| Energikus törvényhozók: MSZP-Fidesz-egységfront az MVM és a Mol ügyében |
|
 Az energetika világa olyan területe a politikának, amelyet nem befolyásolnak a parlamenti erőviszonyok. A parlament MSZP- és
Fidesz-KDNP-frakciója nemrég - a liberálisok, valamint alighanem az EU és a kormány ellenében - nagy hazai energiacégnek kedvező
törvénymódosításokat fogadtak el. A beterjesztők szerint az érintett vállalatok szakértői is segítettek nekik, ám az MVM és a Mol ilyenről nem tud.
Néhány hete példás egységben egy sor áram-, gáz- és
távhőpiaci jogszabályt módosított az Országgyűlés. Ezek eredményeképp
többek között az MVM-csoporthoz tartozó Mavirnak nem kell eladnia a
hálózatát, az független rendszerirányítóként a cégcsoport része
maradhat.
A jogszabály nem akárkik ellenében születhetett meg: a módosítások
miatt rosszabbul járó energiacégeken kívül az EU, sőt a kormány is
szívhatja a fogát. A háttérvitákban állítólag elhangzott, hogy az
Országgyűlés MSZP- és Fidesz-KDNP-frakciójának egysége akár
népakaratnak is tekinthető, ami előtt a kormánynak is fejet kell
hajtania. Mi vezetett a montesquieu-i alapelvek hirtelen betartásához?
A csomagot az egységfront jegyé ben egy szocialista és egy
Fidesz-képviselő, Podolák György és Fónagy János jegyzi. Mindkét
politikust energetikával foglalkozóként tartják számon. Fónagy az
Orbán-kormány szakminisztere volt, egyben az akkor államtitkár, ma a
minisztériumot irányító Hónig Péter egykori főnöke. Podolák György a
parlament gazdasági bizottságának elnöke.
Lapunknak egyikük sem tagadta, hogy a példás összefogás nyomán
elfogadott csomag az állami Magyar Villamos Műveknek (MVM), illetve a
sajátos tulajdonosi szerkezetű Molnak kedvez. A szocialista honatya a
nemzeti vállalatok erősítésének fontosságát hangsúlyozta, hozzátéve:
ennek komoly előzménye van a parlamentben. Emlékezetes: a lex Mol
kapcsán kialakult már a teljes nemzeti egységfront. Sorainkat akkor az
OMV ellenében zártuk, ezt végül az EU nem kifogásolta.
Az MVM-mel kapcsolatos korábbi törvényeknél mind az MSZP, mind a
Fidesz szembement az akkor SZDSZ irányítású szaktárca piacfelszabadító
- így főleg az MVM-nek hátrányos - törekvéseivel. Gyurcsány Ferenc
kormányfő akkoriban rádöbbenni látszott az MVM hazai méretének
állítólagos hátrányaira, de a jelek szerint ezzel csak érveket
keresett Kocsis István korábbi MVM-vezér menesztéséhez. A csak néhány
napig kifogásolt piaci túlsúlyhoz végül nem nyúlt hozzá.
Az ilyesfajta piacvédelmet az EU elvben ellenzi: rendre a nemzeti
piacok kitágítása és a helyi monopóliumok letörése mellett
kardoskodik. Szerintük, ha egy láncolat a termeléstől az eladásig egy
nagy szereplő kezében van, az felhajtja az árakat. Az áram- és a
gázpiacon szükség van egy központi "rendszerirányítóra" is, amely
birtokolja az összes nagy vezetéket, és meghatározza a többi szereplő
működési kereteit. Brüsszel szemét különösen csípi, ha ez az irányító
történetesen az egyik piaci szereplő tulajdonában áll: ilyenkor
ugyanis adódik a kísértés, hogy egymás érdekei szerint cselekedjenek,
a versenytársak kárára.
Ez a helyzet nálunk is: az MVM és a Mol elvben "csak" egy-egy
szereplő, a vezetékek és a központi diszpécserközpont mégis az ő
tulajdonukban áll. Az MVM a villamosenergia-termeléstől a
nagykereskedelemig túlsúlyban van. A Mol a gáz terén a láncból négy
éve eladta a nagykereskedőt és a tárolókat az E.ON-nak. Az, hogy a Mol
a hazai termelést és a rendszerirányítót megtartotta, akár még az
EU-nak is tetszhetett, hisz így legalább egyből két kézbe került a
terméklánc egy-egy eleme. Viszont többek szerint a Mol azóta a
tárolásba és a nagykereskedelembe is visszaszivárogni látszik.
Ráadásul már nem állami, hanem magáncég. Igaz, a korábban hangoztatott
vádak szerint a részvényesek jó része a Mol-vezetéssel "baráti",
vagyis, az államnak elég a Mol-vezetőkkel jó kapcsolatot ápolni.
