|
 Tisztelt Honlap-tulajdonos Urak! Tisztelt Főszerkesztő Urak!
A mellékletben szereplő dokumentumok váratlan aktualitást nyertek az MVM ZRt. ellen indított támadás miatt. Nem a vezérigazgató személye, hanem a nemzeti vállalat ellen indult hamis vádak alapján támadás. Meg vagyok győződve, hogy a miniszterelnök úr téves információk alapján hozott váratlan döntést, ami ellentétben áll az érvényes (VET) törvénnyel is.
Javaslom, hogy az „EU stratégiai viták” című ismertetést tegyék fel a honlapjukra, illetve cikként közöljék lapjukban.
Az EU vezetése az osztrák energetikus szakértők szerint sajnos az áramszolgáltatás technikai alapjaival sincs tisztában. Nem értki, hogy a villamos energia fogyasztói árát lényegében az erőművek közötti növekmény költségen alapuló teherelosztás szabja meg. Ennek meghatározó tényezője viszont a felhasznált primer energia ára. Az állandó költség az erőmű gépegységek típusa szerint, 30-60 éves élettartamára megszabott és csak a selejtezésük után lehet azt korszerűbb egységekkel csökkenteni. A villamosenergia-rendszerben tehát a verseny objektív módon az erőművek változó költségén alapszik, amit a rendszer irányító (TSO) bármikor, ellenőrizhető módon tényszámok alapján végez.
A másik mellékletet csak tájékoztatásul és nem közlésre szántam, mivel tartalma .
Hasonló magyarázattal szándékomban áll az EU stratégiai vitát a napilapoknak is megküldeni.
A rég, energetikus barátsággal
Kerényi A. Ödön
---------------------------------------------------------------
-----Original Message-----
From: kerenyia1@t-online.hu [mailto:kerenyia1@t-online.hu]
Sent: Friday, March 07, 2008 7:16 PM
To: dr. Kocsis István (ikocsis@mvm.hu); 'vinkovits@mavir.hu'
Cc: 'kgerse@mvm.hu'; 'oroszki@mavir.hu'; Tringer Ágoston; dr. Bencze János (bencze@mavir.hu); 'horvathjf@meh.gov.hu'
Subject: EU stratégia
Tisztelt Vezérigazgató Urak! Kedves István és András!
Fél évszázada kapom az Osztrák Villamosenergia-vállalatok Szövetsége (VEÖ) folyóiratát, amely igen hasznos cikkeket közöl az energetika időszerű témáiról. A legutóbbi számban ( VEÖ Journal 08/1) találtam egy cikket, amely az EU Energia Bizottság Biztosával, Heinz Hilbrecht úrral folytattak az árviteli hálózat tulajdoni leválasztásáról (Ownership Umbundling).
Mivel ez számunkra is igen érdekes tájékoztatásul szolgálhat – kihasználva váratlan megfázásom miatti szobafogságot- lefordítottam és tájékoztatásul mellékelten megküldöm.
Soroljátok stratégiai tanácsaim közé, amiből a GKM és a MEH vezetése is tanulhatna.
Az osztrák kapcsolat erősítése régi vesszőparipám. Ezért felújítom ennek 2005-ben készített indokolását, amelyet jól kiegészít az új téma.
Tisztelttel és a hagyományos energetikus barátsággal
Kerényi A. Ödön vasdiplomás gépészmérnök ( Ödön Bá)
-----------------------------------------------------------------------------------
Az osztrák villamosenergia-ipar nem fogadja el az EU irányelv-tervét az átviteli hálózat teljes vagyoni leválasztásáról
Ausztria Villamos-energia Vállalatainak Szövetsége szakfolyóiratának ez év januári számában (VEÖ Journal 08/1) tanulságos cikk jelent meg az EU 3. belsőpiaci irányelvtervezetével kapcsolatban, amely a villamos és a gáz átviteli hálózatotokat vagyonilag le kívánja választani jelenlegi nagyvállalati tulajdonosaik állóeszköz állományáról. /Ownership Umbundling).
