REÁLIS ZÖLDEK KLUB nevű civil szervezetet a Fővárosi Bíróság, 1992.12.11-én 4910 sorszám alatt vette nyilvántartásba.
Működési körére a környezet-és természetvédelem területét jelölte meg.
2006.05.30-án a Fővárosi Bíróság a REÁLIS ZÖLDEK KLUB nyilvántartásra vonatkozó végzését kiegészítette a következővel:
„a környezetet lényegesen befolyásoló döntések szakmai –társadalmi vitájában jó megállapodások elősegítése.”
Megkeresésem hátterében az áll, hogy Elnök úr, január 26-án köszöntőt mond az MTA Környezettudományi Elnöki Bizottság, „A SZIGETKÖZ ÉS A CSALLÓKÖZ REHABILITÁCIÓJA: LEHETŐSÉGEK ÉS KOCKÁZATOK” című konferenciáján.
Emlékeztem Elnök urat, hogy „Sürgős segítség Szigetköznek” címmel 1993. április 22- én a média közölte azt a 3000–es bizalmas határozatot, amelyet még Antall József, miniszterelnök úr írt alá.
A határozat szerint az Antall kormány arról határozott, hogy Szigetközben az ágrendszerek vízellátását az 1843 folyamkilométernél fenékgáttal, valamint a dunakiliti hajózsilip szegmenstábláinak szabályzásra való felhasználásával kell megoldani.
Antall József miniszterelnök elfogadta sógora, a Reális Zöldek Klub Díszelnöke, Mosonyi Emil akadémikus által képviselt igazságot, hogy Szigetköz vízpótlásának ügyét a politikusok helyett a szakemberek kezébe kell adni.
A Miniszterelnök urat betegsége, majd tragikus halála megakadályozta abban, hogy az ország műszaki presztizsének lejáratását meggátoló akaratának érvényt szerezzen.
Miniszterelnöki Hivatal Dunai Vízlépcső Kormánybiztosi Titkárság képviseletében Dr. Sámsondi Kiss György kormánybiztos és Gilyén Elemér titkárságvezető kilenc oldalas jelentésben tájékoztatta az Antall kormányt, hogy az eredeti állapot visszaállítása a Szigetközben, amit a Duna kör képvisel, illúzió. Az Antall József és kormányának néhány tagja, annak ellenére, hogy tisztában voltak a zöldek által képviselt álláspont hazugságaival, képtelenek voltak velük leszámolni. A kormánynak nem volt meg hozzá a politikai támogatottsága.
Szigetköz vízpótlása 1993-ban került napirendre. 1993. április 30 - án Antall József miniszterelnök a dunakiliti hajózsilip szegmenstáblájának szabályozásra történő felhasználásával kívánta a Szigetköz vízpótlását biztosítani. (Új Magyarország 1993. április 30)
1993. év végén Antall József elhunyt.
A dunakörös zöldek 1994. március 6-án kiadott közleményükben tiltakoztak a fenékküszöb terv megvalósításával szemben, mert szerintük az már rövidtávon komoly környezeti károkat okozna.
Boross kormány idején az Országgyűlés annak ellenére elfogadja a zöldek feltételezését, hogy Göncz Árpád köztársasági elnök Mosonyi Emil segítségével elmagyarázza a parlamenti pártok képviselőinek, hogy a megoldás: A felépült dunakiliti duzzasztó üzembe helyezése az eredeti tervek szerint. Mosonyi akadémikus javaslata nem kell az Országgyűlésnek!
A Magyar Országgyűlés még a 94-es választások előtt hozott határozatot arról, hogy a Szigetközben diesel motorokkal meghajtott szivattyúkkal a Dunából a Dunába szivattyúzunk vizet.
A Horn kormány országlása idején a szivattyúzás folytatódott, annak ellenére diesel szivattyúztunk, hogy MSZP-SZDSZ koalíciónak 2/3 többsége, ezen belül a vízlépcső szerződés felmondását ellenző MSZP-nek abszolút többsége volt.
Göncz Árpád köztársasági elnök úr, 1994. augusztus 3-án a Budapesti Műszaki Egyetemen a következőket mondta:
„A vízzel kapcsolatos mozgás most sűrűsödött meg. Ami Nagymarossal elmaradt, az sokkal több, mint a Duna egy duzzasztó gátjának önmagában való megépítése. Ennek a munkának további hatásait még senki nem mérte fel.
A nagymarosi létesítménnyel kapcsolatban a meg nem épült erőművet ez teszi háromszor olyan drágává, mint magát a megépített erőművet. Ezt a részt viszont még egyszer meg fogjuk fizetni. Ezzel számolnunk kell, és ezt, azt hiszem egyszer már érdemes kimondanunk, mint azt is, hogy meg fogjuk fizetni, hogy vizes szakmát bűnözőnek mondták ki, maffiának bélyegezték. Kik lesznek a hibásak azért, hogy gátak átáznak? Miért nem javították meg? Azért mert maffiózók voltak és pénzt kértek hozzá? Nem tudom, egyetértetek –e velem, de én az mindig is felháborítónak tartottam, ami a vizes szakmával folyt. Ez volt a legjobban felszerelt és az árvédekezéshez értő gárda, amelynek akkor is, ha nem hangoztatták, igen erősen megvolt a természetvédő ösztöne is. Kevesebbet tudott, amikor a Nagymarost megtervezték ez kétségtelen igaz, de azt is meg kell mondanom, hogy az algácskák engem kevésbé izgatnak, mint a parasztok a Szigetközben, akik sokkal nagyobbak, mint az algák.”
1999-ben összegyűjtöttük, hogy a médiában milyen vélemények kaptak nyilvánosságot a Dunakör holdudvarához tartózók részéről, mit mondott a vizesekről az a társaság, amelynek tagja volt Sólyom László későbbi köztársasági elnök.
