| Az összeállítás készült 2010. január 9-én Z. Kárpát Dániel felkérésére |
|
  Z. Kárpát Dániel képviselő (Jobbik)
Az összeállítás készült 2010. január 9-én Z. Kárpát Dániel felkérésére, a reális zöldek gondozásában.
Javaslat a Jobbik parlamenti frakció számára a magyar vízgazdálkodás képviseletére
Révai lexikon. 1920.
Tájékoztató szöveg a vízügyekről.
Történeti áttekintés.
A Tisza közgazdasági jelentősége a földművelés és kereskedelem szempontjából igen nagy. A lecsapolt árterek legnagyobb része kitűnő legelő, vagy leginkább szántóföld, bár a termést egy-egy töltésszakadás néha tönkreteszi. Régebben halbősége köztudomásos volt és számos embernek adott keresetet, újabban azonban az árterek elvonása miatt a halállomány megcsappant. Ipari tekintetben a Felső-T. eleven ereje (vízenergia) még nagyrészt kihasználatlan, alig néhány liszt- vagy fűrészmalmot hajtatnak vele, középső és alsó folyásán hajómalmokat mozgat. Kereskedelmi szempontból már régebben is jelentős volt, a tutajozás a hegyektől egész torkolatáig igen élénk rajta, gőzhajók Szolnokig mennek föl ma, de a XIX. sz. 50-es éveiben Vásárosnaményig jártak a kis gőzhajók és csekély mélyítéssel, szabályozással ma is ki volna terjeszthető odáig. Teherhajói gabonaféléket, fát, sót stb. szállítanak, de Szolnokon felül ezek is csak átrakodással közlekedhetnek. A Ferenc-csatorna emelte a T. jelentőségét forgalmi tekintetben, de legnagyobb előmozdítója ennek az építendő Duna-T. -csatorna volna, amely már régebb óta foglalkoztatja az illetékes köröket. Magyarország megcsonkítása óta hajóforgalma megcsappant.
Pallas lexikon: 1896
A Tisza szabályozása Magyarország egész közgazdaságára kiható, nagy vízi munkálat, amelynek célja a Tisza árterének a kultúra számára való meghódítása, az árvizei gyors és szabad levonulásának biztosítása és a hajózás érdekeinek előmozdítása.
Szabályozás előtt a Tisza árterén a kiöntött vizek tavaszkezdetétől nyár végéig ott rekedtek, a mélyebb helyek pedig állandó mocsarakat képeztek. Az 1816-os árvízről írja az egykori író, hogy Szegedről a kikindai vásárra hajókon mentek a kereskedők és mesteremberek s onnét a „Böge” csatornáig szabadon lehetett csónakázni. Az ártér szélessége néhol 70 km is volt. A majdnem évenként megújuló veszedelem már régen arra indította a lakosságot, hogy az árvizek ellen töltéseket emeljen, de a védőművek kisszerűek, rendszertelenek, összefüggés nélküliek voltak. A Tisza igazi szabályozása a közállapotok megszilárdulásával a XIX század első felében veszi kezdetét. Első dolog volt a Tisza térképezése, műszaki felvétele, mely ügyben a kormányhatalom sokáig hiába próbálta a széthúzó vármegyei hatóságokat egyöntetű munkára bírni. Végre 1833-ban a helytartó tanács a Tisza műszaki felvételét elrendelte, ami 1833 és 1844 között Lányi Sámuel igazgató mérnök vezetése mellett meg is történt. E felvételek, melyek kiváló pontossággal és nagy intelligenciával készültek, képezik a Tisza szabályozás alapját.
