| Ilka Alfréd: Húsz éve folyamatosan üzemel a Bősi Vízerőmű |
|
 Húsz éve folyamatosan üzemel a Bősi Vízerőmű
Ilka Alfréd, Bősi Vízerőmű igazgató
A szlovák cím: Ing. Alfréd ILKA
Slovenské elektrárne, a.s., závod Vodné elektrárne, Hydrocentrum Gabčíkovo
93017 Gabčíkovo,
Tel. 0042131/5915701, alfred.ilka@enel.com
A Magyar Népköztársaság és Csehszlovák Szocialista Köztársaság..35 éve, 1977 szeptember 16 – án írták alá a Bős-Nagymaros Vízlépcsőrendszer megépítéséről és üzemeltetéséről szóló nemzetközi egyezményt, egyidejűleg az illetékes vállalatok közötti szerződéssel
A szerződés az egyes gépegységek üzemebehelyezését 1986 és 1990 között irányozta elő.
A Magyar fél - gazdasági okokra hivatkozva - a nyolcvanas évek elején kérte az egyes gépegységek üzembehelyezésének későbbi időpontra való halasztását.
A felek meggyeztek, az új időpontokban. Eszerint a Bősi Vízerőmű első gépegységének üzembehelyezése 1990 július és a nagymarosi első gépegység pedig 1992 december lett.
Ezen időpontok 1989 –ig voltak érvényben és semmi jel nem utalt arra, hogy a közös beruházású vízlépcsők építése akár a csehszlovák, akár a magyar oldalon le is állhatna.
A magyar fél, 1989 februárjában, a soron lévő Közös Operatív Csoport értekezletén a Nagymarosi Vízlépcső munkálatainak felgyorsítását javasolta.
A Csehszlovák fél a hírre felajánlotta a Bősi Vízlépcső 15 hónappal korábi befejezését úgy, hogy az egyes gépegységeket nem 6 hónapos, hanem 4 hónapos ciklusokban helyezi üzembe.
Az egyezmény módosítását 1989 május elején írták alá.
A módsítással szöges ellentétben a magyar kornány egy hónappal később, júniusban bejelentette, hogy a magyar oldalon ideiglenesen leállítja a munkálatokat. Később a csehszlovák területeken is fokozatosan leállították azon munkálatokat, amelyeket az államközi szerződés alapján a magyar félnek kellett volna elvégezni.
A jóváhagyott ütemterv szerint a magyar fél 1989 október elsejére vállalta elkezdeni Dunakilitinél a régi Duna meder elterelését. Erre sajnos nem került sor.
A Közös Operatív Csoport soros értekezletén 1989 október elején a magyar fél bejelentette, hogy a Bős-Nagymarosi Vízlépcső Rendszer építésén az összes munkálatokat ideiglenesen leállítják.
Ekkor már közelgett az első bősi gépegység üzembe helyezési időpontja. Tervszerűen haladt az egyes gépegységek és segédberendezéseik, a villamos alállomások stb. szállítása és szerelése
Az első turbina-generátor össze volt szerelve, a többi blokk pedig a 4 hónapos üzembehelyezési ciklusnak megfelelő készültségi állapotban volt.
A vízerőmű kezelő és karbantartó személyzetének felvétele 1987- óta fokozatosan folyt. Fő szempont volt, hogy az üzembehelyezésre beiskolázott és szakmailag rátermett személyzet álljon rendelkezésünkre. Az első fázisban, 1989 augusztusáig a felvett alkalmazottak a Vági Vízerőművek a központi karbantartó részlegnél dolgoztak. Itt ismerték meg a folyami vízerőművek üzemét, és karbantartását. A féléves beiskolázás alatt értékes tapasztalatot szereztek amelyeket nálunk hasznosítani tudtak.
Bősi betanulás 1989 szeptemberében kezdődött, napi 6 óra előadással és két óra konzultációval és fél év után, 1990 márciusában szakmai vízsgával ért véget.
