| A szabadság alkonya (Twilight of the Freedom) |
|
 A SZABADSÁG ALKONYA
Twilight of the Freedom
Mészáros Milán
1. Kivonat
A mai gazdasági világválságra, valamint a kor fő kihívásaira adott egyik általános kapitalista válasz-“terápia” az állampolgári szabadság olyan korlátozása, amelynek során –jogi értelemben–csak ritkán sérülnek közvetlenül az emberi szabadságjogok.
Forrás: Dokumentum letöltése!
Ettől a “lágy megsértéstől” azt remélik, hogy általa sikerül majd elkerülni a még nagyobb problémákat, forradalmakat vagy háborúkat. Továbbá abban bíznak, hogy egyaránt fenntarthatók lesznek a sikeres, az érvényességi körükön gyakran túlterjeszkedő, vagy a korrupt demokrácia-formák. Ez a lágy megsértés volt megfigyelhető 2001. szeptember 11-e után az Egyesült Államok törvényeinek módosításában, valamint azokban az arab államokban, amelyeknek népei az idén lázadtak fel a szabadságukat megsértő vezetőik ellen, továbbá ez a tendencia figyelhető meg az Európai Unió összeomlásának kétségbeesett elkerülési manővereiben, végül ugyanez érvényes Görögország, Portugália, Spanyolország, Olaszország, Írország és Magyarország aggasztó és kapkodó csőd-elkerülő igyekezetére is. Mindez azért van, mert néhány kivételtől eltekintve a jelenlegi világpolitikai vezetői garnitúra nem képes mélyebbre hatolni, illetve az ellentmondásokat egy mélyebb szinten –a szabadság kiterjesztésével– feloldani. Ezek a vezetők “slackliner politikusok”-nak nevezhetők. (A slackliner kifejezéssel kapcsolatban lásd az 1. képet.)
1. Kép
A slackline egy olyan –magyar nyelvre eddig nem lefordított– ügyességi sport, aminek lényege hogy a slackliner két fix pont között egy hevederen ”sétál”. Ez a sport nem egyenlő a kötélen való járással vagy a kötéltánccal, mivel a heveder ebben az esetben nem feszes, hanem dinamikus. Például jól nyúlik, s emiatt olyan mint egy (keskeny) ugrószőnyeg. Az eszköz feszessége a felhasználóhoz illeszthető, így sokféle trükk végrehajtható általa. Mivel a slackline-nak freestyle (szabadstílusú) változata is van, így azt nehéz megkülönböztetni a ”kötéltánctól”.
2. Slackliner kormányok
A problémák ily módon történő megközelítésének, majd megoldásának gyökere egy igaz tétel –valószínűleg szándékoltan– hibás megfordításából ered. Igaz ugyanis, hogy a gazdasági nehézségek –a bizalom hiánya, az eladósodottság, a túlburjánzó bürokrácia és a szinte mindenhol jelenlévő korrupció, valamint ezek következményei, például a nagyfokú munkanélküliség, az alacsony reálbérek stb., illetve az ezek leküzdésére tett kormányzati intézkedések– a fenti módon korlátozzák a szabadságot. Ezen állítás meg- vagy inkább kifordítása –nevezetesen, hogy az állampolgári szabadság (átmenetileg) korlátozható a gazdasági nehézségek leküzdésével vagy annak érdekében– azonban nem igaz, sőt az emberi szabadságjogokat tiszteletben tartó demokráciákban a leghatározottabban elítélendő és elutasítandó. Vagyis, az állampolgári szabadság még átmenetileg sem korlátozható annak érdekében, hogy a gazdasági nehézségeket leküzdjék. (Természetesen, vannak kivételes esetek vagy események, amelyek korlátozhatják a szabadságot. Ezeket alább tekintjük át röviden.) Az pedig végképp elfogadhatatlan, hogy a szabadságot korlátozó gazdasági intézkedéseiket a fenti tétellel igazolják. Pedig, politikusi körökben hallgatólagosan elfogadott és egyre inkább terjedő alantas trükk éppen e megfordítás. Ráadásul, ez a kificamított érvelés az alapja és indoka a gazdasági kormányzás bevezetésének. Fenti elnevezés mintájára a gazdasági kormányzásra áttérő országok és kormányok joggal nevezhetők “slackliner országok”-nak, vagy inkább “slackliner kormányoknak”-nek. (Például, a magyar elnökség után, a gazdasági kormányzás deklarálása miatt az EU országai és kormányai nyugodtan nevezhetők slackliner-eknek.)
