| Hazugságra vagyunk kényszerítve? |
|
  Lapszemle
Hazugságra vagyunk kényszerítve? (Népszabadság, 2007. október 19.)
A XXI. Század Intézet e tételből kiindulva szervezett közéleti vitát. A reális zöldek válasza a kérdésre a hazugságot intézményessé Magyarországon a rendszerváltó politikai erők tettették, és a vitában megszólalók sem kivételek megállapításunk alól.
A legnagyobb hazugság, amellyel a vitában megszólalók is, azonosultak az, hogy Bős-nagymarosi vízlépcső, a Duna vizének a Magyarország területén történő visszatartása a környezetre káros lenne.
Mádl Ferenc, tárca nélküli miniszter, 1992-ben azzal indokolta a vízlépcső szerződés felbontását az Országgyűlés plenáris ülésén, bős 4 millió ember ivóvíz bázisát veszélyezteti.
Bős több mint másfél évtizede üzemel, és négymillió ember ivóvize valóban veszélyben van, de nem a bős miatt, a Duna mentén, hanem az Alföldön a Tisza mentén, dél Dunántúlon, a Dráva mentén. A politikai osztály azonosult a Duna – kör által terjesztett a hazugság áradattal, a minden folyjék szabadon hamis ideológiával. A jelszó jegyében indult meg Magyarországon az eredeti tőkefelhalmozás, a szabad rablás, váltak jelentéktelen figurák a közéleti szereplőkké, egyesek érdemtelenül megszedték magukat. Olyan szereplők, amelyeknek a rendszerváltás előtt folytatott gazdaságpolitikáról abszolút nem volt fogalma, körön kívül voltak a Kádár rendszer éveiben, mert szakmai tudásuk a küszöbig nem ért fel. Mások a fiatalabb generáció a mindent tagadás ideológiájával robbant be a közéletbe, az ő nyomdokukon jár a vitában megszólaló Schiffer András, a Védegylet főmozgalmára, annak a szűk budapesti humánértelmiségi körnek egyik tagja, aki kimaradt a zsákmányszerzésből, azt hiszi magáról, hogy mindenhez ért, mosdatja a köztársasági elnököt Sólyom Lászlót, egykori Duna –körös mozgalmárt.
A vízlépcső körüli hazugság áradat, messze túlnő a Duna ügyén. Gondoljunk az Alföldre. Az Alföld, a Duna – Tisza homokhátság sivatagosodik. A kedvezőtlen folyamatnak csekély köze van a globális klímaváltozáshoz. Elődeink tettek a folyamatot megelőzése érdekében. A horthy rendszerben megépült a Szentandrási, a rákosi rendszerben a Tiszalöki, a kádár rendszerben a Kiskörei vízlépcső, olyan létesítmények, amelyek a rendszerváltás ideológusai szerint a környezet első számú ellenségei. (Zöldike)
|
|
Dátum: 2007. October 20. Saturday, 12:13 Szerző: realzoldek |
|
|
|
|
| |
|
Átlagolt érték: 0
Szavazat: 0
|
|
| |
|
|
|
|
