| Putyin nem dinka! Putyin jól látja! Gyurcsány már nem! |
|
 Nagyon óvnám magunkat egy rossz emlékű, indokolatlan oroszellenességtől. (Gyurcsány Ferenc, miniszterelnök, 2007.)
Putyin jól látja! Gyurcsány már nem!
Az EU rövidesen egy csillag lesz az USA lobogójában! Állítják a reális zöldek.
Gyurcsány Ferenc kormánya 2006-ban teljes súlyával támogatta a Déli Áramlat gázvezeték megépítését!
Ki kapott irgalmatlan pofont: Gyurcsány Ferenc miniszterelnök vagy Orbán Viktor miniszterelnök?
Az EU gyengeelméjűnek képzeli az orosz elnököt?
A GAZPROMOT ostobának!
A GAZPROM igénye jogos: aki építi a gázvezetéket, az üzemeltesse is.
A Déli Áramlat megépítéséről 2006-ban Budapesten történt megegyezés az Országház épületében. Bush elnök Magyarországra látogatott 2006- nyarán, 1956 –ot évfordulóját előünnepelni. USA elnöke valójában szénhidrogén ügyben látogatott Budapestre.
A villamosokkal közbezárt Országház épületében Bush elnök mellett ott volt Medvegyev, a GÁZPROM elnöke.
Ami gázügyben 2006-ban Budapesten elhatározásra került, annak kérdésében a Budapesten jelenlévők kikérték Angela Merkel német kancellás véleményét, sőt Bush elnök Kissinger véleményét is.
Megegyezés történt arról is, hogy Fekete tengerből a Déli Áramlat gázvezeték Bulgária területére lépjen ki.
Mivel Bulgária képviselője nem volt jelen a magyar parlament épületében a fenti döntés meghozatalakor, Merkel kancellárral telefon történt egyeztetés követően, a német kancellár javaslatára Gyurcsány Ferenc miniszterelnök kapta a házi feladatot utazzon Szófiába a Déli Áramlat Bulgária területére való belépésnek elintézésére.
Mit írtak a reális zöldek 2008-ban Gyurcsány Ferenc, 2007- március 26-án az Országgyűlés plenáris ülésén elmondott beszédéről?
http://realzoldek.hu/modules.php?name=News&file=print&sid=510
Mit mondott Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a Déli áramlatról, 2007. március 26-án a Magyar Országgyűlés plenáris ülésén?
59. ülésnap (2007.03.26.)
ELNÖK:Tisztelt Képviselőtársaim! A mai napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr: "Magyar nemzeti érdek, európai érdek" címmel. (A Fidesz és a KDNP képviselői - dr. Navracsics Tibor és dr. Semjén Zsolt kivételével - elhagyják az üléstermet.) Kérem miniszterelnök urat, hogy várja meg, amíg ellenzéki képviselőtársaink két képviselőcsoportja elhagyja az üléstermet.
(Közbekiáltások az MSZP soraiból. - Kuncze Gábor: Én is megyek! - Derültség.) Azt jeleztem, képviselő úr, hogy a Magyar Demokrata Fórum bent maradt, ugyanis azt is jeleztem, hogy két képviselőcsoport hagyja el mindösszesen az üléstermet. Ez valóban így korrekt, ezt így is jeleztem.
Miniszterelnök úr, öné a szó.
GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Mélyen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy először is csatlakozzak elnök asszony megemlékező szavaihoz, amelyben az európai együttműködés elmúlt ötven évének eredményeit és sikereit méltatta. A magyar kormány úgy ítéli meg, hogy az Európai Unió keretén belül megvalósuló együttműködés Európa népeinek legnagyobb történelmi sikere, siker társadalmi, politikai és gazdasági értelemben. Kialakult egy közös európai polgártudat, polgárok sokasága, függetlenül attól, hogy részt vesz-e a közéletben, vagy sem, érzi, hogy van valami, ami összeköti őt spanyol, portugál, német, dán vagy svéd európai polgártársaival, érti és érzi, hogy vannak közös történelmi, társadalmi gyökereink, hogy létezik ez a bizonyos európai identitás.
