| Csom Gyula professzor írása |
|
 
Csom Gyula, professzor a „Lévai András iskolában” sajátította el az energetikai ismereteit.
A „Lévai iskola” erőssége az energetikai szakmai alaposságon túlmenően az volt, hogy a közgazdasági szemléletet oltotta mérnök vérébe.
Magyarországon az erőművek kezdettől fogva versenyeztek egymással, sőt nemcsak a villany termelésében, hanem a tervező asztalán is.
A múltban ugyanúgy léteztek különböző lobbi csoportok, mint jelenleg léteznek.
A „Lévai iskola” felvértezte a szakembert azzal a tudománnyal, hogy a döntéshozó számára változatokat mutasson be, minden változatnak az előnyével és hátrányával egyetemben. Ma ennek az előkészítő munkának a nyoma sem létezik.
Ügyeletes favorit változatok léteznek, egyszer geotermália őrület, máskor a szélkerék, vagy gázturbina és így tovább.
De leginkább a verseny és a piac szavak ismétlése a divat napjainkban.
Az apparátusban már fehér holló Lévai iskola tudományát ismerő.
A Versenyhivatal pedig egyenesen, ami az energetikai tudományát illeti csőlátó, sőt nem is csőlátó olyan, mint a cigány lova: vak.
Az a politika, amely nem hallgat a szakértelem szavára eleve vesztő helyzetbe kerül.
Az olvasó figyelmébe ajánljuk Csom professzor írását:
AZ MVM SZERVEZETÉNEK ÉS MŰKÖDÉSI RENDJÉNEK MEGVÁLTOZTATÁSÁRA VONATKOZÓ ELKÉPZELÉSEK
V É L E M É N Y E Z É S E
Bevezetés
Jelen elemzés a hazai villamosenergia-piac feltételeivel, sajátosságaival, optimális kialakításának lehetőségeivel foglalkozik, különös tekintettel arra, hogy szükség van-e egy vertikálisan integrált, erős, a térségben regionális szerepet is vállalni képes, közösségi tulajdonban lévő energetikai vállalatra.
A kérdés aktualitását az MVM Zrt-vel kapcsolatos új kormányzati elképzelések, illetve tervek szakértői véleményezésének szükségessége adja.
A szakértő általi elemzés fontosságát különösen aláhúzza az a körülmény, hogy a kormányzati elképzelések a rendelkezésre álló dokumentumok szerint kizárólag azonos gazdaságfilozófián alapuló, következésképpen az egyoldalú megközelítés veszélyét, de legalábbis gyanúját felvető tanulmányokból lettek levezetve.
A villamos energia mint áru
A villamos energia egy sor olyan sajátossággal rendelkezik, amelyek megkülönböztetik minden más árutól. Ilyen speciális sajátosságok a következők:
Létszükségleteket elégít ki és mással nem helyettesíthető, vagy ha igen, a megfelelő fogyasztói struktúra lényeges megváltoztatásához hosszú időre és általában igen nagy anyagi áldozatokra van szükség. A fogyasztók eme rugalmatlanságuk miatt alapvetően ki vannak szolgáltatva az energiaszolgáltatóknak.
A villamos energia a fogyasztónál nem, vagy alig tárolható, következésképpen a termelésnek, illetve a szolgáltatásnak minden időpontban pontosan azonosnak kell lennie a fogyasztással. Emiatt a villamosenergia-rendszerek, illetve azok tulajdonosai természetes monopolhelyzetet élveznek.
Maguk az energiatermelési és -szolgáltatási piac szereplői is rugalmatlanok a beruházások hosszú megtérülési ciklusa, valamint az új beruházások forrás- és időigényessége miatt. Emiatt a beruházók és a fogyasztók érdekei az energiatermelő berendezések, az alkalmazandó primerenergia-hordozók kiválasztása tekintetében alapvetően eltérhetnek egymástól, nevezetesen a beruházók a lehető legolcsóbban, legrövidebb idő alatt megépíthető, azaz a legkisebb beruházói kockázattal járó erőművek létesítésében, a fogyasztók pedig az üzemanyagköltségeket is magába foglaló termelési költségek és az ezek által determinált fogyasztói költségek minimalizálásában érdekeltek.
