Belépés | Regisztráció

 Kezdőlapnak!

 Kedvencekhez! | (CTRL + D)
A Reális Zöldek Klub tudományos háttérének a művelői

Megnyitás külön ablakban
 
Tartalom
icon_home.gif Főoldal
realzoldek150.gif 
· Állásfoglalás
· Elérhetőség
· Bemutatkozás
· Közlemények
· Tájékoztató
· RZ Vélemények
· 20 éves a RZK

rzvlogo.gif 
null.gif Reális Zöldek Klub
null.gif környezetpolitikai
null.gif lapja
· Archívum

Közösség
· Hírek
· Hír rovatok
· Hír archívum
· Vélemények 1
· Szavazások
· Általános fórum
· Vélemények
· Tartalmas írások
· Kapcsolat
· Honlap Térkép
· Fórum
 
Google Kereső
Google

Keresõ
Keresett szöveg:

WWW
realzoldek.hu

SafeSearch::


Részletes Keresõ
 
Ott vagyunk a Facebookon
Reálzöldek Reális Zöldek Klub

Névjegy létrehozása

 
Facebook oldalak

Hárfás Zsolt

Atomenergia Info



 
A Reális Zöldek Klub eszmeiségét kifejező írások szerzői

Megnyitás külön ablakban
 
CAMPING
Mediterrán körülmények SIKONDÁN a fürdő mellett!
RIEDEL RENÉ
+36 20 991 3209
+36 72 481 981
7300 Komló-Sikonda
info @ medianocamping .hu medianocamping.hu
FACEBOOK
 
Vélemények

A ReálZöldek véleményei olvashatóak még az alábbi honlapokon:


Greenfo hírlevél!


 
Történelmi
Évfordulók
1856
1856. március 30. A krimi háborút lezáró párizsi békekongresszuson több pontban foglalkoztak a Duna torkolati szakasza hajózhatóságának kérdésével. A folyó torkolatánál szükséges szabályozási munkák kijelölésére és végrehajtására a szerződést aláíró hét nagyhatalom döntött az Európai Duna-bizottság létrehozásáról.

Évforduló naptár

 
Zöld Válasz

Zöld Válasz
 
Elnökségi meghívó 2016. január 15.

- Elnökségi meghívó 2016. január 15-ére
- Mellékletek
- Az elnökségi ülés előadásai és fényképek
- BÜNTETÉS
 
Juhos László vallomások

Első

Második

Harmadik

Negyedik

Ötödik

Hatodik

Hetedik

Nyolcadik

Kilencedik

Záró válogatások

Határozat

 
A hazai árvizek tanulságai – emlékezve elsősorban 2010-re
VízügyekA hazai árvizek tanulságai – emlékezve elsősorban 2010-re

Dr. Vágás István

Az okos ember – ezt az Írásokból is tudhatjuk – sziklára építi házát: „Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél és nekizúdult a háznak, de nem dőlt össze, mert szikla volt az alapja”. De, lehet-e okos annak a tájnak embere, ahol nincs szikla, magasabb hegy sincsen, leginkább csak mély laposokon lehet építkezni, s vizet-szelet álló építőanyag sem mindig található? Lehetett-e ott másra, mint homokra építeni, ahol, ha jött az ár és a szél, s nekizúdult a háznak: „az összedőlt, és romhalmazzá vált”?


A tapasztalatai nyomán az emberiség rájött, hogy a víz egyaránt lehet barátja és ellensége. Aki bánni tud vele, ahhoz engedelmes, annak megkönnyíti az életét, a természetéhez igazodó irányításnak enged. Aki azonban hozzáértés nélkül parancsolni akar neki, annak ellenáll. A nyers erőszakot nem tűri, sőt olykor azt meg is torolja. Viszont, hogy a vizeket irányítani tudjuk, az emberek közösségének összefogása szükséges: annak tevékeny belátása, hogy a vizek ellen sohasem elég csupán védekezni, hanem hivatást érezve, jó célok kitűzésével „hatni, alkotni, gyarapítani” szükséges vízügyeink mindenkori fejlesztése és eredményeink fenntartása érdekében.

