Veszteségeink a folyamhajózás területén a trianoni parancs következtében 35.4 százalék. Ami maradt azt a rendszerváltók tapsolták el. Parlamenti vizsgálóbizottság felállítását javasolja a Reális Zöldek Klub.
A magyar politikai elit vitéz csomót kötött a Dunára, törvénybe iktatta a Duna duzzasztása ökológiai agresszió a természettel szemben, tette ezt akkor, amikor Budapest teljes szennyvize tisztítatlanul a Dunába ömlik.
A veszteség a hajózható vízi utak tekintetében a
következő:
Volt …………………………..6011
kilométer
Elveszett …………………….3883
kilométer
Marad………………………..2128 kilométer
Százalékban
35.4
Ami megmaradt, arra a rendszerváltó politikai
elit kötött vitéz csomót.
A
Duna, Pozsony - Budapest közötti
szakaszának rendezése ügyében
az új Kormánynak megegyezésre kell
jutnia
Szlovákiával ez év
végére.
Magyarország
sokadik kormányának
működésének időszakát
érinti a vízlépcső vita
lezáratlan volta. Álláspontunk
szerint az elhúzódó exlex
fázis, azzal függ össze, hogy a hazai
közvéleményt a
média egyoldalúan,
kiegyensúlyozatlanul tájékoztatta a
vízlépcső ökológiai
és
gazdasági hatásairól, a politikusok
és a kormányok képtelenek
kilépni a média
által a közvéleménybe
sulykolt keretből, még azok a politikusok is, amelyek a
reális zöldek
véleményét osztják a
vízlépcső
kérdésében. (Zöldike)
Közzé
tesszük az Országgyűlés
Gazdasági
és Informatikai bizottsága
számára 2009. szeptember hóban
készült
előterjesztésünket:
E l ő
t e r j e s z t é s
A
Magyar
Országgyűlés Gazdasági és Informatikai bizottsága
részére
a
magyar-szlovák vízlépcső
jogvita rendezéséhez
szükséges országgyűlési
feladatokról
Budapest, 2009.
szeptember
Hónig
Péter miniszterjelölt Gazdasági
és informatikai
bizottság előtti meghallgatásán
kormánypárti és ellenzéki
képviselők kérdést
intéztek a jelölthöz, miképpen
szándékozik a tárca
élén a vízlépcső-pert
követő
magyar-szlovák jogvita rendezését
előmozdítani.
Az előterjesztés
elemzi
a vízlépcső-pert követő
magyar-szlovák jogvita rendezését
hátráltató jogforrás
(1139/2004.(XII.11.) Korm. határozat) azon
részét, amely
akadálya a Felek közötti
tárgyalások
előrehaladásának, feltárja
és
észrevételezi a megegyezést gátló körülményeket továbbá
javaslatot tesz a Gazdasági és
Informatikai bizottságnak a jogvita
rendezéséhez szükséges
feladatokról.
A
Kormány a
bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer
tervének hatáskörzetébe
tartozó folyó- és tájrehabilitáció
elveiről és ezzel
összefüggésben a
magyar-szlovák tárgyalásokon
képviselendő álláspontról a
1139/2004.(XII.11.)
Korm. határozatot fogadta el.
A
határozat előírásokat
tartalmaz a Kormány képviseletében a
szlovák Féllel tárgyaló
magyar delegáció
számára.
Meggyőződésünk, hogy a
vízlépcső-pert követő magyar-szlovák jogvita befejezését a 1139/2004.(XII.11.)
Korm. határozat 2. pontjának a) bekezdése tartja vissza.
Az
inkriminált rész az alábbi:
„a)
a
hágai ítéletből kiindulva, a Magyar
Köztársaság az eredeti terv szerinti
alsó
vízlépcső
megépítését elvetettnek
tekinti, és arról nem kíván
vitát nyitni,
ugyanakkor a dunacsúni
létesítmény
fennmaradását nem
ellenzi egy kidolgozandó megegyezés keretei
között, ezzel eleget téve a
hágai
ítélet azon
megállapításának, hogy az
1977-es szerződés célkitűzései a
jelenleg
meglévő építményekkel
teljesíthetők.”
A kormányhatározat „a)” bekezdésének
elemzése és az észrevételek.
1. Kormány a hágai ítéletből kiindulva az alsó
vízlépcső megépítését elvetettnek tekinti.