A slackliner-ek érvelését elfogadva a végén már azt sem tudni, hogy a tyúk volt előbb, vagy a tojás. Azaz, a gazdasági nehézségek és a válságok az okai a szabadság korlátozásának, vagy a
szabadság korlátozása az oka a gazdasági nehézségeknek. Ha ugyanis a megfordítás mint módszer általánosan igaz lenne, akkor a fent megfordítottat logikai értelemben átalakíthatnánk például ily módon: ‘Az állampolgári szabadság kiterjesztése idézte és idézi elő a gazdasági nehézségeket, valamint a válságokat.’ Ez utóbbi kijelentés nyilvánvalóan egy beteg elméjű ember agyszüleménye lenne, hasonlóan a fent megfordított állításéhoz.
3. A szabadság korlátozása vagy kiterjesztése
Természetesen, a szabadságot és a szabadságjogokat egy ország vagy az állam joggal korlátozhatja bizonyos feltételek esetén. Ilyen feltétel például a honvédő (igazságos) háború, egy ország ellen irányuló terrorista támadás, természeti katasztrófa vagy pandémia [(világ) járvány]. Ezeket a feltételeket röviden úgy jellemezhetnénk, hogy az adott országot érő külső erőszak vagy agresszió valamilyen formája lehet a korlátozó ok. A feltételek ezen csoportjába azonban nem tartozik bele például az eladósodottság vagy a rossz gazdaságpolitika, mert ezek az adott ország belső hibáinak vagy fogyatékosságainak következményei. Éppen ezért, egy demokratikus ország utód-kormánya nem tekintheti úgy az előd által folytatott –de az utód által hibásnak ítélt– gazdaságpolitikát, mintha az külső agresszió lenne. Külső agresszió esetén azonban a korlátozás átmenetileg megengedhető, sőt néha szükséges is. Ebben az értelemben például a 2001. szeptember 11-e utáni szabadságjogokat érintő korlátozások elfogadhatók az USA-ban, ha azokat mielőbb feloldják. Ennek kiegészítő párjaként, például az USA által megtámadott iraki és afgán állam szabadságjogokat érintő belső korlátozásai a minél hatékonyabb honvédelem érdekében –ha voltak ilyenek– szintén elfogadhatók lennének.
Érdekes itt megemlíteni, hogy a szabadság vagy szabadságjogok korlátozásának korszakában Oroszország és Kína épp az ellenkező irányba mozog. Mivel ezekben az országokban –nem látványosan ugyan, de– egyre nagyobb állampolgári szabadságot biztosítanak, illetve kívánnak biztosítani annak érdekében, hogy elkerüljék a gazdasági hanyatlást, majd az azt követő szabadságjogi korlátozásokat. Ennek kapcsán joggal vetődik fel a kérdés: Lehet-e úgy növekedést produkálni a gazdaságban, hogy az állampolgári szabadság ne csökkenjen? A válasz az, hogy igen, de sajnos ez a jelenleg demokráciaként deklarált országokban beláthatatlan ideig megvalósíthatatlannak látszik.
4. A szabadság alkonya a demokráciákban
A szabadságot pozitív értelemben kissé körülményes definiálni. Különösen igaz ez jogi megközelítés esetén. Emiatt a negatív megfogalmazás a célravezető. Egyszerűsítve és sarkítva fogalmazva a szabadság tehát a következőképpen határozható meg. A szabadság nem az, hogy azt tehetjük, amit akarunk, hanem az, hogy nem kell azt tennünk, amit nem akarunk. Ismert összefüggés, hogy például a gazdasági nehézségek idején az anyagi lehetőségek beszűkülése által csökken a nemzeti és az állampolgári mozgástér, s ezzel a szabadság is. A fő kérdés, hogy az emberi szabadságjogok közvetlenül is sérülnek-e az anyagi lehetőségek beszűkülése által. A szabadságjogok talán legkényesebbike az emberi méltósághoz való jog. Az emberi méltóságot sértő cselekedetek vagy intézkedések körébe tartozik például a kényszerítés is. (A magyar kormány is a kényszerítés “lágy eszközével” élt, amikor a magán-nyugdíjpénztár tagjainak zömét az állami nyugdíjrendszerbe terelte. De talán még súlyosabb kényszerítésnek tekinthető a közmunkára történő kötelezés vagy a rokkant nyugdíjasok vegzálása stb.) Sajnos azonban, az emberi méltósághoz való jogot az alaptörvény és a törvények nem a kor igényeinek megfelelően tárgyalják, s ennek következtében az nehezen érvényesíthető, illetve a megsértése –néhány kivételes esetet leszámítva– csak nehezen szankcionálható. Emiatt érthető, ha a slackliner kormányok a gazdasági kormányzással a kisebb ellenállás irányába igyekeznek haladni, és ezért először ezeket a nehezen érvényesíthető szabadságjogokat sértik meg intézkedéseikkel.
