék csak figyelni:
„ Dr. Popp József föigazgató-helyettes úr és az Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI) szakmai támogatásával 2010. julius 12 - én széleskörű érdeklődéssel alakult meg az Agrár Szakértői Klub.
Több egyetem, kamara, szakmai szövetség, terméktanács, pénzintézet és az ország minden részéből sok cég csatlakozott a klubhoz már megalakulásakor.
Klubtagok listája megtekinthető:
http://www.martatv.hu/szakertoiklub/show2.php?mit=lista „
A spekulatív globális piaci tőke nemzetáruló szolgálatában mezőgazdaságunkat, de főleg a magyar vidéket mai helyzetébe ideologizáló, prognosztizáló – fél évszázada hatalmi Kellj Fel Jancsit utánzó – agrár technokrácia, a romokban heverő agrárium és vidék vádjait semmibe véve, ismét saját kizárólagos alkalmasságának bizonyítását szervezi. Hogy elméleti alaptétele, a globális spekulatív tőke uralta piac mindenhatóságáról, egy permanenssé váló világgazdasági válságban kifejeződve éppen most semmisült meg, cseppet sem zavarja. A legalább lokális nemzeti együttműködés és közösség építés helyett, továbbra is a spekulatív tőkét szolgáló termelési versenyképességet és a maximális profit alaptörvényét tekinti a fenntarthatatlan irányba toló, műszaki fejlesztés stratégiai céljának stb.
Hazug agrárgazdasági kategóriáival, és vizsgálati módszertanával tovább butítja az ifjúságot, termelőket, és falusi értelmiséget. Reklám modellt formázó, zagyva globális nyelven leckét hadaró névtelenségből jött hivatalnok képviselőik, háttér dinasztiák hátszelével, foggal és könyökkel törnek utat maguknak a felső hivatalok gazdátlanságát bizonyító zavarosában. Meglepő média hátszéllel!
A nemzetoldali szakértő, a szemét dörzsölve találgatja:
Ki győzött itt végül is? A nemzetoldali erkölcs és társadalom-gazdasági érdek, elmélet és mozgalom, vagy a komprádor, sokarcú machiavellizmus?
Vegyük sorjában a dolgokat. A háromnegyedet elérő, (mert én a Jobbik szavazatait is ilyennek tekintem) nemzetoldali szavazattöbbséget, de főleg az országban kialakult forradalmi hangulatot, nem a FIDESZ kizárólagos tevékenysége és programja „idézte elő”. Az ország és különösen a vidék végső, „nyílt színen” történő kirablásának demokratikus és alkotmányos jogokra hivatkozó kivárása, sokkal inkább! Sőt! A FIDESZ, eredendően monopol „jobboldali” váltópártnak és erőnek tervezte magát. Nagyon is globális piacgazdaságba illeszkedő, „liberális-néppárti” ideológiával, és belső programmal. Ezt az erősödő nemzeti civil mozgalmak „hátszelének” kihasználása érdekében, nyilvánosan mindig a néppárti jelleget kidomborítva, és a „liberális oldalt lehalkítva, háttérben, jelekkel ” komúnikálta” (lásd: az agrárpolitikában, Glatfelder-Raskó és Jakab tengely)
Kissé elszámította magát. Mert az akkor még önmagát (nem nemzetoldali hanem) polgári demokrata jobb oldalnak meghatározó politikai és értelmiségi elit, rendszerváltásban ügynöki szintnél is alávalóbban végrehajtott hatalomváltás, nemzetárulásként kifejeződő következményei, az „új rendben” naponta buggyantak fel. Az ezek hatásával felnagyítva jelentkező liberál-globalista nemzet rablás és kiszolgáltatás, a nemzet nagyobbik felét, szó szerint, koldusbotra juttatta.
Az uralkodó világrendszer bukását végső válság szakasszá változtató pénzpiaci összeomlás hatására, ezerforrású és motivációjú, összességében azonban népfelkeléssel fenyegető, nemzeti civil mozgalmak lobbantak fel. Ez a FIDESZT elemelte saját talajától és olyan helyen rakta le, amelyre nem volt, és ma sincs felkészülve. Előtte is, mint minden európai polgári (liberális ) néppárt előtt ott áll a kérdés: átveszi e, a fellobbanó antikommúnista-antiglobalista (tehát lokális, vagyis nemzeti) mozgalmak irányát, vagy az ebben a színben megjelenő más politikai erők, váltópárti hegemóniáját alapjaiban rengetik meg. Akár akarja akár nem, amíg hatalmi hegemóniájának gúláját, szerinte hosszú távra ki nem építi, úgy kell tennie, mint ha átvenné. (Ettől aztán néhány „ortodox” FIDESZ politikus máig sem találja „honját a hazában”)
A FIDESZT azonban különösen az utóbbi négy, válságok uralta évben, elsősorban az agrár- és vidékpolitika, vagyis a nemzeti lét utolsó bástyájának védelmében, a vidék, a falu és vele az agrárpolitika terén robbanásig feszülő civil szerveződések burjánzása, folyamatosan levegőben tartotta. Ezért névlegesen félig meddig, de soha sem félreérthetetlenül, a MAGOSZ kétlaki, (a „mi gazdák” fogjunk össze, és a „bár mi áron megmentjük a magyar földet”) vezérelvek mögé húzódva, az EU nagyon is polgári, tehát eklektikus vidékpolitikai doktrínájának tételeinél egy lépéssel sem továbblépve, vidék és kisbirtokosi (családi) gazdaság pártíságának arcát mutatta. Ez azonban elég volt ahhoz, hogy a vidék aktivitásának vákuumában - az EU vidékpolitikai propagandáját komolyan véve és a FIDESZ bólogatásokba kapaszkodva - különösen a civil mozgalmak sokféleségének megfelelő - de sokszor az uralkodó szociál-liberális agrár- és vidékpolitikai szakértői szintnél sokkal színvonalasabb - agrár, falu és vidékpolitikai műhelyek alakuljanak. Következményként, ennek megfelelő színvonalú, stratégiai szakértői koncepciók születtek, és kerültek a hangulatnak megfelelő aktivitású terjesztésre.