Ennek az identitásnak a megerősítése az európai uniós együttműködés egyik legfontosabb sikere. Siker ez politikai értelemben is. Soha a történelemben nem volt olyan, hogy 27 ország demokratikus felhatalmazás alapján, nem valaki ellen, hanem valamiért, egy demokratikus, prosperáló jövőért együttműködésre lépett, lemondott nemzeti szuverenitásának, önállóságának egy darabjáról, és azt közös szuverenitásként fogalmazta meg. És hát kár lenne azért tagadni azt is, hogy az az Európai Unió, amelynek lakosságszáma nagyobb, mint, mondjuk, az Egyesült Államok és Oroszország együttes lakosságszáma, ez ma a földkerekség legnagyobb egységes piaca; olyanfajta gazdasági erő, amely semmi mással nem hasonlítható össze.
Nagyon sokan a pénzt látják az európai együttműködés mögött. Számolgatják az eurót és az eurócenteket, hogy na, mennyi jut nekünk, magyaroknak az európai adófizetők pénzéből. Nem szeretném azt mondani, hogy ez nem fontos. Nem szeretném azt mondani, hogy nem jelent hatalmas, szinte megismételhetetlen lehetőséget Magyarország számára, hogy csökkentse a nyugat-európai országoktól mért elmaradását azokkal a bizonyos európai alapokkal és pénzekkel. De muszáj azt mondanom, különösen itt az ünnep táján, hogy érdemes legalább egy pillanatra arra is gondolni, hogy azért az európai együttműködésnek nem ez a legnagyobb célja és eredménye, hanem az az európai történelemben példátlanul hosszú békés időszak, amelynek a megteremtésében a döntő eszköz maga az uniós együttműködés volt.
(13.10)
Éppen ez figyelmeztet bennünket arra, hogy az európai uniós perspektíva teremthet például abban a nyugat-balkáni térségben is tartósabb békét, amely térség országai egyöntetűen az Unióban látják a jövőjüket, de ahhoz, hogy ez megtörténhessen, nekünk is sokat kell még változtatni, a szóban forgó országokban pedig természetesen meg kell felelni az uniós elvárásoknak.
Barroso elnök úr mondott egy nagyon érdekes adatot. Akkor, amikor ezt a bizonyos római szerződést aláírták, amellyel létrejött az Európai Gazdasági Közösség, az Európai Unió jelenlegi 27 tagállamából 15 még vagy nem volt önálló ország, önálló politikai állam, vagy ha az is volt, nem demokratikus körülmények között élt. Nagyon sok példát hozhatnánk fel arra, hogy mit is jelent és milyen eredményeket hozott az Európai Unió. Muszáj azt mondanom, hogy az, amivel a legtöbben vádolják, hogy ugyanakkor az Unió az európai országok versenyképessége tekintetében nem hozott sikereket, ehhez hozzá kell tennünk, hogy ez nem az Unió hibája. A versenyképességet szolgáló legfontosabb eszközök a nemzetállamok kezében vannak, például Magyarország kezében. Az Európai Unióban találunk olyan országokat - lásd Finnország vagy Dánia -, amelyek a világ legversenyképesebb országaihoz tartoznak, sőt vezetik ezeket a listákat, és találunk olyanokat, amelyek lemaradtak, idetartozik, hozzáteszem, Magyarország is jelentős részben. Azaz nem szabad olyat elvárni az Európai Uniótól, amelyhez eszköze nincs, és ebből fakadóan nem tudja ezeket a célokat beteljesíteni.
Hadd utaljak egyetlenegy kérdésre, amely a tegnap elfogadott berlini nyilatkozatból azért következik. Az elmúlt évek tele voltak vitákkal. Tele voltak vitákkal, főként azon, hogy hogyan is működjön a most már 27 tagú Európai Unió. Ezeknek a vitáknak a lezárását jelentette volna, ha az úgynevezett alkotmányos szerződést be tudjuk vezetni. A magyar polgárok tudják - önök itt a parlamentben egészen biztosan -, hogy a magyar parlament ezt a bizonyos alkotmányos szerződést másodikként fogadta el, ratifikálta. Mégsem látható ennek a folyamatnak a sikerrel kecsegtető vége, hiszen vannak olyan országok, ahol a népszavazás elutasította a ratifikálást, máshol pedig el sem kezdődött ez a folyamat, mert azt várják az ország vezetői, hogy ez az alkotmány bizony nem kapná meg a többséget.
