Reális Zöldek Klub - MINDEN SZABADON FOLYJÉK?

A 2007. december 22-én meghirdetett „Magyarország jelentős vízgazdálkodási kérdéseiről” szóló VITAANYAG Hazai adottságok és meghatározó folyamatok c. bevezetőjében (6. oldal, 5. bekezdés) található a következő mondat:

„A korábban rendezett, de fenntartatlan medrek visszavadulnak és a vízfolyások számottevő része közelít a jó, természetközeli állapothoz”. Az ilyen fundamentalista, szemellenzős természetvédő szemlélet veszélyes voltára már a kérdésekre 2008-ban adott válaszomban is felhívtam a figyelmet, de az abban jelzett káros következményeire a közelmúltban a Sió szolgáltatott drámai példát.

A korábbi tapasztalatok bizonyították, hogy a Balaton magas vízszintje – a siófoki zsilip kis levezető képessége miatt - még pontos, de szükségszerűen rövid távú előrejelzések esetén is csak jelentős késéssel volt csökkenthető (szabályozható). A magas vízállás főleg a déli és keleti parton okozott tetemes károkat. A gyorsabb beavatkozás, többek között a Déli vasút pályájának védelme érdekében a Siófoki műtárgy vízlevezető képességét az idők folyamán ismételten bővítették, legutóbb - a hajózsilip építésével párhuzamosan - 1947-ben 80 m3/mp-re növelték.
Ennek köszönhetően a Balatonban a jó vízminőség szempontjából is előnyös magasabb vízszint volt tartható, mert az egyre pontosabb előrejelzésekre gyorsabban lehetett reagálni, vagyis feleslegessé váltak a „biztonsági” vízeresztések.

Az idei csapadékos tavaszi időjárás a Balatont tápláló vízfolyások vízhozamát nagymértékben megnövelte. A szabályozási szintet várhatóan messze meghaladó vízállások elkerülésére a Siófoki Zsilipet folyamatosan nyitva tartották, de csak 14 m3/mp vizet tudtak leereszteni „mert a jó, természetközeli állapothoz visszavadult (szaknyelven: fenntartás hiányában elfajult) Siómeder a Sió-Kapos-Sárvíz völgy jelentős részének elöntése nélkül több vizet nem volt képes levezetni.

A következményekről Laim Ferenc úr, a Balatoni Hajózási Zrt. műszaki igazgatója, június 6-án így számolt be:
„Harmincmillió forintot is elérheti a hajózási társaság tulajdonát képező hajóállomási, vitorláskikötői és épületkár, nem is beszélve a partvédőművekben, mólókban és hajókban esett kártételről. Siófokon beomlott a móló, óriási köveket sodort el a víz és sártenger, de kárt tett a május közepe óta tomboló vihar a kikötőkben horgonyzó nyolcvannyolc vitorlásban is. A már három hónapja folyó vízeresztés ellenére sem csökken a Balaton vízállása, sőt a múlt hétvégihez viszonyítva nőtt. Eddig már százmillió köbméter, két Velencei tó mennyiségű vizet engedtek le, de úgy tűnik ez is kevés, ami további gondot okoz a helyenként már vízben álló hajókikötőkben.” (Magyar Nemzet 2010.06.02)
A partmenti ingatlanokat ért károk felmérése folyamatban van.

A már 2008-ban felvetett „kinek jó a visszavadult állapot?” kérdésen túl felmerül az a kérdés is, hogy a „minden szabadon folyjék” szemlélet kritikátlan eluralkodásán túlmenően van-e (lesz-e) felelőse a Siómeder visszavadulását megakadályozni hivatott fenntartás elmulasztásának és az ennek következtében fellépő károknak?

2010. július 25.
Szilvássy Zoltán, aranydiplomás mérnök