|
 Magyarországon a rendszerváltást levezénylők azonosultak a Dunaszarusz mozgalom által terjesztett ideológiával, miszerint a folyók vizének visszatartása az ország területén ökológiai agressziót jelent a természettel szemben. A rendszerváltást levezénylő politikai elitnek nemcsak a követendő gazdaság politikát illetőn nem volt elképzelése, hanem szétverte az agárszektort, és leginkább a vizügyet. Az már a humor műfajába sorolható, hogy a vizügyet lejáratók egyike ma Sólyom László, Magyarország államfője.
Klímaszkepszis?
Földünk Európát (is) érintő hosszú távú felmelegedésére számos jelenség utal. Példaként megemlíthetők a Nyugat-egyiptomi sivatagban ma is nyilvánvaló, Duna nagyságú folyamra emlékeztető hatalmas folyómedrek, Észak-Afrika édesvizű beltengerének kb. i.e. 7000 óta tartó kiszáradása, majd elsivatagodása, amit a líbiai sivatagban feltárt és a Tripoli-i múzeumban látható vízi- és mocsári élővilág maradványai, valamint Róma „éléskamrájának” (Sabrata, Leptis Magna) elapadása és ezzel a hihetetlenül gazdag provinciák elszegényedése is bizonyítanak. További példákkal Közel-Kelet és Mezopotámia egyre fokozódó vízhiánya és elszikesedése, a hajdan „tejjel-mézzel folyó” Kánaán, valamint a római költő által „félix Arábiaként” megénekelt jelenlegi homoktenger szolgálhatnak. Svéd kutatók feltárásai szerint még Róma bukását is a felmelegedő éghajlattal északi irányban terjedő és a Pontusi mocsarakba betelepülő Anopheles szúnyog által terjesztett malária idézte elő.
Voltak az újkorban is sokkal rövidebb ideig tartó „klímaingadozások” is, pl. a „mini” jégkorszak, amikor a holland csatornákon és a Temzén korcsolyáztak, vagy a legutóbbi, hazánkat is sújtó1860 és 1865 között aszályperiódus, amikor a Velencei-tó medrében huszárok gyakorlatoztak és perek folytak annak eldöntésére, hogy kinek van joga a Fertő tó területén kukoricát termelni, míg az Alföld elsivatagosodott.
A folyamatot emberi tevékenység a gőzgép elterjedéséig, az 1880-as évek közepéig, az üvegházgázok biztosan nem érintették, tehát azt szükségszerűen nagyszámú külső hatás, u.m. a Föld keringési pályájának és a precessziós tengely dőlésszögének megváltozása, a Napból sugárzó energia ingadozása, vulkáni porfelhő, stb., valamint azok bonyolult kölcsönhatása alakította.
Nehezen dönthető el a kérdés, hogy az üvegházhatású gázok befolyásolják-e, és ha igen, milyen mértékben a globális felmelegedést, továbbá, hogy ezek mennyiben indokolják a „klimaüzlet” felpörgetését. Ami viszont a Kárpát-medencét érő változásokat, azok hatását és a hatásokra adandó válaszokat (Va-Ha-Va, vagyis az MTA „változás-hatás-válasz programját”) illeti, bizonytalan feltevések és előrejelzések helyett mérésekkel alátámasztott adatokra támaszkodhatunk.
A zürichi Globális Gleccserfigyelő Központ 2005 évi jelentése szerint az európai gleccserek 1850 óta elvesztették tömegük felét. Ezek közé tartoznak az Innt és annak mellékfolyóját a Salzachot nyáron olvadó vizükkel tápláló gleccserek is. A Svájcban, 4000 m fölé nyúló, 25.400 km2 nagyságú vízgyűjtőjén, 2480 mAf. szinten eredő Inn folyó és mellékfolyója a Kitzbücheli Alpokban eredő Salzach, együttes vízszállítása Passaunál meghaladja a befogadó Dunáét. (Ha a folyókat a szállított víztömeg alapján nevezték volna el, akkor Budapest ma az Inn két partján terülne el. A Dévénynél belépő vízhozam 80 %-a az Alpokban ered.