· a „vizesek” rákos daganat a nemzet testén, hidrofasiszták, technokrata terrorbrigád,
· a túlcentralizált vízügyi szervezet a csődöt mondott politikai rendszer lenyomata,
· a kommunista korszak öngyilkos öröksége, a vízügyi lobbinak az a célja, hogy állami beruházási pénzeket megszerezzen és részben saját jövedelmévé alakítson, most tehát a hulla kirablása folyik,
· A sztálinista gazdasági struktúrák ebben az országban változatlanul tovább élnek,
· Nincs kártékonyabb, mint egy vízépítő mérnök....és így tovább,
A reális zöldek tapasztalatból állítják a Duna Mozgalmak tagjaival nem lehetséges a nyilvánvaló tények alapján vitát lefolytatni.
A tények őket nem érdeklik, mennek a maguk útján, amit józanésszel, érveléssel nem tudnak elérni azt halogatással és törvényesnek tűnő csalárdsággal akadályozzák.
A Magyar Tudományos Akadémián, 1997. február 20-án „Tudomány és a média” címmel tanácskozás/vita zajlott.
A tanácskozáson Glatz Ferenc a következőt mondta: Nem szabad arroganciával lebecsülni a tudománytalan, iskolázatlan gondolkodást, hanem együttgondolkodva kell nevelni őket és magunkat.
A reális zöldek klub már akkor felhívta az MTA volt elnökének, Glatz akadémikus úrnak a figyelmét, hogy javaslata a duna mozgalmak esetében nem járható út.
A vitában felszólaló akadémikusok többsége egyetértet abban, nem szabad, hogy bizonyos szakmai színvonal alatt nyilvánosságot kapjanak azok, akik nem az adott szakterület művelői.
Az MTA Környezettudományi Elnöki Bizottság által 2016. január 26-án szervezett konferencia felvethetné annak a lehetőségét, hogy Mosonyi professzor tanácsát megfogadva a Duna ügye a hozzáértő szakemberek kezébe kerüljön.
Magyarországnak nem lenne ilyen mértékű államadóssága, Paks bővítésére sem volna szükségünk hitelre, ha Magyarország a Bős-nagymarosi vízlépcső beruházásból nem hátrál ki.
Sólyom László, 2014. évben az AKADÉMIÁN Paks bővítésével foglakozó tudományos rendezvényt politika kinyilatkoztatásra használta fel.
Tette ezt Sólyom László annak ellenére, hogy Pálinkás József MTA elnöke határozottan felkérte a rendezvény előadóit és résztvevőit a kérdéskör tudományos, szakmai alapon történő tárgyalására. Sólyom hazája elleni merényletét, az MTA elnökének jóhiszemű engedélyével, és betöltött funkcióival visszaélve folytatta, hiszen nem szerepelt a rendezvény előadói között. Sólyom, Paks beruházásának a leállítása mellett agitált, és kirohant a kormány jogilag nem kifogásolható szándéknyilatkozat kötése ellen.
Sólyom Lászlónak hasonlóan a Duna Mozgalmakhoz, vízből, atomból egyaránt nem kell a villany!
Tisztelettel kérem Elnök urat, hogy tegyen lehetővé a reális zöldek képviselőivel való személyes találkozót.
Számítok Elnök úrnak a reális zöldek civil szervezetével való együttműködésére, amelyet előre is, köszönök.
Az MTA által 2016. január 26-án rendezett konferencián, a Szigetköz és a Csallóköz vízpótlásáról lehetőség van hozzászólásokra, ezért javasolom, hogy az RZK nevében valaki szólaljon fel (lehetőleg az elnök), és terjessze elő szóban is és írásban is a következőket:
1) Az 1989-ben hozott állami döntés, amely szerint nem helyeztük üzembe a Dunakiliti duzzasztóművet, gyakorlatilag azt jelentette, hogy átengedtük a vízmegosztás szabályozását a szlovák félnek.
2) A következmény előre látható volt, hiszen a szlovák fél a C változat megépítését és üzembe helyezését előre hivatalosan bejelentette.
3) A hibás döntés hatalmas gazdasági és ökológiai következményekkel járt Magyarországra, a kárérték százmilliárdos nagyságrendű.
4) Nem tudható, hogy a károkozás szándékos volt-e vagy csupán szakszerűtlen felelőtlenség eredménye.
5) A kárt okozó intézkedés akár szándékosan, akár gondatlanságból történt, mindenképpen büntetőjogi kérdés, hiszen ezerszer kisebb (100 milliós nagyságrendű) káresemény esetén is szabtak már ki letöltendő börtön büntetést.
6) Bár a felelősségre vonás az elévülés miatt ma már jogilag nem lehetséges, azonban az ügy utólagos tisztázása mégis fontos lenne azért, hogy erkölcsi elégtételt szolgáltasson azon meghurcolt és lejáratott vízügyi szakemberek számára, akiket annak idején nyilvánosan sztálinistának, hidrofasisztának, nemzetárulónak bélyegeztek, és még lehetőségük sem volt a védekezésre.
7) Nem a Szigetköz az egyetlen, amelynek a vízügyi helyzete katasztrofális. Ilyen elsősorban a Duna-Tisza közi Homokhátság, amelynek helyzetéről és vízpótlásáról javasoljuk hasonló MTA rendezvény mielőbbi megtartását.
H. Pista
Következő téma megtekintése Előző téma megtekintése Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban Nem mellékelhetsz fájlokat a fórumban Nem tölthetsz le fájlokat a fórumban
Gy.I.K.
Keresés
Taglista
Csoportok
Profil
Üzeneteid olvasásához jelentkezz be
Belépés