A FIDESZ mosolyogva, (néha fogat csikorgatva) tűrte, hogy leg többjüket az ő, vagy valamelyik párton belüli frakció, stb. logóval létrejött értelmiségi elitcsoportok kampányoljanak, egy alapjában konzervatív-keresztyéndemokrata, a nemzeti túlélés, vagyis közjó szolgálatát stratégiának tekintő vidék centrikus agrárrendszer koncepciójával.
Ezek közül a leg tekintélyesebbek:
A Nemzeti Független Alapítvány és a Püski Kiadó két év alatt két kiadást megért „Nemzetstratégia” kiadványának ide vonatkozó fejezete;
„A Falu folyóirat körül kialakult nemzeti független szakértői csoport tematikailag is, koncepcionálisan is, leg részletesebb és folyamatosan aktualizált és karbantartott stratégiája;
A Nemzeti Front Lakitelki „A magyar gazda élni akar”logójú ökotermesztői mozgalomnak Ángyán professzor által személyesített agrár és vidékfejlesztési koncepciója;
A Széles Gábor, és előbb Turi Kovács Béla, majd Róna Péter által meghirdetett vidékfejlesztési stratégia;
A Hangya Központ Körül kialakult szakértők falu és vidék szövetkezeti stratégiája;
A Keresztyén Demokrata Frakció és Kisgazda Tagozat vidékmentési koncepciója;
Az Élőlánc Mozgalom agrár- és vidékfejlesztési szerveződésének és integrációjának stratégiai tézisei.
Mindezek hátterében akkora, százezer főt számláló mozgalmakkal, mint a Magyarok Szövetsége; a Biotermelők Szövetsége; az Élő Tiszáért Mozgalom; a Védegylet; a Kistelepülések Szövetsége; a különféle hagyomány- és történelmi értékmentő szövetségek tásaságok, alapítványok, mozgalmak és, sorolhatnám napestig.
Mindezeken felül hirdették meg, a FIDESZ Agrárfejlesztési Stratégiáját, amelyet kozmikus nevek, a MAGOSZ által kidolgozott és átvett FIDESZ Agrár és Vidékfejlesztési Stratégiájaként határoztak meg, amelyet láttunk ugyan átadni meg átvenni, de szó szerint elolvasni, nekem, mint független szakértőnek sem volt módom. Most abban a hitben élünk, hogy az részleteiben, az Ángyán professzor államtitkár úr megszemélyesítésével, „a falu” legutóbbi számában közölttel azonos.
Mindezek eredményeként, egy szinte felmérhetetlen nagyságú, nemzetoldali polgári értelmiségi csapat tör utat magának. Olyan szociál-liberális hatalmi, elnyomás, kirekesztés, gazdasági cenzúra, és sokszor személyi fenyegetettség ellenében kifejlődő, ezért aktuálisabb ismeretekkel bíró értelmiségi erő követeli a helyét, amely nyílt vitában, és valódi népi elfogadottságában, úgy szedné szét az uralkodó komprádor értelmiségi elit által képviselt - módszertanilag csaló, céljaiban nemzetpusztító agrár gazdaságtani hazugság kategóriákat puffogtató - gőgös handabandát, mint a tepertős pogácsát.
Ha valaki végre összefogná, és nyílt egyenjogú vita fórumot biztosítana számára!
Kinek lenne ezt kötelessége – a saját maga által kampányban hirdetett szerepét is vállalva – megtenni. A nemzeti néppártnak! Egyetlen szavába kerülne, és háború óta soha nem látott szellemi és mozgalmi erő állna mögötte programjának megvalósításához.
Ha az a program ennek megfelel!
Vagyis, ha a programja valóban a faluban megjelent Ángyán, és most megjelenő Bagi koncepcióval azonos.