Az ügy aztán gyorsan haladt előre, főként midőn 1845-ben Széchenyi István grófot nevezték ki a helytartótanács közlekedési osztályának főnökévé. Ugyanezen évben kapta megbízását Vásárhelyi Pál mérnök is, hogy a térképek alapján a szabályozás tervét elkészítse. Vásárhelyi a feladatnak gyorsan és szakértelemmel felet meg. Ő a feladatot két részre osztotta, az egyik rész, az árvizek gyors levonulását, a másik az ármentesítést célozza. Így hát Vásárhelyi a Tisza völgy vízbajait nemcsak a kiöntésekben, hanem a kiöntések hosszú tartamában látta, s igen jól felismerte, hogy oly csekély esésű folyóknál mint a Tisza, az árvizek levonulásának siettetése kiváló haszonnal jár. E célból 101 átvágást (később az átvágások száma 120-ra emelkedett) tervezett, melyek a folyó kanyarulatait átmetszvén, a folyó hossza mintegy 1/3- ával rövidült volna meg. Az ármentesítés céljából pedig a folyó két partján töltéseket tervezett, de a töltések távolságát nem vette nagyra, hogy közöttük minél sebesebb lefolyás keletkezzék. A kivitel módjára azt ajánlotta, hogy a töltés munkálatokat fölülről kezdve alá felé folytassák, az átvágásokat pedig lehetőleg sorjában alulról fölfele készítsék el. A terveket elfogadták és Széchenyi a munkálatok végrehajtására megalakította a Tiszavölgyi társulatot, mely célját az egyes vidéki, helyi érdekű ármentesítő társulatok révén hivatott megvalósítani, olyformán, hogy a Tiszavölgyi társulat csak a vidéki társulatoknak a központi hatóságát képezi. …
1846-ban Tiszadob mellett a munkálatokhoz hozzákezdtek. Vásárhelyi az érdekeltekkel folytatott vitában gutaütést kapott és meghalt. Az általa kezdett munka folytatására Paleocapa Pétert, lombard velencei cs. kir. építési főigazgatót hívták az országba, hogy a terveket felülbírálja és a további teendőkre útmutatást adjon. Paleocapa a Tisza szabályozását csak egyetlen szempontból tekintette, az ármentesítés szempontjából. Minden mást csak másodrendű dolognak jelentett ki. Úgy tartotta, hogy a töltések építése az első kötelesség és ez dolog filozófiailag helyes felfogása. Az átmetszések csak ezután következhetnek, akkor amikor a töltések közé szorított folyó biztosabb útmutatást ad az átvágások helyeire nézve… Paleocapa előtt a Po viszonyai lebegtek, nem mérlegelte eléggé a Tisza rendkívül kis esését. Az intéző körök Pleocapának különben átgondolt terveit elfogadták, és a töltésépítő munkákat siettettél. Az 1848-49-es szabadságharc megakasztotta a társulat tevékenységét , 1849-ig mégis elkészült közel egymillió köbméter töltés és kétszázezer köbméter átvágás.
A Tiszavölgyi Társulat a Tisza melletti birtokosoknak a gyűjtőhelye lett s munkálkodásukat maga a kormányhatalom is, mely egyéb nemzeti törekvéseket elfojtott, melegen pártolta. Az 1950 jun. 16-án kelt császári nyílt parancs a tiszai ármentesítések és szabályozások ügyét rendezte oly módon, hogy a vezetést teljesen az állam kezébe tette le, és hathatós állami segélyt engedélyezett a társulatoknak. Az intézkedés főbb pontjai a következők voltak:
1. Az állam a társulatok 400.000 forintnyi kölcsönét a bankoknak megfizette és állami előleggé változtatta.
2. Öt éven keresztül évenként további 100.000 forint előleget biztosított oly módon, hogy a birtokosok a teljesen mentesített terület minden holdja után 1 forintot fizessenek vissza. Ez összegek újból felhasználhatók voltak.
3. A folyó medrének szabályozását, jelesen az átmetszések létesítését az állam saját terhére vállalta el.
4. A műszaki és adminisztratív szolgálat költségeit szintén az állam vette magára. E nyílt parancs megalakította még a Tisza szabályozási bizottságot is. A szabályozási tervek és kölcsönügyek megállapítása után a munkálatokhoz ismét hozzáfogtak. És általában azt mondhatni, hogy a Vásárhelyi tervei szerint vitték keresztül a további szabályozásokat. Az egyes helyi és személyi érdekek, melyek igen nagy számmal és követelőleg léptek föl, a terveket itt-ott módosították, e változások legnagyobb részben a közügy és a Tisza-völgy érdekeinek ellenére történtek.
Alkotmányunk visszaállításáig, 1867-ig 18 társulat alakult meg; 827,458 m. hold területet ( 367 000 hektár) vontak ki az árvizek elöntései alól és 1.115,616 km. hosszuságu töltést építettek, melybe mintegy 23 millió forintot fektettek be. Ezenkívül 1867-ig az állam a Vásárhelyi tervezte átvágások közül 105-öt létesített mintegy 4 millió forint költséggel, miáltal a T. hosszát 461 km.-rel rövidítette meg. Adminisztráció tekintetében 1856. egy új császári nyílt parancs föloszlatta a központi bizottságot s helyébe a központi felügyelőséget állította, melyet 1867. a T.-szabályozási kormánybizottság váltott föl. A költségek egy részét ez ideig súlyos föltételek mellett fölvett kölcsönpénzből fedezték.