Ugyanakkor azt érzékeltem tegnap az állam- és kormányfőkkel való beszélgetések során, hogy határozott, de még egyelőre nem egyöntetű elszántság van a tekintetben, hogy a 2009-es európai parlamenti választásokat megelőzően oldjuk meg azokat az intézményi kérdéseket, amelyek döntően arról szólnak, hogy hogyan fogunk dönteni, milyen kérdésekhez kell egyhangúság, hol lehet majd minősített többséggel dönteni, kinek milyen súlya lesz ezekben a döntésekben, nagyjából olyan keretek között, ahogyan ezt Nizzában egyszer már eldöntöttük.A magyar kormány nevében azt szeretném önöknek is elmondani és a nyilvánossággal is megosztani, nekünk az az álláspontunk, hogy a nizzai kompromisszum jó alap ahhoz, hogy 2009-et megelőzően egyezség szülessen intézményi kérdésekről, és szükségesnek tartjuk, hogy még a német elnökség ideje alatt olyan világos menetrend és mandátum fogalmazódjon meg, amelynek eredményeként egy kormányközi konferencián 2007 végéig, a portugál elnökség alatt befejezhetjük az intézményei kérdések megoldását, és akkor marad nagyjából egy-másfél év arra, hogy valamennyi nemzet saját belső joganyagába is behelyezze ezta döntést. Hozzáteszem, ez nem lesz problémamentes. Ma is látható, hogy vannak olyan nemzetek, vannak olyan országok, amelyek ezt a bizonyos nizzai egyezséget, nizzai kompromisszumot szeretnék kinyitni. Én szeretnék ettől mindenkit óva inteni. Ha ezt egyszer kinyitjuk, alig lesz arra lehetőség, hogy 2009-ig még egyszer megállapodjunk.
Magyarország az integráció elmélyítésében érdekelt. Külügyi, biztonságpolitikai, igazságügyi vagy migrációs tekintetben és többek között - s azért is szólok erről, mert az utóbbi időszakban ez nagy vita tárgya volt - energiapolitikai tekintetben is. S ha már itt tartunk, hadd térjek át az energiapolitikára, amely az elmúlt két hétben nagyon-nagyon sok nyilvános politikai vita tárgya volt, sok politikus és sok szakértő szólalt meg ebben a kérdésben. Arról van szó, hogy Magyarország mit gondol arról, hogy a gázellátás biztonsága hosszú távon hogyan teremthető meg. Ahhoz, hogy ebben okos vitát folytassunk és ne csak politikait, muszáj tudnunk egy-két számot. Nem spórolható meg a dolog, mert túl könnyű politikai állításokat tenni anélkül, hogy az ember tisztában lenne a részletekkel. Ígérem, hogy se önöket, se a nézőket nem fogom untatni nagyon sok számmal, de egypárat muszáj elmondani, és némi összefüggést muszáj közösen megismerni, arra kérve a vitatkozókat is, hogy mondják meg, az állításaim közül melyik nem igaz. Mondják meg, hogy hol hibádzik az érvelés egészen pontosan, mert akkor okos vitát tudunk folytatni.
Az Európai Unió tagállamai most nagyjából 500 milliárd köbméter gázt fogyasztanak. Ötszáz milliárd köbmétert! Minden mértékadó elemzés szerint 2020 környékén ennél 300 milliárddal többet, ez több mint 50 százaléka a mai 500 milliárdos fogyasztásnak, nagyjából tehát 800 milliárd köbméter gázt fognak fogyasztani. Ahhoz képest, hogy a világ egyik legnagyobb gázfogyasztói vagyunk, az Európai Unió tagországai - sőt vegyük ide még Norvégiát is, merthogy ő azért e tekintetben gazdag - összesen a világ ismert gáztartalékának a 3,5 százalékával rendelkeznek. Tehát miközben nagyon sok gázt fogyasztunk, és meredeken emelkedik a gázfogyasztásunk, nagyjából a világ gázkészletének a 3,5 százaléka van.