A most elfogadott módosítások gyakorlatilag a jelen állapotot
szentesítik, azaz hogy a rendszerirányítónak és a hálózatnak egyben,
így pedig a mostani tulajdonosnál - azaz a Molnál és az MVM-nél - kell
maradnia. Igaz, részletesen szabályozzák, hogyan kell szétválasztani
az anyacégek és leányuk minden tevékenységét. A rendszerirányítókat
elvileg az eddigi szabályok is függetlenítették tulajdonosaiktól, és
Podolák György szerint ezt be is tartották. Vannak azonban olyan
vélemények is, miszerint a rendszerirányítók eddig "legalábbis nem
tettek keresztbe" anyavállalataiknak.
Háttér-információink szerint a törvénymódosítások nemcsak a hoppon
maradt cégeknél, hanem a kormány szakszervénél, a Magyar Energia
Hivatalnál (MEH) és a kormánynál is kiverték a biztosítékot.
Utóbbiaknak az EU-hoz kissé közelebb álló véleménye szerint nem egy
ilyen gyors és kizárólag a tulajdonban tartást rögzítő törvényt
kellett volna hozni. Tény, hogy az EU nem zárja ki a most elfogadott
változatot, de alapvető szándéka mégiscsak az úgynevezett "teljes
tulajdonosi szétválasztás". Ez nálunk azt jelentené, hogy az MVM-nek
és a Molnak el kellene adnia a rendszerirányító többségét. Ezt a
változatot pedig a törvényhozás nem is rendezte.
A módosítások kapcsán beszédes a kormány hallgatása: a vitában a
kabinet nem hallatta hangját, s kérdésünkre Szollár Domokos
kormányszóvivő sem nyilatkozott. Hónig Péter, a szaktárca vezetője
megkeresésünkre annyit mondott: az elfogadott törvény kellő alapot
biztosít a kérdések rendezésére, de a fő szempont, hogy mindez a
lehető legolcsóbb legyen a fogyasztóknak. Noha Bajnai Gordon kormányfő
állítólag szintén ellenkezett, ez bizonyára nem fordul a
kormányoldalon belüli nyílt konfliktusba. Mint ahogy a Fideszen belül
sem, ahol szintén vannak ellenzők. A Fideszérában a MEH elnöki
posztját betöltő Kaderják Péter nyíltan a másik változat mellett
kardoskodik, Gyürk András fideszes EU-parlamenti képviselő pedig
megkeresésünkre úgy fogalmazott: az EU-parlamenti vitában a teljes
tulajdonosi szétválasztás mellett érvelt és szavazott, de ennek
magyarországi átültetését nem ismeri pontosan és nem kívánja
véleményezni.
Podolák György és Fónagy János egyetértésben
Kovács Bence Habár az MVM állami, a Mol pedig magáncég, Podolák György
szívéhez mégis mindkettő közel áll, mert magyarországi központúak és
magyarok a vezetői. A törvénybe öntött felállást pedig azért tartja
fontosnak, mert a vezetékhálózat olyan jelentős vagyon, ami jóval
kedvezőbb hitelfelvételt biztosít az atomerőmű-építésre készülő MVM,
illetve a régióban terjeszkedő Mol számára. Fónagy János - aki
lapunkat bizonyos kérdésekben Podolák Györgyhöz irányította - úgy
fogalmazott: a Mol a magánosítás óta - amit ő ellenzett - továbbra is
megkerülhetetlen nemzeti vállalat.
A gázüzletágat megvásárló E.ON-t - mely gáz- és áramszolgáltatók
tulajdonosaként hazánkban szintén igen méretes - mindketten nagyra
értékelik, de a német központú cég mintha "távolabb állna tőlük".
Podolák György nem emlékszik arra, hogy az E.ON szakembereitől kértek
volna tanácsokat. Ellentétben a Mollal és az MVM-mel, amelyek
szakemberei a bizottság segítőiként részt vettek a javaslatok
megszövegezésben. Később ezt azzal egészítette ki: leginkább e két
nemzeti vállalat szakértőiben bízik meg, akiknek az efféle
bedolgozásról nem kell tájékoztatniuk főnökeiket.
Fónagy János hasonlóképpen emlékezett: természetesnek nevezte, hogy
bizonyos törvényeknél a Mol és az MVM szakértői besegítenek a
törvényalkotás során. A vállalatok bedolgozó képviselőit egyikük sem
kívánta megnevezni, de Fónagy hangsúlyozta, hogy ez minden más törvény
előkészítésénél így zajlik, s az épp azért gyors és hatékony, mert nem
vonatkoznak rá különleges egyeztetési szabályok. Ő E.ON-javaslattal
nem találkozott, pedig szerinte lett volna rá lehetőség. Az EU-tól
semmilyen ellenző jelzést nem kaptak, bár a Fidesz-képviselő nem
lepődne meg ilyenen.
