| Mészáros Milán: Választás 2014. április 6. |
|
 Az ókori demokráciák jelentősen különböztek napjaink liberális demokráciáitól. Elsősorban értékválasztásban, ugyanis az ókori demokráciák nem mindenkire vonatkoztak, mivel azok meritokráciára épültek.
A "démosz" a "polisz"-ból (városállam) kialakult demokratikus városállam volt, mint például az athéni. Ezekben a démoszokban a nép egy része nem részesedett a jogokból. Ennek oka pedig a meritokrácia volt. A meritokrácia az angol merit (érték, érdem) szóból származik, és olyan társadalmat jelent, amelyben az egyén pozíciója a teljesítményétől függ. Más szavakkal, érdemuralom, az érdemek uralma; teljesítményelvű társadalmi rendszer, ahol a tudás és szellemi kiválóság befolyásolja az állam vezetését, és az értelmiségnek hatalma van a közügyek irányításában; olyan politikai rendszer, amelyben a kormányzás funkcióit az arra érdemesek töltik be.
A mai demokráciák -meritokrácia nélkül- az egy ember egy szavazat diktatúráját jelentik. Ezt a diktatúrát hívják -asszony nevén- liberális demokráciának. Persze, arról el lehet gondolkodni, hogy a liberális demokráciák alapelve -minden ember szavazatával részesedjék a hatalomból- a célravezetőbb, vagy az ókori demokráciák magától értetődő és nem mindenkire vonatkozó demokratikus meritokráciája. Megítélésem szerint azonban létezik a két megoldás egészséges kombinációja is, amikor szavazatával minden ember részesedik a hatalomból, de a társadalmi és politikai rendszerben olyan kiválasztó elvek -fékek és ellensúlyok- működnek, amelyek kizárják a nem érdem alapján történő előremenetelt.
Ezzel a meritokratikus demokráciával az emberiség régi adósa önmagának. Ennek megteremtése helyett ma világszerte azt látjuk, hogy a politikai rendszerek -minden szintű- vezetői kontraszelektálódott (érdemtelen) emberekből állnak. Azt hiszem, hogy a mai liberális demokráciák legnagyobb hibája, illetve kritikája éppen az érdemtelenségnek ez a preferálása. Más szavakkal, mivel hiányoznak a meritokráciát létrehozó kiválasztási szabályok, a fékek és az ellensúlyok, így a vákumba az érdemtelenség tör be.
Most hallgassuk meg Illyés Gyula egymondatosát a zsarnokságról; "Egy mondat a zsarnokságról": http://www.youtube.com/watch?v=gOPQsaW9Isc ,
majd mindezt úgy is, hogy a zsarnokság helyébe az "érdemtelenség"-et helyettesítjük be.
Hát itt tartunk ma, 2014-ben, két nappal a választások előtt.
Meritokrácia nélkül nehéz választani. Ugyanis, csak a kisebbik rosszra lehet szavazni.
Tessék elmenni választani!
2014. április 4.
|
|
Dátum: 2014. April 06. Sunday, 14:31 Szerző: realzoldek |
|
|
|
|
| |
|
Átlagolt érték: 5
Szavazat: 1
|
|
| |
|
|
|
|