Hazánk földrajzi és éghajlati helyzetében az árvizek ellen leghatékonyabban két módon védekezhetünk. Vagy alkalmas, vizek nem járta helyeken építkezünk, vagy a védelemre szoruló építmények, létesítmények értékének megfelelő erősségű töltések rendszerével országosan megszervezzük az árvízmentesítést és az árvízvédelmet. Az árvizektől átmenetileg mentes, a szakemberek által „béke”időszakoknak nevezett évek olykor feleslegesnek ítélt anyagi ráfordításai azon a néhány napon, esetleg órán térülhetnek meg akár többszörösen is, amelyen a megáradt víz fenyegetéseit sikerült kivédeni.

*

A 19. század elején megalakult vízi társulatok, a Széchenyi István által életre hívott Tisza-völgyi Társulat, különböző állami vízügyi szolgálatok működése után 1948-ban vízügyeink egésze állami kezelésbe került. 1953. október 1-jén létrejött a vízügyi főigazgatóság és a ma is fennálló 12 vízügyi igazgatóság.

A főigazgatóság élére 1955. decemberében Dégen Imre (1910-1977) személyében új vezető került, aki ezt a tisztséget 20 éven át, 1975-ig töltötte be. A megelőző 25 évben 10-en töltötték be a vízügyek első emberének tekintett tisztséget, az őt követő több mint 25 évben ennél is többen. Történet-kutatói vélemény szerint Dégen Imre abban különbözött elődjeitől és utódjaitól, hogy ő a vízügyek érdekeit igyekezett képviselni a kormányok előtt, azok viszont a kormányok érdekeit képviselték a vízügyek irányításában.

Az árvizek elleni védekezés az 1954. évi nyári dunai és az 1956. évi téli jeges dunai árvíz során szervezetlen volt, és gátszakadásokkal járt. A töltésen három vagy négy szervezet próbált irányítani: az ilyen keveredés csak katasztrófát hozhatott. 2010-ben is kevesebb lett volna az árvíz-kár, ha a vízügyi szak-szolgálat lett volna a kizárólagos irányító, mint a 60-as, 70-es, sőt a 80-as években. 1965-re a nyári dunai, majd 1970-re a tiszai árvízvédekezés nemcsak szervezetté, hanem szakszerűvé is vált. Dégen Imre nemcsak a vízügyi-, hanem az azt segítő szervezetek felett is kiharcolta az irányítás jogát és lehetőségét, s ezzel nemcsak hazánk területén, hanem szomszédainknál is jórészt eredményessé tehettük az árvízvédekezést. Dégen Imre azt is elérte, hogy a dunai töltéseink 1,5-2 méterrel magasabbak lettek, tiszai töltéseink nagy részén pedig szélesebb töltés-korona mellett megvalósult a tartós árvízi terheléseket védő mentett oldali 1:5-ös lejtő (rézsű-) hajlás. A belvízi szivattyútelepek torkolati össz-kapacitása a csatornahálózat jelentős fejlesztése mellett elérte a Tisza közép-vízhozamát.

Dégen Imre vezetése alatt az ország lakosságának 22 %-áról 70 %-ára nőtt az ivóvízzel való ellátottsága, és 5 %-áról 35 %-ára nőtt a csatornázottsága. Ugyanakkor ö vezette be a szennyvízbírság intézményét hazánkban. Nagy eredményei, az akkor kezdődő, környezetvédelmet szolgáló intézkedései ellenére a vízügyi szolgálatot „reakciós, klerikális, ellenforradalmár, nyugat-barát és pártszerűtlen elemek” gyűjtőhelyeként jelölte meg egy Dégen Imrét nyugdíjba küldő pártvizsgálat 1975-ben. Ha ez így lett volna, akkor 1989-ben ez érdemmé kellett volna, hogy váljon. Akkor viszont egyesek szerint a vízügyi szolgálat nem volt eléggé „zöldszínű”. Mindig az éppen időszerű boszorkányüldözésnek lett áldozata. A rendszerváltás után némelyek a vízügyi hivatás tényét is megkérdőjelezni igyekeztek, mondván, hogy működésében elegendő lenne „szolgálni és szolgáltatni”. De, akkor hogyan védhettük volna ki az ezredforduló, és főként a 2006. év tiszai és dunai árvíz-csúcsait, ha a védekezés irányítóit és megfogyó létszámú szakmai résztvevőit nem elhivatottságuk tudata vezérelte volna?

