| SZAKMAI-TÁRSADALMI FELELŐSSÉG |
|
  Energia és társadalom címmel az ETE, MEE, MET és a Mérnöki Kamara elnöke 2007. november hóban közleményt adott ki. A közlemény elérhető a honlapunkon.
Felül a Hír rovat címre kattintva az Energia rovatban tovább haladva Energia és társadalom címmel feltett hír végén a három energetikai civil szervezet és a Kamara elnökének közös nyilatkozat olvasható.
Az elnökök közös nyilatkozatával szemben adott ki kritikai észrevételt az Energiapolitika 2000 Társulat. Az Energiapolitika 2000 Társulat kritikai észrevételét, hogy ne keljen az olvasónak a Társulat honlapján keresnie, mi is közzé tesszük:
SZAKMAI-TÁRSADALMI FELELŐSSÉG
Az Energiapolitika 2000 Társulat állásfoglalása az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület, a Magyar Elektrotechnikai Egyesület, a Magyar Energetikai Társaság és a Magyar Mérnöki Kamara elnökeinek 2007. novemberi közös nyilatkozatáról
A nyilatkozatot aláíró vezetők az általuk képviselt szervezeteket „a magyar energetika iránt elkötelezett szakmai alapon szerveződő társadalmi szervezetek”-ként definiálják, s nyilatkozatukkal a „társadalmi közjó iránti felelősségükre” hívják fel a társadalmi, politikai nyilvánosság nem szakmai szereplőit.
A szándék dicséretes, de mulasztással terhelt, példamutatás nélkül pedig hiteltelen.
Az aláírók megkülönböztetnek „társadalmi érdeket”, „szakmai érdeket” és „politikai érdeket”, s arra hívnak fel, hogy a társadalmi érdek érvényesülését az szolgálja, ha „szakmai állítással szemben szakmai érvet, politikai érdekkel szemben politikai érdeket állítunk.” Vagyis az említett érdekeket nemcsak különválasztják, hanem a társadalmi érdektől való elkülönülésüket, az érdekek külön érvényesülését elismerve, azt kimondottan szükségesnek is tartják. Ez egyébként önmeghatározásuknak is ellentmondani látszik, amelyben „magyar energetika iránt elkötelezett” szervezetekről beszélnek. Ez a neoliberális fogantatású ideológia ismerős az energiaprivatizáció időszakából: a szakmai szervezetek csak a tisztán szakmai kérdésekkel foglalkozzanak, a politikát hagyják a politikusokra. Az aláírók szervezetei — a Magyar Elektrotechnikai Egyesület kivételével — ezen az alapon nem léptek fel a magyar energetikát mára szétroncsoló energiaprivatizáció, majd liberalizáció ellen, amelyeknek következményei az „aggódva észlelt” jelenségek is.
A szakma és a politika az energetikában (sem) választható el egymástól, mivel az (energetikai) közszolgáltatások eredendően a közösség, a „polisz” érdekét szolgáló tevékenységek, amelyet nevükben is hordoznak. Az utóbbi évek nyelvi leleménye, a „szakmapolitika” szó is erre utal. A globalizáció (privatizáció és liberalizáció) lényege, hogy a közösségi érdek helyébe a (magán) profitérdek kerül. Mindez nyelvileg is kifejeződik: például a „szolgáltató” helyébe a „kereskedő”, a „fogyasztó” helyébe a „felhasználó” kerül, stb. A globalizált energetikában is egyre inkább a közérthető szakmai fogalmak helyett virtuális fogalmakat használnak, az új nyelv nehezen fordítható le a valóság nyelvére, ami nehezíti a tisztánlátást. A szakmai érv önmagában csak társadalompolitikailag (a közjó szempontjából) azonos megoldások közötti választás esetén értelmezhető. Gondoljuk meg: milyen szakmaiság az, amellyel a társadalmi érdek ellen érvelnek?
