| Mészáros Milán: Midlife crisis |
|
 Világszerte egyre többen szenvednek az "életközépi válságtól", amivel szinte mindenkinek meg kell birkóznia. Szomorú magyar sajátosság, hogy rohamosan növekszik azok száma, akik ebből a kemény küzdelemből az öngyilkosságban találnak kiutat.
Az életközépi válság elnevezést Jaques Elliot kanadai pszichoanalitikus vezette be 1965-ben. Ez a probléma kizárólag az idővel, illetve az idő múlásával kapcsolatos. Ugyanis, nagyjából a 36-46. év közötti időszakban kezdi az ember komolyan érzékelni az idő múlását, benne saját korlátozott életidejével. A közvetlen kiváltó, vagy a krízist súlyosbító okok lehetnek az andropauza vagy a menopauza, a munkanélküliség, szülők elvesztése -vagy az arra történő felkészülés gondolatai-, más dolgok elvesztése, a gyermekek távozása a szülői háztól, a "lehetőségek helyre kerülése", karrier-korlátok körvonalazódása stb. Ez az input. Az output Magyarországon sajnos gyakran az öngyilkosság. Ez a nemzet vitalitását, illetve mentális egészségét elevenen érintő probléma, amely ellen tenni kell.
Tágabb -vagy inkább Reális Zöld értelemben- ez egy környezetegészségügyi probléma. Az életközépi válságban az ember úgy érzi, hogy komoly változáson megy keresztül, de már semmi sem úgy működik, mint korábban. Nincs meghatározott élet- vagy karrier-cél, az ember úgy érzi, hogy "mindent elért", nem tudja, hogyan tovább, illetve mit kezdjen az életével. Az ilyen ember nem találja a helyét, környezete is gyakran a fejéhez vágja, hogy teljesen megváltozott, mintha más ember lenne. Az élet középhez érve az embernek elege van abból, amit addig csinált, és valami újba szeretne kezdeni. (Előzmény: magánéletbeli és karrierbeli megrekedés; "nincs hogyan tovább".) Ha az ilyen ember döntési helyzetben van, képtelen dönteni. Nincs tisztában képességeivel, erősségeivel, s azzal sem, hogy miben kellene fejlődnie, hol tudna kitörni. Stb.
Az életközép válság fő jelszavai az önállóságra és függetlenségre való törekvés, a szabadság és a kötöttségektől mentes élet állandó hangoztatása, (a lélek megkettőződése -racionális és ösztön-lényre- következtében) a magam sem tudom, hogy kivagyok kétségbeesett beismerése stb. Ez egyfajta menekülési pánik a jelen béklyóiból, bele a semmibe.
Az életközépi válság során sok illúzióval le kell számolni, helyette biztosabb alapokra kell helyezni az életet.Ez azonban nem egyszerű. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a midlife crisis méreteit, súlyosságát és a mortalitását figyelembe véve magyar népbetegség. A betegség hatákony gyógyítása érdekében kormányzati intézkedések szükségesek. Az első lépés az kellene legyen, hogy az életközépi válságban szenvedők bizonyos védettséget kapjanak, a súlyosabb esetek pedig betegségnek nyilvánítassanak. Ehhez persze elengedhetetlen a család és a környezet szerető odafigyelése, megértése és segítsége. A terápia eszköz- és pénz-igénye viszonylag alacsony, mert elsősorban -időben elvégzett- psziciátriai és pszichológusi beavatkozásokra van szükség az erre a célra létrehozott rendelőkben.
Bővebben: http://divany.hu/eletmod/2011/09/01/mid_life_crisis_-_azt_szivja_meg_aki_ragaszkodik/
Egy ország gazdasági teljesítménye sem növelhető a társadalom mentális állapotának javítása nélkül. Természetesen, a társadalom mentális állapota nem oldható meg kizárólag a midlife crisis gyógyításával.
Biztosan mindenki ismer ilyen embereket a környezetében. Figyeljünk jobban oda egymásra!
2014. április 23.
|
|
Dátum: 2014. April 24. Thursday, 21:07 Szerző: realzoldek |
|
|
|
|
| |
|
Átlagolt érték: 0
Szavazat: 0
|
|
| |
|
|
|
|
