Illés Zoltán a TV-ben
Dátum: 2010. May 11. Tuesday, 20:03
Rovat: Zöld ügyek
Mentsük ami menthető!
Megdöbbenéssel hallgattam az MTV május 7-i adásában a Környezetvédelmi Államtitkári cím várományosát Illés Zoltánt, amikor is a Bőssel kapcsolatos riporteri kérdésre azt választ adta, hogy nem lesz sem gátépítés, sem fenékküszöb, sem elterelés … és a magyar diplomácia feladata elérni, hogy Szlovákia adja vissza a Duna vízhozamának 50 %-t!
Úgy látszik, a nyilatkozó teljesen megfeledkezett arról, hogy a bősi vízlépcsőben jelenleg is termelt energia egyharmada, a nemzetközi vízjog szerint Magyarországot illeti. Ez az energia mennyiség évente, a vízhozamtól függően 750-960 millió kilowattóra között mozog , melynek értéke – például ha szélenergiából fejlesztenénk és a mai 29 Ft/kWh egységköltséggel számítanánk – 22 usque 27 milliárd Ft-ot jelentene az országnak évente!!! Márpedig a vízenergia, ugyancsak megújuló energiának számít, legalábbis a világ többi országában! A Szlovák fél a Bősi erőmű 1992 évi üzembe helyezése óta azaz 18 év óta ezt az energiát sajátjának tekinti és nem adja át. Az így át nem adott egyharmad rész, mára már meghaladta a 13 milliárd kWh-t! Ez a hazai éves fogyasztás mintegy harmada és minden valószínűség szerint már fedezte a szlovák fél korábbi ráfordításait azaz beruházási költségeit, ugyancsak az egyharmad aránynak megfelelően!
A Hágai Bíróság ítélete egyébként nem azért marasztalta el Szlovákiát, mert elterelte a Dunát hanem azért, mert az általa megépített un „ C” variánst azaz a Cunovoi duzzasztót ( vagy másként, az idehaza elhíresült „ papírtigrist” ) a Magyar féllel történő egyeztetés nélkül helyezte üzembe. Egyben az ítéletben a feleket kötelezte a megváltozott helyzet miatti kérdések rendezésére illetve megegyezésre.
Sajnos az eddigi több fordulós tárgyalások nem vezettek eredményre és ilyen Magyar álláspont mellett nem is várható el a Szlovák féltől, hogy a vízhozam 50 %-ról lemondva, leértékelje a Bősi fokozatot. Józanul nézve, a Magyar oldal se engedhetné meg magának, hogy lemondjon a bennünket megillető részről. Nem hiszem, hogy ilyen gazdagok lennénk!
A Szigetközi vízpótlásra született javaslatok, többek között a mobil fenékküszöb alkalmazása, megoldhatná a természetvédelmi problémákat, de az is érdekünk, hogy reális kompromisszum szülessen az ökológia és energetika szempontjainak komplex figyelembevételére. Abba kellene hagyni a csak egyoldalú szempontok szerinti gondolkodást, az erőltetett érvek ( lásd ökológiai katasztrófa ) gyakran nem állták és állják ki az idő próbáját.
A Szlovák-Magyar tárgyalásokon az irreális igények kitűzése helyett, a hangsúlyt inkább arra kellene fordítani, hogy a jövőben a bennünket érintő egyharmad rész, miután az eddigi egyharmad már fedezte a Szlovák ráfordításokat, a továbbiakban most már a jogos tulajdonosé a Magyar félé legyen. Ez pedig a vízerőművek élettartamát ismerve még legalább 60-80 év, hosszú távon stabil bevételt jelentene, méghozzá megújuló energiából!
Bizonyára a fentebb vázolt cél elérése sem lesz egyszerű, hiszen a Szlovákok „ birtokon belül vannak”, mégis a Hágai ítélet őket is kötelezi a megegyezésre, így nem reménytelen a megoldás keresése sem. Még azt is hozzá lehetne tenni, hogy egy ilyen megegyezés nem igényelne jelentős ráfordítást ( maximum a fenékküszöbök létrehozását ).
Nyilvánvaló, hogy a megállapodás könnyebben elérhető lenne, ha végre Magyarország feladná a már-már „eszelős” gátellenes álláspontját, de az első kérdésben még függetlenül ettől, megoldást lehet és kell találni!
Ujhelyi Géza
okl. gépészmérnök
energetikai szakértő.
2010.május. 7
|
|