A Trencsényí VízerőműVállalat 1989 október elsejével alapította meg a Bősi Vízerőmű üzemet, beruházó és üzemeltető hatáskörrel. Ebbe lépett át az összes addig felvett alkalmazott és a Bősre kihelyezett beruházási részleg.
A magyar fél munkálatokat leállító bejelentése a Bős-Nagymaros Vízlépcső Rendszert pont a beiskolázás félidején érte. Ennek ellenére a betanulás és a vizsgák a tervezett ütemterv szerint mentek végbe. Világosnak tűnt, hogy az újonnal beiskolázott személyzet számára a Bősi Vízerőműben egyhamar nem lesz munka. A legtöbbjüket sikerült elhelyezni az erőmű energetikai beszállítóinál. a ČKD Blansko, ©KODA Pilzen, ELEKTROVOD Bratislava bősi telephelyen és a Nyugat Slovákiai áramszolgáltatónál. Örvendetes, hogy az emberek 90% az üzembehelyezésre visszajött az erőműre.
A munkálatok 1989 októberi leállítása, a Dunakiliti duzzasztó üzembhelyezésének elmaradása nemcsak a beiskolázott személyzetre volt negatív hatással, hanem a majdnem kész erőműre is. Felmerült a kérdés hogyan tovább ? Mit kezdjünk a beépített gépekkel és berendezésekkel ?
A beszállítók követelték azok átvételét, de ez lehtetlnné vált víz és üzemi próbák nélkül. A vizet a próbákhoz a szerződések alapján a beruházónak kellett biztosítani. Végül is megállapodás született az átvételről, valamint a leszállított gépek és berendezések konzerválásáról.
Az építészeti rész is konzerválásra szurult, különösen az erőmű felvízcsatornája, amely a Duna elterelése után vízzel lett volna feltöltve. Mivel erre nem került sor a felvíz csatornába vizet kellett szivattyúzni, hogy a meder szigetelése ne sérüljön meg az ott időközben megéledt fák gyökérzetétől. A vízből csupán ideális konzerváló anyag lett, holott a turbínákat kellett volna hajtaniuk. A felvízcsatorna feltöltése a későbbiekben fontos szerepet játszott a turbinák próbaüzeménél, a pótmegoldás – „C“ variáns megvalósítása után.
A kialakult bizonytalan helyzet nyomasztó hatással volt mindenkire. Senki nem volt biztos abban, hogy az elkészült létesítmények, beépített berendezések valamikor is üzembe lesznek helyezve és a tervezett célt fogják szolgálni. A bizonytalanságot csak fokozta a magyarországi médiák erős ellenpropagandája,, A munka tempo fokozatosan csökkent. Közben folytatódtak a tárgyalások a magyar féllel, de egyre problémásabbak és pesszimistábbak lettek és végül majdnem mekszakadtak.
Az építők körében a 90 –es évek végén új reményt ébresztett a csehszlovák kormány döntése az úgynevezett „C“ variáns (a magyarországi ultra-zőldek szerint a „papírtigris“) megépíséséről. Ennek lényege a vízerőmű megépült felvízcsatonájának meghosszabítása Dunacsúny –ig, ami már szlovák terület és véget ér a közös államhatár szakasz, és ott új duzzasztómű építése.
Így a Duna elterelése a Bősi Vízerőműhöz már szlovák területen történik és a Bősi Vízerőmű üzembehelyezhető lesz..
A csehszlovák fél intenzíven dolgozott az ideiglenes megoldás, a „C“ variáns megépítésén. Kevesen bíztak abban, hogy extrém rövid idő alatt sikerül megépíteni az üzembe helyezéshez oly fontos létesítményeket. Tény, hogy a magyar fél nem vett részt az ideiglenes megoldás a „C“ variáns építésében, de tárgyilagosan meg állapítható, hogy a bősi vízerőmű üzembe helyezésére nem kerülhetett volna sor a magyar energetika szakemberei szoros együttműködése nélkül.