Valójában a Kormány nem a
hágai ítéletből kiindulva, hanem politikai nyomásra határozott, hogy
alsó
vízlépcső megépítését elveti. Medgyessy
Péter az MSZP miniszterelnök-jelöltje a
2002-es országgyűlési
választások előtt
megígérte a vízlépcső-
ellenes civil szervezeteknek, hogy választási
győzelme
esetén a kormány nem épít
alsó vízlépcsőt.
A
Kormányfő az ígéretét
feltehetőleg arra alapozta, hogy a hágai
ítélet 134. pontjában a
Bíróság
megállapítja: Nagymaros
felépítésének
többé nincs értelme. Fontos annak
rögzítése, hogy a
Bíróság
megállapítását a villamos
energiatermelésen belül a
csúcsra járatásra vonatkoztatja.
Idézzük a bírósági ítélet
134. pontját:
„134. Ami 1989-ben vagy
1992-ben helyes jogalkalmazás lehetett volna, ha az ügyakkor
a Bíróság elé
kerül, az 1997-ben a joggal való
visszaélés lenne. A
Bíróság nem hagyhatja figyelmen
kívül azt a tényt, hogy a bősi erőmű
már közel
öt éve működik; hogy az üzemvízcsatorna,
amely az
erőművet táplálja, egy lényegesen
kisebb tározóból nyeri
vizét, melyet nem a
Dunakilitinél, hanem a Dunacsúnnál
felépített
duzzasztógát képez; és hogy
az erőmű a vízjárást követő
üzemben működik, nem
pedig csúcsra járató üzemben,
mint azt eredetileg tervezték. A
Bíróság
ugyanakkor nem hagyhatja figyelmen kívül azt a
tényt sem, hogy Nagymaros
nemcsak hogy nem épült fel, hanem a
csúcsra járatás mindkét
fél általi
tényleges elvetésével,
felépítésének
többé nincs is értelme.”
Feltehetőleg a Kormány a
134. pontot nem tanulmányozta kellő alapossággal. A Bíróság csak a Bősi
Vízerőmű csúcsrajáratása
céljából jelentette ki az
alsó vízlépcső
megépítésének
többé nincs is értelme. A komplex
célok
megvalósítása köztük
a hajózási paraméterek
biztosítása
céljából azonban igent
mondott alsó duzzasztásra az
ítélet 135. pontjában
„135.
Mint arra a Bíróság
már korábban rámutatott, az 1977-es
Szerződés nem csak energiatermelést
szolgáló közös
beruházás volt, mivel tervezése
alapján más célokat is
szolgálnia kellett: a Duna
hajózhatóságának
fejlesztését,
árvízvédelmet és
jégszabályozást, valamint a
természetes környezet
védelmét. Ezek közül egyik
sem élvezett abszolút elsőbbséget
annak ellenére, hogy a Szerződés a
Vízlépcsőrendszer
építésében az
energiatermelésre helyezte a hangsúlyt,
továbbá
ezek közül egyik sem veszített
fontosságából. Ezen célok
elérése érdekében a
Felek magatartási, teljesítési
és eredményre irányuló
kötelezettségeket
vállaltak.”
A Hágai Nemzetközi
Bíróság a Felekre néznenem
hoz olyan ítéletet, amelyben a Felek
egyikét vagy másikat valaminek a
felépítésére vagy
lebontására kötelezné. Az
önként vállalt
alávetési
nyilatkozatukban feltett kérdésikre adott
válaszok teljesülésére
kéri a Feleket
a Bíróság.
A
Bős-Nagymaros
Vízlépcsők eredeti terve a Bősi
Vízerőmű 720 MW
teljesítőképességét
csúcserőműként irányozta elő. Ezen
üzemmód szerint az erőmű a
villamosenergia-rendszer (VER) esti terhelési
csúcsidejében munkanapokon kb.
négy órán át a
maximális teljesítményével
üzemelt volna. Ez alatt a 8 darab 90
MW-os turbina a Dunacsúni Víztározó, 45 km2
felületű, 196 millió köbméteres
vízszintje kb. 4 métert süllyed. A
csúcs
leteltével az erőmű leáll és 20
órán keresztül gyűjti a vizet a
következő napi
csúcsüzemre. A Duna átlagos 2000 m3/s
vízhozama ugyanis csak arra
elegendő, hogy 4 gépegység
működjék teljes kapacitással, amikor
összesen 360 MW
teljesítményt tud leadni. Ezt az
üzemmódot az indokolta, hogy a csúcsidei
kWh
ára közel háromszorosa volt az
éjszakaihoz képest és így a
beruházás
megtérülési ideje kedvezőbbnek tűnt.