A villamosenergia-árak változása kihat valamennyi termék és szolgáltatás költségére és költségszerkezetére, azok gazdasági versenyképességére, a lakosság életszínvonalára, az egész gazdaság versenyképességére, az infláció alakulására.
A villamosenergia-ellátás biztonsága és a szolgáltatás minősége alapvetően befolyásolja a gazdaság működését, az állampolgárok közérzetét, ezért zavarai nagy valószínűséggel és azonnal politikai következményekkel járhatnak.
A fenti — így együttesen csak a vezetékesenergia-piacra (így a villamosenergia-piacra) érvényes — sajátosságok miatt az egyéb árukra (pl. a televíziókra, hűtőszekrényekre) kidolgozott, illetve kialakult piaci szabályok, illetve törvényszerűségek nem vagy nem teljesen adekvátak a villamosenergia-piacra.
A villamosenergia-piac liberalizációja, annak feltételei, valamint lehetséges pozitív és negatív következményei
A tudomány és az energetikai szakma egyelőre adós a liberalizált villamosenergia-piac törvényszerűségeinek elméleti megalapozásával és azok gyakorlatba ültetésének kidolgozásával. A liberalizált villamosenergia-piac már csak ezért sem képes egymaga mindent megoldani, sőt feltételeinek teljesülése nélküli kierőszakolása komoly gazdasági, ellátásbiztonsági és társadalmi nehézségekre és feszültségekre vezethet.
A villamosenergia-piac liberalizációjának alapvető céljaként eredetileg a valódi verseny megteremtésén keresztül a fogyasztói villamosenergia-árak csökkentését, illetve növekedésének mérséklését jelölték meg. Az eredeti cél tehát a fogyasztói árak csökkentése, illetve növekedésének mérséklése és ehhez a piacliberalizáció csak egy lehetséges eszköz. Emiatt alapvető hiba, ha az eredeti célt elfeledve, illetve figyelmen kívül hagyva, a cél elérésének lehetséges eszközét, a piacliberalizációt, céllá minősítik át.
Ahhoz, hogy a villamosenergia-piac liberalizációja elérje eredeti célját, különböző feltétek teljesülésére van szükség, továbbá el kell hárítani, illetve meg kell előzni azokat a potenciálisan létező hátrányokat, amelyek a villamos energetikán belüli piacliberalizáció bevezetésének, illetve megvalósításának következményei lehetnek.
A villamosenergia-piac liberalizációja csak akkor érheti el az eredetileg meghirdetett célját, ha az adott ország, illetve régió elegendő termelői, szállítási és elosztási kapacitásokkal rendelkezik, azaz kínálati piac valósul meg. E feltétel teljesülése nélkül a piacliberalizáció törvényszerűen a fogyasztói árak emelkedésére vezet. Ha egy ország villamosenergia-rendszere össze van kötve a környező országok rendszereivel, akkor e kapacitástöbbletnek az egész régióra meg kell lennie és az érintett régió egyetlen országában sem lehetnek túl nagy kapacitáshiányok. Liberális villamosenergia-piac esetében az értékesítési láncot egy sor járulékos elem meghosszabbítja, ami jelentős többletköltségek megjelenését vonhatja maga után. Emiatt a piacliberalizáció ezen a területen még megfelelő tartalékkapacitások rendelkezésre állása esetében is csak akkor járhat a fogyasztói árak csökkenésével, illetve növekedésének mérséklésével, ha a piacliberalizáció által kiváltott piaci verseny generálta árcsökkenés túlkompenzálja a fenti járulékos költségek nagyságát. A fogyasztói árak minimalizálásához az is feltétel, hogy a szükséges termelői kapacitások megfelelő primerenergia-szerkezet mellett álljanak rendelkezésre. Emiatt fontos kérdés az is, hogy a villamosenergia-piac liberalizációja segíti, vagy gátolja eme optimális forrásszerkezet kialakulását, illetve fenntartását.