Minderre az MVM-nél és a Molnál másképp emlékeztek. A Molnál tagadták,
hogy a cég bárminemű befolyást gyakorolt volna a törvényhozókra. Ők
csupán jogalkalmazók - szögezték le. Tringer Ágoston, az MVM szóvivője
üdvözölte az elfogadott szabályt. A lobbizás mikéntjét firtató
kérdésünkre leszögezte: számos szakmai fórumon kifejtették, s a Mollal
is egyeztették véleményüket, de a törvényalkotókat nem keresték meg.
A csomaggal más szabályokat is átírtak, ami szintén nem egyezett a MEH
- azaz a kormány - elképzeléseivel. Idén ismertté vált, hogy az
eredetileg a megújulóenergia-termelés támogatására szánt - az
áramfogyasztóktól beszedett - kassza az évi néhány tízmilliárdosból
mára majdnem százmilliárdosra dagadt. Ennek akár az is lehet az oka,
hogy az így termelt áram törvényileg garantált magas, fix átvételi
árában sok vállalkozó inkább egyéni gyarapodásának kitűnő lehetőségét
ismerte fel. Ma már e kassza nagy részét nem is megújuló, hanem
éppenséggel a leginkább ellenzett gázüzemű berendezések támogatására
költik.
A kormány szerint ezek áram mellett nagyon hatékonyan termelnek
távhőt, így a fogyasztók ezt is nyugodtan pénzelhetik. Ugyanakkor
észrevették, hogy a törvényben nem túlságosan körülírt cél, miszerint
a magas áramátvételi ár hasznából a távhőfogyasztóknak kell
részesülniük, nem mindenütt érvényesül. A MEH ezért kívánt
szigorítani. A törvény-előterjesztők viszont úgy vélték, egy ilyen
változtatás egyszerűen növelné a távhőárat. Így szándékosan mentek
szembe a MEH-hel, noha kismértékben ők is szigorítottak.
l A jegyzőkönyvek szerint a törvény szavazásánál egyedül Karsai József
(MSZP) módosítóját nem fogadták el. Az unalmas parlamenti "vitát" csak
Kontur Pál (Fidesz) indulatos szavai törték meg, aki szerint a Pécsi
Erőműben támogatott "biomassza" címén öles fákat égetnek el, ami a
környéken komoly erdőirtásokhoz vezetett. A törvényt végül az MSZP és
Fidesz-KDNP szavazataival fogadták el, az MDF a jelek szerint távol
maradt, az SZDSZ-es és független képviselők többsége (köztük a
Fidesz-kormányban szakminiszter, majd MVM-vezér, Katona Kálmán) is
nemmel voksolt.
l Kérdés az is, hogy a szigorítások zöme miért épp az "50 MW-nál
kisebb" egységekre vonatkozik, a nagyobbakra miért nem. Pedig elemzők
a támogatási kassza elszaladását - ami idén az áramár csökkentését is
akadályozta - főképp azzal indokolják, hogy a hatalmas termelésű, a
fővárosiak távhőellátását biztosító, francia hátterű Budapesti Erőmű
tavaly egy kormányalku után bekerült a támogatotti körbe. (Ugyanebbe a
kategóriába esik az E.ON tulajdonú debreceni erőmű is.) Sokan
emlékeztetnek arra, hogy az alkuban a Budapesti Erőművet
vezérhelyettesként épp az a Hónig Péter képviselte, aki azóta a
kormány részéről felügyeli a területet. A két tény ilyetén
összekapcsolását Hónig Péter lapunknak visszautasította. Leszögezte:
az erőmű még minisztersége előtt került a kedvezményezett körbe.
Azt, hogy a pénzkifizetéseket a nagyobb egységek számára miért nem
szigorították a kisebbekhez hasonlóan, a MEH-ben úgy indokolták, hogy
"nehéz rá hasonló példákat találni". Podolák György szerint "ezt
döntse el a politika", Fónagy János pedig úgy vélte: ha ez hiba, akkor
vállalja, de sosem állította, hogy övé a bölcsek köve. Leszögezte: ő
csak a több százezer kiszolgáltatott távhőfogyasztót szerette volna
megkímélni az indokolatlan áremelésektől.
Noha a törvényt az Országgyűlés sebtében, a házszabálytól eltérve
fogadta el, Podolák György visszautasítja, hogy a folyamat túl gyors
lett volna. Az előkészítés több éve folyik, a kormány a most
elfogadott változatot képviselte az EU előtt - szögezte le. A
szabályok átültetéséhez a cégeknek idő kell, és a választások előtti
hónapokban ilyen parlamenti egységre már nem lett volna sok esély -
indokolt a szocialista képviselő.
Marnitz István| Népszabadság| 2009. december 28.
|
|
Dátum: 2009. December 28. Monday, 17:47 Szerző: realzoldek |
|
|
|
|
| |
|
Átlagolt érték: 5
Szavazat: 1
|
|
| |
|
|
|
|