A kiegyezés első éveiben, bár a munkálatokat folytatták, aránylag nem sok történt. Nevezetesen ide vonatkozó intézkedések: 1871. a XXXIX. és XL. t.-cikkek, melyek elseje a vizszabályozó társulatokról, másodika a gátrendőrségről szól, valamint az 1874-ik évi XI. t.-c., mely a belső vizek levezetésére vonatkozik. Ugyanis a töltések által mentett területeket az árvizek ugyan nem járták többé, de a csapadék s főképpen a hóolvadás vize, valamint a fölfakadó vizek fölgyűltek rajtuk s levezetésükről gondoskodni kellett. A T.-szabályozással kapcsolatban tehát nagyszabású belső vízlevezető munkálatok is indultak meg, főképpen 1875-től kezdve, midőn a T.-szabályozó kormánybiztosságot megszüntették s helyébe a közmunka- s közlekedésügyi minisztérium kebelében tiszavölgyi szakosztályt állítottak fel. Ez időponttól kezdve vesz lendületet újra a szabályozás ügye, melyet különben az egymásután következő árvizek is folyton napirenden tartottak. Az 1876., 1877. és 1879. évek árvizei sokáig emlékezetesek maradnak a T.-völgy szabályozásának történetében. Főként az 1879-iki tavaszi nagy árvíznek volt kiváló jelentősége, midőn Szeged városa elpusztult…
A mederrendező munkálatok részint az árvízi, részint a kisvízi meder megjavítására vonatkoznak. Az árvízi meder rendezése főként a hullámtér szabadon tartását követeli meg, hogy a víz itt is bizonyos szélességben szabadon mozoghasson. E szabadon tartandó hullámtéri szélességet egy 1887-iki miniszteri rendelet a következőkben szabja meg: T.-Újlaktól a Szamosig 170 m., a Szamostól Csapig 250., Csap és Tokaj közt 270 m., Tokajtól a Sajóig 300 m., a Sajó és Füred közt 350 m., Füredtől Csongrádig 380 m., Csongrád és Szeged közt 400 m., Szeged és Titel közt 500 m. Ezen szélességben tehát a hullámtéren fákat, bokrokat ültetni vagy fentartani nem szabad és amennyiben már volnának ily vízfolyási akadályok, azoktól a meder kitisztítandó volna.
A kisvízi meder szabályozásának két célja van: a partoknak szaggatás ellen való védelme és a hajózóút megjavítása. Mindkét irányban csak helyenként történtek munkálatok. A partok védelmét rőzséből, kőből készült burkolatok és kötések teljesítik. A hajózóút megjavítására a kisvízi meder összeszorítását célzó művek és kotrás szolgálnak. Ez utóbbi tekintetben felemlítésre méltó a szegedi Maros-torok megjavítása, hol a Maros bő iszapjával a T. medrét elzátonyosította és a hajózásra alkalmatlanná tette. Itt a széles meder összeszorításával és kotrással segítettek a bajon. Különben a hajózás érdekében még igen sok tenni való van hátra. A T. középső szakaszának felső részén létesített átvágások a vízszint leszállították s így most nem lehet a kellő hajózó-mélységet ott megkapni. Csekély javítással s főként a mederben levő óriási fatuskók eltávolításával a hajózóút könnyen megnyitható volna.
A T.-völgy szabályozásával kapcsolatban felemlítést érdemelnek még azok a nagyszabású tervezetek, melyek az Alföld öntözését célozzák. Az által t. i. hogy a T.-t töltések közé fogták, megfosztották völgyét a kiöntött víz trágyázó hatásától. A rendszeres kultúra megkívánta, hogy az ártértől a kiöntéseket távol tartsák; a fokozódó, belterjes gazdálkodás pedig újólag rá akarja vezetni e területekre a vizet, csakhogy nem a véletlen szeszélye szerint, hanem öntudatos módon, a kellő időben és mennyiségben. A T. völgyében mintegy 500,000 kat. holdra tehető az a terület, melyet az öntözés áldásaiban részesíteni lehet. A nagy öntözőcsatornák azonban még csak tervben vannak.
A vízügy szakemberei már az 1897-ben kiadott lexikonban publikálták azokat a szempontokat amelyek a vízgazdálkodás kérdését a közjó részeként tekintették. Vásárhelyi és Paleocapa szemlélete közötti eltérések máig viták alapjául szolgálnak.