Kinek van sok gáztartaléka? Nagyjából négy nemzetnek, négy országnak. A legtöbb talán Oroszországnak, a világ ismert készleteinek mintegy 30 százaléka orosz kézben van, és abban a térségben, amit mi el tudunk érni, a második legnagyobb gáztartalékkal rendelkező ország, olyan ország, amelyre stratégiai értelemben figyelni kell, Irán. Iránnak az orosz tartalékoknak nagyjából a fele áll rendelkezésére, egy picivel több mint 15 százaléka a világ ismert készleteinek. És még két ország van, Katar és Algéria. Talán jól tudják, hogy e négy ország között egyébként elindult egy együttműködés arra vonatkozóan, hogy a világpiacot milyen módon fogják befolyásolni. Nekik négyüknek messze több gáztartalékuk van, mint az ismert készletek kétharmada. Ezt tudjuk egyszer. Oroszországon kívül - ami ma a magyar gázszállításokban a fő partner - abban a térségben, amit mi igazából el tudunk érni, Iránnak van még jelentős gáztartaléka - ahogy az előbb mondtam -, Türkmenisztánnak és Azerbajdzsánnak.
Nézzük meg, hogy mit tudunk erről a három országról, mert nyilván az a kérdés, hogy honnan lehet gázt hozni a jövőben. Ami Iránt illeti: Iránnak nagyon jelentős gáztartalékai vannak, az éves kitermelés nagyjából 90 milliárd köbméter. Ez elég tetemes, lássuk be. Hogy össze tudják hasonlítani: az orosz gázkitermelés 650 milliárd köbméter. De a 90 milliárd már nem elhanyagolható mennyiség. Ugyanakkor Irán nettó importőr. Bármilyen furcsa, Irán több gázt vásárol Türkmenisztántól, mint amennyi gázt elad Ankarának, olyannyira, hogy az elmúlt két télen Irán arra nem volt képes, hogy az Ankarával aláírt szerződés alapján a kötelező gázmennyiséget szállítsa, mert olyan hideg tél volt, hogy a gázkitermelés kellett önmagának. Arról már nem is beszélek, hogy éppen az elmúlt napokban fogadta el a Biztonsági Tanács az Iránt sújtó, most már második fokozatú szankciót. Bár tudjuk, hogy ez az atomenergia felhasználásával van kapcsolatban, nyugodtan mondhatjuk, hogy itt rendkívül jelentős globális stratégiai bizonytalansággal állunk szemben. Onnan is lehet ezt tudni, hogy olyan országok is megszavazták ezt a szankciót, mint Kína, Dél-Afrika vagy hát maga Oroszország is. Iránnal tehát nagyjából ez a gond.
(13.20)
Ami Türkmenisztánt illeti, Türkmenisztánnak egészen biztosan komoly gáztartalékai vannak; nincsen megkutatva, senki nem tudja megmondani, hogy ez mennyi, de ha még tudnánk is, hogy mennyi, akkor jön a következő probléma: hogy hogyan lehet elszállítani Türkmenisztánból a gázt? Nagyjából két út van: az egyik Oroszországon keresztül vezet, de akkor ugyanott vagyunk, hogy Oroszországnak van befolyása a szállításra; a másik út pedig Iránon keresztül vezet, akkor meg ott vagyunk, hogy a bizonytalan Iránon keresztül vezet az út. Van egy harmadik út, igazuk van, akiknek a szeme előtt ott van a térkép: a Kaszpi-tenger alatt is át lehetne szállítani, de ezzel van egy harmadik probléma: a Kaszpi-tenger nemzetközi jogi helyzete a mai napig bizonytalan, ráadásul a kaukázusi országoknak, benne Oroszországnak - azon túl Oroszországnak - kellene ebben erőfeszítéseket tenni, nem lehet látni, hogy mi lesz a vége.
