|
 Petz Ernő: Megbukott a német kísérleti modell-projekt
Azt kellett volna igazolnia, hogy a német energiapolitika (Energiewende) célkitűzéseinek megfelelően, csupán megújuló energiaforrásokra támaszkodva megoldható országosan a villamosenergia-ellátás, azaz megvalósítható az un. dekarbonizáció. A zárójelentés szerint a projektet - mint ahogy minden józan energetikai szakember szerint várható volt – eredménytelenül leállították, azaz „megbukott, de aztán igazán”.
Hát miről is van szó?
2013-ban a Pellworm szigeten az E.ON egyik helyi, HanseWerk nevű leánycége megkezdte a „SmartRegion Pellworm” projekt létesítését, amelynek keretében szélerőművi tornyokat, napelem táblákat és egy biogáz erőművet építettek a sziget független energia ellátásának céljából, annak igazolására, hogy majd egész Németországban megvalósítható lesz a csak megújulókra támaszkodó energia ellátás. Az új építkezésnél felállított, szokásos tájékoztató tábla az alábbi ábrán látható: „Itt valósul meg a SmartRegion Pellworm. Energia-régió, jövőképpel.”
Pellworm szigete (egyben a rajta levő település) Schleswig-Holstein tartományhoz tartozó, az Északi tengeren fekvő, part közeli kis sziget, területe 34 km2, lakósainak száma 1177. Ideális helyszínnek gondolták a független energiaállatás kísérleti programjának megvalósítására. A helyi villamos csúcsigény hatszorosának megfelelő szélerőművi + naperőművi + biogáz erőművi kapacitást létesítettek. Az alaperőművi funkciót a biogáz erőmű hivatott ellátni. Minthogy a szél- és naperőművi teljesítmény az időjárási viszonyoktól függően változik, ezért jelentős energiatárolási kapacitást kellett létesíteni: 560 kWh-ás Lithium akkumulátoros és 1200 kWh-ás Redox-Flow típusú tároló kapacitást telepítettek. Az akku telepeket nagy acél konténerekben helyezték el.
2013-ban a projekt ünnepélyes indításakor Schleswig-Holstein miniszter elnökének köszöntő szavaiban a következő szerepelt: „Itt egy decentralizált áramellátás valósul meg, innovatív energiatárolással, korszerű hálózat-menedzsmenttel kiegészülve.” Akkor még mindenki arra gondolt, hogy a sziget jövőjén a projekt nagyot fog lendíteni. A múlt év őszén elkészült zárójelentés viszont egészen másról szólt, minthogy a projektet leállították.
A jelentés szerint, noha a kiépített rendszer a sziget energiaigényének akár a 97%-át képes lenne fedezni, és háromszorosan annyi energiát képes termelni, mint amennyi a település évi igénye, mégis a tényleges adatok alapján (szélcsendes időkben) átlagosan napi 43 percen keresztül megszűnt volna az áramszolgáltatás, ha nem lett volna a szárazföldről kiépített kiegyenlítő ellátás. És akkor nem beszéltünk a lehetséges üzemzavarokról. Erős széljárás esetén a felesleges energiát a szárazföldre „exportálták”. A fogyasztói igények teljes mértékű, független ellátásához a tároló kapacitást még többszörösére kellene növelni. Másik megoldásként felmerült, hogy a szárazföldi parton egy kiegyenlítő gázerőművet kellene építeni, amely képes rugalmasan követni a jelentős és gyakori szél- és naperőművi teljesítmény-ingadozásokat. Ezeket a többlet beruházási költségeket a projekt társaság már nem kívánta vállalni.