A villamos energetikában jól megkülönböztethető módon egyszerre vannak jelen a beruházói és a fogyasztói kockázatok, s ezekhez kapcsolódóan a beruházói és a fogyasztói érdekek. A beruházói érdekek nyilvánvalóan a beruházói kockázatok, a fogyasztói érdekek pedig a fogyasztói kockázatok minimalizálásához fűződnek. A beruházói érdekek általában rövid, illetve nagyon ritkán középtávúak és a beruházás kockázatát a beruházási költség minél rövidebb időn belüli megtérülésével igyekeznek a lehető legkisebbre szorítani. Emiatt a beruházó általában abban látja érdekét, hogy a termelő kapacitást minél rövidebb idő alatt, minél kisebb fajlagos beruházási költséggel tudja megteremteni, s kevésbé érzékeny az alkalmazott primerenergia-hordozó árára, illetve annak hosszabb távú alakulására. Az állam által nem befolyásolt liberális energiapiac esetében eme érdekeinek realizálására lehetősége is van. Emiatt a beruházással az utolsó pillanatig kivár, egészen addig, amíg a kialakuló kapacitáshiány magas kihasználást és biztos megtérülést ígér, és ekkor a legrövidebb idő alatt megépíti a legkisebb beruházási költséggel járó erőművet. Ez általában gáztüzelésű erőmű. Eme beruházói érdekek dominanciája az egyik oka, hogy a földgáz részaránya — az importfüggés egyre nagyobbá válása ellenére — oly mértékben megnövekedett az Európai Unió, s különösen Magyarország villamosenergia-termelésében is. A beruházót nem különösebben zavarja, hogy eme — rövid idő alatt, olcsón megépített — erőműben termelt villamos energia termelési költsége a drága és egyre dráguló tüzelőanyag következtében igen magas, mert a beruházással történő kivárás miatti alacsony kapacitástartalék következtében gond nélkül érvényesíteni tudja áraiban a magas tüzelőanyagárakat. Ezzel viszont sérti a villamosenergia-fogyasztók érdekeit, amelyek hosszú távúak és a tüzelőanyag-költséget is magába foglaló termelési költség minimalizálásához fűződnek. A beruházó ez által önmaga teszi lehetetlenné annak a célnak az elérését, amelyet a villamosenergia-piac liberalizációjának indokaként meghirdettek. Ez a gondolatmenet azt bizonyítja, hogy ha kizárólag a piac diktálja a feltételeket, akkor gyakorlatilag mindig a beruházói érdekek dominálnak a fogyasztói érdekkel szemben.
Az előző pont szerint, állami szerepvállalás elmaradása esetében, éppen a villamos-energia-piac liberalizációja teremti meg annak lehetőségét, hogy a piacliberalizáció eredeti célját, a fogyasztói árak minimalizálását ne tudjuk elérni. Hibás az a gazdaságfilozófia, amely a villamosenergia-piac liberalizációját erőszakolja, függetlenül a legfontosabb feltételek rendelkezésre állásától, és azoktól a hátrányoktól, illetve azok kiküszöbölési lehetőségeitől, amelyekről a 10. pontban volt szó. Ez azt jelenti, hogy e gazdaságfilozófia — elfeledve, illetve figyelmen kívül hagyva az eredeti célt, a fogyasztói árak minimalizálási követelményét — a cél elérésének lehetséges eszközét, a piacliberalizációt teszi meg céllá.
Ellentmondások az Európai Unió energetikát érintő irányelvei között
Az Európai Unió egyik legfontosabb alapelve az áruk és a szolgáltatások szabad áramlása. Ezt a villamos energiára is vonatkoztatják. Az Európai Unió utóbbi években hangoztatott további irányelve az energetikával kapcsolatban a tagországok közötti szolidaritás, ami természetesen különösen valamely régióban, illetve tagállamban bekövetkező energiaellátási krízis esetében kap jelentőséget. Ide vonatkozó harmadik alapelv az energetikai ellátásbiztonság tagállami felelőssége, amelynek értelmében minden tagállamnak saját felelőssége, hogy megteremtse az ország energetikai ellátásbiztonságát és megválassza annak módját.
A harmadik alapelv ellentmondásban van az első kettővel, ugyanis az első két alapelv érvényesítése — különösen valamely régió vagy tagállam energiaellátási krízise esetében — veszélyeztetheti ama tagország ellátásbiztonságát is, amely megfelelő tartalék-kapacitások kiépítésével megteremtette saját energetikai ellátásbiztonságát. Erre különösen akkor van nagy lehetőség, ha az adott tagállam villamosenergia-rendszerében multinacionális energetikai társaságok dominálnak, amelyek saját üzleti érdekeiket követve, az adott ország energetikai ellátásbiztonsághoz fűződő érdekeit és a tartalékkapacitások kiépítése révén megszerzett jogát sértve, a krízishelyzetbe került országban értékesíti — természetesen nagy extraprofitot elérve — az általa piacra juttatható villamos energiát.