Érdemesnek tartottam a cikk -néhol kivonatos- fordítását elkészíteni, mivel rendkívül hasznos stratégiai tanácsként is szolgálhat az MVM ZRt. holding és a MAVIR vezetése, sőt a GKM számára is.
Ezt a szándékot erősítette meg nemrégiben az EU Energia-ellátás és Közlekedés biztonságáért felelős Bizottság igazgatója, Heinz Hilbrecht egy bécsi ankéton. Ennek alternatív megoldása lenne, ha az érintett Áramszolgáltatók az átviteli hálózat üzemirányítását szerveznék ki független társaságba. (Independent System Operator, ISO).
Az elképzelés mind a múlt év tavaszi, mind a szeptember 17.-i tárgyaláson a tagállamok egy részének elkeseredett ellenállásába ütközött.
A biztos utalt a belső árampiacon tapasztalt problémákra, amelyek különösen a azon nemzetállamok piacain léptek fel, ahol csupán néhány áramszolgáltató uralja a piacot. Így pl. Franciaországban egyetlen kínálónak van tényleges monopóliuma, Spanyolországban kétpólusú, Németországban pedig négy-öt nagy, régiót is túllépő áram- és részben gázszolgáltató működik. Egyedül Nagy- Britanniában mutatható ki szerinte megnyugtatónak minősülő verseny. Nem eléggé fejlődött ki az együttműködés a nemzeti rendszerirányítók között sem. Hiányzik a nemzetközi hálózattervezés. A piacok nem áttekinthetők, és a tagállamok energiapiac szabályzó hatóságainak felhatalmazása és beavatkozási lehetősége is eltérő. A vagyonjogi leválasztás, azaz az Ownership Umbundling sem orvosság mindenre, de mégis hozzájárulna ahhoz, hogy az említett problémák tartósan megoldódjanak.
A vállalatok nagy ellenállása miatt javasolták változatként a független rendszerirányító (ISO) megoldást, amikor az átviteli hálózat a vállalat tulajdonában maradna, azonban a műszaki gazdasági üzemvitelt át kell adnia az ISO-nak. Ez a megoldás azonban csak kivétel lehet, ha valóban igen „erős ISO” alakítható ki.
A Biztos szerint észrevehetően megnövekedtek az átviteli hálózat beruházásai azon szolgáltatóknál, ahol már végrehajtották az átviteli hálózat vagyoni leválasztását.
Ausztria Villamosenergia-vállalatai Szövetsége, a VEÖ elnöke, Leo Windtner az osztrák villamosenergia-ipar nevében a fentiekkel kapcsolatban világosan leszögezte, hogy az EU Bizottság kísérleteit az átviteli hálózat erőszakos vagyoni különválasztására nem tudná elfogadni. Mindenek előtt az érvényesítendő jogszabályt kellene az EU minden országában egységesen értelmezni és csak ezután lenne ésszerű további liberalizáló lépéseket tenni.
A TIWAG elnöke, Bruno Wallnöfer szerint az EU Bizottság politikája elmegy a tulajdonképpeni problémák mellett. Állandóan az átviteli hálózat vagyoni leválasztásról beszél és arról, hogy ez lenne a tartóoszlopa az európai árampiacon működő versenynek. Be kellene látnia azonban az alaptételt: „ Az igazi előfeltétele a működő piacnak a kielégítő likviditás. Ahhoz, hogy áramot lehessen eladni, először azt meg kell termelni és olyan helyzetben lenni, hogy az el is jusson a fogyasztóhoz. Ez azt jelenti, hogy több erőműre és erős hálózatra van szükség. Csak ezután van értelme versenyről beszélni.”
Az erőmű és hálózat építéshez azonban szüksége lenne az energiagazdaságnak egy „átfogó, sikerrel kecsegtető engedélyezési eljárásra” Lehetetlen, hogy néhány kilométer távvezeték építés engedélyezéséért 20 évig kelljen harcolni.
