A koppenhágai csúcson a megegyezés született, hogy évente 2.4 milliárd eurót adnak a fejlődő országok a fejletlen országoknak „klíma lufi” okán.
Valójában a fejlődő országok fegyvervásárlásra fordítják a támogatást.
Minden üzletté vált, a széndioxid kérdése is.
„ Szerintem ebben sajnos az Európai Unió is benne van, mégpedig álszent módon. Hogyan lehet hitele egy olyan Európai Uniónak, amelyik a kiotói egyezményben vállal 8 % -ot – a Tizenötökről beszélek – és teljesít 2%-ot. Tehát egy ilyen Unió ne harcoljon olyan ellen, azzal az érvvel, amit ő maga nem telesít. Egy kicsit azért tudott teljesíteni, mert fölvett minket, ahol leállították az ipart és az energia fogyasztás visszaesett és ezzel a CO2 megtakarítás értéke közelített a 7% - hoz – de még mindig nem a 8%-hoz.” (Reményi Károly, akadémikus)