Így pl. a bősi 400 kV –os, tokozott ( SF6) alállomás üzembe helyezése, ami az új Győr-Gabcsikovó határkeresztező távvezeték fontos végpontja lett és hivatalosan 1992 március 10 –én került üzembehelyezésre.. Ezzel vált lehetővé a Bősi Vízerőmű 6 gépegységével termelhető villamos energia betáplálása a nemzetközi hálózatba.
Ezután sor kerülhetett a TG7 és TG8 -as gépegységek vizes próbáira is, melyet a felvízcsatornába szivattyúzott víz segítségével tudtunk elvégezni, mivel a Dunacsúnyig meghosszabbított műcsatorna még nem volt kész. A víz azonban elegendő volt a TG7 gépegység összes próbájára és a TG 8 –as csapágyainak befuttatására. A TG7 – es gépegységet először 1992 augusztus 30 –án kapcsoltuk a hálózatra csatolva , másodszor pedig 1992 szeptember 2-án, tehát két hónappal a Dunacsúnyi duzzasztómű üzembehelyezése előtt. Nem kellett azonban sokáig várni a Bősi Vízerőmű üzembe helyezésre sem.
Nem számítva a TG7 gép augusztusi és szeptember eleji próbái alatti, villanyáram termelést, a Bősi Vízerőmű üzemi termelése 1992 október 26 –án kezdődött, két nappal a Duna elterelésének megkezdése után. Amint a vízszint a bősi felvízcsatornában elérte a minimális üzemi eséstartományt a már kipróbált TG 7 –es gépegység megkezdhette a termelést.
Az évszakra nem jellemző magas vízhozamok lehetővé tették a gépegységek gyorsított üzembe helyezését. A TG 4 –et 1992 november 4 – én, a TG 8 –at pedig,, melyen a generátor prototípus méréseket is elvégezték 1992 november 24 –én. A következő gépek 1993 elején, így a TG 5 - 1993 január 11 –én, a TG 6 pedig 1993 január 20 –án. Egy évvel később 1994 január 13 – án a TG 3 , Ez volt az utolsó gépegység , amely a 400 kV –os alállomásba táplál be és komplex próbáik utáni átvételük az 1993 -ban történt.
Bős -Nagymarosi Vízlépcső Rendszeren magyar fél által 1989 – ben félben hagyott építkezés és az ebből következő pótmegoldás megváltóztatták a bősi vízerőmű energetikai üzemeltetésének jellegét.
Tervezett rendszeres csúcsra járatás helyett a Maximális villamosenergia termelés lett a cél.
Ezért született a döntés, hogy a Bősi Vízerőműben csak 6 gépegységet helyeznek üzembe a tervezett 8 helyett. Az 1992 – 93 évi termelési eredmények gazdasági kiértékelése után azonban döntés született, hogy az utolsó két gépegység beruházásának befejezése és üzembe helyezése is indokolt, mivel gazdaságos és hatékonynak bizonyul. Továbbá növelik az erőmű biztonságát és megbízhatóságát is. Végül az utosó két gépegységet is összeszerelték,, kipróbálták és üzembe helyezték. 1995 június 6 – án a TG 2 –t és 1995 december 23 –án a TG 1-t.
A Duna 1992. évi Bősi Vízerőműbe történt elterelése óta, további kisebb vízerőműveket helyeztünk üzembe, amelyek a mai napig megbízhatóan működnek.
Az üzemvíz csatorna baloldali töltésében a hajózsilipektől 300 m – re felfelé létesült kis vízerőmű (MVE S7) a Csallóközi öntözőcsatornába folyó víz esését hasznosítja. A két horizontális tengelyű, 900 mm átmérőjű járókerekes Francis-turbina a szinkron generátorokat szíjáttétel segítségével forgatja. A gépek eséstartománya 12,2-17,2 m, víznyelésük együtt 7 m3/s, összteljesítményük 1,2 MW és éves átlagtermelésük 4 GWh. A berendezés teljesen automatizált, ellenőrzése és irányítása a „ nagy”erőmű vezénylőjéből történik. A kiserőmű mindkét gépegysége képes a „nagy”erőmű egy-egy gépegységének önfogyasztását ellátni és így biztosítani az egész erőmű „újraélesztését”( black start).