A harmadik ilyen ország Azerbajdzsán. Azerbajdzsán még a tavalyi évben is importált gázt Oroszországtól, ha jól emlékszem, 4 milliárd köbmétert; importált gázt. Az egyébként igaz, hogy jelentős gázmezők vannak, az egyik éppen feltárás küszöbén; ez a bizonyos sak-denizi gázmező, ami már teljes kitermelés esetén is 8-9 milliárd köbméter gázt lesz képes adni. A 8-9 milliárdot tessék összehasonlítani az orosz 650 milliárddal vagy az európai 500-800 milliárddal! Lehet-e azt gondolni, hogy meg fog változni a gázszállítás stratégiája ettől? Hát, nem nagyon.
Nem akarom önöket tartósan és tovább untatni ezekkel a számokkal, azt szeretném mondani, hogy itt teljesen világos, hogy mi is a stratégiai és logikai sorrend. Magyarország gázfogyasztását ismerve azt tudjuk, hogy már 2012 környékén előfordulhat az, hogy a mai szerződéseinkből ideérkező gáz nem lesz elegendő ahhoz, hogy a leghidegebb téli napokon a 100 millió köbméter feletti fogyasztást tudjuk majd támogatni, azaz nekünk gázra van szükségünk, ez az első feltétel. A második: ha újabb gázforrások után nézünk, jó lenne, ha ez újabb vezetéken érkezne, mert az csökkenti a bizonytalanságot. Ha csak egy vezeték jön Magyarországra, az bizonytalan, ha több vezeték jön, az nagyobb bizonyosság, ez a második feltétel, és ha lehet, akkor ne a régi vezetéken, hanem egy újon jöjjön. Aztán a harmadik feltétel, ha nemcsak az irányban lehet változtatni, hanem a beszerzési források között is lehet választani, akkor az a jó, ha nem Oroszországtól vesszük ezt a mennyiséget, hanem egy harmadik helyről. Nem jó olyan vevőnek lenni, aki csak egy helyről tud vásárolni, de ez a logikai sorrend: először gáz kell, utána lehet, hogy másik irányból kell, utána lehet, hogy másik forrásból kell.
Magyarország legújabb problémája, hogy azt nem tudhatja, hogy van-e stabilan más forrás. Itt nagyjából két koncepció vetélkedik egymással, mindegyik délről jönne: az egyikben biztos, hogy orosz gáz van, a másikban pedig az előbb megbeszélt bizonytalan iráni, türkmén és azeri gáz van. Ezzel az utóbbival az a baj, hogy nagyon jó lenne, ha lenne gáz. Ez a koncepció 2002 februárjában indult, ma 2007 márciusa van. Az elmúlt öt évben azért nem sikerült megállapodni, miközben Európa szeretne gázt venni, mert az nem világos, hogy van-e e mögött a szándék mögött gáz; tőkeérdek természetesen van. Mondanom se kell, hogy mind a két koncepció mögött ott van vagy az orosz, vagy nem kis részben amerikai, brit, francia tőkeérdek és vele együtt az összes globális stratégiai biztonsági kérdés is.
Ez az ügy Magyarország számára nyilvánvalóan úgy vetődik fel - és itt szeretném világossá tenni az álláspontunkat -, hogy ha azonos feltételek között, nagyjából azonos biztonsággal, azonos árral mind a két lehetőségből lehet vásárolni, és ezek a lehetőségek kizárják egymást - ez sem biztos, de mondjuk, kizárják egymást -, akkor nyilván jobb Oroszországtól független forrásból vásárolni, ha ez lesz a helyzet, de ma ezt nem lehet megmondani. Ma jó néhányan nyilvánvalóan a szóban forgó, nem orosz források mögött álló érdekek mellett vannak, és úgy hallom, hogy az elmúlt hetekben egyes ellenzéki körök is azt mondják, hogy Magyarország most cövekelje le magát úgy, hogy kizárja, hogy orosz forrásból vásárol déli irányból. De kérem szépen, ezt hogyan tehetnénk meg? Azért mondtam el, hogy a másik forrás milyen bizonytalan.
