| Prédikálószékre szükség van! |
|
  Magyarország a rendszerváltást követően a fejlett országokhoz képest végleg lecsúszott volna, a XXI. században a sereghajtók körébe kerültünk volna Európában, – függetlenül bal/jobb kormányok országlásától -, ha a Paksi Atomerőmű megépítésére, a paksi négy blokk párhuzamos kapcsolására 1982-1987 között nem került volna sor.
Paks megépítésnek további hozadéka, hogy a paksi atomerőmű blokkjainak üzemidő-hosszabbítása esélyt kínál Magyarország számára a válságból való kiláboláshoz. Pakson megtermelt „tiszta villanyért” az elkövetkezendő húsz évben nem kell dollárt kiadnunk.
Paks bővítése, amelyet a parlamenti pártok, kivéve az LMP támogatnak, jó megoldást kínál, hogy a válságból hazánk hosszú távon kiláboljon, az életszínvonal emelkedésének az energetika, viszonylag olcsó villany ne szabjon határt.
Miért van szükség Prédikálószékre?
A négy paksi blokk párhuzamos kapcsolásának fenti időszakában, a magyar villamos energia rendszer szabályozását, tehát a nappali csúcs és az éjszakai völgy terhelések között eltérések üzemvitelét/szabályozását, két szóval a menetrendtartást és csúcsok kielégítését az akkori rendszerirányító (Országos Villamos Teherelosztó) a szovjet import segítségével oldotta meg.
Ha egy nap vonatkozásában a nyolcvanas évek időszakában – 24 órát véve alapul- a délelőtti csúcs és az éjszaki völgyterhelés között a terhelés változás megawattban kifejezett értékének a megváltozását száz százaléknak tételezzük fel, akkor a szovjet import részesedése a menetrendtartásban a csúcsok kielégítésében elérte a kilencven százalékot.
Menetrendtartó erőmű Magyarországon gyakorlatilag sohasem épült, csupán három csúcsvitelére alkalmas blokk, kettő 100 MW—os nyíltciklusú gázturbina Inotán és egy 32 MW-os Kelenföldön. Egy idő után az Inotán megépült egyenként 100 MW-os névleges teljesítményű blokk teljesítménye leértékelésre került: 80 MW-ra. A
kelenföldi blokk pedig állandóan gyermekbetegségekkel volt terhelt.
A nyolcvanas évek során a paksi blokk párhuzamos kapcsolása, a szenes erőművek és a hőszolgáltató erőművek kényszer menetrendje a rendszerszabályozás nehézségeit csak fokozta.
A tíz 215 MW-os (TISZA II. és DUNAMENTI) blokkok online irányítása az OVT –ből a menetrendtartás nehézségein sokat segítet, de hosszú távra más megoldásra is szükség lett volna, különösen azért, mert Paks 2x1000 MW-os bővítése napirendre került, és Kerényi A. Ödön a villamos művek képviseletében a Bős- nagymarosi kaszkád erőmű csúcsra járatásáról lemondott, annak érdekében, hogy a vízlépcsőben megtermelt 4 évi TWh „tiszta” (megújuló) villamos energia rendelkezésre álljon.
Energetikai értelemben az akkori helyzet és a mai hasonlatos. Paks bővítésének előkészületei Kormány és Parlament szintjén egyaránt zöld utat kapott.
Annyiban azonban eltérés van a korábbi helyzettől, PAKS bővítését 2x1000 MW-os VVR stacioner üzemvitelre alkalmas blokkok beruházásával terveződtek, a mai reaktor blokk terhelés változása megoldott probléma. Ennek ellenére a gazdaságosságot tekintve hiba lenne, ha a kormány végleg lemondana Magyarország területén szivattyús tározó vízerőmű beruházásáról, akár magán partner bevonása vagy EU pénzek megpályázása útján. A reális zöldek javasolják Nagymaros és Prédikálószék megépítését egy projektbe vonva napirendre tűzni.
|
|
Dátum: 2012. December 17. Monday, 10:32 Szerző: realzoldek |
|
|
|
|
| |
|
Átlagolt érték: 0
Szavazat: 0
|
|
| |
|
|
|
|