Az első világháború alatt a munkálatok szüneteltek, majd utána Trianon amely a Tisza vízgyűjtüjét 4, majd a Párizsi béke amely 5 ország között osztotta el a munkák ésszerű továbbvitelét ellehetetlenítette.
Horthy Miklós kormányzósága alatt különös gondot fordítottak arra, hogy a megváltozott feltételek ellenére biztosítsák az árvízvédelmet, és öntözéssel visszaállítsák az elvesztett termelési potenciált. A Tisza lépcsőzésének terve és az öntözési törvény ekkor született.
Előzmények:
Németh Miklós, 1989-ben a vízlépcsőt dobta oda az ellenzéki politikai erőknek, az MSZMP utódpártjának, az MSZP-nek az átmentése céljából. A kerekasztal körül helyet foglaló politikai erők asztalára csupán egyetlen szakmai kérdés került, a dunai vízlépcső ügye.A dunai vízlépcső kérdéskörében teljes körű volt az egyetértés az MSZMP és az ellenzéki erők között. Magyarország bontsa le a Nagymaroson félig elkészült vízlépcsőt, a teljesen kész Dunakiliti vízlépcső üzembe helyezésére ne kerüljön sor, a 90 százalékban kész bősi vízlépcsőből Magyarországot jogosan megillető évi 1 TWh villamos energiát a villamos művek ne vegye át.A politikai megegyezés következtében Magyarország eddigi kára hét milliárd euró.A politikai megegyezés hátterében az állt, hogy az ellenzék a Kádár rendszerrel szemben a vízlépcső ellenesség jegyében tüntetett.A tüntetések „motorja” a Duna – Kör volt.
A Duna - körről.
Az 1990-es szabad választásokat követően mandátumot elnyert 200 képviselő a Duna – Kör tagja volt.
A Duna –Kört a magyar politikai vezetés lehelte éltre, Nyugatnémetek javaslatára.
A Duna – Kör megalakítását Magyarország politikai vezetésének 1982-ben a Nyugatnémet Külügyminisztérium javasolta.
A Nyugatnémet Külügyminisztérium 1982-ben tanulmányt adott át a külügynek.
A tanulmány megoldást tartalmazott két olyan ország politikai viszonyának a kezelésére, amelyeket egymástól közös határfolyó választ el, és a felek a valamelyike pénzügyi forrás hiánya miatt jelentős lemaradásban van az általa vállalt a közös határfolyó hajózási, energetikai, környezetvédelmi (szennyvíznek a folyóba történő engedése) projekt teljesítésében.
A tanulmány német francia viszony elmérgesítése céljából dolgozták ki.
A német francia viszony rendezésének egyik sarokköve a Rajna folyó szabályozása volt, a német és francia kormány a rendezés mikéntjében egyetértet, a rendezés sorrendjében azonban eltérőek voltak az álláspontok. Előbb a hajózás lehetőségének a biztosítására kerüljön sor, vagy szennyvíztisztítók létesítésére a Rajna menti településéken. A szükséges anyagi források mindkét oldalon szűkösek voltak, leginkább a francia oldalon.
A forrásokat illetően hasonló volt a helyzet Magyarországon 1982-ben.
Magyarországnak 1982-ben nem volt gazdasági ereje a vízlépcső beruházás folytatásához.
Prága 1982-ben nehezményezte Budapestnek, hogy a szerződésben vállalt munkálatokban a magyar fél jelentős lemaradásban van.
Magyarországon 1978-ban a gazdaságban krízis helyzet alakult ki.
A politikai vezetés fontolóra vette az IMF-hez való csatlakozást.
A Világbank –Nemzetközi Valutaalap ügy a Brezsnyev-figyelmeztetés dacára a PB 1979. februári napirendjére került.
Kádár 1979-ben úgy gondolkozott, hogy a washingtoni pénzintézeteket eszközként használja fel további pénzek kicsikarására.
Brezsnyev egymilliárd rubelig terjedő hosszú lejáratú kölcsönt ajánlott Magyarországnak, az ígéretből azonban nem lett valóság.
Megszorító intézkedésekre került sor.
A megszorító intézkedések hatására és az export meglódulása következtében az 1978. évi 782 millió dolláros konvertibilis kereskedelmi deficit 1980-ra aktívumba csapott át, és az aktívum egyre nőtt. Ugyanakkor fokozatosan emelkedtek a kamatráták. 1979-ben 5.9 százalékban állt az átlagos kamatráta, 1980-ban viszont 9.7, 1981-ben pedig már 14 százalékon.
