| Tudósok állásfoglalást terjesztenek az Országgyűlés elé az aszályról |
|
  Az állásfoglalást november 11-én, az Akadémián rendezett sajtókonferencián hozzák nyilvánosságra.
Újra itt van az aszály!
A Népszava, (2003.07.02) „Százmilliárd forintos kárt okozott a gazdáknak az aszály” című írásához szeretnék kiegészítést fűzni.
Árvizek, belvizek és aszály, a történelem kezdete óta mindig is volt és lesz. Egyenlőre elképzelhetetlen, hogy a legkorszerűbb vízügyi-műszaki eszközökkel is valaha el tudják érni megszüntetésüket, csak kártételük korlátozható. Aszállyal szemben a legjobb védekezési mód az öntözés. Hazánk a változékony időjárás és ezen belül térben és időben szélsőséges csapadékeloszlás miatt a feltételes öntözés zónájába esik. A mezőgazdasági terméshozam eléréséhez nélkülözhetetlen az öntözés. Az öntözésnek elsősorban a síkvidéki -alföldi területeken van
jelentősége. A Kárpát-medencét időnként hatalmas vízbőség, vagy kitartó szárazság jellemzi. gyakran valamelyik szélsőség hosszú éveken át uralkodik, és sokan hiszik olykor, hogy az éppen kialakult állapot állandósulni fog. Éghajlatunk kiszámíthatatlansága miatt ugyan nem lehet megjósolni, hogy egy ilyen aszály után mi fog következni. Különös jelentőségű ez napjainkban, amikor egyes kisebb kivételektől eltérően - másfél évtizeden át tartott nálunk a a szárazság, s ezt követően 1998 novemberétől 2001 márciusáig meglepetésszerűen támadott a tiszai, majd 2002-ben a dunai árvíz. Szélsőséges száraz, vagy rendkívül csapadékos időszakok gyakran előfordulnak a Kárpát-medencében. hazánk különböző részein - akár egy éven belül is - merőben eltérő lehet az évszakok időjárása. A csapadék viszonylagos rendezetlensége, elsősorban a tengerektől való távolságnak tulajdonítható. A tengerek felől érkező nedves légtömegek először magas hegyláncokon kell átkelniük, hogy bejussanak a Kárpát-medencébe. Az ez évi tavaszi aszály gyakorlatilag már áprilisban kezdetét vette, május közepére-végére pedig kifejezetten erőssé vált. A májusi középhőmérséklet közel 4 fokkal volt magasabb a sokévi átlagnál. Májushoz képest szokatlanul hosszan volt meleg az időjárás. A nappali legmagasabb hőmérsékletek csaknem országszerte 30 Celsius fok körül alakultak, sőt helyenként a 30 Celsius fokot is meghaladták. Az átlagos hőmérséklet és a maximum hőmérséklet értékek alapján az idei volt az elmúlt 100 év legmelegebb májusa. A korábbi vizsgálatok szerint a 20. század legnagyobb aszálya 1952-ben volt. Példa nélküli, hogy öt évből négy olyan erősen aszályos legyen, mint az 1990, 1992, 1993 és az 1994-es esztendő volt. Hasonlóan hosszan tartó, erősen aszályos időszak legutóbb 1861-1865 között, azt megelőzően pedig az 1790 években fordult elő. Megjegyzem, hogy az1990-es években, négy éven keresztül sújtó aszálykárok - hozzávetőleges fölmérés alapján az 1995. évi árszinten - összesen közel 200 milliárd forintra becsülhetők.
A vízjogilag engedélyezett öntözhető terület sajnos évek óta csökken. A mezőgazdasági művelésbe vont területből - 6 millió hektár - mindössze 240 ezer hektárt tartanak nyilván mint a vízjogilag engedélyezett területet. A mezőgazdasági szolgáltatás, az öntözhető terület nagysága hazánkban 865 ezer hektár lenne. Ezzel szemben kiépítésre 367 ezer esőztető öntözőtelep. A különbözet időközben teljesen tönkrement. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a 240 ezer hektáron öntöznek is. Ennek körülbelül a felén, 100-120 ezer hektáron öntöznek csak. Ennek fő oka a gazdák tőkeszegénysége, az öntözés magas költsége. Az öntözővíz köbmétere átlagosan 15 forint körül van. A gazdák nem képesek megfizetni az öntözés költségeit. A végleges aszálykár adatait azonban csak a termés betakarítás végeztével lehet majd pontosan megállapítani.