A csúcsrajáratásnak
számos környezetvédő volt az ellenzője,
mivel
a gyors indításkor közel 1
méter magas hullám indult volna a 8 km
hosszú Bős-Szap
műcsatornán, és aggódtak, hogy a Duna
főmedrébe érve
a hullám megrongálja a partműveket. A
vízügyi szakértők ezt
tagadták, mivel a
modellmérések szerint a hullám a
Nagymarosi Vízlépcsőhöz érve
0,4 m magasságúra csökkent
volna. A nagymarosi gát duzzasztása a bősi
gátig terjedt és ott is elegendő
vízszintet tudott biztosítani a 20
órás üzemszünet
végén is.
Az
ellenzék hatására 1990-ben
Németh Miklós miniszterelnök
leállíttatta a
nagymarosi építkezést, majd a magyar
Kormány felmondta a nemzetközi
szerződést
is, abban a hitben, hogy a Nagymarosi Vízlépcső
nélkül a csehszlovák fél is
abba hagyja a 90 %-ban
kész Bősi Vízlépcső további
építését, mivel a
vízerőművet nem lehet majd csúcsra
járatni.
1990 őszén
Kerényi A.
Ödön a magyar VER műszaki vezetője javasolta, hogy
Magyarország mondjon le Bős
csúcsra-járatásáról
és a kaszkád erőmű-rendszert
csak folyami erőműként működtessük. A
csehszlovák fél ezzel egyetértett, de
a
magyar Kormány akkor nem fogadta el Kerényi A.
Ödön
javaslatát, viszont a Vízlépcső
tárgyalás perében már
Kerényi A.
Ödön álláspontját képviselte a magyar Fél.
Duna hajózhatósága
kérdéskörében a
Bíróság
ítéletének 135. pontja
mérvadó.
2. A
Kormány nem kíván vitát
nyitni az alsó
vízlépcső
megépítésének a
szükségességéről.
A szlovák fél a Nemzetközi Bíróság előtt
az alsó vízlépcsőről a következő módon érvelt: „azt
a
kérdést, hogy Nagymaros az eredeti tervek
szerinti helyen épül-e fel, vagy
valahol máshol, vagy egyáltalán
felépül-e, a Feleknek kell egy későbbi
időpontban eldönteniük” (Idézet az ítélet 128. pontjából)
A Kormány a
vita elől elzárkózó magatartása nincs
összhangban a
Magyar–Szlovák jószomszédi
kapcsolatokról és a baráti
együttműködésről
szóló Alapszerződéssel.
Az Alapszerződés első cikkelye szerint a Felek
párbeszédet folytatnak minden
közös érdeklődésre
számot tartó területen. A Duna Pozsony –
Budapest
közötti szakaszának a
hajózhatósága nemcsak
magyar-szlovák közös ügy, hanem
nemzetközi ügy is. A Párizsi
Békeszerződés a Dunára
vonatkozóan az összes
államok állampolgárai, kereskedelmi
hajói és árui
számára a Duna folyamon a
hajózás
szabad nyitva tartása mellett rendelkezik.
A
Duna Bizottsággal a Magyar
Köztársaság 1948-ban
kötött egyezményt. Az Egyezmény
1948. augusztus 18-án kötetett
Belgrádban és az
1949-évi XIII. törvénnyel
került becikkelyezésre a Dunán
való hajózás rendjének
szabályozása címmel.
A Duna Gabčikovo-Gönyüszakaszán
a hajózhatóság
érdekében a teendőket az 1949.évi
XIII. törvény II.
melléklete tartalmazza. Idézzük a
1949.évi XIII. törvény II.
mellékletét:
„Ami a hajózás rendes
feltételeinek biztosítása céljából a Gabčikovo-Gönyüközötti
(1821 km-től 1701 km-ig terjedő) vonalszakaszon
szükségessé vált
munkálatokat illeti, a Szerződő Felek egyetértőleg
elismerik, hogy ennek a vonalszakasznak hajózás szempontjából megfelelő
állapotban tartásához közös érdekek fűződnek
és hogy
az ebből a célból szükséges
munkálatok messze meghaladják azoknak a
munkálatoknak a mérvét, amelyeknek
teljesítését ésszerűen
lehetne követelni az
illetékes part menti államtól.
