Magyarországot ért veszteségekről
Dátum: 2009. October 27. Tuesday, 07:55
Rovat: Média
 Magyarországot a vízlépcsőből ért veszteségek bemutatását két forrásra hivatkozva tesszük meg.
Az első forrás az a szakértői vélemény, amely 1994. január 11-én készült el, amikor a magyar félnek még módjában lett volna taktikáját átértékelni.
Elérhető a reális zöldek www.realzoldek.hu honlapján a Reális Zöld valóság Archívumban a Reális Zöld Alternatíva 1995. augusztus/szeptember számában „Szakértői vélemény” cím alatt.
A gazdasági számításból veszteségeink nagyságának érzékeltetésére az alábbi két sort idézünk:
A másik forrás, amit az olvasó figyelmébe ajánlunk, ebben az évben Sprinter Kiadó Csoport által „Megújuló Energiák” című könyv. A könyv szerzői Láng István akadémikus társaságában: Juhász Árpád, Blaskovics Gyula, Mika János, Szépszó Gabriella, Horányi András, Dobi Ildikó, Nagy Zoltán.
Idézünk a könyv Vízenergia című fejezetéből:„Hamarább hozhat változást a ráébredés arra, hogy országunk visszaesésének, gazdasági elmaradottságunk fokozódásának, a lakosság elszegényedésének egyik oka vízenergiakincsünk kihasználatlanul hagyása. E tétel bizonyítására nem szükséges messzire menni, csak szomszédaink közelmúltbeli ténykedésének következményeire kell rámutatni.
A 15 éve működő bősi vízerőművel Szlovákia kereken 34 milliárd kWh villamos energiát, Ausztria - a Nagymarosra szánt vízturbinákat befogadó- freudanaui vízerőművének 10 éves működtetése alatt 10.4 milliárd kWh villamos energiát termelt, a hozzájuk „lábon” érkezett ingyenes vízenergiából. 23 Ft/kWh mai átlagárral számolva az így nyert értékek: 782 milliárd, illetve 239 milliárd forint. Ami ott nyereség, nálunk veszteség…”
A fentiekhez még hozzá tesszük Kerényi A. Ödön, állami díjas, nyugalmazott vezérigazgató helyettes, vasdiplomás mérnök összeállításából átvett sorokat:
„ A BNV beruházás befejezésének elmaradása miatt keletkező kár a szakértői felmérések szerint, 1998-as árakon kerekítve közel 1.45 milliárd USD-ra becsülhető. Ennek összetevői a feleslegessé vált beruházások, a törlesztendő hitelek, az évi 1.2 milliárd kWh osztrák villamosenergia-export többlet önköltsége, a meg nem valósult erőműi kapacitások pótlásához szükséges beruházások, a meghiúsult berendezés szállítások kötbérei, az elmaradt termelés pótlásához szükséges többlet tüzelőanyag, stb. Vessük ezt össze azzal a tényszámmal, hogy a villamosenergia-ipar privatizációjából a magyar állam mindössze 1.25 milliárd USD-t kapott. és ezen stratégiai iparág zöme külföldi tulajdonba került.” (Kos)
|
|