| Nagymaros nélkül nem megy |
|
 
Vélemény Szili Katalin, Népszavában megjelent írásához.
Egy lezárhatatlan vita, vagy tovább a jó szándékokkal kikövezett úton?
Szili Katalinnak a címben igaza van. „Egy lezárhatatlan vita; Népszava 2007. április 30.” A rendszerváltás körül kialakult vita valóban lezárhatatlan mindaddig, míg a tények helyett a szakmailag kiműveletlen emberfők szubjektív elképzelései és anyagi érdekei maghatározóak.
Az országgyűlés elnöke cikkében sok témát érintőlegesen érint. Amit viszont kínosan kerül, az a Dunai vízlépcsők ügye. Tekintsük például a köztársaság elnöki méltóság kérdését, amelyben Szili Katalinnak személyes érdekeltsége sőt felelőssége is tetten érhető, mivel ő abban a helyzetben volt, hogy jelölését megköszönve, arra kérje párttársait, nevezzék meg azt, aki abban az esetben, ha ő nem kap bizalmat az SZDSZ részéről, a helyére léphet. Arról már nem is szólva, hogy pártjában megszerzett befolyását arra használhatta volna, hogy a párt visszatérjen eredeti ígéretéhez, a közvetlen elnökválasztáshoz.
Tekintsük a következő megállapításokat.
„Mindenütt napirenden van a rendszerváltás eddigi mérlegének megvonása, s az egyenleg – a szintén speciális helyzetű Szlovénia kivételével – sehol sem igazán kedvező.” Ehhez annyit talán még hozzá illett volna tenni, hogy ez nálunk különösen kedvezőtlen.
„Ráadásul Európa nekünk egy különleges megoldást kínál arra is, hogy a Kárpát-medence – összes közös örökségével – számunkra egy új gazdasági és fejlesztési régióvá váljon.”.
A fenti mondattal már kiegészítés nélkül egyetértek, de meg kell jegyeznem: anélkül, hogy a Dunán biztosítjuk az Európai Unió által elvárt hajózhatóságot, megoldjuk a rendszerváltás óta tartó vitát Szlovákiával, ne álmodozzunk arról, hogy fejlesztési régióvá válhatunk. Ma már a józan paraszti ésszel megáldott polgártársaink számára egyértelmű, hogy egy olyan rendszerváltás, amely nem az építést, hanem a lebontást jelöli meg célként, és a vezetőinek a siker után egyik oldalon sincs annyi esze mint Havelnak, Cseh-Szlovákia elnökének volt a vízlépcső kérdés megítélésében, az hosszútávon sikertelenségre ítélt.
A problémák dimenziója valóban nem magyar mértékű, de mi mindig híresek voltunk arról, hogy túlteljesítsük az elvárásokat, és most is nagyon közel vagyunk ahhoz, hogy megszabadulva a vörös diktatúrától egy hittételekkel terhelt zöld diktatúra és eurokrácia vélt elvárásai szerint alakítsuk jövőnket.
Pálos László
|
|
Dátum: 2007. May 01. Tuesday, 22:09 Szerző: realzoldek |
|
|
|
|
| |
|
Átlagolt érték: 0
Szavazat: 0
|
|
| |
|
|
|
|