(l. pl. : Kainachtal. Fordító)). Ha az EU Bizottság tenni akar valamit a versenyért vizsgálja meg az Európa-szinten egyre növekedő vállalat összevonásokat, amelyek szükségesek a versenyhez. A szabálytó hatóságokra sem kíván senki további nyomást gyakorolni. „Jobb lenne, ha végre nyugodtan hagynának dolgozni.”
Az Osztrák Villamos Művek Szövetségi Társasága, a VERBUND AG. Igazgatóság tagja, Kristian Kern a következőképpen érvelt: „ Az EU színtű hatóságok nem értik, hogyan működik a piac. Ez rendkívül kellemetlen, mivel az ott tevékenykedők határozzák meg a villamosenergia-gazdaságra vonatkozó keretfeltételeket” Azt hinni, hogy az EU szintű belső árampiac megteremtéséhez a még több verseny vezet, a teljes tévút. „ Ellenkezőleg: Ez természetesen a még nagyobb piackoncentráláshoz vezet.” Amennyiben a politika Ausztriában valaha elhatározná feladni az áramszolgáltatok jelenlegi alkotmányos többségét, „mienkhez hasonló vállalatokat négy héten belül, szempillarezdülés nélkül felszippantanák a nagy európai játszótársak.” A néhány vezeték építésénél tapasztalt hosszú engedélyezésben alig van előrehaladás, Azonban erre a vagyoni leválasztás sem megoldás, mivel még bonyolultabb, hosszú-távú, kockázatos eljárás várható.
Hilbrecht biztost azonban az érvek nem hatották meg. Az eddigi törvényes vagyon leválasztásokat elismeri, de az ”Európa-szintű egységes piachoz szükség van a hálózathoz való tartós hozzáférésre” A javasolt vagyoni leválasztást kétségkívül megköveteli a verseny. Megoldaná, hogy a kisebb kínálók is hozzáférjenek a nemzeti piacokhoz.
Az energia-szakma bízik abban, hogy nem lesz meg a javasolt, teljes vagyoni leválasztás. Igen heves a nemzeti államok ellenállása, mivel félnek, hogy a Bizottság javaslatai aláássák kialakult hatalmukat. Mégis elvárják, hogy a már érvényes törvényes vagyonleválasztás elég éles változat legyen. Ehhez azonban még a részleteket ki kell dolgozni.
Hogy milyen stratégiát dolgozzon ki az energiagazdaság maga, erről beszélt Heinz Kaupa a Verbund-Osztrák Erőmű és Alaphálózat Rt. (~VER) műszaki igazgatója. Szerinte alakosság keveset tud a korszerű áramellátásról és a károkról, amelyek a nagykiterjedésű rendszer üzemzavarok miatt előállhatnak. Az osztrák alaphálózat igen kiterhelt. A bővítés nem tart lépést a követelményekkel. Az évi 2 % villamosenergia-igény növekményt ingadozó erőmű kapacitásokkal (főleg a szélerőműveknél) kell fedezni, amelyek főleg Észak-keleten épülnek. A fogyasztás viszont Dél-nyugaton és Dél-keleten növekszik. Emellett be kell tartani az n-1 biztonsági irányelvet, amely szerint a legjobban terhelt távvezeték kiesése sem okozhat fogyasztói korlátozást.
Az árampiac részvevőinek érzékelni kell ezeket a problémákat, hogy egyetértsenek a szükséges vezeték építésekkel. Ha a lakosság is pozitívan áll hozzá az áramellátási infrastruktúra bővítéshez, a politikának is könnyebb a kényes, sürgős árampiaci szabályozásokhoz igazodni.
A hálózatépítés emellett messzemenően figyelembe veszi a környezetvédelmi, biztonsági szempontokat és sokszor kényszerül emiatt drágább nyomvonalak és megoldások választására is.