Arról még nem szóltunk, hogy miért nevezték el a szigetet „Smart régiónak”. Az akkumulátoros létesítmény és az egész hálózat a legkorszerűbb számítógépes felügyeleti és vezérlő rendszerrel készült. Az intelligens felügyeleti rendszerbe a lakossági fogyasztók egy részét is bevonták (kijelölés alapján). 151 háztartási fogyasztónál un, „smart-métert” (intelligens árammérőt) és 16 családi házba decentralizált energiatárolót, ill. éjszakai hőtárolós kályhát építettek be (házanként néhány ezer euróért). A lakósok nem váltak igazán együttműködőkké. Minden információ a szárazföldön létesített központi vezénylőbe fut be. A helyszínen csak egy elektrikus tartózkodik. Az „intelligenciára”, ill. a „biztonságra” jellemző, hogy a központi vezénylőbe jelzés érkezik, ha az akkumulátoroknak helyt adó konténerek ajtaja kinyílik. Az eredeti elképzelések szerint az időjárási előrejelzést is figyelembe vették volna az optimális energiatárolási folyamatok vezérlésére, de erről lemondtak. Egyszerűen azt tapasztalták, hogy egy nagyobb esőfelhő az egész szigetet képes beárnyékolni, aminek következtében a napelem táblák teljesítménye zuhanásszerűen lecsökken. Erre felkészülni az előrejelzések alapján lehetetlen. Az un. intelligens energiaellátás nem valósult meg.
A település polgármestere szerint kezdettől fogva a lakóságot jobban be kellett volna vonni. Irreális várakozást ébresztettek a településen, a politikai támogatás is csak szalmalángszerű volt. A településnek nem kellett hozzájárulnia a létesítési költségekhez, igaz, hogy még az utat sem építették meg tisztességesen a konténer telepig. A költségek harmadát egyébként a szövetségi gazdasági minisztérium biztosította.
A település hosszú távú túlélésben reménykedett, de „az E.ON nem tett semmit azért, hogy a sziget-település energialaborrá váljon”. Ehhez tudni kell, hogy Pellworms lakósainak fele 65 évesnél idősebb, az iskolás gyerekek száma tíz év alatt a felére csökkent, fiatal családok már nem költöznek ide. A lakósok jogos sérelme, hogy számukra egyetlen munkahely sem létesült, minden kapcsolatos munkát a szárazföldön végeznek. Az említett elektrikus sem szigetlakó.
A fogyasztókhoz telepített „smart-mérőket” és a decentralizált tárolókat leszerelték, az akkus konténerek még elszállításra várnak. A polgármester felvetette, hogy a település jelképes 1 euróért azokat átvenné és a helyi főiskolával kutatóbázist létesítene. Arra nem gondolt, hogy (az elektrikus elmondása szerint) a konténer telep évi üzemeltetési és karbantartási költsége 800 000 euró.
Hogy eredetileg mennyire komolyan hittek a modell-projektben, mint országos érvényű kísérletben, abból ítélhető meg, hogy a szoftver- és adatértékelés fejlesztésébe az Aacheni Egyetemet és a Fraunhofer-Intézetet is bevonták.
× × ×
A villamosenergia-termelésben járatos energetikai szakemberek előtt ma már teljesen világos, hogy az Energiewende, mint országos szintű modell-projekt is szükségszerűen meg fog bukni, de nem csak az energiatárolás problémájának alábecsülése miatt. Az energiaellátás dekarbonizációja politikai illúzió. E honlapon erről már sokat írtunk.
Jobb lenne, ha a klímavédelembe eltévelygett német politika minél előbb visszaadná az energiapolitika irányítását és annak végrehajtását az energetikai szakmának. Már eddig is túl nagy a veszteség!
Érdekes módon, mintha kis hazánkban ezt már felismerték volna: a Paks-2 projekt irányítását Süli János nagy tapasztalattal rendelkező atomerőműves mérnök-szakemberre bízzák. Tárca nélküli miniszteri esküjét május 2-án teszi le a Parlamentben. Az energiaipar dolgozói így szép és bizakodó május 1-ét ünnepelhetnek.
(Petz Ernő, 2017. 04. 29.)
|
|
Dátum: 2017. April 30. Sunday, 13:11 Szerző: realzoldek |
|
|
|
|
| |
|
Átlagolt érték: 0
Szavazat: 0
|
|
| |
|
|
|
|