A dunacsúnyi gátba beépített vízerőmű feladata az Öreg Duna vízellátását biztosítandó, minimum 400 m3/s vízmennyiség hasznosítása. A négy horizontális 3,71 m átmérőjű u.n. Pit-turbina ( Voith gyártmány ) együttes víznyelése 400 m3/s összteljesítménye 24,4 MW. A legnagyobb bruttó esés 7,1 m . Az évi energiatermelés 155 GWh körül mozog. Az erőmű üzeme teljesen automatizált, szabályozása és ellenőrzése a 35 km-re lévő Bősi Vízerőmű vezénylőjéből történik számítógép és kamerák segítségével.
A Čunovói Vízlépcső jobb szárnyán felépült kis vízerőmű a Mosoni-Dunába eresztett víz energiáját hasznosítja 1994 nyara óta. A közös vízbeeresztő műtárgyakat két horizontális csőturbina és két 1400 mm átmérőjű beeresztő cső képezi 43 m3/s vízáteresztéssel. A két gépegység egy 1,6 MVA , 6,3/22 kV-os transzformátor segítségével a 22 kV-os alállomáson át táplál be a régió 22 kV-os hálózatába. Az erőmű üzeme teljesen automatizált, szabályozása és ellenőrzése a 35 km-re lévő Bősi Vízerőmű vezénylőjéből történik számítógép és kamerák segítségével. Éves átlagtermelés 5,5 GWh körül mozog.
Az üzembe helyezés óta 20 év telt el. A Bősi Vízerőmű a szlovák és a magyar energetika elválaszthatalan része. A 20 éves termelés, 2012 szeptember 30 – ig 45 427,3 GWh. Ez minden évben több, mint Szlovákia összes többi vízerőművének termelése.
A Bősi Vízerőmű húsz éves üzeme alatt megbízhatóan teljesítette szlovák villamosenergia- rendszer (VER) követelményeit. Az erőmű folyamatosan részt vesz VER a primer és szekunder frekvencia és teljesítmény, valamint a feszültség szabályzásában . Fontos energetikai csomópont és határ alállomás az ENTSO-E kontinentális menzetközi hálózatában. Csúcsra járathatósága következtében jelentős tartalék teljesítmény, ha erőmű kiesésre kerül sor a szlovák energia rendszerben. Ennek üzemzavari szétesésekor képes az erőmű önálló újraindítására is”( black start), valamint szigetüzemi működésére is.
Az erőmű üzemeltetési rendje lehetővé teszi a teljesítmény szabályzási üzemmódot is. Az elmúlt tíz évben a Bősi Vízerőmű napi szinten biztosította és biztosítja 9 – 12 MW primer teljesítmény frekvencia és feszütség szabályzást a Zsolnai országos teherelosztó követelményei alapján.
A Bősi Vízlépcső a Duna komplex hasznosítását szolgálja, amely az energia termelés mellett, a nemzetközi hajózást, az árvízvédelmet, a vízgazdálkodást képes segíteni .
A vízerőmű üzeme magába foglalja a rendszeres karbantartást a folyamatos felújítást, az üzembiztonság és a gazdaságosság folyamos növelését.
Úgy véljük, hogy a Bősi Vízerőmű üzemünk az eltelt 20 év alatt a fenti követelményeknek eleget is tett.
Befejezésként szeretnék rámutatni arra, hogy üzemünk szeretné folytatni a húsz éve tanúsított eredményes munkáját, ami - vízhozamtól függően - Szlovákia villamos energia fogyasztásának 10-12 % át volt képes biztosítani.
Bős 2012 október 12.
Lektoráltam !
Budapest 2012,10.15.
Kerényi .A. Ödön
|
|
Dátum: 2015. September 08. Tuesday, 13:00 Szerző: realzoldek |
|
|
|
|
| |
|
Átlagolt érték: 0
Szavazat: 0
|
|
| |
|
|
|
|