Ezért
egyetértés jött létre
aziránt, hogy a Duna bizottságnak
tárgyalnia kell és el kell döntenie azt
a
kérdést, hogy ennek a célnak
elérése céljából
célszerűnek mutatkoznék-e erre a
vonalszakaszra nézve egy külön Folyami
Igazgatóság
felállítása azokhoz
hasonlóan, amelyekről a 20. és 21. Cikkek
rendelkeznek, vagy pedig elegendő
lesz, ha erre a szakaszra a jelen Egyezmény 4. és
34. Cikkeiben (2. bekezdés)
foglalt rendelkezések nyernek alkalmazást.
Abban
az esetben, ha az
Igazgatóságot
felállítják, a jelen
Egyezmény 20. Cikkében foglalt
rendelkezésnek megfelelő rendelkezéseket kell
alkalmazni.
Kelt Belgrádban, 1948. évi
augusztus hó 18. napján.”
A
belgrádi egyezmény
aláírói hatvan éve
tisztában
voltak azzal, hogy a Duna Budapest feletti
szakászán a hajózási
feltételek
biztosítása az állomok
közös ügye, tehát napjainkban
Magyarország és Szlovákia
közös ügye. Közös
ügy megbeszélése elől a
Kormány nem térhet ki!
A
belgrádi egyezmény 1998-március
26-án jegyzőkönnyel
egészült ki. A jegyzőkönyv
Németország csatlakozását
és a részes államok,
köztük a Szlovák
Köztársaság
státuszát rendezte.
A
kiegészítő jegyzőkönyvet és
annak aláírási
jegyzőkönyvét a Magyar
Országgyűlés a 2000. évi CXIV.
törvénnyel fogadta el.
A
Kormány
figyelmét feltehetőleg elkerülte, hogy a 1139/2004.(XII.11.) Korm.
határozatot
alkotmánysértő, mivel rendelkezései ellentétesek a 2000. évi CXIV.
törvényével.
Kerényi A.
Ödön indítványozta
az Alkotmánybíróságnak,
hogy végezzen vizsgálatot:
alkotmányossági szempontból
vizsgálja felül a 1139/2004.
(XII.11.)
Korm. határozatot. Kerényi
indítványát az AB formai okra
hivatkozással
elutasította, arra való hivatkozással,
hogy csak országgyűlési képviselő
jogosult indítványozni
alkotmányossági szempontból
kormányhatározat
vizsgálatát.
Az ENSZ-EGB Folyamhajózási
Bizottsága 1992. március 12-én hozott 30. számon határozatot a
Duna
hajózhatóságáról.
A Bizottság
30. sz. határozata értelmében a
Duna magyarországi szakasza Szap (a bősi alvízcsatornatorkolata)
és Budapest között VI/B, míg
Budapest és a déli
országhatár között
VI/C kategóriájú nemzetközi
jelentőségű víziút.
E
szakasznak a következő követelményeket
kell kielégítenie: A Duna Bizottsági
(DB) kisvízhez képest legalább 25 dm
merülést lehetővé tevő
vízmélység és a
szabványos méretű ún. E. III
úszóegység, illetve annak
kötelékei 24 órás,
kétirányú forgalmát
lehetővé tevő 120m
fenékszélesség. Az ilyen
(önjáró, vagy
vontatott) úszóegység 110m
hosszú, 11.4m széles,
teherbírása 25 dm merülés
esetén 1500, 40 dm merülés
esetén 3000 tonna. Európa vízi
útjain (az EU VII.
korridorján, a transzkontinentális
vízi úton is) a hajózsilipek ezekre a
méretekre vannak kiépítve.
A
határozatot az Európai Közlekedési Miniszterek
Konferenciája (Conférence Européen
des Ministres de Transport)
1994-ben jóváhagyta. A fenti
paraméterek alkalmazását
Magyarországon a „A
nemzetközi vízi utakról szóló EU megállapodás
kihirdetése” 151/2000.(IX.14.) Korm. és a 17/2002.(III.7.) KöViM
sz. rendeletekkel kötelezővé tette.