Kaupa egy pontban ért egyet az EU Bizottsággal: A tervezendő távvezetékeket minden Rendszerirányítóval (TSO) egyeztetni kell! Kívánja, hogy a közösen kidolgozandó átviteli hálózat-bővítési alapterv („ Masterplan”) tartalmazza az „elsőbbséggel kezelendő szállítási útvonalakat”, amelyeket „előreláthatólag” kidolgozni kell.
A Bécsi Műegyetem professzora, Günther Brauner néhány energiagazdálkodási témája nem tartozik közvetlenül a vitához. Ezért ezt nem is részletezem.
Úgy vélem, hogy a fentiek ismertetése segítséget adhat a villamosenergia-ipar vezetésének abban, hogy az EU irányelvek tárgyalásánál bátran lehet képviselni a szakmai és nemzeti szempontokat. Láttuk már, hogy az elfogadott irányelveket később az EU Bizottság maga változtatta meg. Lásd az Országos Teherelosztó (MAVIR) történetétét.
Az osztrák villamosenergia-ipar szakértői mindig megértéssel voltak a magyar problémák iránt és érdemes velük ismét szorosabb együttműködést kialakítani és elfeledni a Nagymarosi Vízlépcső beruházás leállítása miatt megromlott kapcsolatot. A felújított baráti együttműködés mindkét fél hasznára válhat.
Budapest, 2008.03.07.
Kerényi A. Ödön
-------------------------------------------------------------------------------
4. melléklet
Az MVM RT. kapcsolatainak javítása a Közép-európai régió energetikai szerveivel a középtávú stratégiai tervekben.
Erre elsősorban osztrák és szlovák viszonylatban van szükség, amire az előző években a magyar energetika vezetői számára készített stratégiai tanácsaimban többször is kitértem. Szolgáljanak erre az ezekből összeállított alábbi kivonatok, amelyek tárgyilagosan bemutatják a kialakult feszültség történeti hátterét. Megállapítható, hogy a feszültséget lényegében külső tényezők okozták, ezért a tényeket tudomásul véve kellene a feleknek a megegyezést keresniük.
ŐVG-MVM kapcsolat javítása
a. (Kivonat a vezérigazgató számára. írt 2002. évi stratégiai tanácsaimból )
„ Az ÖVG- MVM üzleti kapcsolat
…Személyes tapasztalataim alapján, szeretnék stratégiai tanácsot is adni és arra kérni, hogy az ÖVG és MVM között megromlott kapcsolat az MVM vezetése ne feszítse tovább. Sőt szíveskedj megfontolni annak javítását alábbi érveim alapján.
Az ÓVG-vel több, mint három évtizeden keresztül példaszerű villamos energetikai együttműködést alakítottunk ki. Ez még iparigazgató helyettes koromban 1955-56 években kezdődött, amikor a magyar VER nyugati kapcsolat kiépítésének gondolata kölcsönösen felmerült. Ennek elvi alapja az UCPTE koncepciójának alkalmazása volt a vasfüggöny mögötti országunkra. Ez abból állt, hogy az alpesi vízerőművek nyáron fölös kapacitását a hőerőművekből álló szomszédos rendszerek felé értékesítik, amiért télen csupán kb. a fele villamos energia mennyiséget kell az átvevőnek visszaszállítani. A tárgyalásokat 1956 után is folytattuk, magyar részről az én műszaki vezetésemmel. Nem kis ügy volt, az akkori politikai viszonyok között, a kétrendszerű 220 kV távvezetékek és állomások megépítése, de az 1968 évi ünnepélyes üzembe helyezés után 10 évvel, kölcsönösen megállapíthattuk, hogy nemcsak a tervezett villamos energia csere valósult meg és kifizetődtek a beruházások, hanem mód nyílt üzemzavari kisegítésekre, tranzit szállítások bonyolítására és kiváló tapasztalat cserealakult ki a villamos energia szakemberek között is. Nyáron „szigetüzemben” kapcsoltunk át fogyasztói körzeteket az osztrák hálózatra, télen pedig hazai erőmű blokkokat irányüzemben működtettünk párhuzamosan az osztrák VER-rel. Erre a megoldásra azért volt szükség, mivel a magyar VER a CDU, az osztrák pedig az UCPTE VERE szinkron üzemben együttműködő tagja volt. A magyar pszeudo-szinkron szabadalom révén az átkapcsolásokat üzemközben, a fogyasztók zavarása nélkül tudtuk végrehajtani.