Amíg az Európai Unió ezt az ellentmondást az energetikai ellátásbiztonságát megteremtő tagállam ellátásbiztonsághoz való jogát figyelembe véve fel nem oldja, addig az adott tagállamnak saját eszközeivel kell azt megoldani, ami ugyancsak megfelelő állami szerepvállalással lehetséges. Ehhez megfelelő jogszabályok kellenek, amelyeknek érvényesítési feltételeit jelentősen javítja, ha az ország rendelkezik, egy vertikálisan integrált, tőkeerős, a térségben regionális szerepet is vállalni képes, közösségi tulajdonban lévő, s ezért hazai identitású energetikai vállalattal.
Tulajdonosi szerkezet, állami szerepvállalás az energetikában
Az előzőekben írtak nyomán megállapítható, hogy az energiaszektorban is erősödő és kiteljesedő liberalizáció nem kérdőjelezi, illetve nem kérdőjelezheti meg az államnak, mint a közjó letéteményesének súlyát, szerepét és nem is helyettesíti, hanem csupán módosítja, sok vonatkozásban felerősíti azt. Az állami szerepvállalás több módon valósítható meg. Az egyik csoportba a közvetlen eszközök tartoznak: megfelelő jogi szabályozás (engedélyezési feltételek, környezetvédelmi normák, adó- és támogatás-politika stb.) és tulajdonosi szerepvállalás. A másik csoportba a közvetett eszközök sorolhatók: kínálati és keresleti feltételeket alakító gazdasági, jogi eszközök, megfelelő beruházási klíma megteremtése stb. Ezeknek az eszközöknek az aránya, illetve relatív súlya az Európai Unióban nem egységes. Magyarországnak is saját magának kell kialakítania a feltételeinek leginkább megfelelő és az EU jogszabályait, irányelveit is kielégítő állami szerepvállalási rendszert, s lehetőségeinek megfelelően hozzá kell járulnia az EU-s energiapolitika Magyarország érdekeit is kielégítő alakításához.
Az állam tulajdonosi szerepvállalása tekintetében különösen eltérőek az álláspontok, attól függően, hogy milyen gazdaságfilozófiát vallunk. Az egyik szélsőséges álláspont teljesen elveti az állami, illetve a közösségi tulajdon létjogosultságát. Fő érvük az, hogy az „állam rossz gazda”, nem hatékony, nem biztosítja a versenyképességet. E csoport tagjai e hátrányok hangsúlyozása mellett teljes egészében figyelmen kívül hagyják azokat az előnyöket, amelyekkel egy hazai identitású állami, ill. közösségi tulajdonban lévő vállalat rendelkezik, különösen a multinacionális vállalatokkal szemben (pl. a hosszú távú gondolkodásra, a fogyasztói érdekek figyelembevételére való nagyobb hajlam, a hazai energetikai kutatás, oktatás, szakemberképzés támogatása, a hazai szakmai kompetencia erősítésében játszott nagyobb szerep stb.). E Magyarországon is létező csoportoknál e vélemény szinte dogmává csontosult, amit doktriner módon vallanak, következésképpen szerintük „bizonyításra sem szorul”. A másik szélsőséges nézet szerint a villamos energetika olyannyira stratégiai ágazatnak tekinthető, amelyen belül a magántulajdon megengedhetetlen. Jelenleg Magyarországon e nézetnek legfeljebb periférikus szerepe van. Az optimum minden valószínűség szerint a két nézet között van, azaz a hazai feltételeknek megfelelő vegyes tulajdonosi szerkezet fenntartása indokolt. Mára hazánkban az energiapolitikai szektorban kialakult ez a vegyes tulajdonosi szerkezet, amelyen belül a magántulajdon — főleg tőkeerős, s regionálisan is jelentős szerepet játszó multinacionális vállalatok formájában — és az állami, illetve a közösségi tulajdon többé-kevésbé jónak mondható aránya valósul meg. Arra kell törekedni, hogy ez a helyzet — az állami, illetve közösségi tulajdon visszaszorítására törekvők erős nyomása ellenére — ne tolódjék el az állami, ill. közösségi tulajdon rovására. Ennek jegyében többek között támogatandó az MVM jelenlegi szerepének megőrzése, sőt regionális jelentőségének növelése.