A 378 km
hosszú magyar Dunán a több mint 50
hajózási akadály
(gázló, szűkület) fele (28)
a 170 km
hosszú Szap - Budapest szakaszon található, ahol
gyakorlatilag folytonos, 5 – 20 km között változó, összesen mintegy 40
km hosszú sorozatot
alkotnak.
A folyamszabályozás hagyományos
műtárgyai (sarkantyúk, párhuzamművek,
kotrás,
stb.) a meder – ha nem is „kibetonozását”, de –
„kikövezését”
eredményeznék. Ezek a beavatkozások a
hajózási
viszonyokat a nagyszabású (és igen
költséges építési
és folyamatos fenntartási)
vízépítési
munkák ellenére is csak korlátozottan
javítanák.
A műtárgyak legkárosabb következménye, hogy nem szűntetik meg a meder
folytatódó
mélyülését, ami a
vízi környezet állapotát
már jelenleg is veszélyezteti. A
mellékágak fenékszintje alá
mélyülő főmederből
az ágakba a nyári-őszi kisvizes időszakokban nem
jut víz, a „vizes
élőhelyek” kiszáradnak, amit a Gemenci
ártér elöntési
gyakoriságának
drámai csökkenése is jelez, a parti
szűrésű vízbázisok hozama
csökken és
vízminőségük romlik. Az ipari
vízkivételek igénye (pl. a paksi erőmű
hűtővízellátása) kisvizek
idején csak különleges
beavatkozásokkal elégíthető
ki. A műtárgyak a káros hatásokat
fokozzák, pl. elősegítik az alattuk
lévő
parti sávok
feliszapolódását, a
vízszint emeléséhez
szükséges mesterséges
szűkületekben felgyorsult áramlás pedig
gyorsítja a meder
mélyülését.
Ezzel
párhuzamosan a hullámtérre
kilépő középvizek és
kisebb árhullámok azt feltöltik. Ennek
tulajdonítható, hogy 1964 óta a nagy
árvizek egyre magasabb tetőző
vízállásokkal vonulnak le.
A
klímaváltozás
következtében a Duna
vízjárása az
előrejelzések szerint
szélsőségesebbé válik, azaz
rövidebb, de hevesebb tavaszi
árhullámokat hosszú kisvizes időszakok
követnek, és ezek során a
hajózási
viszonyok és a vízi környezet
további romlása
valószínűsíthető.
A
meder mélyülése a független
holland szakértők
1992-1996 évi vizsgálatainak
zárójelentése szerint csak a Duna
belépcsőzésével
(a magyar szakaszon három vízlépcső
megépítésével)
akadályozható meg, ami
egyidejűleg tenné lehetővé a
hajózás nemzetközi
követelményeinek
kielégítését,
a fenntartható fejlődés
vízgazdálkodási feladatainak
ellátását és a
környezet
állapotának a Víz
Keretirányelvnek megfelelő
javítását.
A Víz Keretirányelvet
az EU 2000. október
23-án fogadta el, amely
meghatározza a Közösségi
Jogalkotás Kereteit a Vízügyi Politika
területén.
.A
Víz Keretirányelv szerint a vizek
védelmét és az azokkal való
fenntartható gazdálkodást a
Közösségi politika számos
egyéb – energia,
közlekedés és
áruszállítás,
lakossági-, ipari- és mezőgazdasági
vízellátás,
halászat, regionális fejlesztés
és idegenforgalom – szakterületeibe
integrálva kell megvalósítani.
3.
A Kormány a hágai ítéletre
hivatkozva úgy gondolja, hogy az 1977-es
szerződés célkitűzései a jelenleg
meglévő építményekkel
teljesíthetők.
A
hágai ítéletről a
Külügyminisztérium
készített fordítást
és „BŐS-NAGYAMAROS VÍZLÉPCSŐ RENDSZER
(MAGYARORSZÁG/SZLOVÁKIA)” címmel adta
közre. A magyarra fordított anyagot
a Környezetvédelmi és
Vízügyi Minisztérium a
honlapjára feltette. A magyar
nyelvre lefordított
összeállításban „az 1977-es
szerződés célkitűzési a
jelenleg meglévő
építményekkel
teljesíthetők” mondatrész nem szerepel. Ha
a Google
keresőbe „az 1977-es szerződés
célkitűzései a jelenleg meglévő
építményekkel” mondatrészt
írjuk be, a
találatok között a fenti
kormány határozat és Nagy
Boldizsár tollából
készült „FELEK ÉS
A NEMZETKÖZI BÍRÓSÁG JOGI
ÁLLSPONTJA A GABCIKIVO (BŐS)-NAGYMAROS PERBEN”
összeállítás jelenik meg.