A gazdasági fellendülés ellenére a költségvetés zsákjában még sem volt forrás Nagymaros építésére, többletet elvitte megemelt kamat.
Prága kérte Budapestet, hogy kezdje meg a vízlépcspvel kapcso
Hogy a Kormánynak legyen alibije, a csehszlovákok kérését a kormány miért nem képes akceptálni Marjai József miniszterelnök a Nyugatnémet tanulmány alapján Aczél Györgyöt kérte fel a Duna –Kör életre lehelésére.
Röviddel a Duna –Kör megalakítását követően, 1984-ben osztrák kölcsön felvételével a Nagymaros építésének a folytatásához szükséges forrás meglett.
A felvett kölcsön azonban nem az építkezések folytatásra fordította a kormány, hanem a Párt javaslatára az életszínvonal csökkenésének a megállítására. (Gulyás szocializmusra)
A palackból kiengedett szellem, mármint a Duna – Kör léte a kölcsön felvételé után, a nagymarosi építkezés megindulását követően számos a politikával kapcsolatot tartó gazdasági szektornak például a szénbányászatnak jól jött.
A Duna - Kör megmaradt, gyűjtő szervezete lett a reformer pártagoknak és az eltűrt” ellenzéknek.
Tévúton a magyar vízgazdálkodás
A magyar vízgazdálkodást a Duna –Kör vitte tévútra és tévúton jár napjainkban is.
1984 óta a Duna –kör jelmondata az iránytű az ország vízgazdálkodást végzők számára.
A Duna – Kör jelmondata szerint a Magyarországon keresztül haladó folyók vizét tilalmas mederduzzasztással visszatartani, a folyók vize folyjék el szabadon Magyarország területéről.
Rendszerváltás után valamennyi választást követően mandátumot elnyert képviselők nem képesek a Duna – Kör jelmondatával szakítani.
Az első szabad választást követően a Duna - Kör jelmondatát a Magyar Országgyűlés országgyűlési határozatba foglalta, majd törvénybe iktatta, majd igazsága tudatában az Országgyűlés törvényben kötelezte a kormányt vízlépcsőszerződés egyoldalú felmondására. Az ügy a Hágai Nemzetközi Bíróság elé került.
A vízlépcső pert Magyarország 1:7 arányban elvesztette!
A szerződés felmondását kimondó törvényt a Hágai Nemzetközi Bírság ítéletében hatályon kívül helyezte.
A Magyar Országgyűlés szembe ment a nemzetközi joggal, a szerződés felbontását kimondó törvényt nem helyezte hatályon kívül.
A szerződés felbontását kimondó törvény hatályon kívül helyezését az EU 2003-ban csatlakozási feltételül szabta. Az Országgyűlés 2003-ban kénytelen volt a Duna Kör jelmondata alapján elfogadott törvényt hatályon kívül helyezni.
A törvény ugyan hatályon kívülre került, a hazai vízgazdálkodás változatlanul a Duna –Kör jelmondata alapján folyik.
Miért lehetséges az, hogy húsz évvel a rendszerváltást követően még mindig a Duna –Kör jelmondata a mértékadó a hazai vízgazdálkodásra nézve?
A rendszerváltó politikai erők a vizeseket lefejezték.
A FIDESZ holdudvarához tartozó Duna –Kör aktivisták a vizesekről a következőket állították:
· a „vizesek rákos daganat a nemzet testén, hidrofasiszták, technokrata terrorbrigád,
· a túlcentralizált vízügyi szervezet a csődöt mondott politikai rendszer lenyomata,
· a kommunista korszak öngyilkos öröksége, a vízügyi lobbinak az a célja, hogy állami beruházási pénzeket megszerezzen és részben saját jövedelmévé alakítson, most tehát a hulla kirablása folyik,
· A sztálinista gazdasági struktúrák ebben az országban változatlanul tovább élnek,
· Nincs kártékonyabb, mint egy vízépítő mérnök....és így tovább,
A reális zöldek a szebb jövő beteljesülése céljából a Jobbik parlamenti frakciója számára a következőket javasolja:
1. A Duna ügyében meg kell egyezni északi szomszédunkkal. A megegyezés akadálya a Kormány a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer tervének hatáskörzetébe tartozó folyó- és tájrehabilitáció elveiről és ezzel összefüggésben a magyar-szlovák tárgyalásokon képviselendő álláspontról szóló 1139/2004.(XII.11.) Korm. határozat. A határozat előírásokat tartalmaz a Kormány képviseletében a szlovák Féllel tárgyaló magyar delegáció számára. A Jobbik képviselő csoportja követelje a 1139/2004.(XII.11.) Korm. határozat 2. pontjának a) bekezdésének a hatályon kívül helyezését.