Tévedés ne essék! Én nem az orosz forrás mellett kardoskodom, amellett kardoskodom jelentősen, hogy Magyarország nehogy elkövesse már azt a butaságot, hogy az előtt kizár egy egyébként minden bizonnyal reális alternatívát, hogy megbizonyosodna, hogy van másik alternatíva. Ezt úgy hívja a köznyelv, hogy két szék között a pad alá esni. Nyugodtan mondhatom mindenkinek, hogy ha egyébként ezek kizáró alternatívák - és a közép-ázsiai éppolyan jó alternatíva, mint az orosz -, akkor a közép-ázsiait kell választani, naná, de még azt sem tudjuk, hogy ezek a kizáró alternatívák... Hogy újabb két számot mondjak, ezek a vezetékek egyaránt nagyjából 30-30 milliárd köbmétert fognak szállítani, ez a következő 15-20 évben szükséges plusz gázenergiának darabonként a 10-10 százaléka. Még az is lehet, hogy mind a kettő elfér egymás mellett, de itt nagyon lassan mennek a dolgok előre, azt kell önöknek mondanom.
Ráadásul, hogy még cifrább legyen a helyzet, itt nem közvetlenül a kormányok döntenek, hanem vállalatok döntenek. Ha van gáz, akkor van vevő, akkor lesz, aki megépíti a vezetéket, ezt nyugodtan lehet mondani. Miért nem építik ma ezeket a vezetékeket meg, különösen a közép-ázsiait? Mert nem tudják, hogy van-e gáz; egy perc alatt el lehetne adni. Magyarországon a MOL fog megállapodni erről a kérdésről, mind a kettő projektben ott van a MOL, a Nabucco nevezetűben is meg a BlueStream nevezetűben is. Nyilván azt kell majd választani, ami hosszú távon a legolcsóbb, a legbiztonságosabb, hogy a magyar lakosok, a magyar polgárok tudjanak fűteni, a gazdaság meg kielégítse a maga energiaigényét.
Nagyon óvnám magunkat egy rossz emlékű, indokolatlan oroszellenességtől. Teljesen világos a mi álláspontunk, az oroszellenességre nem lenne jó válasz, ha azt mondanánk, hogy mindenképpen a Kék Áramlat, az orosz megoldás, azt sem szabad mondani; csak versenyezzenek értünk, mert mi vagyunk a vevők, legyen világos, hogy melyik a legjobb, azaz énszerintem sokkal többet kell tanulni, sokkal többet kell dolgozni, és akkor a nemzeti érdeket lehet sikeresen képviselni.
Ilyen csípőből való politikai tüzeléssel megpróbálni rájátszani az egyébként szerintem nem létező társadalmi oroszellenességre hiba, és szerintem éppen a nemzeti érdekekkel szemben van. Ráadásul ez egyszerűen nem magyar érdek, hanem európai uniós érdek. Ezt láttam az elmúlt időszak tárgyalásain is, mert Magyarország éppen azzal, amit tesz, tudja Európa számára is kinyitni nemcsak az egyik, hanem mind a két lehetőséget. Így ér össze a nemzeti érdek az európai érdekkel, és így lehet a legjobban képviselni a hazát. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszterelnök úr.
Nemcsak a reális zöldek dicsérték Gyurcsány Ferenc elkötelezettségét a Déli Áramlat mellet, hanem más is:
http://www.realzoldek.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=501
Más kapcsolódó írásaink:
http://realzoldek.hu/modules.php?name=News&file=print&sid=3093
http://realzoldek.hu/modules.php?name=News&file=print&sid=2688
|
|
Dátum: 2014. December 03. Wednesday, 15:13 Szerző: realzoldek |
|
|
|
|
| |
|
Átlagolt érték: 0
Szavazat: 0
|
|
| |
|
|
|
|