Nagy Boldizsár úr, az Eötvös
Loránd Tudományegyetem
nemzetközi jog docense, a
vízlépcső-perben a Magyar
Köztársaság
képviseletében
védőügyvédként vett
részt.
A
Szerződés célkitűzései
teljesítéséről a
bíróság a következő
véleményen van: Idézzük az
ítélet 139. pontját:
„139.
A Bíróság azon a
véleményen van, hogy a
Feleknek jog által meghatározott
kötelességük, hogy a
Külön-megállapodás 5.
cikke alapján tartandó
tárgyalások során az 1977-es
Szerződés
összefüggésében
mérlegeljék, hogy milyen módon lehet a
Szerződés többrétű céljait a
lehető
legjobban szolgálni, szem előtt tartva, hogy valamennyi
célkitűzését meg
kell valósítani.”
Folytatjuk az idézet a
141. pont megjelenítésével:
141.
Nem a Bíróság dolga annak
eldöntése, mi legyen
azon a tárgyalások
végeredménye, melyeket a Felek
egymással fognak lefolytatni.
A Feleknek kell megtalálniuk azt az egyeztetett
megoldást, amely tekintetbe
veszi a Szerződés célkitűzéseit,
melyeket együttesen és integrálva kell
követni, valamint a nemzetközi
környezetvédelmi jog normáit
és a Nemzetközi
vízfolyások jogának alapelveit. A
Bíróság felidézi, hogy mint
azt az Északi Tengeri
kontinentális talapzat ügyében
már kimondotta:
"a felek oly módon kötelesek viselkedni, hogy
tárgyalásaiknak értelme
legyen, ami nem valósul meg, ha fenntartják
saját pozícióikat
anélkül, hogy
kilátásba helyeznék azok
módosítását." (A
Nemzetközi Bíróság
jelentése,
1969. 47. oldal, 85. bekezdés).”
Indoklás
Az 1-3
pontok alapján javasoljuk a
Gazdasági és
Informatikai bizottságnak kezdeményezze, hogy a Kormány a
határozatát módosítsa.
Az EU Magyarországot
kötelezte, hogy a Duna magyarországi
szakaszán 2014-ig biztosítsa azokat a
hajózási
paramétereket, amelyeket Magyarország
nemzetközi szerződésben vállalt
és az
Országgyűlés törvénybe
iktatott. A tervezési munkák
megkezdésének az akadálya,
hogy a Duna magyar-szlovák szakaszára
nézve nincs a tárgyaló Felek
között
megegyezés a hajózási
paraméterek biztosításának
megoldásában. Az EU a 2010-es
évet a Duna évének jelölte
meg. A Kormány hitelét rontaná, ha az
EU illetékes
bizottságában arról
kénytelen beszámolni, hogy még a
tervezési munkák sem
kezdődtek el a Duna magyarországi szakaszának
rendbetétele érdekében.
4. Kormányzati körökben ítélet 1997.
szeptember 25-én történt kihirdetése követően „győztünk” hangulat
alakult ki, melyet a média tovább erősített. (Az ítélet pontjait ld.
mellékletben.)
Indoklás
A 4.pont
alapján vizsgálat lefolytatását
javasoljuk.
Kormányzati apparátus tagjai az
ítélet ki hirdetést követően
tudatosan nem a
tényeknek megfelelően, valótlanságokat
állítva
tájékoztatják a sajtót,
szólnak rendezvényeken
az ítéletről. Magatartásukkal
gerjesztik a vízlépcső ellenes mozgalmárokat
és bátorítják a
média szereplőit, a
közvélemény egyoldalú
tájékoztatására a
vízlépcső perről, annak Magyarországra
nézve káros
következményeiről. Eljárásuk
nyomán a veszteségeink elhallgatása
mellett e hurrá optimizmust jelenít meg a
média a közvélemény
felé a hágai
ítéletről. Magyarország
veszteségeinek további
növekedésének
megállítása és
közvélemény
hiteles tájékoztatásának a
helyreállítása vizsgálat
lefolytatásával érhető el.