A másik ilyen –viszonylag könnyen korlátozható– szabadságjog a személyi biztonsághoz való jog. Ugyanis, ennek tartalma és szabályozása hasonlóan problematikus, mint az emberi méltósághoz való jog esetében. Bár az alkotmányok és a nemzetközi dokumentumok a személyi szabadsággal együtt rendelkeznek a személyi biztonságról, ám a részletes szabályok nem utalnak a személyi biztonságnak a személyi szabadságtól való elkülöníthetőségére. Emiatt egyáltalán nem meglepő, ha a személyi szabadság és biztonság címszó alatt általában csak a személyi szabadságról szóló szabályok találhatók. (Például, a magyar alkotmányok a biztonsághoz való jogot a személyi szabadsággal együtt veszik védelmükbe, ám a biztonságról szóló jog tartalmáról az alkotmányok nem adnak felvilágosítást.) Annak ellenére, hogy a személyi biztonsághoz való jog ma talán a szabadságjogok legfontosabbika, mivel a személyi biztonság általában a félelemtől és zaklatástól stb. mentes emberi életet jelenti. Mivel a gazdasági kormányzás általánosnak szánt módszere, hogy a válságból történő kilábalás terheit csak és kizárólag a lakosság átlagembereire pakolja, így valószínűleg szükségtelen hangsúlyozni, hogy a gazdasági nehézségek leküzdésére tett intézkedésekkel –azaz az anyagi lehetőségek beszűkülésével– az állampolgárokban nő a (lét-) bizonytalanság és a félelem stb. Köztudott, hogy ezek a személyes szorongások és rettegések egy ponton túl már szomatikussá válnak, rosszabb esetben pedig orvosi vagy kórházi kezelésre is szorulhatnak az állampolgárok. Ezért lakosság egészségi állapota siralmas a gazdasági kormányzással vezetett országokban –köztük Magyarországon is–, azonban azt senki sem vizsgálja, hogy ennek mi az oka, vagy milyen intézkedések és mely személyek idézték ezt elő, valamint milyen mértékben, továbbá mi lesz az egyre romló népegészségi állapot következménye. Pedig ez a tendencia egy ponton túl –a szabadságjogokon kívül– már sérti az élethez és az egészséges környezethez való alapjogokat is. Így a slackliner kormányok gazdasági kormányzása a nép egészségügyi állapotának további romlásához fog vezetni.
2. Kép
A szabadstílusú slackliner kormányok kötéltánca
egy ismeretlen peremfeltétel fennállásakor
A személyi biztonsághoz való jog az életviszonyok védelmére szolgál. Fentieken kívül ilyenek továbbá a családi élet zavartalansága, nyugalma stb., amelyeket külső személyek vagy az állam nem háboríthat. Ez a jog biztosítja többek között a családtagok azon igényét, hogy korhely, részeges, esetleg zsarnokoskodó családtag zaklatásait ne legyenek kötelesek eltűrni. Ez a jog védelmezi továbbá a gyerekeket, akiket egy részeges szülő, egy militáns hajlamú vagy hisztériás nevelő félelemben tarthat. De társadalmi szinten félelmet kelt a hivatali hatalmával visszaélő munkahelyi vezető is, aki például azt érezteti beosztottjával, hogy túlmunka nélkül nehezen bizonyítható szankciók stb. érhetik. (Talán érdemes itt arra is utalni, hogy szoros kapcsolat van a gazdasági lehetőségek beszűkülése és a munkáltatók által elvárt túlmunka között. Stb.) Pedig ennek a jognak az alaptörvényben és a törvényekben való elismerése mindenhol arra kötelezi az államot, hogy a nép által ráruházott hatalmánál és lehetőségeinél fogva úgy irányítsa a társadalmi és gazdasági életet, az állami szerveket és a hivatalokat, hogy az egyén biztonságban érezze magát.
Az alkotmányos alapjogok határolják körül az egyén szabadságának azt a szféráját, ahová az állam nem léphet be. Az alapkérdés mindig és mindenhol az, hogy hol húzódnak a “demarkációs vonalak” az állam hatalma és az egyén szabadsága között. Fentiek alapján látható, hogy általában két határvonal létezik, amelyek az emberi méltósághoz, valamint a személyi biztonsághoz való jogok, illetve ezek érvényesülései. Magyarországon például alkotmánybírósági határozat mondta ki az emberi élet és az emberi méltóság elválaszthatatlan egységének általános elvét. Azonban e határozatból nem derül ki, hogy miért alkot elválaszthatatlan egységet az emberi élet és az emberi méltóság. Hasonló problémák vannak a személyi biztonsággal is. Ugyan ez nem az élethez, hanem az ember egzisztenciális körülményeihez kapcsolódó alapjog. Ezekből is látható e két jog kulcsszerepe, azonban kereteket kitöltő törvények nélkül ezek érvényesítése legfeljebb egy bármikor szűkíthető hatókörrel rendelkező irányelvként szolgál az állam számára. A szabadságnak ezzel a korlátozásával az állam vagy a hatalom mindig és mindenkor él(t) is. Különösen egy gazdasági világválság kellős közepén.
