- Dr Nagy Bálint Káli cikk
Dr., Nagy Bálint
Káli eszmecserénk, néhány vidékfejlesztési stratégiával összefüggő tanulsága.
Morvai Jánossal Kál község polgármesterével alig két hónapja egy vidékfejlesztéssel kapcsolatos vita-esten találkoztam. Szűkebb pátriája iránti önzetlen, szinte szerelmetes elkötelezettséget, és intuitív látásmódot tükröző, racionális okfejtése, feltámasztotta lankadó reményeimet, Mert a Kál- Kompolt-Kápolna hármas település agrártörténelmi szerepének és ebből származó lehetőségeinek - rendszerváltás óta elritkuló ismerete mellett is - rögvest egy tájegységi (komparatív elvű) vidékfejlesztés egyik központ modelljének vázlatát rajzolta képzeletembe. Reményeim feltámadását, az ideális korban lévő, tervekkel és önzetlen tenni akarástól szenvedélyes, öntevékeny vezető felfedezése táplálta. Olyan falusi lokálpatrióta tipusét, amely az EU Vidékfejlesztési Kartájának propagálása nyomán, 2004 táján jelentős számban tűnt fel. Amelynek soraiban azonban, hatalmas rendet vágott, a szociál-liberális technokrácia, profit szolgálata érdekében végrehajtott, Mihályi Péter által egyértelműen megfogalmazott vidék-árulása. Ennek értelmében, a globális tőke profitjának növelését szolgáló iparszerű műszaki fejlesztés EU által javasolt arányánál nagyobb növelése érdekében, elmanipulálták a vidékfejlesztési pillér keretét, és valóban felzárkózást hordozó, országos és regionális koncepciókat, elveket, ötleteket, mozgalmakat, önfeláldozásig menő szenvedéllyel hitt célokat raboltak ki, semmisítettek meg. Amelyek, őszinte, még töretlen hitre, lelkesedésre támaszkodtak. A Gráf- Gőgös féle politikai kirekesztés miatt azonban kiapadtak, meddővé váltak. Helyettük feltámadt, az önbizalmat pusztító, „úgy is hiába” hangulatból származó apátia. A szellemi nemzethalál veszedelmének érzete.
Megritkult ez a típus, de nem halt ki. Ott ált előttem. És ha a benne megtestesülő alkalmas vezetést összekötöttem Kál adottságaival, képzeletemben már is kirajzolódott a hármas település stratégiai lehetősége, amelyet egynapos látogatásunk őszinte vélemény cseréje megerősített.
Tanulságaink felsorolásában, haladjunk a kormányprogram és a kidolgozás alatt lévő Nemzeti vidék és Agrárfejlesztési Stratégia alapelvei mentén.
A stratégia legfőbb célja olyan fenntartható, tehát minél természet-közelibb rendszerű agráriumot hordozó vidék, amelynek fő feladata, a népesség minél nagyobb mértékű megtartása, a tájegység ökológiai sajátosságának ágazati és technológiai hasznosítása, a minőség és élelmiszer biztonság elsődlegesen helyi és országos igényeinek kielégítése, a termelés biológiai alapjainak megőrzése és fejlesztése.
Az ökológia alapokon, a biológiai és zöld energia korszakváltás irányába mozgó agrárium közgazdasági iránya - különös tekintettel a többféle válság keresztezésének hatására elviselhetetlen kockázatra - a táj adottságok lehetőségét követő marginális jövedelem elérése. Vagyis a termelésnek olyan nagyobb biztonsággal elérhető szintje, amely mellett a táj adottságoknak megfelelő termésátlagot megcélozva, az iparszerű termeléssel társadalmi támogatás nélkül elért jövedelem arányát eléri, de a nettótermelési értékaránya (társadalmi hatékonyság) annak legalább kétszerese.
Ebből két fontos következtetés származik. Az első: a jelenleg még uralkodó iparszerű, minden egyéb erőforrás különbséget ipari eszközzel (fosszilis) kiegyenlíteni akaró fejlesztés-politika, termésátlag csúcsra kényszeríti a termelést. Ez az energiaválság és 180% agrárolló miatt klímaváltás közepette elviselhetetlen kockázatúvá teszi a termelést. Ezért az agrárpolitika, a Szász féle meteorológiai tájegység adottságainak (komparativitásának), megfelelő ágazati összetételű és termelési szintű, természet-közeli gazdálkodási rendszer bevezetésére kényszerül. Ehhez ennek megfelelő technológiai transzfer, ill. fejlesztési állomás, intézmény vagy alapítvány, stb. szükséges.
Második: egy központi biológiai alapokat kezelő intézmény részeként a tájegység történelem folyamán kialakult és hasonló társadalmi vállalásokkal létrejött civil szervezetek és mozgalmak bevonásával, történelem során bevált biológiai alapjainak felderítése, összegyűjtése, összeállítása, fenntartása és biztosítása szükséges. A kemizáláshoz, gépesítéshez, sőt atomkutatáshoz hasonló törvény-rendszer, (kódex) rendelkezéseinek megfelelően. A GMO vita és a korszakváltás biológiai iránya mélyen bizonyítja, a feladat jelentőségét és időszerűségét.
Kál térségében pedig ott kínálja magát minderre a jelenleg a Károly Róbert egyetemhez csatolt, de tevékenységében a fentiekhez viszonyítva az ebek harmincadjának megfelelően kezelt Kompolti Kutatóintézet 400 hektárral, valamint a volt Fajta Kiséleti Állomás 40 hektár területen, két, három fiatalember lézengése közben. Vagyis, óriási értékvesztés és állagromlás mellett, kihasználatlanul.