Összefoglaló
Az alábbiakban rövid
összefoglalót adunk a Magyarországot
ért veszteségekről.
Veszteségeink
bemutatását két forrásra hivatkozunk.
Az
első forrás az a szakértői
vélemény, amely 1994.
január 11-én készült el,
amikor a magyar félnek még
módjában lett volna
taktikáját
átértékelni.
Az forrás elérhető a
reális zöldek www.realzoldek.hu
honlapján a Reális Zöld
valóság Archívumban a
Reális Zöld Alternatíva 1995.
augusztus/szeptember
számában „Szakértői
vélemény” cím alatt.
A
gazdasági
számításból
veszteségeink nagyságának
érzékeltetésére az
alábbi két sort hozzuk a bizottság
asztalára az első
forrásból:
|
Magyar
oldalon
|
szlovák
oldalon
|
Teljes
műre
|
A
beruházás készültségi foka % -ban,
1990.
december 31-i állapot
szerint
|
71.6
|
95.5
|
82.1
|
A
megvalósított munka értéke
1990.
december 31-i állapotban.
Milliárd forintban
|
58
|
73
|
131
|
A
másik forrás, amit a
Képviselők figyelmébe ajánlunk, ebben
az évben Sprinter Kiadó Csoport által
„Megújuló Energiák” című
könyv. A könyv szerzői Láng
István
akadémikus társaságában:
Juhász Árpád, Blaskovics
Gyula, Mika János, Szépszó Gabriella, Horányi András,
Dobi Ildikó, Nagy Zoltán.
Idézünk a
könyv Vízenergia
című fejezetéből:„Hamarább hozhat
változást a ráébredés
arra, hogy országunk visszaesésének, gazdasági elmaradottságunk
fokozódásának,
a lakosság elszegényedésének egyik oka vízenergiakincsünkkihasználatlanul
hagyása. E tétel
bizonyítására nem
szükséges messzire menni,
csak szomszédaink közelmúltbeli ténykedésének
következményeire kell rámutatni.
A 15 éve
működő bősi vízerőművel Szlovákia kereken 34 milliárd kWh villamos
energiát,
Ausztria - a Nagymarosra szánt vízturbinákat befogadó- freudanauivízerőművének
10 éves működtetése alatt 10.4
milliárd kWh villamos energiát
termelt, a hozzájuk „lábon” érkezett
ingyenes vízenergiából. 23
Ft/kWh mai átlagárral számolva az így
nyert értékek: 782
milliárd, illetve 239 milliárd forint. Ami ott nyerség, nálunk
veszteség…”
A
fentiekhez még hozzá tesszük Kerényi
A. Ödön, állami
díjas, nyugalmazott vezérigazgató
helyettes, vasdiplomás mérnök
összeállításából
átvett sorokat:
„ A BNV beruházás befejezésének elmaradása
miatt keletkező kár a szakértői felmérések szerint, 1998-as árakon
kerekítve
közel 1.45 milliárd USD-ra becsülhető. Ennek
összetevői a feleslegessé vált
beruházások, a törlesztendő
hitelek, az évi 1.2 milliárd kWh
osztrák villamosenergia-export többlet
önköltsége, a meg nem valósult
erőműi kapacitások
pótlásához
szükséges
beruházások, a meghiúsult
berendezés szállítások
kötbérei, az elmaradt termelés
pótlásához
szükséges többlet tüzelőanyag,
stb. Vessük ezt össze azzal a
tényszámmal, hogy a villamosenergia-ipar
privatizációjából a magyar
állam
mindössze 1.25 milliárd USD-t kapott. és
ezen stratégiai iparág zöme
külföldi
tulajdonba került.”
Javaslatok
1. A
Gazdasági és Informatikai bizottság
indítványozza országgyűlési
határozat
elfogadását, mely kötelezi a
Kormányt
·
a
1139/2004.(XII.11.) Korm.
határozat 2. pontjának a)
bekezdésének a
módosítására.
·
A
Kormány tekintse át a
vízlépcső
és a Szigetköz
vízpótlásához
kapcsolódóan elfogadott
országgyűlési
határozatokat és tegyen javaslatot a
szükséges határozatok
hatályon kívül
helyezésére.