Az energetika fő aspektusai: a biztonság, a fenntarthatóság, a gazdaságosság (jövedelmezőség, megfizethetőség) mind globális (világ) szinten, mind lokális (nemzeti) szinten súlyos társadalompolitikai kérdéseket vetnek fel. Az (energia)politikának kell(ene) a társadalom szempontjából az adott időhorizonton optimális megoldást kiválasztani, a szakmai szervezeteknek pedig ehhez a választáshoz szakmai hátteret nyújtani. A nyilatkozatban említett „politikai érdek” önmagában nem értelmezhető, illetve az mindig a hatalom, vagy a hatalmat gyakorlók mögött állók érdekeinek megjelenítése: a „rendszerváltozás” óta a globalitás uralmának helyi képviselete. A magyar „szakmai-társadalmi” szervezetek tragédiája, hogy — miközben verbálisan a „szakma” és a „politika” szétválasztását hangsúlyozták — a rendszerváltozás után még a korábbiaknál is inkább az uralmi, azóta globaloliberális politika szolgálatába szegődtek. Az elnökök által képviselt szervezetek — az említett MEE kivételével — a privatizáció és liberalizáció nyílt „szakmai” támogatásával, vagy nyilvánvaló cinkos „szakmai” hallgatással elősegítették a neoliberális energiapolitika megvalósulását, kiteljesedését.
Mára a társadalom egyre nagyobb része előtt válik világossá hazánkban is, hogy az energetikai globalizáció zsákutca, ami ellen „a magyar energetika iránt elkötelezett szakmai alapon szerveződő társadalmi szervezetek” eddig (?) nem léptek fel, ennek következtében a kialakult helyzetért őket is felelősség terheli, erkölcsi értelemben mindenképpen. A most nyilatkozatban aggódó, a hazai „társadalmi, politikai nyilvánosságban” jószerivel ismeretlen szervezetek önként átadták helyüket azoknak a nem „szakmai” alapon szerveződő civil (?) szervezeteknek (is), amelyeknek viselkedését most bírálják, s amelyek emiatt is válhatnak túlsúlyossá. Persze ezeknek — a társadalom önvédelmi reflexeit, környezetvédelem esetén az energetikai természetrombolás lelkiismeret-furdalását megjelenítő — szervezeteknek egy részét is manipulálják/befolyásolják. De hát hogyan lehet ezt számon kérni ezeken, ha a nagy felkészültségű szakmai szervezetek sem tudtak ellenállni? A megkésett megoldás (?), a javítás lehetősége az, ha közösségi érdekű, hiteles szakmai állásfoglalásokkal segítjük a közvélemény felvilágosítását, formálását. Társulatunk szerény lehetőségeihez képest ezt teszi, ezért üdvözöl minden szakmai szervezetet, amelyik hasonlóan cselekszik.
A nyilatkozat 1., 2., 3. pontjában szereplő felvetésekkel (megfizethető villanyszolgáltatás, erőműépítés szükségessége, az ország teherbíró képességével arányos tehervállalás a klímaváltozás elleni küzdelemben) egyetértünk, társulatunk megalakulása óta képviseli e nézeteket. A 4. pontban szereplő minősítéseket nem tartjuk elfogadhatónak; a törvények betartásával működő bejegyzett szervezetek legitimitása szakmai szervezetek részéről sem kérdőjelezhető meg. Amint azt számtalanszor kifejtettük, mi is nagyon fontosnak tartanánk az országos stratégiáknak a 9. pontban említett számításokkal, modellezéssel történő alátámasztását, megalapozását, ami jelenleg teljesen hiányzik. Egyetértünk, a 6. pontban szereplő megállapítással, hogy „a hatóságok rendelkezzenek a feladataik ellátásához szükséges szakmai háttérrel.” Ehhez azonban a privatizáció következtében szinte teljesen leépült hazai energetikai intézményrendszer megújítása szükséges.
Összefoglalva: a „média-energiapolitizálást” szerintünk is a szakmailag megalapozott valós közösségi energiapolitizálásnak kellene felváltania, ez azonban nem (csak) nyilatkozat, hanem (elsősorban) cselekvés kérdése.
Budapest, 2008. január 14.
Energiapolitika 2000 Társulat Elnöksége
----------------------------------------------------------------
A reális zöldek nem kívánnak igazságosztónak lenni, a Társulat és többiek között, annál is inkább nem, mivel az energetikai civil szervezetek tevékenységét ismerik, a szervezetek rendezvényeiken, gyakran részt vesznek.