A fentebb felsorolt műhelyek által készült stratégiák, koncepciók, programok, a valós nemzeti helyzetnek és realitásoknak megfelelően - EU tolvajnyelven szólva – ezzel „kompatibilisak” integrálhatók, összeegyeztethetők!
Az egyeztetési kompromisszumok, csak a súlypontok, mértékek, ütemek, és jogok arányos mozgatását igényelnék mindazon szakértői műhelyeknél, akik stratégiai célként tekintik, egy felfogásában nemzet érdek alapú, szakértői szinten elfogadott, legalább 10 évre szóló távlati vidék és agrárstratégia kidolgozását;
Ennek előkészítéseként; a bukott komprádor koalíció nyilvános elszámoltatását, az állami, illetve közösségi támogatások társadalom gazdasági haszna, elosztásának törvényessége, nemzet és vidék érdekűsége és erkölcsi tisztasága tekintetében. Ugyan így nyílt elszámolást követelnek az állami földalap mozgásának, minden hektárjáról. Akik az új stratégia kidolgozási algoritmusának alap lépéseit, a jelenlegi rendszerroncs agrárium ágazati és vertikális, nemzet és társadalom-gazdasági szempontú átvilágításában; családi gazdaság léptékű, bírtok egyesítés preferenciájú 300 – 800ha terület határú üzemrendezés maradéktalan végrehajtásában látják. Akik, az új agrár- és vidékfejlesztési rendszer kiindulási pontjának, rendező stratégiai lépésének a vízgazdálkodás radikális, társadalom-gazdaság érdekű átrendezését tekintik, tárcák feletti, integrált irányítás mellett. Akik, a vízrendezési alávetettségben kialakuló, tájegységi adottságokat hasznosító társadalom-gazdasági közösséggé fejlesztett falura épülő, zsubszidiáris alapú, sok lábon álló, horizontális és vertikális, tehát valódi agrárrendszert vizionálnak. Amelyben, a rendszer horizontális és vertikális funkciói, (gyártási, beszerzési, biotranszformáció alapelvű termelési, hitelezési, fogyasztási, szolgáltatási, oktatási, tanácsadási feladatok, alulról építkező gazdasági, (szövetkezési) közösségben, non profit jelleggel, termelőközösségi tulajdon alapon működnének. Ennek alárendelt oktatással és nemzeti tulajdonú és programú kutatással. Mert társadalom-gazdasági szempontból, ez, a folyamatos társadalmi támogatás nélkül, távlatilag nem környezet és természetromboló agrárium egyetlen életképes rendszere.
Mindezek, most aggódó várakozással figyeljük, hogy a párt és hivatali hatalomépítés „humán” mozgásai, még az ágazati tárcánál is olyan, szakmailag ismeretlen személyek sokaságát rakja a sakktábla döntő pontjaira, amelyek háta mögött hatalomra törő dinasztiák és csoportosulások álnak ugyan, de nem hogy egy új, agrár- és vidékpolitikai stratégia kidolgozására, de még képviseletére sem alkalmasak. A hatalomnak azonban karrierkötöttséggel hű zsoldos katonái.
Hosszú életemben, már legalább kétszer volt módom rokon elvű hatalmi piramisépítést megélni. Az egyik ötvenhathoz a másik kilencvenkilenchez vezetett. Dinasztiáinak maradványai azonban még mindig a vérünkből élnek. Elátkozottan, de gazdagon.
A fenti jellegű nemzetmentő program gondolatát és elveit, a nemzet valódi java a végső pusztulástól való utolsó ijedelmében, ha kellett a globális fogyasztói világ lehetőségeiről lemondva izzadta ki. Ez, ma a nemzet, különösen kirablott nyolcvan százalékát átitató, ezer látens érzelemformával átszőtt, alapelvében és összefogó posztulátumában, nemzetmentő, (nemzeti lokális) lelki mozgalom. Felületén ezer féle megnyilvánulással, mélyében azonban valódi szakértelemre, és értelmiségi szellemi bázisra épülő hittel. A hegemóniára törő hatalom szempontjából azonban van egy rossz tulajdonsága: még az elnyomás és fenyegetettség helyzetében is, gondolkodik. Csak paranccsal nem vezethető. Ezért folyamatos rendszerességgel meg kell állapodni vele. Ekkora erőt azonban lehet fékezni, a gondolatot csak föld alá, internetre lehet szorítani. Megsemmisíteni többé soha.
Egy okos Bethlen Gábor modellű és léptékű vezetésnek azonban, kihasználása óriási lehetőség lenne.
Nem hiszem, hogy ennek a megvalósításához, egy karrier zsoldosokból álló párt hadsereg lenne alkalmas. Mert a hívő, a zsoldost, lelkében megveti.
A „nemzeti mély”, most aggódva hallgat és vár. Jellegével és tömegével azonos arányú kavargó mozgással, még nem döntötte el, hogy merre mozduljon.
Egy klimatikus, világrendszer, és nemzet-gazdasági válságörvény kellős közepén.
Dr. Nagy Bálint
© Reális Zöldek Klub . Minden jog fenntartva.