2. A Gazdasági
és Informatikai
bizottság indítványozza
Vizsgáló bizottság
felállítását. A
parlamenti bizottság vizsgálja ki, hogy a
Hágai perben a Magyar
Köztársaság
képviseletét ellátó
személyek hitelesen és
tényszerűen tájékoztatták-e
a Kormányt és a
közvéleményt a Hágai
Nemzetközi
Bíróság 1997. szeptember
25-én a Vízlépcső perben kihirdetet
ítéletéről.
***
Előterjesztő a Reális
Zöldek Klub elnöksége
képviseletében: Juhos László, elnök
Melléklet
Hágában 1997. szeptember 25-én a Bíróság
többségi szavazattal meghozott következő ítéletet hirdette ki:
1.
Tizennégy
szavazattal egy ellenében megállapítja, hogy Magyarországnak nem volt
jogafelfüggeszteni,
majd később, 1989-ben teljesen
leállítani a nagymarosi
beruházás munkálatait és a
bősi beruházás rá eső
részét, amiért az 1977.
szeptember 16-án aláírt
Szerződésben és egyéb, ahhoz
kapcsolódó dokumentumokban
felelősséget vállalt.
2.
Kilenc szavazattal hat ellenében
megállapítja, hogy Csehszlovákiának joga volt folytatni 1991
novemberében az „ideiglenes megoldás”-naka
megvalósítását, a
Külön-megállapodás
által meghatározott módon.
3.
Tíz szavazattal öt ellenében
megállapítja, hogy Csehszlovákiának nem volt joga üzembe helyezni 1992
októberétől a fent említett „ideiglenes megoldás”-t.
4.
Tizenegy szavazattal négy
ellenében megállapítja, hogy Magyarországnak az a 1992. május 19-i
bejelentése,
miszerint az 1977. szeptember 16-án aláírt Szerződést és az ahhoz
kapcsolódó dokumentumok
érvényességét megszünteti, nem vonta maga után a Szerződés
megszüntetését.
5.
Tizenkét
szavazattal három
ellenében megállapítja, hogy
Szlovákia, mint Csehszlovákia
jogutódja, 1993.
január 1-től az 1977. szeptember 16-án
aláírt Szerződésben
Csehszlovákia
helyébe lépett.
6.
Tizenhárom
szavazattal kettő
ellenében megállapítja, hogy
Magyarországnak és
Szlovákiának jóhiszeműen
kell
tárgyalnia, figyelembe véve a fennálló helyzetet is, és a Feleknek
minden szükséges intézkedést meg
kell tenniük annak érdekében, hogy az
1977.
szeptember 16-án aláírt
Szerződés céljai
megvalósítását
biztosítsák,
azokkal a módozatokkal összhangban, amelyekben meg kell állapodniuk.
7.
Tizenhárom
szavazattal kettő
ellenében megállapítja, hogy
amennyiben a Felek másként nem
állapodnak meg, az
1977. szeptember 16-i Szerződés
értelmében a Feleknek egy közös
üzemeltetési
rendszert kell létrehozniuk.
8.
Tizenkét szavazattal három
ellenében megállapítja, hogy amennyiben
a Felek másként nem egyeznek meg,
Magyarország köteles
kártérítést fizetni
Szlovákiának
azokért a károkért,
amelyeket Csehszlovákiának és
Szlovákiának okozott azon munkálatok
felfüggesztésével és
későbbi teljes
megszüntetésével, amelyekért
felelősséget
vállalat; és Szlovákia
is köteles
kártérítést fizetni
Magyarországnak azokért
a károkért, melyeket Csehszlovákia
okozott az „ideiglenes megoldás”
üzembe helyezésével, és azokért is, melyeket Szlovákia okozott annak
életben tartásával.
9.
Tizenhárom
szavazattal kettő
ellenében megállapítja, hogy a
létesítmények
felépítésére és
üzemeltetésére
fordított költségek
rendezésének az 1977. szeptember 16-án
kötött Szerződés és
a hozzá kapcsolódó dokumentumok ide
vonatkozó rendelkezéséivel
összhangban kell
történniük, és megfelelően fel
kell mérniük, hogy milyen
intézkedéseket kell
majd hozniuk a jelen hatályos bekezdés 2/B
és C pontjainak alkalmazása során.