A villamos energia csere nem képezte a külkereskedelmi forgalom tárgyát és a legutóbbi időkig is eredményesen folytatódott.
A 220 kV-os áramcsere sikere, mindkét felet az együttműködés bővítésére ösztönözte. Mivel az UCPTE és a KGST CDU közel azonos nagyságú Egyesülés frekvencia szabályozása eltérő volt, szinkron üzemben nem lehetett őket összekapcsolni. Emiatt az országok számára előnyösnek mutatkozó kölcsönös, de nagyobb volumenű villamos energia cserét csak nagyfeszültségű-egyenáramú összekapcsoló állomásokkal lehetett megoldani.
Ezen felismerésből kiindulva épült meg a Győr- Wien-Südost 400 kV-os kétrendszerű távvezeték és az osztrák alállomásban a 600 MW átvitelére képes egyenáramú betét, amit az ÖVG „fordító korong”-ként propagált és jelentős üzleti eredményt várt a kölcsönös villamosenergia-szállításokból. A tervek azonban meghiúsultak, A KGST szétesse és a Bős-Nagymarosi Vízlépcső államközi szerződés felmondása miatt.
A két váratlan esemény következményei azonban sajnálatos módon megrontották az MVM és az ÖVG hagyományosan jó kapcsolatát, valamint a csehszlovák-magyar viszonyt is.. Ennek javítása érdekében fordultam a GKM vezetéséhez is, amit az alábbi levél kivonat tükröz.
b. Kivonat a Szalai Gábor GKM államtitkár úrnak írt levélből , (2002..06.20.)
„Alapvető fontosságúnak tartom, hogy szomszédjainkkal, akik legfontosabb energetikai, együttműködő partnereink, korrekt, jó viszonyt alakítsunk ki. Sajnos ez sem Ausztriával, sem Szlovákiával nem így áll. Mindkettőnek közös indoka van és ez a Bős- Nagymarosi Vízlépcsők körüli események miatt állt elő.
Az ÖVG (Osztrák Villamos Művek) neheztel a következők miatt:
-A Nagymarosi Vízerőmű beruházás leállítása után kötelesek voltak a 2015-ig szóló, évi 1200 GWh magyar villamos energia szállítást átvenni, az európai árampiacon beszerezhetőnél jóval drágább áron, a részünkre előnyös szerződés alapján. A Választott Bíróság döntött arról, hogy csak az építésre adott osztrák előleg törlesztéséig kötelesek a szállítást elfogadni.
- Az ÖVG múlt év végén kijelentette, hogy az előleget letörlesztettnek veszi, bár az még 2002-ben eredetileg két hónapig járt volna. Emiatt az egész évi szállítás is meghiúsult, amire a Bíróság kötelezte volna ÖVG-t. A kiesés az MVM tervezett bevételének jelentős csökkenését okozza, amikor ez évben egyébként is nagy veszteséggel működik az előírt hatósági árak miatt. Az MVM pereskedést fontolgat, ami nem hozhat sikert, mivel a magyar állam (PM) jelentős nyereséget ért el a piacinál drágább árak miatt és számunkra a hőerőművekből történő kiszállítás is nyereséges volt. A magas árat az osztrák fél csak Nagymarosi Vízerőmű megvalósulása esetére kalkulálta. Ha viszont a vízerőműből szállítottunk volna, annak tüzelőköltsége nem lévén, kétszeres nyereséget értünk volna el.