A slackliner kormányok az emberi szabadságjogok halmazati megsértésével megalázzák az embereket (az emberi méltósághoz való jog megsértésével), továbbá félelemben tartják a lakosságot (a személyi biztonsághoz való jog megsértésével), amivel alattvalókká silányítják a nemzetközileg deklarált szabadágjogokkal rendelkező állampolgárokat.
A fő kérdés azonban, hogy szabadság korlátozási tendenciának hol és mikor lesz vége? Vajon az lezárul a válság befejeztével, vagy korrumpált pénzekké, valamint extraprofittá stb. alakulva a tendencia fennmarad a válság után is? És mi lesz, ha több válság követi egymást? Eddig a slackliner kormányok “csak” az emberi méltósághoz és a személyi biztonsághoz való jog megsértésével terrorizálták állampolgáraikat. Tették mindezt következmények nélkül. Mivel a gazdasági kormányzás e két szabadságjog korlátozásával először mentális, majd fizikai egészségromlást idéz elő. Mivel ezek az egészségromlások csak közép vagy hosszú távon jelentkező hatások, így a felelősség megállapítása mindig a távoli múltra vonatkozik, így az meglehetősen körülményes. Azonban, a lakosság egyre romló egészségi állapota egymásra szuperponálódva először majd megsemmisíti a nemzeti erőforrásokat, majd pedig nemzeti tragédiát idéz elő.
De mi a garancia arra, hogy a válság tovább mélyülése, vagy több válság egymásra következése esetén az állam lakosságot sújtó terrorizmusa nem terjed ki más szabadságjogok közvetlen és szandékolt megsértésére is? –Ilyen lehet például a gyülekezési szabadság megsértése vagy a másik alkotmányos alapjognak, a sztrájkjognak a korlátozása stb.– Erre nyilvánvalóan nincs garancia. Pontosabban, a slackliner országokban arra utalnak bizonyos jogalkotási kísérletek, hogy a kormányok a közeljövőben ezeket a frontokat készülnek megnyitni. (Ennek igazolására elég megtekinteni például az új magyar alkotmányt.) A slackliner kormányok, illetve a gazdasági (megszorító) kormányzás lényege, illetve természete, hogy –a nehézségek előrehaladtával– egyre durvábban sérti meg az emberi méltóságot és az ember személyes biztonságát, majd ezt követően a többi szabadságjogot is. Verbális kormányzásukat kificamított eszmékbe és elvekbe csomagolják, s ámokfutásukhoz ki sem kérik a lakosság hozzájárulását vagy támogatását. Ha pedig kikérik, akkor a válaszokat az eredménytől függetlenül, szándékoltan önkényesen és gyakran cinikusan értelmezik.
3. Kép
A szabadságot elmossa az idő, illetve a tengervíz
Tényleg csak homokba írták?
Pedig lenne kiút a kapitalista demokráciákban is, ha nem politikai slacklinerek vezetnék az egyes országokat vagy az Európai Uniót stb. Ugyanis az ellentmondások egy mélyebb szinten –a szabadság kiterjesztése mellett is– feloldhatók. Ehhez azonban a közösség, az egység és az együttműködés stb. fogalmainak nemzeti és nemzetközi újradefiniálására, majd új jogi szabályozására van szükség.
Hamarosan ki fog derülni, hogy az emberi szabadságjogok valóban egyetemlegesek-e, azaz valóban az ember elidegeníthetetlen jogainak tekinthetők-e. Elválik, hogy a demokrácia fellegvárai az emberi szabadságjogok megóvása, érvényesítése vagy esetleges kiterjesztése érdekében hajlandók-e korlátozni önmagukat, a kapitalizmust, illetve a kapitalista demokráciákat is, vagy a szabadságjogokat csak eszköznek tekintik demokráciájuk vagy kapitalizmusuk exportjának kivitelezésében. Félő, hogy önkorlátozásra valóban képtelenek, s a szabadságnak valóban bealkonyul.
--------------------------------------
Forrás: Dokumentum letöltése!
MÉSZÁROS MILÁN - A SZABADSÁG ALKONYA
|
|
Dátum: 2011. July 06. Wednesday, 23:49 Szerző: realzoldek |
|
|
|
|
| |
|
Átlagolt érték: 0
Szavazat: 0
|
|
| |
|
|
|
|