*

A 2010. év május-júniusi Borsod-Abaúj-Zemplén-i árvíz-katasztrófáihoz nemcsak a rendkívüli, megismétlődő esőzés járult hozzá, hanem az árvíz-védekezés számos szervezetlensége és szakszerűtlensége, a szakmai irányítás széttagoltsága és gyakori ellehetetlenítése is. Részletesebben:

- A Sajó, Hernád és Bódva folyók hazai szakaszán összefüggő árvízvédelmi töltésrendszer nem épült. A védelmet szolgáló egyes községi földhányások vagy körgátak sem elég magasak, sem elég erősek nem voltak. A községekben – mint ahogy az elárasztások képe mutatta – nemcsak a jelenlegi, hanem az eddigi legmagasabb folyó-vízszín alatti terepszinteken építkeztek. A katasztrófát okozó mostani vízszintek sem voltak magasabbak 20-30 cm-nél az eddigi maximumokhoz képest, néha még el sem érték egészen azokat. Ha már a töltés építésére eddig nem jutott pénz, a közigazgatásnak gondja lehetett volna, hogy a lakosság legalább a magasabb terepszakaszokon építkezzék.

- A hírközlő szervek jelentéseiben számos védekező szervezetet (katasztrófa-védelem, tűzoltóság, rendőrség, mozgósított közerő, stb.) említettek, de a vízügyi szolgálatról sohasem emlékeztek meg. Ez nem jelenti azt, mintha vízügyi védelmi osztagok nem lettek volna jelen (különböző vízügyi igazgatóságoktól), viszont a védelmi intézkedésekről sem a vízügyi szervek számoltak be. Az egyes helységekben a polgármesterek vezették a védekezés irányítását, akiknek vízügyi szakmai képzettsége erősen kétséges volt. Ahelyett, hogy egységes szakmai irányítás vezette volna számos helység védekezését, minden polgármester a saját feje szerint, egymásról leginkább nem tudva intézkedett. Kevés hírt hallottunk egyébként arról is, hogy a szlovákiai víztározók jelentékenyen enyhítették az árhullámok erejét, csodát természetesen azok sem tehettek.

- A védekezés legnagyobbrészt az alkalmasnak látszó földhányások homokzsákos magasítása volt. A műanyag homokzsákok könnyen elcsúsztak egymáson, és nem biztosítottak tökéletes vízzárást, sőt, állékonyságot sem. Több helyen – televíziós képekről láthatóan – nem rakták kötésbe a homokkal töltött zsákokat, sőt, a magasabb zsáksorok esetében a halmaz szélesebb, alapozó zsáksorai is elmaradtak. 1956. márciusában, a dunai jeges árvíz idején hogyan tudtunk volna pl. Hercegszántó községnél 2 m magas, homokzsákokból készített, szélesen megalapozott szükség-töltésen eredményesen védekezni, ha nem az építés szabályainak ismeretében? Mire voltak jók továbbá egyes helyeken a mentett oldali töltéslábnál 8-10 méterenként az 5-6 méter hosszú homokzsák-rakatok? Hogy a megáradt folyó vize ne tudja a töltést oldal-irányban eltolni? Régen tudjuk, hogy ez az erőhatás sohasem mértékadó a többi mellett, és a töltésláb melletti zsáksor-lerakás a nem egészen szakemberek között évtizedek óta babonaként terjedt el. Sok feleslegesen beépített homokzsákot és sok munkát meg lehetett volna takarítani mellőzésükkel.

- Voltak épületek hullámtérben, országút (autópálya) szűk, vagy eltömődött átereszei is akadályozták a folyókon a víz levonulását. Az itteni építők káraikért elsősorban magukra vessenek, de az akadályok árvíz-növelő, lakott helységekre visszaduzzasztó hatását részletes hidraulikai vizsgálat és szakvélemények nélkül elhamarkodott dolog meghatározni. Ezért felesleges állítólagos felelősöknek keresése vagy megjelölése. A mostani árvízkárok okai annyira összetettek lehetnek, hogy egyesek kiemelésével vagy abszolutizálásával csak a teljes körű feltárás sikerét és minden valóságos ok megállapítását, így a kellő javítás eredményességét veszélyeztethetnénk. Ha a védekezés intézkedéseit és végrehajtásuk ellenőrzését elsődlegesen vízügyi szakemberekre bízták volna most és más alkalommal, a károkat is enyhíthették, és sok anyagot, munkaerőt, költséget megtakaríthattak volna.