Villamos energetikai helyzetkép Magyarországon és környezetében
Magyarországon az utóbbi években nem valósult meg jelentős erőműfejlesztési program. Emiatt nettó villamosenergia-import nélkül nincs elegendő kapacitástartalékunk, azaz csak hazai erőművekből nincs lehetőség a hazai villamosenergia-igények fedezésére. Ugyanakkor környezetünkben csökkent az exportkapacitás és nőtt az importigény, azaz megszűnt a kínálati piac. Szlovákia — döntően a bohunyicei atomerőmű két első blokkjának leállítása miatt — kevesebb villamos energiát képes exportálni. Ugyanez történt Bulgáriában is a kozloduji atomerőmű első blokkjainak leállítása következtében. Emiatt jelentősen csökkent az export lehetősége a kapacitáshiányos Szerbia és Horvátország irányába, következésképpen nőtt ez utóbbi országokban a Magyarország irányából történő villamosenergia-import iránti igény. Mindezek következtében Magyarország nettó villamosenergia-importja 2007-ben lényegesen kisebb volt, mint 2006-ban. Ez a helyzet várható 2008-ban is.
A térségünkben így kialakuló kapacitáshiány következtében a villamos energetikában megszűnt a kínálati piac, ami törvényszerűen vezetett a fogyasztói árak növekedésére. A Szerbiában és Horvátországban kialakuló magas árak visszahatottak a hazai árakra is. Alapvetően ez és a kötelező áron történő kötelező átvétel rendszere (megújulók, kapcsolt energiatermelés) az oka a magyarországi áramár-növekedésnek és nem az MVM vélelmezett monopol helyzete. Sőt, az MVM jelentős szerepvállalása nélkül az áramárak még nagyobbak lennének. Az igaz, hogy az MVM magatartásától független áremelkedésből származó többletprofitból az adott feltételek mellett több jutott az MVM-nek, illetve tulajdonosának, az államnak, ez azonban csak a kereskedők profitjának rovására történt. Hangsúlyozni kell azonban, hogy ez nincs hatással az egyetemes fogyasztók és a közintézmények fogyasztói árára, minthogy annak növekedését megállapodás alapján erősen korlátozták.
A fentiek szerinti helyzet liberalizált villamosenergia-piaci feltételek között csak akkor változhat, ha Magyarországon és a térségben jelentősen nő a termelőkapacitás, azaz kialakul egy kínálati piac. Ebben az esetben is csak akkor történik kedvező változás, ha a termelő kapacitások fejlesztése során a fogyasztói árak minimalizálására irányuló törekvés érvényesül, azaz hosszú távú érdekek irányítják a kapacitásfejlesztést. Ehhez azonban a társasági döntéseket megfelelő állami eszközökkel — ha szükséges, akkor tulajdonosi szerepvállalással is — olyan irányba kell orientálni, hogy a kapacitásfejlesztésben ne a rövid távú beruházói érdekek domináljanak. Ha nem ez történik, akkor valószínűleg a rövid idő alatt, viszonylag olcsón megépíthető gáztüzelésű erőművek létesítése valósul meg, amint azt a legutóbbi években nyilvánosságra került beruházási elképzelések mutatják. Ha ez történik, akkor a kínálati piac kialakulása ellenére — alapvetően a földgáz ma is magas árának további várható növekedése következtében — a villamos energia termelési és fogyasztói árának további jelentős emelkedése prognosztizálható. Egy tőkeerős, regionális szerepre is képes MVM jelentősen hozzájárulhat a kedvező irányú folyamatok megvalósulásához. Emiatt az MVM meggyengítése Magyarország, azon belül a villamosenergia-fogyasztók közép- és hosszú távú érdekeit jelentősen sértené.