A falu közepén éktelenkedik, a valaha nagy tekintélyű és kapacitású gépjavító állomás. Ugyancsak a Magda Birodalom formális részeként. Két évtizede fenntartó karbantartás nélkül, olyan évenkénti értékvesztéssel, amelyből 20 év folyamán a falu szociális fejlesztésének minden igényét ki lehetett volna elégíteni. Évek óta kérték a telek önkormányzati használatba adását, vagy egy szolgáltató ház jellegű, vagy egy ipari park jellegű munkahely teremtő intézmény létrehozásához. Semmi válasz. Pedig éppen a volt ipari létesítmény múltjából eredően, a műszaki szakértelem maradványai is kallódnak valahol.
A község négyezer lakosa közül, 800 fő körül van az etnikai kisebbség és majdnem ugyan ennyi munkahely után kiáltó többségi szegény. Az ember szinte megérintve hallotta azokat a közös használatú földterület hiánya ellenére tett önkormányzati erőfeszítéseket, amelyeket a közmunka hatékonyság és szociális önkormányzati kötelezettségek kielégítése terén folytatnak. A gondozatlan házikertek a fejlesztés alá tervezett területek ideiglenes megművelésével, hulladékból összerakott fóliasátorral oldják meg, a közösségi és szociális étkezetési feladatok döntő részét. A burgonyaültetést pl. a polgármester saját gazdaságának gépével. Miközben a területükön csak egy kisebb rész hasznosításával, bekerítve áll a 70 hektár körüli volt erdészeti csemetekert, ugaron. Olyan terület, amely egy nonprofit szociális gazdasági egység alapjaként, alapvetően oldaná meg a képzetlen munkaerő hatékony alkalmazásának és oktatásának feladatait. Ösztönös gondolkodás alapon hallom megismételni a kínai gazdasági stratégia egyik fontos alaptételét:
„8. A vidéki munkaerő fokozatos felszívását és tartós foglalkoztatását szolgáló kevésbé fejlett, (de társadalom gazdaságilag produktív) termelési eljárások, szolgáltatások alkalmazására.”(Kína gazdasági stratégiájának 8. pontja.)
Elégedetten vettem tudomásul, hogy nem butább ez a középkorú vidéki értelmiség, mint más nemzeteké, ha erkölcsileg, és pátriája építésének siker ígéretével motivált. Ha nem meddőn elpusztulni látja, az általa hasznosíthatónak tartott értékeket. Nem csak pénzt akar ez a közösségtől, hanem a falu kolhozok által elrabolt közvagyonának, a közlegelőinek, közbirtokosságnak egyénekhez és egyházakhoz hasonló, legalább részleges visszaadását. Lenne miből, hiszen mellettük legalább kétezer hektár Állami Földtartalék Alaphoz tartozó terület van, megvizsgálandó hasznosítás mellett.
Ez lenne az a történelem folyamán kialakult gazdasági alap, amely családi összefogással, az iskolával, mint kulturális központtal, templommal és bíróval valódi társadalom gazdasági szövetség jelleget adott a falunak.
A falvak, a lehetőségek tömegén haldokolnak. A kormányzat a birtokrendezés égető kérdését kerülgeti, mint a pocsolyát. A hivatalok magatartásán és a kormányzat egyes vetőinek megnyilatkozásán nem látom, hogy ennek jelentőségét és lehetőségét értenék. Ezért ismét egy Spengler idézet hasít belém: „A demokrácia az a politikai forma, amelyben a parasztoktól megkövetelik, hogy a városi emberek világnézetét kövessék. A városi szellem megreformálja a koraidők nagy vallását, és az ősi rendi vallás mellé polgári vallást állít: a szabad tudományt. A város átveszi a gazdaságtörténelem vezetését azáltal. hogy a vidék ősi értékeinek helyébe"... – a pénznek a javakról leválasztott fogalmát állítja” (Spengler. II 115 p.) Ha ez megvalósul, a Nyugatéval együtt, a nagyvárosi lét hatására meddővé váló nemzetünk alkonya következik. A falunak és vidékiségnek vissza kell adni, termékenységet hordozó, családi közösségekre alapozott természet-közeli közösség jellegét. A természetfüggőség halaszthatatlanságai miatt történelmi reflexé váló „kaláka” lehetőségét. Történelmi értékrendjét. Ennek megfelelő adózási és járadékformák visszahozásával. Mindennek elsődlegességet adva. És akit zavar a kakas kukorékolása, meg az életünk lehetőségét adó méhek zümmögése, az vagy vegyen be altatót, vagy maradjon a városban. A terméketlenséget, a civilizációk halálát hordozóban. A falu maradjon a világmegváltó város természetbe ágyazott, kifogyhatatlan forrása, ne annak műanyagot rágó, koldus gyarmata.
Egyre vérszegényebb reményeinket az új kormány azon ígérete élteti, hogy: „az államnak vannak feladatai, amelyek találkoznak az emberek akaratával: kártalanítás, munkahelyek fennmaradásának biztosítása, további károkozás megakadályozása, felelősségre vonás és segédkezés a „cselekvő összefogás” létrejöttében.” .”(G Fodor Gábor „Új mércék” Nemzeti érdek 2011. 1 sz.)
© Reális Zöldek Klub . Minden jog fenntartva.