2. A Jobbik frakciója indítványozza Parlamenti Vizsgáló bizottság felállítását. A parlamenti bizottság vizsgálja ki, hogy a Hágai perben a Magyar Köztársaság képviseletét ellátó személyek hitelesen és tényszerűen tájékoztatták-e a Kormányt és a közvéleményt a Hágai Nemzetközi Bíróság 1997. szeptember 25-én a Vízlépcső perben kihirdetet ítéletéről.
A Zöld tárca és a Magyar Tudományos Akadémia gondozásában 1992-től több mint harminc milliárd forintot költött el kutatásra. Az utóbbi két évben kb. egymilliárd forintot fordított a kormány külföldi szakértők megfizetésére. A külföldi szakértők által elkészített tanulmányok a magyar álláspontot igazolják. A magyar álláspont, téves álláspont. Az igazság a Duna ügyében más nemzetek mellett szól, ha a Kormány nem fogadja meg a Jobbik frakciója javaslatát, kénytelen az igazságot megsérteni, de egyúttal hazudni is, mert természetesen a Kormánynak nem szokása elismerni, hogy nincs igaza. A Jobbik frakciója követelje a kutatásokra fordított pénzek befagyasztását és a Magyar Tudományos Akadémia Szigetközi Munkacsoportjának megszüntetését.
Mesterházy Atilla és Németh Zsolt vezetésével a parlamenti pártok bizottságot működtetnek. A bizottságban a parlamenti pártok és a Kormány egyeztet a 2011- első félévében a magyar soros EU elnökség által képviselt témákról. Az egyik javasolt téma a Duna stratégia. A Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági tárca gondozásában elkészült Duna stratégia a Duna –Kör jelmondata jegyében készült el. A Jobbik frakciója új stratégia elkészítésére kötelezze a kormányt, a stratégia elkészítőire ne legyen kötelező a Duna- Kör jelmondatának a figyelembe vétele.
A Jobbik frakció követelje a kormánytól a Vásárhelyi terv végrehajtásának azonnali felfüggesztését, beleértve a megkötött szerződésekben vállalt költségvetési források befagyasztását is. A Jobbik frakció javasolja a LXVII. törvény (Vásárhelyi törvény) olyan módosítását, amely magában foglalja a Csongrádi vízlépcső megépítését, a Duna –Tisza csatorna építésének a megkezdését, a Homokhátság sivatagosodásának a megállítását.
A Jobbik frakció Öntözési törvény elfogadására tegyen javaslatot.
A Jobbik frakció ragaszkodjon ahhoz, hogy a vízügy a földművelésügyi, a környezetvédelem a belügyi tárca felügyelete alá kerüljön.
A Magyar ENERGETIKA című folyóirat 2009. novemberi száma és a Hidrológiai Közlöny 2009. évi 5. száma szlovák professzor véleményét tette közzé a Dunáról kötött kétoldalú szerződés felmondásának a következményeiről.
A szlovák professzor véleménye elérhető a reális zöldek honlapján is a következő címen:
http://realzoldek.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=1292
Az igazság a Duna ügyében más nemzetek mellett szól
Végül idézzük a Hidrológiai Közlöny szerkesztőbizottságához beérkezett egyik üzenetet, amely találkozik a reális zöldek véleményével.
“Reménykedjünk, hogy lesz olyan jobbik magyar párt, amely Széchenyi Hiteles dunai megoldást ad majd 2010-ben.
20 év dunai magyar vízlépcső politika butaságai hazugságai és károkozásai után.”
Javasolt irodalom:
Z. Kárpát Dániel
Háborúk a vízért
A XXI. században
Kárpátia Műhely, 2004.
A szerző szerint gondoljunk a Tiszát agyonciánozó vegyesvállalat aranybányájára, ahol a románok bűnszövetkezetben követtek el merényletet Magyarország ellen.
|
|
Dátum: 2010. October 11. Monday, 12:08 Szerző: realzoldek |
|
|
|
|
| |
|
Átlagolt érték: 0
Szavazat: 0
|
|
| |
|
|
|
|