Magyarország feszíni vízkészletének kereken 70 %-a az Alpokból származik.) A korábbi tömegük felére, de területük jóval kisebb hányadára zsugorodott gleccserek a télen hó alakjában lehulló csapadékból csak keveset képesek tárolni, a nagyobbik rész a tavaszi olvadással lefolyik. A globális felmelegedéssel – tekintet nélkül arra, hogy azt mi okozza – a gleccserek zsugorodása folytatódik. Ennek következtében kézenfekvő a feltételezés, hogy a Magyarország felszíni vízkészletének 70%-át biztosító Duna vízjárása szélsőségesebbé válik, azaz a tavaszi, rövidebb és magasabb árhullámokat hosszantartó kisvizes (melegebb, száraz, sőt aszályos) időszakok követik, amelyek során a felszíni- és talajvízkészletek rohamosan fogynak, és a talajvízszintek lesüllyednek.
Az EU felmérése szerint Dél-Európában már 2002-ben 20%-al nagyobb területen kellett öntözéses gazdálkodást folytatni, mint 1985-ben és a szükséges öntözővíz beszerzése növekvő gondokat okoz. (A fő folyók, Olaszországban a Po, Franciaországban a Rhône, szintén az Alpokban erednek és nyári vízhozamaik ugyancsak csökkennek!)
A hatások elkerülésének, és/vagy mérséklésének alapelve: minden csepp víz megtakarítása és hasznosítása. Ennek érdekében a következő beavatkozások szükségesek.
A dunai vízlépcsők megépítésével (az EU által szorgalmazott hajózás igényeinek kielégítése mellett) és az általuk létesített duzzasztással biztosítani kell az ivó-, ipari- és öntözővizet szolgáltató partiszűrésű vízbázisok és a partmenti vizes élőhelyek ellátását. A szennyvizeket a „Keret-irányelv” követelményeinek megfelelő mértékre kell tisztítani. A Tisza- és Körös- völgy, valamint a Duna-Tisza Hátság felszíni vízellátása és talajvizeinek dúsítása érdekében meg kell építeni a Duna-Tisza Csatornát.
A Tisza- és Körösvölgyben helyre kell állítani, és víztakarékos (gravitációs, csörgedeztető) üzembe kell helyezni minden korábban kiépített és az utóbbi években jórészt elhanyagolt (kereken 750,000 ha) öntözőtelepet, mert az itt megtermelhető gabonára világszerte növekvő kereslet várható. Meg kell építeni az igények esetleges ingadozásának kiegyenlítésére szolgáló gabonatárolókat és a megtermelt gabona gazdaságos piacra-juttatásához szükséges hajózás létesítményeit. Ez utóbbiak közül az első feladatok közé kell sorolni a Bökényi hajózsilip helyreállítását és a Csongrádi vízlépcső megépítését (akár az erőmű helyének kihagyásával is, miként az I. világháború után épített Kvassay zsilipbe is csak a múlt század ötvenes éveiben került sor az erőműre). A tervezett árvízi vésztározókat az igénybevételük után maradó pangóvizes zsombékok kialakulásának megakadályozására minél rövidebb idő alatti ürítésüket lehetővé tevő zsilipekkel kell kiépíteni, a 20. század közepére megszüntetett malária újraéledésének elkerülésére.
Ezek a beruházások mintegy biztosításnak tekinthetők, amelyet nem azért kell megkötni, mert az éghajlatváltozás hatásai belátható rövid időn belül feltétlenül be fognak következni, hanem azért, mert ezek kockázatának kezelésére fel kell készülni. Hagyományos biztosításokkal szemben előnyük, hogy mint termelő beruházások akkor is megtérülnek, ha a káresemény nem, vagy csak hosszabb idő múlva következik be. A Világbank szerint minél hamarabb valósulnak meg ezek a beruházások, annál kevesebb kárt okoznak az éghajlatváltozás káros hatásai.
Szilvássy Zoltán
okl. mérnök
|
|
Dátum: 2008. January 29. Tuesday, 07:32 Szerző: realzoldek |
|
|
|
|
| |
|
Átlagolt érték: 0
Szavazat: 0
|
|
| |
|
|
|
|
