| Ami nem sikerült 56-ban a tankoknak! Az sikerült 1990-ben a Duna mozgalmaknak! |
|
 A rendszerváltást követően ökodiktátorok fogságába került a magyarság. A magyart nem sikerült a kommunizmus által megkövetelt új embertípusra átalakítani, annak ellenére sem, hogy Sztálin tankjai 1956-ban szétlőtték és szétbombázták Budapestet.
A nyolcvanas évek közepétől „Dunaszaurusz” néven elhíresült mozgalom, a magyarság szellemiségével, és az emberiség technikai és kulturális hagyományaival ellentétes viselkedésmódot a rendszerváltozás idején megbukott vörös árnyalat helyett, zöldben kényszerítette a magyarságra, holott egykor egy világhatalom hadseregével a háta mögött sem tudta egy maroknyi fantaszta a magyart életmódjának radikális megváltoztatására, életfilozófiának feladására kényszeríteni.
Különösen veszély a nemzetre nézne, hogy egy maroknyi kisebbség, élén egy a népakarat teljes mellőzésével politikai alku keretében a vörös korszakban szociálizálódott politikusok most ugyanezt az alkotmányosságra, a törvényességre történő hivatkozással, a magyar embernek a közméltóságok iránti hagyományos tiszteletére építve, és azzal visszaélve próbálja megvalósítani.
A Reális Zöldek Klub a rendszerváltó politikai erők legnagyobb bűnének azt tekinti, hogy 1990 után és a mai napig sem határolódott el a Duna- kör által, a vízlépcsőről mondott hazugságtól. Attól a hazugságtól, hogy egy vízlépcsőnek csak negatív, pozitív hatása egyáltalán nincsen, és a nagymarosi vízlépcső sztálinista mű lenne, ha megépül. A hazugság Magyarországnak eddig 4000 milliárd forint kárt okozott. Csupán a bősben megtermelt villanyra utalunk, arra az egy milliárd kilówattórára, amely Magyarországot Nagymaros megépülése nélkül is megilletné
Orbán Viktor, a Hősök terén Nagy Imre és mártírtársainak 1989. június 16-án elmondott beszédét azzal a megállapítással kezdte, hogy az orosz megszállás és a kommunista diktatúra negyven évvel ezelőtt történt bevezetése óta a magyar nemzetnek egyszer nyílt alkalma, csak egyszer volt elegendő bátorsága és ereje ahhoz, hogy megkísérelje elérni a már 1848-ban kitűzött céljait, a nemzeti függetlenséget és a politikai szabadságot.
Nemzeti szempontból 48-ra olyan nagy szükség nem volt!
Jókai Mór már 49-ben kigyógyult 48-ból!
A magyarság tettekben nem valami nagy igyekezetet mutatott 48 mellett és érdekében áldozatokra nem nagyon volt hajlandó, de annyi mégiscsak kétségtelen, hogy gondolatban és érzelemben azért igen nagy többségben 48 mellett volt.
Jókait nem 48-as szereplése tette nagy emberé, még annak ellenére sem, hogy Petőfi barátja volt és a márciusi ifjak egyike.
Jókai élete bizonyítja talán legjobban, hogy a 48-asság csak ifjúkori lelkesedéssel és éretlenséggel és tapasztalatlansággal járt.
A férfikor érettsége és az öregkor higgadtsága és tapasztaltsága éppen ellenkező természetűvé tesz.
Petőfi, ha megéri az öregkort éppen ott kötött volna ki ahol Jókai. Jókai már 49-ben kigyógyult 48-ból!
48-ban hazánk nem volt független ország. Az egész Habsburg birodalomnak közös volt a pénzügye, közös a hadserege, közös a külügye és mindegyiket Bécsben intézték, természetesen nem Magyarország, hanem az egész birodalom érdekeinek a figyelembevételével. Az állandó felkeléseink alkalmával mindig a birodalom ellenségeivel szövetkeztünk. A mi hazafias politikánk a Habsburgok 400 éve alatt a Habsburgok birodalmától való elszakadásra irányult. Még akkor is ráfizettünk volna erre, ha szabadságharcunk teljes sikerrel járt volna.
Nálunk 48-ban az ipar fejletlensége és a nemesség adómentessége miatt állami bevétel alig volt. Ma ugyan van iparunk az iparban keletkező jövedelem egy része azonban osztalék formájában elszáll az országból. .
Ha mi független ország és a monarchia osztrák részével egyenrangú tényező szerettünk volna lenni, annyi adót kellett volna fizetni, mint alattvalóira a császár Ausztriában rakott. Nálunk annyi adó folyt, amennyit az országgyűlés megszavazott, pontosabban amennyit a királytól független megyei hatóságok behajtottak. Aránytalanul kevesebbet hajtottak be, mint amennyit az országgyűlés megszavazott és kivetés is sokkal kevesebb volt, mint amennyi járt volna a hamis porta –számok miatt. (Hamis porta számok most is vannak!)
Nem az osztrák zsákmányolt ki bennünket, hanem mi őt.
A megállapítás igaz a kommunista diktatúra 40 évére is.
Mi zsákmányoltuk ki a Szovjetuniót!
Orbán Viktor fent beszédében azt is mondta, hogy mi fiatalok, sok mindent nem értünk, ami talán természetes az idősebb generációk számára.
Az idősebb generáció számára ismert: 56-ban az emberek nagy része a létező
szocializmust kívánta jobbá tenni. Az idősebb generáció tagjai tisztában voltak azzal a Szabad Európa rádióban beígért amerikai ejtőernyősök nem fognak megérkezni.
Jaltában oda ígértek bennünket a Szovjetuniónak, lehet szeretni a szabadságot, de az van, amiben a nagyhatalmak megegyeztek.
1990-re a szabad világban beszűkült a piac, bevettek bennünket a csapatukba szabad piac gyanánt.
A szabadság és a függetlenség nagy kincs, azonban ezeknek a nemzeti értékeknek ma annyira sem vagyunk birtokában, mint 48 előtt és 56 után voltunk.
|
|
Dátum: 2016. October 23. Sunday, 15:46 Szerző: realzoldek |
|
|
|
|
| |
|
Átlagolt érték: 0
Szavazat: 0
|
|
| |
|
|
|
|
