| Nagy, nagy kárt okozott a hazának, egy kalap pénzt keresett a vízlépcsőperen |
|
 
A magyar rendszerváltást nem csak a politikai osztály siklatta ki, hanem a politikai osztály mögé bebújt szakértők is.
Azok önmagukat szakértőnek kikiáltott értelmiségiek, amelyekről bebizonyosodott a Kádár rendszerben, a tudásuk a küszöb szintjéig nem ér fel, ezért a pálya közelébe nem engedte őket a hatalom, a pályára egyáltalán nem léphettek.
A Magyar Szemle, 1998. februárban kiadott száma „Miért nem kell nekünk Dunagát” címmel közöl írást Mádl Ferenc, Nagy Boldizsár és Vida Gábor tollából.
Ismert három személyről van szó. Mádl Ferencről, kevesen tudják, az Antall kormány tárca nélküli minisztereként, a kormány nevében Vida Gábort kérte fel, hogy legyen annak szakmai bizottságnak a vezetője, amely a vízlépcső kérdéskörében a kormánynak segítségére van.
Vida Gábor, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, ökológia területén működik. Egy másik ismert akadémikusnak a reális zöldek észrevételezte, hogy Vida erején, tudásán felül vállalkozott, amikor elfogadta Mádl felkérést a szakmai bizottság vezetésére, hiszen Vida a vízlépcső probléma egy szűk szakterületének ismerője, az ökológiának csupán.
Az ismert akadémikus válasza: Vida tudománya nem terjed ki az ökológia területére, nem tudója a biológia tudományának sem, a gerinctelen élőlények egy szűk populációjának az ismerője. Ami a gerinctelenekre valló utalást illeti, abból ma is sokan vannak a politikai osztály mögött, ha erre rádöbbenne a politikai osztály, Magyarország ügye még jóra is, fordulhatna.
Ennyit Vidáról és Mádl Ferencről, aki jobban tette volna, ha megmarad a saját maga által művelt tudománynál, és nem szól a vízlépcső más kérdéseiről, csupán a per jogi vonatkozásiról.
Ezúttal maradjunk Nagy Boldizsár, nemzetközi jogásznál, aki tagja volt a Hágában, 1997-ben leszerepelt magyar csapatnak, annak a csapatnak, amely a vízlépcső pert 1:7 arányban elvesztette. Természetesen Nagy a per kapcsán egy kalap pénzt keresett és ezt Nagy azóta is, igyekszik meghálálni, azzal, hogy a Bíróság ítéletéről nem hajlandó tényszerűen szólni.
Anélkül, hogy Nagy összes szakmai csúsztatásról szólnánk, ezúttal csupán egyről szólunk. Nagy a fenti Szemlében megjelent írásban, de Budapesten 2007. szeptember 25-án megtartott rendezvényen abbéli örömének adott hangot Nagy, hogy a Bíróság ítéletében nem kötelezte Magyarországot az alsó vízlépcső, Nagymaros felépítésére.
Ez így igaz, de az érem másik oldala, hogy a Hágai Nemzetközi Bíróság még sohasem hozott egyetlen ügyben sem olyan ítéletet, amelyben az egyik felet valaminek a felépítésére, megépítésére kötelezte volna. Egyszerűen azért nem, mert a Hágai Nemzetközi bíróság eltérően más bíróságoktól nem felperes és alperesek között oszt igazságot, hanem egyenlő felek között, európai értékeket képviselő, vállaló felek között.
Amióta ismertté vált, hogy a T. Ház zöld biztost választ, Nagy hallgatásba burkolódzik, a reális zöldek drótposta üzenetére nem válaszol.
Feltehetőleg Sólyom László köztársasági elnök kegyeit keresi Nagy, hátha az egykori zöld mozgalmár társa Sólyom, Nagyot javasolja zöld biztosnak.
A reális zöldek bíznak a T. Ház képviselőinek a józanságában Nagyra nemet mondanak. (Zöldike)
|
|
Dátum: 2007. October 19. Friday, 11:44 Szerző: realzoldek |
|
|
|
|
| |
|
Átlagolt érték: 0
Szavazat: 0
|
|
| |
|
|
|
|