Csupán utalunk arra, gyakran tapasztaljuk az energetikai civil szervezetek rendezvényein megszólalók részéről a politikusokra történő mutogatást. A reális zöldek állítják minden nemzetnek olyanok a politikusai, mint a polgárai, azaz az energetikával foglalkozó politikusai, olyanok, mint az energetikusai.
A rendszerváltozás előtt az ETE és a MEE volt a két meghatározó grémium mára létezik a MET, és a MET -ből egyes tagjaiból egy idő után megalakult Energiapolitika 2000 Társulat.
Mindegyik szervezet tagjai között szellemi kiválóságok léteznek, még is hogyan fordulhatott elő, hogy 18 évvel a rendszerváltást követően a kormánynak és az ellenzéknek egyaránt nincsen általa az országnak ajánlott energiapolitikáról szóló dokumentuma, ami van az 1993-ban készült, azóta az többszörösen elavult.
A bibi a politikusok és a szervezetek közötti viszonyban van.
A reális zöldek viszonya politikához egészen más mint a fenti hangadóké (szervezeteké).
A Klub tagjai szerint a politika nem egy külön világ, nem egy olyan területe az életünknek, amely tetszés szerint megtarthatunk vagy félredobhatunk.
A természetben és a társadalomban egyaránt konfliktus helyzetek adódnak, e konfliktusok kezelési területe a politika; - az oxigént termelő zöld vegetáció és oxigént fogyasztó embernek és állatnak szemben állása a környezetben, az egymástól kicsit vagy nagyon különböző csoportoknak társadalomban együtt-tartása, lehetőleg békés körülmények között - a politika feladata.
A politika a társadalom életének az a része, ahol a különböző eredetű konfliktus helyzetek így vagy úgy alakulnak, megoldódnak. Megoldódnak, mégpedig nem önmaguktól, hanem a hatalmi viszonyoknak megfelelően. A hatalom pedig harc a döntések tényleges birtoklásáért.
A megoldásra váró kérdések mindig a hatalmi viszonyok alapján dőlnek el, mert a konfliktus helyzeteket érdekek alakítják és tartják fönn. A társadalmi ellentmondásokból fakadó kérdések eldöntésekor egyesek előnyre tesznek szert, mások pedig pórul járnak.
Egyén szintjén az érdekvédelem, legtöbbször megoldhatatlan. A megoldások elősegítőjének egyik alrendszere a társadalomban, a civil szervezetek.
Az tehát nem vitatható, hogy aki energetikáról véleményt mond, az ne politizáljon.
Ma a tömegdemokrácia idején, négyévenként a parlamenti választások során több politikai párt keresi választók kegyét a civil szervezetek kegyét is.
A reális zöldek 15 éve változatlanul mondják Nagymaros nélkül nincs magyar energia politika!
A Reális Zöldek Klub 1993-tól, 1998-ig részt vett a középszintű érdekegyeztető tanács munkájában, 1998 után a középszintű érdekegyeztető fórum megszűnt.
A fenti civil szervezetek közül a fórumon ott volt az ETE, MEE, és MET.
Akkor ott a fórumon a Magyar Energetikai Társaság a munkaadók érdekeivel azonos álláspontot képviselt, az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület képviselője pedig kezdetben a civil oldalon érvelt, a 94 -es választások előtt pedig „átült” a munka adói oldalra, azaz 94 után az ETE előtte a MET helyezkedett, a politikai körül, ahelyett, hogy szakmai érvei mellett kiállt volna.
Még ennél is nagyobb hiba, hogy akkor és azóta sem a MTESZ vezetése képtelen volt összefésülni tagszervezeti szakmai véleményét.
1990 óta nem fordult elő, hogy a MTESZ képes lett volna többségi és kisebbségi véleményt egy szakmai kérdésben a politikusok asztalára tenni.
Most végre az energetikai kérdésben van egy többségi és egy kisebbségi vélemény, amelyet honlapunkon az olvasó elérhet.
Amit sokan mondanak az egyáltalán nem biztos, hogy jó, a reális zöldek véleménye ezúttal a kisebbségi véleménnyel harmonizál. (Kos)
|
|
Dátum: 2008. February 15. Friday, 18:09 Szerző: realzoldek |
|
|
|
|
| |
|
Átlagolt érték: 0
Szavazat: 0
|
|
| |
|
|
|
|