A hazai villamos energetika speciális kérdése a termelő vállalatokkal a 90-es években megkötött hosszú távú megállapodások (HTM-ek) kérdése. A HTM-eket az Európai Unió általában a liberális villamosenergia-piaci követelményekkel összeegyeztethetetlennek tartja, különösen akkor, ha azok révén burkolt állami támogatás gyanúja is felmerülhet. Helyes álláspont, ha ezt a kérdést is az eredeti cél és nem annak eszköze szempontjából vizsgáljuk. Figyelembe kell venni, hogy ma már új erőművet döntően banki kölcsönből lehet csak építeni. A bank viszont ragaszkodik a banki kölcsön visszafizetésének garanciájához, ami hosszú távú megállapodás, vagy valamilyen azzal egyenértékű dokumentum nélkül nem nagyon lehetséges. Ilyen feltételek mellett a HTM-ek nem nagyon kerülhetők el, ezért azt kell fontosnak tartani, hogy HTM csak olyan erőmű esetében legyen köthető, ami hosszú távon is biztosítja a legkisebb fogyasztói árat, azaz hosszú távon is garantálható az árstabilitás és emellett az adott erőmű kielégíti az energiapolitika többi alapkövetelményét (alappillérét) is, nevezetesen kielégíti az ellátásbiztonsági és a környezetvédelmi, klímavédelmi követelményeket is. A fogyasztói árak hosszú távú minimalizálási, azaz árstabilitási követelményét csak azok az erőművek elégítik ki, amelyeknek termelési költségében nem játszanak domináns szerepet a ma is drága és várhatóan egyre dráguló tüzelőanyag-költségek. Ez az elv valószínűleg önmagában jelentősen hozzájárulna a földgáz villamos energetikai felhasználásának csökkenéséhez. Az érvényes HTM-ek újratárgyalása során is eme fogyasztói érdekeket kellene mindenekelőtt szem előtt tartani. Ezért a tárgyalásos megegyezés az egyetlen helyes út, nem pedig a HTM-ek felbontásának kierőszakolása. A rendelkezésre álló információk szerint a megállapodás több erőművel már megszületett, illetve befejező stádiumban van. Nem tekinthető véletlennek, hogy a megállapodás esélye a gáztüzelésű Dunamenti Erőmű tulajdonosával kicsi.
A REKK, a GVH és a MEH álláspontjának kritikája
A hivatkozott három intézmény véleményét összefoglaló dokumentum a három véleményt egymástól független, egymásra nem ható véleményként mutatja be. A kölcsönhatás eme hiánya, illetve a teljes függetlenség azonban nem hihető. A REKK a tanulmányát a GVH támogatásával készítette, e két intézmény véleményének kölcsönhatása már csak ezért sem zárható ki. A három dokumentum tanulmányozásából és összevetéséből az valószínűsíthető, hogy a három vélemény kialakulásához minimum informális véleménycsere is hozzájárult. Ez nem hiba, sőt helyeselhető, de indokolatlan rájuk, mint három egymástól független véleményre hivatkozni, ezzel is erősítve azok látszólagos együttes súlyát.
A REKK tanulmányában tételesen is igen sok hamis beállítás, nem bizonyított állítás, sőt valótlanság szerepel. Ez különösen azért tekinthető súlyos kritikának, mert az anyag a GVH támogatásával készült, s minden valószínűség szerint hatással volt annak álláspontjára is.
A három anyag —minden jel szerint — ama (korábbi pontokban helytelenített) közös gazdaságfilozófia alapján készült, amellyel szemben Magyarországon létezik más akceptálható gazdaságfilozófia is. Ez azt jelenti, hogy a három dokumentum az MVM tevékenységét egyoldalúan, egyetlen (megkérdőjelezhető) gazdaságfilozófia alapján bírálta. Emiatt hiba, ha az MVM jövőjével kapcsolatos elképzeléseket, terveket kizárólag eme dokumentumokra alapozva alakítja ki a kormányzat. Indokolt más, a kérdéskört teljes körűen vizsgáló, a nemzetgazdaság, a fogyasztók érdekeit figyelembe vevő véleményeket is bekérni a döntések meghozatala előtt. E nélkül az ország érdekeivel nem összhangban lévő, hibás döntések születhetnek, amit a hazai energetika nagy jelentősége miatt mindenképpen el kellene kerülni.