Fáj a szívem ha visszagondolok arra, hogy aktív vízügyi szolgálatom alatt az ország különböző helyein, kisebb jelentőségű öntözőtelepek mint a hartai, sükösdi, kiskorpádi, továbbá nagyobb horderejű esőstető öntözőfürtök, mint a kalocsai, amely Kalocsa - Bátya - Fajsz - Dusnok ésMike által határolt területen, továbbá a tiszaföldvári öntözőfürt, amely Tiszaföldvár - Kungyalu - Öcsöd - Mesterszállás és Mezőhék által határolt területet látta el öntözővízzel - ezeknek a megépítésében mint kivitelező építésvezető vettem részt - most sorsukra hagyva pusztulnak el ezek a nagy értékű esőztető öntözőberendezések.
Ebben az időben nem csak én, hanem a többi vízügyes kollegám is, országszerte építette az öntözőtelepeket, így épült meg 367 ezer hektáron öntöző rendszer. Hazánkban 865 hektáron lenne lehetőség öntözőtelepek létesítésére, ezt kellett volna folytatni a rendszerváltást követően. Fordítottja történt, sőt a meglévők hagyták pusztulni. A rendszerváltás óta a fejlesztések elmaradása túl a fenntartási keretek reálértéke rohamosan csökkent a 80-as évek végétől. A felújítások szinte teljesen elmaradtak, a karbantartási munkák ciklusideje régen túlnőtt az észszerség diktálta határokon. Aszály mentesebb időszakban a közvélemény, sőt a mindenkori kormányzatunk is lebecsüli az aszályt, és olykor az öntözőművek fenntartására szükséges pénzeket egyéb célkora fordítja.
A rendszerváltás után a földterületek felaprozódtak. Az 1995 évi vízgazdálkodásról szóló törvény meghozatalával alapvetően megváltozott az öntözéses gazdálkodáshoz való sok évtizedes viszonya. A jövőkép tehát az, hogy a jelenlegi állami tulajdonú vízvezető művek az érdekeltek tulajdonába kerüljenek, és csak a kizárólagos állami tulajdonú főművek maradjanak a vízügyi szolgálatkezelésében. A kívánatos az lenne, ha a földtulajdonos gazdálkodók öntöző társulásokba tömörülnének. Ez lehetőséget nyújtana az egységes, szakszerű öntözésre. Az aszálykár mérsékléséből nem vonulhat ki az állam, de elkerülhetetlen a termelési szerkezet átalakítása. Meg kell értetni a termelőkkel, hogy a nem megfelelő természeti adottságú területeken az erőltetett termelés csak a veszteségeket növeli. Például a zöldségek inkább csak az öntözött területeken hálálják meg a gondoskodást.
A rendszerváltás tisztítótüzében sok hasznos vízügyi létesítmény tönkrement - mint a már meglévő öntözőtelek egy része.
Eddig igen nagy önmérséklettel tűrtem az államaparátusba beépült laikusok tudatlanságából fakadó, nem törődő vezetők, nem szakmai, hanem politikai vonalon végzett, az ország érdekeivel nem egyező célú tevékenységét mint az öntöző főművek szándékos lerombolását is. Mint a Sajtólevelező Klub tagja, az egyre növekvő veszély és nem törödömség láttán a sajtón keresztül megpróbáltam figyelmezető szavamat felemelni, de ilyen irányú írásaimat a korábbiakban még közlésre sem méltatták. Tudva azt, hogy a bűnösök közt cinkos aki néma, saját szakmai területemen most ismét meg kellett szólalnom.
Kövesi András Endre
ny. vízügyi dolgozó a
Sajtólevelező Klub tagja
1085 Budapest, József körút 33. II..10/A.
|
|
Dátum: 2009. October 16. Friday, 08:42 Szerző: realzoldek |
|
|
|
|
| |
|
Átlagolt érték: 0
Szavazat: 0
|
|
| |
|
|
|
|