-Az. ÖVG az új, 400 kV-os, rendszerközi távvezeték Wien-SO alállomásán 600 MW kapacitású egyenáramú alállomást épített ki, hogy az UCPTE és CDU között, irányított villamos energia szállítást lehessen teljesíteni. Ez a beruházás 115 millió USD-be került és a KGST felbomlása után --a CENTREL VERE szinkron üzemű csatlakozásakor az UCTE VERE-hez-- szükségtelenné vált. Az ÖVG 31 MRD Ft veszteségét, a mi rovásunkra írja, mivel az egyenáramú betétet nem sikerült az új VERE határra, az ukrán hálózathoz kapcsolva áthelyezni.
Az ÖVG tehát a Nagymarosi Vízerőmű beruházás leállítása miatt komoly gazdasági veszteségeket szenvedett el és érhető neheztelését nem kellene további, nem etikus pereskedésekkel fokozni, hanem keresni kellene az EU partnerség jogosan elvárható kölcsönösen előnyös lehetőségeit.
Még nagyobb és nem csupán vállalati szintű feszültség támadt Szlovákia és Magyarország között a Bős- Nagymarosi államközi szerződés felmondása, a Csúnyi Duzzasztó létesítése és az emiatt közösen kért Hágai Bíróság ítéletének végrehajtásának elhúzódása miatt. E témában készítettem egy tézisszerű összefoglalót, amelynek végső megállapítása az, hogy a magyar félnek változtatni kell tárgyalási elvein, mivel a szlovák fél birtokon belül van és a Bősi Vízerőmű teljes termelését hasznosítja, megoldotta a Duna bal-parti deltájának vízpótlását a műcsatorna és az Öreg-Duna közötti szakaszon. Hasonló fenékküszöbös megoldással meg lehetne akadályozni a Szigetköz „kiszáradását”, oldalágainak vízellátását és a talajvíz szintjének emelését. A Hágai Bíróság csupán a Bősi Vízerőmű csúcsra-járatása céljából tartotta a Nagymarosi Vízlépcső felépítését, de a szerződés komplex céljaihoz nélkülözhetetlen. Téves tehát a mai tárgyalási alapelv, hogy ”nem építünk alsó gátat és a víz felét követeljük”, ami a Bősi Vízerőműből 1000 GWh termelést vonna el. Ebbe a szlovák fél sohasem fog beleegyezni és szakmailag is igaza van. A vonatkozó tanulmányomat csatolom. Ennek utolsó jelmondata a híres Deák Ferenc mondás: „Uraim! Gomboljuk újra a mellényt!”
Megismételve jó kívánságaimat, készséggel állok szükség esetén a felvetett témák további megbeszélésére.
Budapest, 2002.06.20.”
A BNV ügy jelenleg is rendezetlen és jövő évi választásokig remény sincs a megegyezésre. Erre ugyan módot adna legutóbbi javaslatom, miszerint a Duna Bizottsággal kötött államközi szerződést kellene előtérbe helyezni a tárgyalásoknál és a hajózást tekinteni elsődlegesnek a Nagymarosi, Adonyi, Fajszi Vízlépcsők megvalósításánál, mivel Magyarország a 2000. évi CXIV. törvény szerint kötelezettséget vállalt. Mindezt azonban csak tájékoztató jelleggel lenne célszerű a médiákon át tervszerűen tudatni a tévesen informált társadalommal.
A két témával bemutatni kívántam az MVM Rt. osztrák és szlovák partnereivel fennálló feszültség hátterét, a velük való jobb viszony kialakításának célszerűségét és a javítás lehetséges útját.
Budapest, 2005.09.12
Kerényi A. Ödön
|
|
Dátum: 2008. March 12. Wednesday, 13:12 Szerző: realzoldek |
|
|
|
|
| |
|
Átlagolt érték: 0
Szavazat: 0
|
|
| |
|
|
|
|