*

Mit lehetne tenni a közeli és a távolabbi jövőben? Röviden szólva: csak árvízmentes, vagy erős és tartós töltés–védelemmel ellátandó helyeken szabadna építkezni, vízügyi szakértők véleményét is kikérve. Hazánk jelenlegi területének mintegy harmada árvizekkel veszélyeztetett. Ha pl. Szeged városa a töltések védelmében nyugodtan élhet és dolgozhat a Tisza maximális árvízszintje alatt akár 2-4 méterrel is, az árvíz-mentesítés más területeken is eredményesen megoldható. Ehhez azonban nemcsak létesíteni kell, hanem a létesítményeket folyamatosan fenn is kell tartani, és az ehhez szükséges intézmények működését is biztosítani szükséges..

Nagy gondot kellene fordítani a vízgyűjtő-területekre is. Nemcsak záportározókkal, hanem a domboldalak vízszintes sáncolásával és teraszolásával. Ez utóbbi a lerohanó vizek erejének megtörésére és azok lassítására alkalmas, hazánkban – sajnos - alig ismert beavatkozás. És ami az egyik legfontosabb: biztosítani kellene az árvíz-védekezés vezetésében a vízügyi szakszolgálat kizárólagos elsőbbségét. Jó volna, ha a különböző iskoláink földrajz tanításában évi néhány órát, a tankönyvekben meg néhány oldalt szentelnének annak bemutatására, hogy miként védekezhetünk árvizeink, a magyar föld lényeges veszedelme ellen.

Külön kell szólni a természetvédelem, az az alá helyezett területek, illetve az azok irányítóinak szerepéről. „Ahol emberi életekről van szó, ott nincs mód a természet szépségeiről álmodoznunk” – mondta Hollandia egyik korábbi miniszterelnöke a Rajna 1995. évi árvíz-védekezése után. Az árvíztározók építésének növény- és állatvédelmi indokokból való akadályozása akár emberi életeket is veszélyeztethet, emberi javakat azonban még gyakrabban. Itt szükség volna ésszerű megegyezésekre, a merev természetvédelem szükséges önkorlátozására.

Az árvizek történetének tanulságai alapján aggodalommal kell szemlélnünk a sok érdemet szerzett hazai vízügyi szolgálatnak az elmúlt évtizedekben történt, napjainkban is folytatódó műszaki és személyi meggyengítését, szétaprózását, mert ahol az egység fellazul, és a hivatástudat elenyészik, a cselekvés ereje is megrokkan.

Félve reméljük, hogy Ady Endre szavaiból csak a figyelmeztetés válik valóra:



„ S az a szomorú és mindegy,

Hogy jó időben bennünket

Sorsunkra mi sem intett.”



Dátum: 2010. September 18. Saturday, 16:25 Szerző: realzoldek
 
Kapcsolódó linkek
· Cikk keresés: Vízügyek
· Írta: realzoldek


A legolvasottabb cikk ebben a rovatban: Vízügyek:
Rajna-Majna-Duna transzkontinentális víziút - Európai és a magyar Duna Stratégia

 
Cikk értékelése
Átlagolt érték: 0
Szavazat: 0

Értékeld ezt a cikket:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz

 
Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat

 Küldd el levélben! Küldd el levélben!

 
Kapcsolódó rovatok

Vízügyek



Szerver statisztikai adatok.


Az oldalon található termék- és cégelnevezések tulajdonosaik védjegyoltalma alá eshetnek.
A közzétett hírek, vélemények és a hozzászólások szerzőik tulajdonai, minden más tartalom: © 1992-2014 a Reális Zöldeké.
A Reálzöldek honlapján megjelenő különböző írások és vélemények nem feltétlen tükrözik a Reálzöldek véleményét, hanem kizárólagosan a szerzőkét.

Üzenet a webmesternek: webmester@realzoldek.hu

PHP-Nuke © 2005 Francisco Burzi. A PHP-Nuke szabad szoftver, a GPL licenszben leírtak alapján terjeszthet?, kötelez? terméktámogatás nem jár hozzá.
Platinum 7.6.b.4 Alapú Weboldal

Oldalkészítés: 0.23 másodperc

:: fisubgreen phpbb2 style by Daz :: PHP-Nuke theme by www.nukemods.com ::