Következtetések
Annak érdekében, hogy liberális villamosenergia-piaci feltételek között úgy valósuljon meg a fogyasztói árak minimalizálására irányuló törekvés, hogy közben teljesítsük az ellátásbiztonsági és a környezet-, illetve klímavédelmi követelményeket is, szükség van állami szerepvállalásra, azaz nem szabad kizárólag a piac önszabályozási mechanizmusára bízni a villamos energetikai szektor fejlődését. A villamosenergia-rendszer fejlesztésére csak társasági döntések alapján van ugyan lehetőség, de az államnak számos módja van e döntések megfelelő irányú orientálására. A lehetséges befolyásolási eszközök igen szerteágazóak. Közülük az egyik legfontosabb a tulajdonosi szerepvállalás.
Az állam tulajdonosi szerepvállalásának fő indoka a 8. pontban részletezett feltételek megteremtéséhez való hozzájárulás, valamint a liberalizált villamosenergia-piac 10. pontban vázolt hátrányainak kiküszöbölése, illetve mérséklése, azaz a közjó jegyében a hosszú távú fogyasztói érdekek érvényesülésének elősegítése, a beruházói érdekek dominanciájának visszaszorítása.
E tulajdonosi szerepvállalás legjobb eszköze az eddigi tapasztalatok szerint egy vertikálisan integrált, tőkeerős, regionális szerep vállalására is képes állami, illetve közösségi energetikai vállalat fenntartása, amelynek a termeléstől a fogyasztóig terjedő villamosenergia-rendszer valamennyi elemében komoly, esetenként meghatározó szerepe van. E vállalat számára olyan tulajdonosi elvárások fogalmazandók meg, amelyek minden tekintetben megfelelnek a vonatkozó, s kötelezően betartandó irányelveknek, de azokat nem teljesíti túl. Az államnak arra kell törekednie, hogy ezt a vállalatot ne gyengítse a hazánkban is működő nagy multinacionális villamos energetikai vállalatokhoz (E.ON, RWE stb.) képest. Minthogy e cégek nagyságuk, multinacionális jellegük, komplexitásuk következtében sok tekintetben természetes monopóliummal rendelkeznek (akár nyílt, akár burkolt formában), a velük való versenyképesség megteremtése, illetve fenntartása érdekében nem kell félni attól, hogy bizonyos területeken az állami, illetve közösségi tulajdonú, magyar identitású vállalat még tolerálható mértékű, a fogyasztói érdekek jobb érvényesítését elősegítő monopóliummal rendelkezzen Magyarországon belül. E vállalat mindennemű gyengítése a konkurens multinacionális vállalatok érdekeit szolgálja. Emiatt ellent kell állni e cég szétszedésére irányuló minden fajta törekvésnek.
A tapasztalatok szerint az MVM Zrt. jelen formájában, megfelel, illetve egyre inkább megfelel az előzőekben vázolt követelményeknek. A nem megengedett tevékenységére utaló kritikák döntő része nem valós. Kisebb zavarok ugyan lehettek a működésében, de azok részben induló nehézségeknek tekinthetők, amelyek a tapasztalatok szaporodásával kiküszöbölhetők, részben tulajdonosi elvárások következményei, amelyek megvál-toztatása viszont tulajdonosi felelősség. Ezekhez azonban nem kell szétszedni, és meggyengíteni, valamint alapvetően megváltoztatni szervezetét és működési rendjét. Az MVM Zrt-nek nem a szétszedése, nem helyzetének megingatása, hanem tőkeerejének növelése és a regionális szerepre való képességének további javítása felel meg a hazai villamosenergetika, villamosenergia-fogyasztók és általában az ország érdekeinek. Tőzsdére vitel előtt egyébként is a vállalat erősítése, és nem gyengítése a logikus törekvés. Éppen ezért az MVM tervezett átalakítására vonatkozó elképzelés nemcsak meglepő, de érthetetlen is.
Budapest, 2008. március 17.
Dr. Csom Gyula professor emeritus
|
|
Dátum: 2008. March 25. Tuesday, 18:46 Szerző: realzoldek |
|
|
|
|
| |
|
Átlagolt érték: 0
Szavazat: 0
|
|
| |
|
|
|
|
